Élesedik a helyzet az Európa Ligában

Hosszú kényszerszünet után végre újraindulhatott a két nemzetközi kupasorozat is. Ezek közül most a második számú kupasorozat negyeddöntőit vesszük górcső alá egy körelemzés formájában. Miután lejátszották az elmaradt nyolcaddöntő visszavágókat kialakult a legjobb nyolc mezőnye, akik utazhattak Németországba, hogy egy mini-torna keretében eldöntsék az érdemi kérdéseket. Végül is a favoritok bejutottak az elődöntőbe, de nem mindenkinek ment ez zökkenőmentesen.


 Csak egy kattintás választ el, hogy fogadj az elődöntőkre.

Inter – Bayer Leverkusen: esélyeshez méltón, olaszosan, taktikai főlényben

 

Hétfő este Düsseldorfban rendezték, talán a leginkább várt negyeddöntőt, ahol a skót Rangerst búcsúztató, hazai földön vitézkedő Bayer Leverkusen mérkőzött meg a Getafe-t legyűrő Inter együttesével. A gyógyszergyáriak számára igen csak fontosnak ígérkezhetett ez a mérkőzés és ezzel együtt az egész torna. Mivel a bajnokságban csak az 5. helyet sikerült megkaparintaniuk utolsó szalmaszálként egy esetleges végső győzelemmel az EL-ben vívhatták volna ki a Bajnokok Ligája indulás jogát a következő szezonra. Viszont ez a halvány remény már rögtön az első akadálynál szertefoszlott, hiszen az Antonio Conte vezette Inter rendkívül érett, helyenként tetszetős játékkal teljesen megérdemelten jutott tovább. Ennek taktikai szempontból több oka is volt. Remekül mozogtak, mint labda ellen, mint pedig labdabirtoklásnál. Így pedig a mérkőzés elején kvázi demoralizálták a Bayert. Az alábbi ábrák bemutatják, hogy pontosan mivel lepte meg ellenfelét a Nerazzuri.

 

 

Ennél a 2. percben történő Leverkusen támadásépítésnél az Inter mintaszerű labda elleni felállása figyelhető meg, amire jellemző volt az erős emberorientáltság, viszont mindezt fegyelmezetten, kellő biztosítással végrehajtva. Lukaku (9) íves mozgással támadja meg a labdát birtokló Hradeczky (1) kapust, amivel egyrészt gyors cselekvésre készteti a finn hálóőrt, másrészt fedezőárnyékával megjátszhatatlanná teszi Tapsobát (12). A védelem előtt játszó Baumgartlingerre (15) a meccsen rendszerint Brozovic (77) lépett fel, mögötte pedig rendszerint Godin (2) kilépett a védővonalból. Itt éppen Demirbayt (10) követi le. Ezt viszont büntetlenül megtehette, hiszen eközben mögötte a szélső védő D’Ambrosio hátul maradt. Neki nem kellett előre mennie, mivel a középpályáról Barella lépett ki az ellenfél szélsővédőjére Sinkgravenre, aki rendkívül zavarba hozható volt a mérkőzésen. Ezzel tulajdonképpen labda nélkül egy 3-4-1-2-es felállást alkalmaztak az olaszok. Ebben a szituációban Hradeczky végül Volland (31) irányába íveli előre a labdát, aki viszont de Vrij-el (6) a sarkában erősen kisodródott, így pedig a Havertz-re (29) figyelő Bastoni-nak (95) marad ideje visszazárni a védelmi falba, ezzel pedig végül a gyógyszergyáriak támadása el is halt.
Jól megfigyelhető, hogy mennyire jól működött együtt az Inter csapatszinten. Ez főleg abban fejeződik ki, hogy D’Ambrosio hátul biztosít, miközben Godin előre mozgott.

