Eltékozolt karrier vagy követendő példa? – André-Pierre Gignac

Hat éve már annak, hogy André-Pierre Gignac meglepte az egész világot, és a neves topcsapatok érdeklődése ellenére a francia ligából nem egy magasabban jegyzett európai elitbajnokság felé vette az irányt, hanem Mexikóba igazolt. Az akkor pályája csúcsán lévő francia támadó nem kért az európai topligák csillogásából, hanem a világ másik végén kezdett új életet, amivel utólag már kijelenthetjük, teljesen elégedett lehet. Mi történt vele azóta?


(X) Regisztrálj a Büntetőn keresztül az Unibetre, és befizetési bónuszod mellé 10 ezer Ft ingyenes fogadást is kapsz ajándékba!  


 

Mielőtt bárki azt hinné, hogy Gignac álomgázsi ellenében megélhetési játékosnak állt, gyorsan szögezzük le, hogy bár nyilván nem keres rosszul Mexikóban, a francia lapok által közzétett évi négymillió eurónak megfelelő honoráriumának valószínűleg a többszörösét is megkaphatta volna a Premier League-ben, nem beszélve arról, ha valóban haknizni ment volna a Közel-Keletre vagy Kínába.

 

DÖCÖGŐS KEZDET UTÁN A HAZAI CSÚCSRA

A kiváló erőcsatár a dél-franciaországi Martigues városában látta meg a napvilágot 1985. december 5-én. Gignac félig roma származásúnak vallja magát. Pályafutását a környező ES Fos-sur-Mer egyesületében és szülővárosa csapatában kezdte, utóbbitól azonban hét év után 2002-ben eltanácsolták. Tizenhét évesen új klubot kellett keresnie magának, végül az eddig megszokott környezetétől több mint 1000 km-re északra, a Lorient gárdájában kötött ki (Bretagne régió). A narancsmezesek első csapatában Christian Gourcuff 13 mérkőzésen foglalkoztatta a francia másodosztályban a szertelen csatárt, aki két góllal jelentkezett. A következő szezonra ismét költözhetett délre, mert klubja a harmadosztályú Pau együtteséhez irányította kölcsönbe, ahol 18 meccs alatt nyolcszor volt eredményes. Ezt követően a 2006–2007-es kiírás hozta meg az áttörést számára, amikor már az immár élvonalban szereplő Lorient színeiben kilenc találattal terhelte meg az első osztályú ellenfelek hálóját.

 


Az első Ligue 1-szezon után természetesen megnőtt az érdeklődés iránta, és 2007 nyarán – bár állítólag a Lille is akarta igazolni – a Toulouse csapatának adták el a játékjogát.

Az ismét déli csapathoz kerülő Gignac három esztendőt töltött el a TFC alkalmazásában, melyből az első és az utolsó éve egyaránt felejthetően sikeredett, a kettő közt viszont a 2008-2009-es idényben 24 találatával a francia bajnokság gólkirálya lett, csapatát pedig a negyedik helyig repítette.

A feltörekvő csatár abban az évben a mesterlövészek rangsorában a 17 találatig jutó Benzemát utasította maga mögé. Gignac a három idény alatt szerzett 41 góljából 25-öt az említett második toulouse-i évében regisztrált.

Bár a következő szezont is elkezdte a Toulouse alkalmazásában, 2010 augusztusában az Olympique Marseille bejelentette, hogy ötéves megállapodást kötött vele. Az ekkor 24 esztendős csatár a számára oly kedves déli csapathoz szerződött, s azonnal megkapta a tízes számú mezt. Gignac viszonylag nehezen lendült játékba, első góljára két hónapot kellett várni, novemberben viszont mesterhármast jegyzett az MSK Zilina elleni 7-0-ra megnyert BL-mérkőzésen. Az első idényét 12 találattal zárta, a bajnokságban csak nyolcszor volt eredményes, az OM szurkolói pedig szórványos kritikákkal illették őt, melyeket a pocsék második idényében sem tudott elhallgattatni. Sőt a 2011–2012-es szezonban nem egyszer a tartalékokhoz száműzték, mindössze egyetlen gólt lőtt az élvonalban. A soron következő évadban visszanyerte a formáját és a helyét a kezdőcsapatban, 13 bajnoki találattal támogatta ezüstéremig jutó csapatát. A következő két kiírásban bár csapata nem tudott feljutni a dobogóra, és inkább csak a közvetlen élmezőny mögött helyezkedett el, Gignac szép csendben végleg kinőtte magát csapata első számú mesterlövészének 16, ill. 21 gólos idényével. Ötéves szerződése lejárt, így 2015-ben búcsút intett a dél-francia kikötővárosnak. Mindent egybevetve a Marseille színeiben 188 mérkőzés alatt 77 találatot szállított.

