Egyre mélyebb a gödör a Celtic számára

A skót gigász nem elég, hogy elbukta az előző szezonban a történelmi siker kapujában a bajnokságot, de a mostani Bajnokok Ligája-selejtezős kiesésével már zsinórban negyedik éve nem tud kvalifikálni a legrangosabb európai kupasorozatba. Az eredmények egyre rosszabbak, a keret egyre gyengébb, ami könnyen vezethet egy purgatóriumhoz.


(X) Regisztrálj a Büntetőn keresztül az Unibetre, és befizetési bónuszod mellé 10 ezer Ft ingyenes fogadást is kapsz ajándékba!  


 

A 2016-17-es és a 2017-18-as Bajnokok Ligája-csoportkörben való szereplés és a hat meccsen elért három-három pont után a következő négy év már a selejtezősorozatban való elbukásról szólt a skót Celticnél. Előbb a görög bajnok AEK Athén, majd a román aranyérmes CFR Cluj a harmadik körben, tavaly az Ferencváros, idén pedig a dán második helyezett FC Midtjylland már a második fordulóban véget vetett a glasgow-i álmoknak. Az előző évtizedben teljes mértékben uralt Premiership – amelyet rekordot beállítva zsinórban kilenc alkalommal nyertek meg –, a hátunk mögött hagyott idényben már nem volt kegyes hozzájuk. A városi rivális Rangers veretlenül hódította el a bajnoki címet, ami csak tovább rontotta a zöld-fehérek öltözőjében a hangulatot, mert az Európa-liga csoportköre is pocsékul sikeredett, hiszen az utolsó hely négy ponttal nem az, amire számítottak a BL-bukta után.

Brendan Rodgers irányítása alatt a The Hoops kétszer is szerepelt a legrangosabb európai kupasorozatban, bár igazán komoly nyomot nem tudtak hagyni. Az észak-ír szakemberrel szemben ez volt az egyik leghelytállóbb érv, hogy képtelen átlépni a saját árnyékát. Hiába építette fel második alkalommal is a karrierjét – ami végül visszavezette a Premier League-be –, a csapata csak a hazai mezőnyben számított igazán kiemelkedőnek. A Rangers kínkeserves, „pokoljáró” időszakát kíméletlenül kihasználták és Skóciában megkérdőjelezhetetlenül domináltak. Kettőezer-tizenkilencben Neil Lennon jött vissza a kispadra, akivel már elkezdődött a lejtmenet. A korábbi kilenc arannyal záruló sikerszériát elindító edző ezúttal nem tudott kiemelkedő eredményeket elérni, s vele még rosszabbul alakultak a nemzetközi teljesítmények is. A gyengébb produktumot eleinte rá lehetett fogni a koronavírus negatív következményeire, de aztán sem alakultak jobban a dolgok, így az edzőt február végén menesztették. A skót focit behatóan követő Purefitbaw oldal szerkesztője, Owen Brown is erről beszélt a tavalyi oldalunknak adott interjújában:

 

„a szurkolók hiánya hatalmas faktor, hiszen a Celtic ötvenöt-hatvanezer fanatikus előtt játszik a bajnokságban, míg az európai kupameccseken is negyvenezer feletti a nézőszám. Egy ilyen szurkolótábor hiánya természetesen nagy hátrány”.

 

 

Celtic egység

 

Az, hogy a szezon elején ennek a tényezőnek jelentős szerepe volt, az még rendben is van, de ahogy őket, úgy a rivális Rangerst is hátráltatta az a faktor, hogy nincsenek szurkolók a lelátókon. Azonban miközben Steven Gerrard csapata veretlenül lett bajnok és az Európa-liga során megélte a tavaszt, addig a zöld-fehérek bukdácsoltak odahaza és nemzetközi színtéren is. A két együttes közti éles váltás olyan szinten mutatkozott meg, amire nagyon régóta nem volt példa. A korábban hatalmi fölényben lévő The Hoops egyszer csak azzá az üldözővé vált, akinek semmi esélye nincs utolérni az áhított vágyálmot – vagyis a történelmi, sorozatban megszerzett tizedik bajnoki címet. Hogy ez a nyomás bénította meg a csapatot, vagy inkább kiderült, hogy az évek során elkényelmesedő klub nem volt képes lépést tartani a friss kihívóval, az sosem derül ki biztosan, de azt láthatjuk, hogy évekre visszamenőleg vannak jelek, amelyek ezt előrevetítették.

 


(X) Vegyél részt az ingyenes nyerő széria tippjátékban! Válaszolj helyesen naponta az olimpiával feltett kérdésekre és nyerj ingyenes pörgetéseket és ingyenes fogadásokat!


