Egy többre hivatott argentin fenegyerek – Ariel Ortega

Az 1990-es évek és az ezredforduló utáni időszak egyik legnagyobb argentin zsenije nem futott be akkora karriert, amelyre tehetsége alapján prognosztizálták volna, szeretett csapatában azonban klubikon lett. Ariel Ortega egyénisége és kvalitásai ennek ellenére vitathatatlanok, emléke a rutinosabb futballkövetők memóriájában egész biztosan fennmaradt. Bizonyára ők máig csodálkozva gondolnak rá vissza, hogy miért nem lett világklasszis ebből a született tehetségből.


(X) Regisztrálj a Büntetőn keresztül az Unibetre, és befizetési bónuszod mellé 10 ezer Ft ingyenes fogadást is kapsz ajándékba!  


 

Ariel Arnaldo Ortega 1974. március 4-én látta meg a napvilágot az Argentína északi részén, az Andok lábánál fekvő Ledesma megyében. 14 évesen kezdett el futballozni a helyi Atlético Ledesma csapatában. Az egyesület technikai igazgatója, Roberto Gonzalo ajánlotta fel számára, hogy Buenos Airesbe viszi és nagy klubok figyelmébe ajánlja őt. Noha pártfogójának első sorban az Independiente és a Boca Juniors korosztályos csapatainál voltak kapcsolatai, Ortega kikötötte, hogy kizárólag gyermekkori szerelme, a River Plate együttesében hajlandó játszani.

A „milliomosokat” hamar sikerült meggyőznie, így tizenhét évesen szerződtették őt. Tíz hónappal később az irányítóként és támadóként is bevethető tehetség debütált a felnőtt csapatban. Ortega első mérkőzését 1991. december 14-én a Platense ellenében játszotta a keresztcsíkos egylet színeiben, és rövid időn belül Daniel Passarella csapatának alapembere lett. Első gólját 1992. július 5-én szerezte a Quilmes elleni 3-1-es győzelem alkalmával. 1994. április 30-án riveres története egyik legfontosabb találatát jegyezte, hiszen góljával és kiváló játékával sikerült 2-0-ra legyőzni a La Bombonerában az ősi rivális Boca Juniorst, amely ellen akkor már nyolc éve nyeretlenek voltak. A River szurkolói szeretetből az „El Burrito” („kis szamár”) becenévvel illették őt, majd idővel „Burrito Ortega” néven emlegették világszerte.

1995-ben Ramón Díaz vette át a csapat irányítását, s rövid időn belül elképesztő magasságokba emelkedtek. Ortega társaságában Enzo Francescoli és Hernán Crespo alkotta az ikonikussá váló csatártriót. Ekkoriban szerezte karrierje egyik legemlékezetesebb találatát, amikor az 1996-os Apertura során a Ferro Carril Oeste ellen a félpályáról vezetett szólója végén a kapust elegánsan átemelve volt eredményes. A River Plate a hazai egyeduralkodás mellett nagyszerű menetelés végén

1996-ban elhódította a Libertadores-kupát a kolumbiai América de Cali legyőzésével. Az Interkontinentális Kupában pedig csak egy kései góllal kaptak ki 1-0-ra a BL-győztes Juventustól.

 

A három említett támadó mellett a mostani edző, Marcelo Gallardo kártyája is ott volt a leginkább vágyott ereklyék közt. (Forrás: Old School Panini)

 

Törvényszerű volt, hogy a csapat legjobbjait európai klubok igazolják le, így Ortega is búcsút intett szeretett klubjának. Első korszakában négy bajnoki címet gyűjtött be, miközben 185 lejátszott mérkőzésen 38 gólt szállított, ebből 30-at az országos bajnokságban.

 

EURÓPAI KALAND

1996 végén Claudio Ranieri Valenciájához szerződött, ahol bár voltak jó pillanatai, a pályán kívüli viselkedése és nehéz kezelhetősége miatt képtelen volt helyet követelni magának a kezdőcsapatban. Ortega mindössze másfél évet töltött a Mestallában. Ezalatt 32 bajnokin 9 gólt szerzett, beleértve a Barcelona elleni parádés ziccergólját is, amely egyértelműen a legemlékezetesebb találata volt a korábban egy másik argentin ikon, Mario Kempes által is viselt „denevéres” mezben.