Ekkoriban Gignac az egyik legfelkapottabb támadó volt, angol és francia élcsapatokról cikkeztek vele kapcsolatban, mígnem derült égből villámcsapásként jött hír 2015. június 18-án, a mexikói Tigres UANL csapatához szerződött.

 

Ki nyeri a 2021-es CONCACAF Bajnokok Ligáját?

2,20 – Club América

2,60 – Cruz Azul

4,00 – CF Monterrey

6,50 – Philadelphia Union

Ezt a fogadási lehetőséget a Sportfogadás/Labdarúgás/CONCACAF Bajnokok Ligája/Végső fogadások útvonalon keresztül találhatod meg.


Kattints ide és fogadj dél-amerikai futballra piacokra az Unibeten! Ha ezen a linken keresztül regisztrálsz, most 100%-os befizetési bónuszt és 10 ezer Ft ingyenes fogadást is kapsz!


 

ÚJ ÉLET MEXIKÓBAN

A Mexikó észak-keleti részén fekvő Monterrey agglomerációjában található San Nicolás de los Garza városában működő egyesületet 1960-ban hozták létre. Nuevo León tartomány harmadik legnagyobb városa, egyúttal itt található Mexikó egyik legpatinásabb tanintézménye, a helyi Autonóm Egyetem. A labdarúgócsapat stadionjában annak idején az 1986-os mexikói világbajnokságon is rendeztek mérkőzéseket, de természetesen igazán ismertek az elmúlt években lettek, jórészt Gignac leigazolása miatt.

Vitathatatlan, hogy a mexikói labdarúgás a 2000-es években jelentős fejlődésen ment keresztül, a válogatottjuk a világbajnokságon is állandó meghatározó szereplőnek számít azóta. Összesen tizenegyszer nyerte meg a CONCACAF nemzetek Arany-kupáját, és bár idén elveszítették a finálét az Egyesült Államokkal szemben, így is rekordernek mondhatják magukat. A helyi bajnokság az utóbbi időben lett egyre vonzóbb célállomás a dél-amerikai játékosok, esetleg az európai nagy klubokba be nem férő, vagy már levezető futballisták számára, amely marketing értékében – még? – kétségkívül nincsen az MLS szintjén, de a játék színvonalában abszolút pariban van vele. Gignac – ha tudat alatt is – nyilvánvalóan egyfajta zászlóvivője a mexikói focit népszerűsítő mozgalomnak, tipikusan egy olyan sztár, akivel a helyiek körében is népszerűsíteni tudták a futballt, és tulajdonképpen világszinten is valamilyen szinten el tudták adni vele a ligát.

A francia légiós valószínűleg a fentebb már említett nem rossz, de nem kiemelkedőnek számító bérezés mellett a rohamosan fejlődő, lelkes közeget láthatta meg ebben a lehetőségben.

Nem titkoltan köré építették a csapatot, és igazi világsztárként kezelték őt az első pillanattól kezdve, emellett pedig az sem mellékes, hogy csodálatos természeti környezetben élheti mindennapjait.

Kétezer-tizenötben a legjobb mexikói egyletek még a Libertadores-kupában szerepelhettek (manapság már a kevésbé nívós CONCACAF-BL mezőnyét erősítik), és a francia gólgyáros nyári csatlakozása idején a Tigres éppen a sorozat elődöntőjét vívta a brazil Internacional ellen, melyet részben Gignac találatával vett sikerrel. A fináléban azonban a Marcelo Gallardo által trenírozott argentin River Plate ellen főhajtásra kényszerültek, az igazán nagy bravúrt nem tudták véghezvinni.

Csalódottságra nem volt okuk, tették tovább a dolgukat a hazai porondon, Gignac már a második bajnokiján a tartományi vetélytárs Chiapas ellen mesterhármast hintett, majd  néhány hét múlva az ősi rivális Monterrey legyőzése alkalmával ugyancsak eredményes volt. Hamar hatalmas érdeklődés kezdte el övezni a térségben az egyébként is megváltóként érkező játékost, akit rögtön istenként bálványoztak a mexikóiak. Gignac rendkívül felszabadultan játszott, élvezte, hogy kvalitásait illetően kiemelkedik az ellenfelek és a csapattársak közül, és nem egyszer színesítette a játékot egy-egy látványos csellel, megmozdulással, de mindezt abszolút tiszteletteljes módon tette, és ezzel még inkább megerősödött a „sztár imázsa” a helyiek körében.


