Escobar kötődése a labdarúgáshoz, a „narkófoci” fénykora

A kolumbiai labdarúgás felvirágoztatása egyértelműen az ország első számú „kokainkirályához” köthető. Pablo Escobar futballrajongóként jelentős összeggel támogatta kedvenc klubját és Kolumbia labdarúgását is, a piszkos úton szerzett pénz azonban máig mérhetően hagyott nyomot az ország futballjában.


(X) Regisztrálj a Büntetőn keresztül az Unibetre, és befizetési bónuszod mellé 10 ezer Ft ingyenes fogadást is kapsz ajándékba!  


 

Kolumbia labdarúgása jelentős felemelkedésen ment keresztül az 1980-as évektől: a válogatott szerepelt a világbajnokságokon, klubcsapatai kiválóan muzsikáltak a dél-amerikai nemzetközi kupasorozatokban. Noha sokan egyáltalán nem büszkék rá és konkrétan szégyenkeznek amiatt, hogy Pablo Escobar pénzelte a csapatokat, nem lehet szó nélkül elmenni mellette, hogy a hírhedt drogbáró milyen nélkülözhetetlen szerepet vállalt az ország labdarúgásának fejlesztésében.

 

A SZEGÉNYEKET TÁMOGATÓ DROGBÁRÓ

Az „El Doctor” becenévre hallgató Escobar különböző bűncselekmények elkövetése után hamar felismerte, hogy az Egyesült Államokba való kokaincsempészés hatalmas, addig kiaknázatlan anyagi lehetőségekkel bír, és ezzel alapozta meg a fénykorában 50 milliárd dolláros vagyonát. Üzletfilozófiája pofonegyszerű volt: akit lehet, meg kell vesztegetni, akit nem lehet, azt meg kell ölni. A feljegyzések szerint a drogbáró karrierje csúcspontján az amerikai kábítószer-kereskedelem 80 százalékát a felügyelete alatt tartotta. 1989-ben a Forbes listája értelmében a világ hetedik leggazdagabb emberének számított. Annyi készpénzt halmozott fel, amennyivel már nem tudott mit kezdeni és nem is tudott elrejteni a rá vadászó hatóságok elől. Ezért zsákszámra ásatott el bankjegyeket, a legenda szerint még fűtött is a pénzzel, másfelől pedig a rászorulókat segítette: a medellíni szegénynegyedekben lakóházakat, iskolákat épített fel, előszeretettel fejlesztette az általános infrastruktúrát. Emiatt máig kétes a megítélése Kolumbiában, hiszen a szegények hősként tisztelik őt és szó szerint a megváltót látják benne, falfestményekkel tisztelegnek előtte, mások viszont egy törvénnyel szembemenő bűnözőként tartják számon, akinek a neve sok politikus és befolyásos személy halálával hozható összefüggésbe.

 

 

A „NARKÓFUTBALL” LÉTREJÖTTE, HATÁSAI

Az 1949-es születésű Escobar imádta a labdarúgást, fiatal korában maga is játszott, így kézenfekvő volt, hogy a „túl sok” pénzéből támogatta kedvelt hobbiját. Pályákat épített a szegénynegyedekben, ahonnan számtalan későbbi válogatott labdarúgó emelkedett ki, felszerelésekkel látta el az egyes csapatokat, valamint egész napos tornákat szervezett a helyieknek, akik ezeken a rendezvényeken elfelejthették mindennapi gondjaikat.

 

 

Escobar labdarúgásbeli szerepvállalása a hobbi támogatása és a szegények segítése mellett nyilvánvalóan „vállalkozása” szempontjából is kapóra jött, hiszen egy futballcsapat tökéletes volt arra, hogy a pénzét tisztára mossa az irreálisan magas bérezések, átigazolási díjak és egyéb kiadások bekönyvelésével. A Don megszerezte kedvenc csapatát, az Atlético Nacionalt, és oda csábította az ország legjobb labdarúgóit, akik később a kolumbiai válogatott gerincét adták. Megjelenésével és kiapadhatatlan kincsestárként funkcionáló anyagi lehetőségeivel el tudta érni, hogy a legjobbak az Atléticóban futballozzanak, és ne igazoljanak külföldre, valamint esetenként akár nevesebb légiósokat is megszereztek, így a 80-as években jelentősen emelkedett a helyi bajnokság színvonala.

Példáján felbuzdulva üzlettársa, José Gacha („El Mexicano”) a bogotái Millonariosba fektetett be, míg riválisa, Miguel Rodríguez Orejula, a cali illetőségű kartell feje az América de Cali csapatát birtokolta.

