Az Atlétit sem tudta legyőzni Setién Barcája – elúszhat a bajnoki cím

A kezdőcsapatok.

A Celta Vigo után az Atlético Madridot sem tudta legyőzni Quique Setién Barcelonája, a katalánok így egy mérkőzéssel kevesebbet játszva is egypontos hátrányban vannak a Real Madriddal szemben. De miért nem működött a Barca játéka és mit talált ki Simeone? Elemzés.

Összejön a Barcának a bajnoki cím? Fogadj rá most!

Az Atlético Madrid várhatta nyugodtabban az összecsapást, hiszen a bajnoki címbe idén már gyakorlatilag biztosan nem lesz beleszólásuk a “matracosoknak”, ugyanakkor a BL-indulást érő harmadik vagy negyedik helyezés sincs igazán veszélyben, egyedül a dobogós pozíciót illetően van a Sevilla számukra fenyegető közelségben. A Barcelona ugyanakkor, mint minden évben, úgy most is a bajnoki címért harcol, ráadásul a némileg váratlan edzőváltás ellenére ez jelenleg kétségesebb, mint januárban volt… Quique Setién egyelőre kevés sikerrel tudja a keretre adaptálni elképzeléseit, s a hírek szerint a játékosok is egyre kevésbé élvezik a vele való közös munkát.

A kezdőcsapatok.

A hazaiaknál Frenkie de Jong sérülés miatt nem állt rendelkezésre, a formán kívül lévő Antoine Griezmann pedig ismét kimaradt: Ter Stegen és a Semedo–Piqué–Lenglet–Alba védelem előtt a fiatal Riqui Puig lett Busquets és Rakitic társa a középpályán, Griezmann helyére pedig Vidal került Messi és Suárez mellé, bár inkább negyedik középpályásként mint harmadik támadóként.

Simeone csapatában eltiltás miatt Stefan Savic és Koke sem állhatott rendelkezésre, így Oblak előtt Felipe került Giménez mellé a védelem belsejébe, míg a két szélen Arias, illetve Renan Lodi védekezett. Koke szintén eltiltás miatt hiányzott a balszélről, így az ő helyéről Yannick Carrasco indult, a támadásokat Thomas Partey és Saúl Niguez szűrte, Ángel Correa pedig a jobboldalról segítette a Diego Costa–Marcos Llorente csatárduót.

Simeone idegenben nem rohant fejjel a falnak, s viszonylag passzívan kezdte a visszavágót. Az Atlético legtöbbször 4-4-2-es középső blokkban állt fel, a félpálya környékén megkezdve a védekezést, ahol Costa és Llorente csak ímmel-ámmal támadták meg a labdát birtokló hátvédeket. Ennek ellenére a saját térfélen való védekezést a tőlük megszokott magas színvonalon művelték a piros-fehér csíkos mezben játszó madridiak, óramű pontossággal tolódva a labda irányába, úgy, hogy közben egy-egy ember mindig a megfelelő ütemben kitámadhasson a labdásra. Ugyanakkor Simeone a védekezési tervével némileg alkalmazkodott is Setién csapatához: a megszokott nagyon szűk középpályás négyes és viszonylag szélesebben védekező védősor helyett a jobbszélső Ángel Correa egészen mélyen követte Jordi Alba felfutásait, ily módon gyakorlatilag ötödik védővé avanzsálva. Ezzel sikerült is semlegesíteni a Barca két szélsőhátvédje közül veszélyesebb Alba felfutásait. Eközben Llorente sem teljesen középen, csatártársa mellett, hanem kicsit kijjebb helyezkedett, hogy fedezőárnyékával takarhassa a Correa hátrébb húzásával megnyílt félterületet. Ráadásul a két csatár, Diego Costa és Marcos Llorente is gyakran hátulról, a labdást a vak oldalról támadva segített be a csapdázásba, amivel sikeresen hátra- vagy oldalpasszra kényszerítették a Barcelona játékosait, a középen szűrő Partey-Saúl duó például összesen 24 szerelést hozott össze.

Az Atléti védekezése: 4-4-2 az alapfelállás, de a jobbszélső Correa visszafelé követi a bal oldalon felfutó Jordi Albát. Az így megnyíló félterületbe Riqui Puig lép be, így Llorente Costától kicsit távolabb helyezkedik, hogy lezárja a fedezőárnyékával. A Barcelona labdabirtoklásában túl sok a visszalépő ember, senki nem helyezkedik igazán az Atléti védővonalai közé.

Az Atlético a mélyen szerzett labdákból viszonylag kevés kontrát tudott vezetni, ezekben az esetekben viszont szokás szerint direkt módon támadták a kaput: a két középcsatár gyakran mozgott a szélek felé, hogy legelső emberként egy direkt indítás után egyből a feltoltan játszó Semedo és Alba mögötti területekbe futhassanak. Ebből kifolyólag – főleg a labda ellen is magasabban védekező Carrasco – a középcsatárok helyét támadták, átlósan befelé futva. Felállt fal ellen szintén keveset birtokolta a labdát Simeone csapata, ám a védekezésen kevésbé használható Messi–Suárez duót átjátszva a vonalak között akár öt-hat ember gyors kombinációjával is veszélyeztetni tudtak, amiből két tizenegyest is sikerült kiharcolni.