A francia gólfelelős az első évét végül 33 találattal zárta, abból a bajnokságban 28-at szerzett 39 meccsen, szóval villámgyorsan jelezte, érdemes volt odacsábítani. A Tigres 2015-ben, 2016-ban és 2017-ben az Aperturát, 2019-ben a Clausurát nyerte meg az első számú gólfelelős hathatós közreműködésével.

Gignac azóta sem állt le a gólgyártással, minden évében legkevesebb 16 találatot szállított a Liga MX-ben, összességében pedig már csaknem 150 alkalommal volt eredményes csapatában hat év alatt.

Mindemellett tavaly év végén a hosszú ideje remélt nemzetközi siker is eljött a csapat számára, ugyanis a Los Angeles FC legyőzésével sikerült elhódítaniuk a CONCACAF Bajnokok Ligáját. Ezzel jogot nyertek a februári klub-világbajnokságon való részvételre, ahol egészen a döntőig jutottak, amelyet csak 1-0-ra veszítettek el az európai BL-győztes Bayern Münchennel szemben. Szerződését februárban további három évvel meghosszabbította, így a kaland még jó darabig tovább folytatódhat, és bizonyára már innen képzeli el a befejezést az év végén a 36. életévét betöltő játékos.

 


(X) Hívd meg barátaidat és szerezz ingyenes fogadást, befizetési bónuszt, illetve bónuszpénzt összesen 75 000 Ft értékben!


 

CSAPATTÁRSA KÖVETTE ŐT, PÉLDATEREMTŐ HATÁSA (?)

Gignac 2009 és 2016 között 36 alkalommal viselhette a francia válogatott szerelését, egy-egy világ- és Európa-bajnokságon vett részt, azonban a 2016-os Európa-bajnokság óta nem szerepelt a nemzeti együttesben. Azóta az idei tokiói olimpián játszott először, túlkoros csapatkapitányként csatlakozott az U23-as válogatotthoz, és a csoportkör után búcsúzó gallok öt szerzett góljából négyet magára vállalt. A sors furcsa fintora volt, hogy Mexikó is kitömte őket 4-1-re.

Az olimpiai csapatban – szintén túlkorosként – ott volt az a Florian Thauvin is, aki Gignachoz hasonlóan a topcsapatok hívószava ellenére választotta a Tigrest – idén nyáron. A szélső kísértetiesen hasonló pályaképet fut be, mint Gignac, annyi különbséggel, hogy a Newcastle United színeiben volt egy felejthető légiós kalandja, míg franciaországi szerepvállalása jelentős részét ő is ugyancsak a Marseille-nél töltötte. Amíg Gignac a Mexikóba szerződésekor 29 éves volt, addig Thauvin most 28, tehát ebben is hasonlítanak.

 


Biztosra vehető, hogy az egykori klubtárs pozitív tapasztalatokról számolt be Thauvinnek, akinek annyi előnye van Gignac-kal szemben, hogy amíg elődje kicsit az ismeretlenbe ugrott fejest, addig számára már ott van egy honfitárs, aki kitaposta előtte az ösvényt, szükség esetén segítheti a beilleszkedését.

Azt talán erős lenne kijelenteni, hogy Gignacék most megindítottak egy trendet és mostantól biztosan minden pályája csúcsán lévő francia labdarúgó Mexikóba fog szerződni, de a példájuk bizonyítja, hogy ez is egy járható, és abszolút élhető út. Ráadásul a beszámolók szerint a körülmények sokkal inkább adottak a labdarúgáshoz, mint egyes közel-, vagy távol-keleti csapatok esetében, ráadásul a mexikói bajnokság nemzetközi népszerűsítése szempontjából is rendkívül hasznos a két francia feltűnése. És egyáltalán nem kizárt az sem, hogy időről időre egyre több közismert követőjük lesz Európából.

 

Ha értékeled a munkánkat, támogasd működésünket egy kattintással:    Támogatom


A szerző a Futballtangó nevű blog szerkesztője, amennyiben a dél-amerikai labdarúgás aktív magyar nyelvű közösségéhez szeretnél tartozni, alább elérhető a felület közösségi média-profilja:

https://www.facebook.com/futballtango

A képek forrása: Getty Images

Írj hozzászólást