A két, egy oldalon álló csapat számtalan barátságos meccset vívott egymással, melyekre fogadásokat kötöttek, tovább forgatva a pénzt, növelve a bevételüket. 1985-ben az América de Cali első kolumbiai csapatként döntőt játszott a Libertadores-kupában, majd a sorozat történetében először, 1989-ben az Atlético Nacional elhódította az első számú dél-amerikai klubtrófeát. A csoportkörben ugyan a Millonarios még az Atlético előtt végzett, a végletekig kiélezett negyeddöntő-párharcban azonban Escobarék revánsot vettek a jól ismert ellenfélen. Az elődöntő visszavágóján 6-0-val ütötték ki az uruguayi Danubiót, majd a fináléban tizenegyespárbajban győzedelmeskedtek a paraguayi Olimpia Asunción gárdája felett. A diadalt elérő csapat emblematikus figurája volt René Higuita kapus, vagy éppen a tragikus sorsú Andrés Escobar (a drogbárónak csak névrokona, esetéről később bővebben írunk).

 

(Forrás: sinmordaza.com)

 


(X) Hívd meg barátaidat és szerezz ingyenes fogadást, befizetési bónuszt, illetve bónuszpénzt összesen 75 000 Ft értékben!


 

Nyílt titok volt, hogy a kolumbiai élcsapatok mecénásai mivel keresik a kenyerüket és honnan származó bevételekből virágoztatták fel csapataikat. A játékosok többsége próbált erről nem tudomást venni és csak a saját feladatára koncentrálni, de érthető módon volt olyan, akiket ez zavart. Az ország történetének legjobb labdarúgójaként emlegetett Carlos Valderrama például csak egyetlen idényt húzott le a Millonarios alkalmazásában, egyébként „tisztább” csapatoknál szerepelt, szövevényes karrierje során hazájában a főként a Deportivo Cali és az Atlético Junior színeiben játszott.

1989-ben egy América elleni elvesztett rangadót követően az állítólag megvesztegetett játékvezetőt Escobar emberei agyonlőtték. Miközben a labdarúgás fénykorát élte, Kolumbia nagyvárosainak utcáin mindennapossá váltak a kartellek és a rendőrök közti közelharcok.

 

LUXUSBÖRTÖN, SZÖKÉS, A „FŐNÖK” HALÁLA

A kolumbiai kormány a drogkereskedők ellen az Egyesült Államok felé kiadatási törvényjavaslattal állt elő, ami véres leszámolásokat és végeláthatatlan kartellháborúkat eredményezett. Escobar rendőrök, bírók és ügyészek százait ölette meg, számtalan bombamerényletet és emberrablást tulajdonítanak neki.

Hosszas béketárgyalások során 1991-ben Escobar fegyverszünetet kötött a kormánnyal és feladta magát a rendőrségen azzal a feltétellel, hogy egy saját maga által felépített börtönbe vonul, melyhez futballpálya is tartozik. Még a kolumbiai államadósság fizetését is felajánlotta, ha nem adják ki őt az USA-nak. A büntetését luxus körülmények között töltő drogbárót rendszerint meglátogatták a kolumbiai válogatott játékosai, egy alkalommal még Diego Maradonát is meghívatta magához egy mérkőzésre, aki évekkel később ugyancsak megerősítette, hogy elképesztő fényűzés és buli zajlott az „El Patrón” („a főnök”) luxusbörtönében.

A sorozatos botrányok után azonban a kormány állami börtönbe akarta helyezni a drogbárót, aki viszont megszökött, és 16 hónapon át sikeresen bujkált. Egy nappal a 44. születésnapja után egy fia felé intézett telefonhívás alapján be tudták azonosítani rejtekhelyét, ahol rajta ütöttek és a hivatalos verzió szerint rövid tűzharc után lelőtték a drogbárót, míg fia állítása szerint a bekerített Escobar öngyilkosságot követett el. Temetésén húszezer ember vett részt.