 

 

Itt egy 6. perces Inter támadásépítés figyelhető meg. A kapustól, Handanovictól (1) indul a támadás. Látható, hogy a Leverkusen egy Bosz-féle csapathoz híven magasan letámad, ennek következtében viszont nagymértékben szétszakad a csapatszerkezet. Mivel az összes középpályás fellépett presszingelni a védelem előtt egy hatalmas rés keletkezett, ahová a fizikai képességeit a mérkőzésen remekül kamatoztató Lukaku (9) léphetett vissza. Miután Tapsobával (12) a sarkában megszelídítette a Handanocivtól kapott labdát, az időközben a burkina fasoi védő mögé belépő Martinezhez (10) továbbított, aki azonnal, lendületből indította a mélységből, lendületből futó D’Ambrosiot, akinek végül a beadását nagy üggyel-bajjal Tah (4) hatástalanította. Itt még kirajzolódik, az, hogy a négy leverkuseni védőre a két szárnyvédő felfutásával négy Inter támadó jut, ez pedig a mérkőzésen igen csak veszélyes pillanatokat idézett elő a németek hátsó sorában

 

Összességében a gyógyszergyáriakat több dolog is hátráltatta. A legnagyobb érvágást kétségkívül Aranguiz hiányzása okozta, aki a sárga lapok miatti eltiltását töltötte. Az ő dinamikája, illetve átforgatási készsége rendkívül fontos összetevője a Leverkusen támadásépítéseinek. Emellett pedig védekezésben is rendkívül sokat dolgozik. Az ő helyén játszó Baumgartlinger viszont nem igazán tudta betölteni a feladatkörét. A bemelegítésnél az eredetileg kezdőcsapatba jelölt Sven Bender kiesése is érzékeny veszteség volt, bár azért őt Tah tudta pótolni. Havertz se igazán brillírozott, ugyan a szinte semmiből jövő gólt ő lőtte eléggé izolálva volt a mérkőzésen, különösen a második félidőben. Valaki mindig lekövette az Inter játékosok közül, illetve sokszor tűnt el kisodródva a jobb szélen. Ezek pedig már-már az őszi gyenge teljesítményére emlékeztettek. Mindenesete neki valószínűleg ez volt az utolsó mérkőzése a gyógyszergyáriaknál, hiszen BL indulás nélkül nehezen elképzelhető, hogy Rudi Völleréknek sikerül őt megtartania.


Manchester United – Köbenhavn: Hosszabbításba torkolló United siker

 

A hétfői nap másik meccsén a vártnál végül jóval nehezebben, hosszabbítás után sikerült biztosítania elődöntőbeli tagságát Ole Gunnar Solskjaer csapatának a meglepetésre negyeddöntőig menetelő Köbenhavn ellen. Ugyan ehhez hozzájárult az is, hogy a dánok kapusa Karl-Johann Johnsson ihletett formában védett, és végül rekord mennyiségű védéssel zárta a mérkőzést, de azért a United játéka is erősen akadozott főleg az első félidőben. A vörösök eléggé lassan szövögették a támadásaikat, amit a Köbenhavn labda ellen kirajzolódó 4-4-2-es felállása viszonylag simán kontrolálni tudott. Emellett pedig ráadásul meglepően bátran, helyenként tetszetős támadásvezetésekkel játszottak. Kihasználták, hogy úgy kb a 40. percig az angolok presszingje eléggé alacsony üzemmódban működött, és így amikor hozzájuk került a labda nem rögtön előre vágták a labdát (mint a Wolves a Sevilla ellen), hanem laposan hozták ki azt. Külön kiemelhető a dánoktól Falk Jensen játéka, aki a támadósorból visszalépve nyújtott passzopciót a védőknek, majd nem egyszer tetszetősen forgatta át a támadásokat a felfutó jobbhátvéd Varela-nak, akinek a beadásai okoztak meleg pillanatokat a vörös ördögök hátsó sorában. Aztán viszont a manchesteriek dicséretére legyen mondva képesek voltak az első félidő végére váltani az addig igen lassú játékmenetből, és elkezdett egyre inkább kibontakozni középen a Fernandes-Pogba-Greenwood trió is, akik egyre többször tudták szétbontani az addig rendkívül stabil koppenhágai védekezést. Az alábbi ábra is az ő eredményes összjátékukat mutatja be. A letámadás is magasabb üzemmódba kapcsolt. Johnsson kapusnak egyre többször kellett nyomás alatt előre ívelnie a játékszert. Viszont a gól egyáltalán nem akart összejönni, a kapufák viszont annál inkább Fernandes és Greenwood jóvoltából. Végül a hosszabbítás elején egy Martial ellen elkövetett szabálytalanságért befújt büntetőből a télen érkezett portugál középpályás talált be, ami az elődöntőbe juttatta a vörös ördögöket.