 

 

1998-ban honfitársa, Juan Sebastián Verón pótlása érdekében igazolta le a Sampdoria, amely akkoriban finoman szólva sem élte a fénykorát. Noha a genovai csapat az idény végén kiesett az élvonalból, Ortegát megszerették a helyiek, több nagyszerű gólt is szerzett élcsapatok ellen és végül nyolc találattal zárta az idényt. Egy évvel később továbbállt, és ismét Verón örökébe lépett, a Parma játékosa lett. Eleinte feldobta őt a lehetőség, hogy újra együtt futballozhat korábbi játszótársával, Crespóval, együtt nyerték meg a csapattal az Olasz Szuperkupát. Ennek ellenére „Burrito” számára nem volt fenékig tejfel az élet, végül csak 18 mérkőzésen viselhette a kék-sárgák szerelését, három gólt szerzett, ám honvágyára hivatkozva 2000-ben kérte, hogy engedjék vissza a Riverhez.

 


(X) Hívd meg barátaidat és szerezz ingyenes fogadást, befizetési bónuszt, illetve bónuszpénzt összesen 75 000 HUF értékben! A meghívott barátaid pedig egy nagyvonalú üdvözlő bónuszt kapnak, tehát nem csak te, hanem ők is jól járnak.


 

HAZATÉRÉS, ELTILTÁS, ALKOHOLPROBLÉMÁK, LEVEZETÉS…

Visszatérését követően valósággal megtáltosodott, és természetesen ismét szeretett csapata húzóembere lett. Ezúttal Juan Pablo Ángellel, Javier Saviolával és Pablo Aimarral alkottak egy „fantasztikus négyest”, melyre bizonyára még sokáig emlékezni fognak a River Plate fanatikusai. A 2002-es Clausura megnyerése felé vezető úton 3-0-ra páholták el a Bocát idegenben, míg talán valaha volt legnagyobb mérkőzésén Ortega négy lenyűgöző gólt szerzett az Unión Santa Fé elleni összecsapáson.

 

 

A klubnál töltött második időszaka sokkal felszabadultabb volt számára, hiszen már nem feltörekvő fiatal játékos, hanem befutott, ünnepelt klasszis volt, aki csapata egyik vezéregyéniségévé lépett elő. 2000 és 2002 között 78 tétmérkőzésen 28 találatot szorgoskodott össze, majd kíváncsiságát kielégítve, ismét légiósnak szegődött.

Az első balul sikerült európai kitérő után a második még rosszabb lett, s még rövidebb idő alatt véget ért. A török Fenerbahce csapatában a 2002-2003-as idényben Ortega húsz pályára lépés alatt öt gólig jutott, majd önhatalmúlag felbontotta a szerződését, melyért a FIFA, igazat adva pereskedő klubjának, hónapokra el is tiltotta.

Végül a felfüggesztésének feloldását követően a Newell’s Old Boys vette őt szárnyai alá, melyet zseniális játékkal és bődületes bombagólokkal hálált meg. „El Burrito” hamar megszerettette magát a rosáriói csapat fanatikusaival, s kulcsfigurája lett a 2004-es Aperturát megnyerő együttesnek. Két év alatt 53 mérkőzésen 11 gólt szerzet, betalált a városi rivális Rosário Central elleni klasszikuson, és két gólt szállított a River Plate ellen.

 

 

2006-ban 32 évesen újra visszatért a Riverhez, ahol bár eleinte sokan szkeptikusan fogadták őt, megmutatta, hogy még mindig parádés dolgokra képes a labdával. Ráadásul bár nem volt mindig a példamutató a szorgalma, szenvedélyes játéka és a pályán mutatott fanatikus stílusa gyakran átragadt fiatalabb csapattársaira is. A 2007-es esztendő első felében alkoholproblémáival küzdve egy ideig távol maradt a futballpályától, aztán viszont kimagasló formában tért vissza. Különösen a legfontosabb mérkőzéseken, a legnagyobb rangadókon tudott csapata hasznára lenni, az igazán nagy téttel bíró összecsapásokon mutatta meg klasszisát. A Copa Sudamericana nyolcaddöntőjében az első meccs elvesztése után az utolsó percben Ortega adta a gólpasszt Falcao továbbjutást érő találatához, míg a Boca Juniors 2-0-s legyőzése alkalmával eredményes is tudott lenni.