 

FUTBALLISTA-ÁLDOZAT

A kolumbiai válogatott az 1962-es chilei vb-szereplés után először 1990-ben kvalifikálta magát a világeseményre, és Francisco Maturana együttese a legjobb 16 közé jutott az olaszországi Mundialon. Ezt követően az 1994-es tornára veretlenül jutottak ki úgy, hogy több éven át nem találtak legyőzőre, így az országban hatalmas várakozás előzte meg az amerikai vb-n való szereplésüket, pláne hogy Escobar kevesebb mint egy évvel ezelőtti halála kapcsán a kolumbiaiak és az amerikaiak között fokozottan ellenséges volt a viszony. Kellemetlen meglepetésre azonban Kolumbia 3-1-re elvesztette Románia ellen az első mérkőzését, így a házigazda elleni mérkőzést megelőzően a játékosokra hatalmas nyomás nehezedett, mindenki a győzelmet várta tőlük. A válogatott labdarúgói a kritikus kolumbiai közegtől halálos fenyegetéseket kaptak, hogy odahaza megölik a családtagjaikat, ha ezt a meccset is elveszítik, és már azt fontolgatták, hogy visszalépnek a versengéstől. Végül a rutinos játékosok meggyőzték a többieket, hogy játszaniuk kell, Andrés Escobar is azok közé tartozott, aki játszani akart. Kolumbia 2-1-es vereséget szenvedett az Egyesült Államok ellen, ráadásul a tapasztalt hátvéd balszerencsés öngólt vétett, amellyel elúsztak a továbbjutási esélyeik a csoportkörből. (Svájc legyőzése már csak szépségtapasznak volt jó.)

 

 

A hazatérést követően lincshangulat várta az alulteljesítő válogatottat, Escobar is a kritikák középpontjába került. Társai figyelmeztették az Atlético Nacional rutinos hátvédjét, hogy jobban tenné, ha egy ideig nem mutatkozna a nyilvánosság előtt, mert veszélyben lehet az élete, azonban a labdarúgó úgy gondolta, hogy gyávaság lenne bujkálnia. Egy héttel az amerikaiak elleni vereséget követően, 1994. július 2-án a 27 éves hátvéd egy bárból egyedül tartott haza, amikor hárman rátámadtak és lelőtték őt. A gyilkos és tettestársai a sorsára hagyták, elmenekültek a helyszínről. Escobar a kórházba szállítást követően meghalt. A tettes Humberto Castro Munoz, egy gazdag kolumbiai gengszter sofőrje volt, aki végül beismerte a gyilkosságot. 43 év börtönre ítélték, ebből végül csak 11 évet töltött le, jó magaviselete miatt kiengedték. A tragikus sorsú labdarúgó emlékére Medellínben szobrot állítottak.

 

ESCOBAR „MUNKÁJÁNAK” EREDMÉNYE

Ugyan Pablo Escobar és társai korszaka már lezárult, működésük a kolumbiai közélet mellett a labdarúgásra is kitörölhetetlen hatással volt. Az egyes klubokat már nem irányítják nyíltan bűnözők, de biztosak lehetünk benne, hogy a jelenség, ha burkoltan is, de továbbra is jelen van, hiszen Kolumbia továbbra is a világ egyik legnagyobb kávé- (és kokain)termesztő országa. 1989-es sikere után a Nacional 2016-ban ugyancsak felért a nemzetközi trónra, míg az Once Caldas 2004-ben hódította el a Libertadores-kupát. Az ország nagy csapatai egyre jobb körülmények közt működhetnek, melynek alapjait kétségkívül Escobarék tették le, így mára a kolumbiai tehetségeket a nagyobb klubok már majdnem olyan árgus szemekkel figyelik, mint a brazil vagy az argentin fiatalokat.

Kolumbia válogatottja az 1998-as vb-n ugyancsak búcsúzott a csoportkörben, aztán 2001-ben megnyerte a hazai rendezésű Copa Américát, majd három vb kihagyása után 2014-ben az ötödik, 2018-ban a kilencedik helyen végzett. Noha az igazán nagy dobás eddig még váratott magára, a 80-as években vitathatatlanul felkerültek a nemzetközi futballtérképre és azóta is ott vannak.


Felhasznált források:


A szerző a Futballtangó nevű blog szerkesztője, további érdekességek, aktualitások az argentin és a dél-amerikai labdarúgás világából:

Futballtango

 

Ki nyeri a 2022-es katari világbajnokságot?

6,00 – Brazília

8,00 – Franciaország

10,00 – Anglia

10,00 – Spanyolország

11,00 – Németország

12,00 – Olaszország

Ezt a fogadási lehetőséget a Sportfogadás/Labdarúgás/Világbajnokság2022/Végső fogadások útvonalon keresztül találhatod meg.


Kattints ide és fogadj a 2022-es Világbajnokság piacaira az Unibeten! Ha ezen a linken keresztül regisztrálsz, most 100%-os befizetési bónuszt és 10 ezer Ft ingyenes fogadást is kapsz!


 

Írj hozzászólást