 

Ebben az 58. percben szövögetett United támadásépítésben is látható már, hogy a második félidőre egyre hatékonyabbá váltak az angolok támadásvezetései köszönhetően nagyrészt a középen játszó triónak. Itt Fernandes (18) a balra tolódásával, magával húzza Stage-t (6), amivel lyuk keletkezik a Koppenhágaiak középpályáján. Ide pedig Greenwood (26) lépett be, aki végül Fredtől (17) kapta meg a labdát. Ugyan a támadás végül elhalt, de a szituáció így is jól rávilágít a manchesteriek középpályájában rejlő potenciálra.


Wolves – Sevilla: Nehezen adták magukat a masszív farkasok

 

Ennél egyoldalúbb meccset nehéz lett volna elképzelni, mint amilyen ez a kedd esti összecsapás volt. Ugyan az eredmény nem ezt tükrözi, de igazából csak az egyik csapat játszott, míg a másik megpróbálta minden erővel ellehetetleníteni azt. Végül is a Wolves terve kis híján hosszabbítást is ért, ám Ocampos a 88. percben egy fejessel lecsapott és az elődöntőbe vezette az andalúzokat.
A Sevilla ezen a mérkőzésen is próbálta azt a változatos, sok elmozgással operáló játékot produkálni, ami az AS Roma ellen maradéktalanul kifizetődött. Ezúttal is Banega volt a csapat fő mozgatórugója. Az argentín jellemzően a két belső védő mellé a bal oldali félterületbe visszahúzódva próbálta szövögetni az andalúzok támadásait. A baloldalon mondhatni ugyanezt a posztot, a helyét rengeteget változtató Suso töltötte be. A fiatal spanyol irányító bizonyítva sokszínűségét hol a pálya centrumában tízesként, hol pedig a szélre kihúzódva szervezte a játékot, illetve párszor mélységi beindulásokra is vállalkozott, bár ezek a rendkívül mélyen helyezkedő Wolves fal ellen hatástalannak bizonyultak. Elsősorban a jobb oldalon háromszögek kialakításával próbált még operálni Julen Lopetequi együttese. Jesus Navas szokásához híven meredeken felfutva adta meg a pálya szélességét, ezzel megpróbálva széthúzni az ellenfél rendkívül masszív hátsó ötös falát, hogy az így kialakított résekbe Suso vagy esetleg erre az oldalra időnként átváltó Ocampos mélységből tudjanak startolni. Az ő kibontakozásukat azonban az angolok labda elleni 5-3-2-es fala nem igen engedélyezte. A pálya centrumában illetve a saját tizenhatosukon rendszerint hatalmas létszámfölényben védekeztek a sevillai támadókkal szemben. Ezt mutatja be az alábbi ábra is.
A farkasok támadásban igazából semmit nem tudtak mutatni leszámítva a meccs elején a félelmetes fizikummal megáldott Traore megindulása után befújt büntetőt, amit viszont Gimenez kihagyott. Az esetleges kósza kontrák ellen a két belső védő rendszerint Fernandoval kiegészülve elég biztosítást jelentettek spanyol részről. A meccs hőse végül Ocampos lett, akinek a beindulásaiban végig volt potenciál, illetve ezúttal is remekül váltogatta a posztjait szélességben és befelé húzódásban.

 

 

Ebben a 21. percben lévő szituációban is kirajzolódik a Wolves rendkívül reaktív felfogása. Tulajdonképpen teljesen megszállják a tizenhatosuk előterét. Itt konkrétan 6 a 3 elleni létszámhátrányban várják a Sevillai támadók Ocampos (5) beadását, akire a szárnyvédő és természetesen szintén teljesen visszazáró Doherty (2) vált ki. Végül a beadás el is akadt az ír játékosban.