A feltörekvő fiatal tréner, Diego Simeone a maximumot követelte meg a játékosaitól, és az edzéseken sokszor lazsáló veteránnal egész egyszerűen nem számolt. Ortegát személyes problémái miatt a 2007-2008-as szezonra a másodosztályú Independiente Rivadavia csapatához irányították, s 25 mérkőzésen négy góllal vétette észre magát. 2009-ben negyedszer is feltűnt a „milliomosoknál”, ám a rutinos játékos a pályán kívüli konfliktusok és a fizikai korlátai miatt már csak időnként tudta megközelíteni korábbi zseniális formáját, kétszer így is betalált a bajnokságban. Később még kölcsönben az alacsonyabb osztályú All Boys és Defensores de Belgrano együtteseiben fordult meg.

 

 

AZ 1998-AS VB-CSAPAT TÍZESE

Ariel Ortega pályafutása során 1993 és 2010 között 87 alkalommal viselte az argentin válogatott mezét. Húszévesen már ott volt az 1994-es világbajnokságon, és Diego Maradona doppingbotránya után lépett pályára a tornán. Tagja volt az 1995-ös Pánamerikai Játékokon diadalmaskodó gárdának és az 1996-os atlantai olimpián második helyezést elérő nemzeti csapatnak egyaránt. Egyike volt az első olyan argentin tehetségeknek, akiben Maradona utódját látták (aztán jött Riquelme, Aimar, Messi, és még sokan mások). „Burrito” a Passarella által irányított válogatott karmestere volt az 1998-as vb-n. Nagyszerűen játszott a tornán, két gólt szerzett, kiválóan mozgatta csapatát, úgy tűnt, hogy a torna egyik legjobb játékosa lehet, ám a Hollandia elleni negyeddöntő negatív hőse lett. A mérkőzés hajrájában 1-1-es állásnál kiállították őt, amiért egy vitatott szituáció után dühösen felállva szándékosan lefejelte az elé álló és lehajoló Edwin van der Saar kapust, aki egyébként legalább másfél fejjel magasabb nála. A meccset végül Dennis Bergkamp csodagóljával az Oranje nyerte. Négy évvel később ismét hiába próbálkozott a válogatottal, Marcelo Bielsa csapata a csoportkörből sem jutott tovább. A svédek elleni 1-1 alkalmával Ortega kimaradt büntetője után Crespo egyenlített a kipattanóból, de ez nem volt elég a továbbjutáshoz. A 2006-os mundial előtt hiába teljesített ismét jól, sérülése miatt szóba sem kerülhetett a meghívása. Visszatérése alkalmával 2009-ben ugyancsak egészségi állapota következtében került ki a keretből, majd utoljára 2010-ben Maradona hívta meg őt, amikor a Haiti elleni felkészülési találkozón kizárólag az argentin bajnokságban szereplő játékosokra támaszkodott. Az argentin válogatottal három világbajnokságon és két kontinenstornán vett részt, összesen 16 gólt szerzett nemzeti színekben.

 

Ariel Ortega a címeres mezben a 2002-es világbajnokságon. (Forrás: Getty Images)

 

Ortega fénykorában egy igazi virtuóz volt, zseniális dolgokra volt képes a labdával: kifürkészhetetlen cselei és hajszálpontos keresztlabdái mellett igazán az átemelős gólok váltak védjegyévé, melyekkel számtalan kiváló kapus eszén túljárt. Mindemellett egy fanatikus karmester, pontrúgó, szabadrúgáslövő volt. Ugyanakkor elképesztő hangulatember volt, leginkább csak otthon, a jól megszokott közegben tudták őt valamennyire kezelni úgy, hogy csapata hasznára lehessen. A szigorúbb normákat követő európai profi klubok a kicsapongó viselkedését nem tolerálhatták, így bár tehetsége alapján minden képessége adott lett volna rá, nem tudott jelentősebb légiós karriert befutni.


A szerző a Futballtangó nevű blog szerkesztője, amennyiben a dél-amerikai labdarúgás aktív magyar nyelvű közösségéhez szeretnél tartozni, alább elérhető a felület közösségi média-profilja:

Futballtango

 

Ki nyeri a 2022-es katari világbajnokságot?

6,00 – Brazília

8,00 – Franciaország

10,00 – Anglia

10,00 – Spanyolország

11,00 – Németország

12,00 – Olaszország

Ezt a fogadási lehetőséget a Sportfogadás/Labdarúgás/Világbajnokság2022/Végső fogadások útvonalon keresztül találhatod meg.


Kattints ide és fogadj a 2022-es Világbajnokság piacaira az Unibeten! Ha ezen a linken keresztül regisztrálsz, most 100%-os befizetési bónuszt és 10 ezer Ft ingyenes fogadást is kapsz!


Ha értékeled a munkánkat, támogasd működésünket egy kattintással:    Támogatom

Írj hozzászólást