A középen megszerzett labda után az Atlético egyből a kapura tör. A visszalépő Costa célemberként kapja a labdát, Lorente és Carrasco egyből a Semedo és Alba mögötti területbe vágtáznak.

 

Ritka, de létezik: Simeone csapata felállt fal ellen támad a második gólt megelőző jelenetben. Messi és Suárez nem nagyon tolódnak a labda felé, így a visszalépő Saúlnak bőven van ideje felvinni a labdát. A “matracosok” eközben nem kevesebb, mint hat emberrel támadnak: mindkét szélsőhátvéd magasan fellép, a vonalak között pedig négyen is készek kombinálni. Carrasco kapja mélységben a labdát, Costával kényszerítőzik, majd megindulásából büntetőt harcol ki, melyet Saúl értékesít.

Az Atlético jó védekezése ellenére természetesen Setién csapata maga is sokat tett azért, nehogy érdemi helyzeteket alakíthassanak ki a “matracosok” kapuja előtt. A viszonylag mélyen védekező Atléticoval szemben rengeget birtokolta a labdát a Barcelona, és nagyon sok passzal, türelmesen felfejlődve próbáltak a kapuig jutni. Ebből azonban sokszor nagyon lassú, elképesztően steril, mélységi beindulásoktól mentes labdatologatás alakult ki. Bár Correa helyezkedésére reagálva Setién csapata Rakitic visszalépésével sokat építkezett a pálya bal oldalán, az üresen maradt félterületet nem tudták kihasználni, hogy azon keresztül törjék át az Atléti védelmét. Alba ugyan folyamatosan mélyen tartotta Correát, de a megnyílt területbe csak a fiatal, egyébként sokszor meglepően jól helyezkedő Riqui Puig helyezkedett be, a bal oldali csatárként szereplő Suárez pedig borzasztóan kiesett a szerepéből, s egyáltalán nem tudta dinamikus mozgásokkal összezavarni a “matracosok” védelmét.

A Barcelona azonban a Setién alatt jellemző módon a középső zónákban tartogatta a legtöbbet a labdát. Az Atlético védekezése azonban, ahogy arról már szó volt, itt volt a legsűrűbb, így a kitűnően összezáró Atléti-csapdával szemben a katalán csapat középpályásai gyakran kényszerültek hátrapasszra, amiből ismét redundáns, U-alakú passzolgatás lett. Ilyen szűk területen kicsalogatni az ellenfeleket sokkal pontosabb mozgásokat igényelt volna, ráadásul a Barca ritkán próbálta hátrapasszal kicsalogatni Simeone kitűnően védekező csapatát, helyette nagyon sokat járatták a labdát magasan, az ellenfelet mélyre kényszerítve, a “matracosok” pedig lubickoltak ebben a szituációban.

A Barca sokat próbálkozott a pálya jobb oldalára való forgatással is, ám nem sok sikerrel: bár Semedo rendszeres célpontja volt a keresztlabdáknak, legtöbbször a lábára kapta a labdát, így nem tudta megfutni a balszélen kitűnően védekező Renan Lodit. Legtöbbször így kénytelen volt a labdát középre visszaforgatni, amivel megint csak oldalirányba haladt a Barca passzjátéka – előre azonban nem. Messi ugyan sokat lépett vissza a pálya jobboldalára, az argentin klasszis szabad játékához azonban a társaknak is alkalmazkodni kell – Vidal ugyan mélyebben visszalépve és magasabbra felfutva is feltűnt a jobb oldali nyolcas szerepében, ám nagyon centrális helyezkedése miatt sokszor nem tudta megfelelő ütemben támogatni a szélen játszó Semedot, a mindenhol feltűnő Messi pedig a sűrűn védekező piros-fehérek gyűrűjében megfelelő támogatás híján keveset tudott lendíteni csapata játékán.

A Barca labdabirtoklása: a visszalépő Vidal lelassítja a játék átforgatását. Ráadásul Vidal, Puig és Messi mélységben is egyvonalban helyezkednek. Semedo nem indul be a szélen lévő üres területbe, hanem a lábára kapja majd a labdát, ráadásul a félterületbe sem indul be senki. Tankönyvi példa a céltalan, U-alakú passzolgatásra.

A második félidő nagyjából az elsőhöz hasonló mederben telt, Setién ötből csak három cserét használt el, ráadásul a Rakitic helyére érkezett Roberto becserélése legfeljebb a kontrák levédekezése szempontjából lehetett lényeges. Bár a Barca valamivel több direkt labdával próbálkozott, ismét hiányzott az összehangoltság, ráadásul szorult helyzetben a két szélsőhátvéd is egyre többször igyekezett befelé passzolni, ezzel még inkább elvéve a csapat széljátékát. A második Saúl-büntető után pedig az Atléti sem nagyon erőltette a támadásokat, így egy kevés helyzettel tarkított döntetlennel végződött az összecsapás.

Bár a Barcelonának mindenképpen nyerni kellett volna, ez nem sikerült, így a gránátvörös-kékek egy mérkőzéssel kevesebbet játszva is a Real Madrid mögé szorultak a tabellán. Az esetlegesen elbukott bajnoki cím jó eséllyel Setién állásába kerülne, ráadásul egyelőre a vele azonosított látványos játékot sem igazán tudja megvalósítani a katalán sztárcsapatnál. Az Atlético pedig egy pontot elhozott a Camp Nouból, és reménykedhet a bronzéremben.

Írj hozzászólást