Shakhtar – Basel: Lendületben az ukrán-brazil gárda

 

Úgy tűnik idén valami nagy dolog van készülőben a Shakhtar Donyecknél, hiszen a Wolfsburg után ezúttal a szintén egészen sokáig jutó Baselt verték igen csak magabiztosan Luis Castro edző fiai. A csapat rendkívül komplex benyomást keltett a 4-1-es győzelem folyamán. A hátul lévő ukránok által alkotott védőszekció magabiztosan semlegesítette a Basel esetleges támadásait, míg a döntőrészt brazilok által dominált támadószekció látványos elmozgásokkal, igen csak tetszetős támadásokkal szomorította a svájciakat. Közülük külön ki kell emelni Alan Patrick és Taison játékát. Előbbi rendszeresen visszamozgott a tízes posztjáról azzal a céllal, hogy megbontsa a Basel középpályás vonalát. Ez rendszerint sikerült is, hiszen egy svájci mindig lekövette, majd egy hirtelen ritmusváltással tudott új lendületet vinni a játékba. Egy ilyen szituáció is szerepel az alábbi ábrán.
Taison pedig szabadon bemozoghatott a pálya centrumában, hiszen az ő oldalán szereplő szélsőhátvéd Matviienko rendszeresen felfutott biztosítván szélességet. A brazil vele is kényszerítőzött párszor a szélen, illetve remekül játszott össze a hamis kilencesként szereplő Moraes-sel. Támadásban a donyeckiek erejét javarészt a nagy és hatékony centrumbeli jelenlét biztosítja, amit az oldalvonal mellett, mélyen felfutó szélességet adó szélsővédőkkel érnek el. Védekezésben az ukránok egy stabil 4-1-4-1-es formációból indultak ki, ahol a presszing elején a két szélső középpályás Taison és Marlos úgy támadták le az ellenfél belső védőit, hogy közben fedezőárnyékukkal megjátszhatatlanná tették a szélső védőket. Középen pedig vagy Alan Patrick vagy Marcos Antonio lépett ki a középpályás sorból, hogy az ékkel Moraes-sel együtt nyomás alatt tartsák a baseliek támadásszövögető embereit Xhakat, Freyt és Campot. A feljebb lépő középpályások mögött eközben a hatos poszton szereplő Stepanenko végzett emberfeletti munkát és remekül fedezte két támadóbb szellemű kollégáját, illetve emellett sokszor a védősorban is besegített. Összességében kétség sem férhetett az Shakhtar továbbjutásához, akik tetszetős és rendkívül kifinomult játékukkal az Internek is komoly fejtörést okozhatnak az elődöntőben.

 

Ennél a 9. percben folyó Shakhtar támadásépítésnél is Alan Patrick (21) a főszereplő. Először is hátramozogva manipulálja a baseli középpályás, Frey (20) helyezkedését, ezzel rést ütve a svájciak alakzatán. A brazil támadó pedig pont erre várt, hiszen egy hirtelen ritmusváltással, egy Stepanenkoval (6) végrehajtott kényszerítő útján rögtön befutott ebbe az üres területbe a svájci középpályás mögé. Eközben a szintén beljebb helyezkedő Taison (7) is visszább lépett. Ő pedig az egyik belső védőt, Alderetet (6) húzta magával. Végül a támadás a szélen folyt tovább az itt is mélyen felfutó Matviienko jóvoltából. Itt is látható, hogy mekkora jelenléttel operál támadásban a Shakhtar a centrumban.

 


 

Az elődöntőben vasárnap este a Sevilla – Manchester United összecsapásra Kölnben, majd hétfő este az Inter – Shakhtar Donyeck találkozóra Düsseédorfban kerül sor.
A döntőt augusztus 21-én, pénteken Kölnben, a RheinEnergie Stadionban rendezik.

Írj hozzászólást