 

Az egyesület évről évre eladogatta a legjobbjait, ám míg korábban sikerült megfelelő pótlást igazolni, akik idővel szintén komoly értékei lettek a keretnek, az utóbbi két évben ez már nem igazán jött össze. Kétezer-tizennyolcban még nagyon jól bejött a Moussa Dembélé (Olympic Lyon, 22 milló)-Odsonne Edouard (10,30 millió) „csere”, de Stuart Armstrong (Southampton, 8,75 millió) már nem lett megfelelően pótolva.

Egy évvel később Kieran Tierney (Arsenal, 27 millió) hagyta el a csapatot, akinek elsődleges pótlása a balhéjáról (megszegte a karantén-szabályokat) emlékezetes Boli Bolingoli (2,2 millió) lett, aki abszolút nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. 2020 nyarán már az is sokat mondó volt, hogy nem akartak senkit sem elengedni, Edouard árcetlijét is olyan magasra lőtték be, hogy senki nem volt hajlandó megfizetni, de a januári transzferablakban aztán Jeremie Frimpong (Bayer Leverkusen, 11 millió) eladása pótlás nélkül maradt, sőt még a mostani átigazolási időszakban sem jött a jobbhátvéd posztra senki sem. Nem is oly régen Kristoffer Ajer (Brentford, 15,7 millió) is továbbállt és bár a norvég helyére érkezett Carl Starfelt, sokat elmond róla, hogy a veterán belső védők kiszorították őt a svéd válogatott Eb-keretéből.

 

 

Angelos Postecoglou kinevezése egy új irányt jelenthet, de az ösvényt pontosan megtalálni valószínűleg nem a leggyorsabb folyamat lesz. Az anyagi körülmények és a gyatra eredmények mellett talán a leginkább elfogadható a szurkolók számára, hogy a saját nevelésű játékosokra szeretne építeni a klub. Az ausztrál szakember a karrierje első szakaszában hét éven át dolgozott hazája utánpótlás-nevelési rendszerében, majd volt az U17-es, valamint az U20-as együttes szövetségi edzője is.

Kell is az ilyen tapasztalat, hiszen tény, hogy a Celticnél az elmúlt évtized sikeridőszaka alatt az akadémiai munka egyre inkább háttérbe szorult. A trófeák és a nemzetközi porondon való egy-egy jobb eredmény jelentős mennyiségű pénzt hozott a konyhára, amit többségében légiósokba invesztált a klub. A továbbadás reményében szerződtettek játékosokat, akik látták, hogy innen könnyebb bejutni a Premier League-be, ha jól teljesítenek, így kiváló ugródeszkaként tekintettek a glasgow-iakra.

A Celtic akadémiáján nevelkedett futballisták közül a már említett Kieran Tierney jutott el a legkomolyabb szerepig a csapaton belül, de az elmúlt pár évre ránézve Mickey Johnston lehet a legbüszkébb, hiszen az elmúlt három idényben kapott némi szerepet a csapatban (az előző szezonban viszont sokat volt sérült). Rajta kívül csak pár perces lehetőség jut a fiataloknak az esetek többségében. Csak két saját nevelésű labdarúgó vált meghatározó tagjává a gárdának: a 30 éves James Forrest és a 28 esztendős Callum McGregor.

Ezen a nyáron nyolc fiatal tehetség is csatlakozott a felnőtt kerethez, ami jelzés értékű gesztus, hiszen korábban előfordult, hogy három év alatt sem kapták meg ennyien az esélyt. Őket kellene valahogy beépítenie a csapatba az új vezetőedzőnek, ám mire belőlük valóban meghatározó játékos lehet, az akár beletelhet két-három szezonba is. Addig azokkal kellene eredményt hozni, akik tevékeny részesei voltak annak, hogy a Celtic már nem számít Skócia uralkodójának.

Jelenleg Odsonne Edouard messze a legértékesebb a klub labdarúgói közül, de jó esély van arra, hogy a francia távozzon, hiszen több angliai érdeklődőről is lehetett olvasni ezen a nyáron. Ha ő elmegy, akkor az könnyen lehet, hogy évekre becsukódna a bajnoki trófea felé vezető “ajtó”, mert a pénz nem segít, ha rosszul költöd el.

Elképzelhető, hogy a hosszú, kilencéves hegemónia után most jön egy jelentősebb hullámvölgy. Míg a Rangers stabil lábakon áll és nemzetközi szinten is tud produkálni szép eredményeket, addig a város zöld-fehér részén semmi sem alakul úgy, ahogy szeretnék. Remélhetőleg nem jön egy teljes összeomlás náluk, mert az épp olyan rossz lehetne hosszútávon a The Gers számára is, mint ahogy az egész skót labdarúgásnak is, hiszen hosszú évek tapasztalata mutatja, ha egy kiemelkedő együttes nem tud otthon versengeni, akkor Európában sem tud jól teljesíteni.

 

Ha értékeled a munkánkat, támogasd működésünket egy kattintással:    Támogatom

Írj hozzászólást