Oroszlánok rövid pórázon – vélemény

Anglia először nyerte meg Európa-bajnoki nyitómeccsét, Raheem Sterling először szerzett gólt nagy tornán – Anglia először nyer Eb-t?

 


(X) Regisztrálj a Büntetőn keresztül az Unibetre, és befizetési bónuszod mellé 10 ezer Ft ingyenes fogadást is kapsz ajándékba!


 

Nem oda Buda, figyelmeztethetjük Toldy módjára a három ponttól (és néhány pint sörtől) megrészegült angol drukkereket,

nemkülönben a hozsannába kezdő (amúgy nagyra becsült) szigetországi szakértő gárdát, elvégre olyan elementáris erővel nem hatott azért ez a Wembleybeli produkció. Bár Gareth Southgate-nek tetszett.

 

„A teljesítménnyel vagyok a leginkább elégedett”

 

– mondta közvetlenül a lefújás után, lelke rajta.

A londoni nyitánynak is lehet persze kétféle olvasata. Ha megpróbáljuk magunkévá tenni a kapitányi optimizmust, leszögezhetjük: Anglia a 90 perc alatt egyetlen tiszta helyzetet sem engedett a még mindig magasan jegyzett, vb-döntős ellenfelének; az első 20 percet viszonylag nagy tempót diktálva, a riválist magasan letámadva uralta, de amikor a második félidőben átengedte a területet, akkor is kontrollálta a mérkőzést; megfeleltek az életük első nagy tornáján szereplő futballisták – a hibázásra hajlamos Tyrone Mings magabiztos volt, Mason Mount nem tűnt megszeppentnek, Phil Foden egyéni alakítása végén egy szép kapufával jelentkezett –, a leedsi Kalvin Phillips meg egyenesen a meccs embere volt gólpasszával, energikus futballjával, 94%-os passzpontosságával. De nagyjából ennyi a pozitívum.

Mert éppen az a bátorság, ami a beválogatásnál jellemzi Southgate-et – hogy a Championshipből, PL-tapasztalat nélkül hívja meg a válogatottba Phillipset, hogy az Eb-keretbe teszi, majd mindjárt az első, nagyon fontos meccsen becseréli a 17 éves Jude Bellinghamet, hogy Marcus Rashford ellenében a kezdőbe parancsolja a 21 éves Fodent –, hiányzik belőle a játékfelfogást illetően, vagy legalábbis nehezen felfedezhető az angol nemzeti együttes futballját nézve.

Oké, az első 20 perc rendben volt, de azután? Ugyanaz a magas intenzitást nélkülöző, kevés egy az egyezést bevállaló, a kapura veszélytelen – a második félidőben a gólon kívül egy szem helyzet, Harry Kane ziccere –, óvatos futball, amibe szinte minden eddigi világeseményen belebukott a társaság. Nagy volt a hőség, sietett minden játékos és pundit megjegyezni, nyilván némi joggal, a délutáni kezdés nem volt épp ideális a hűvöshöz szokott játékosoknak, de sokkal zimankósabb nem lesz az idő így júliusra fordulva, igaz, nem is kell már délutáni forróságban a gyepre vonulniuk. De ugyancsak bátortalanságra vallott Kieran Trippier szerepeltetése, aki Diego Simeonénál láthatóan megtanult védekezni, nem ugyanaz a bizonytalankodásra hajlamos futballista immár, mint aki két éve elhagyta a Spurs alakulatát, de a számára idegen bal oldalon szerepelve borítékolható volt, a támadásokat nem tudja hatékonyan segíteni; bár az edzői utasítás is az lehetett, maradj csak hátul, minthogy ellenoldalon Kyle Walker sem liftezett fel s alá.

A két szélső védő jó, ha összesen háromszor megjelent az ellenfél tizenhatosa környékén – 2021-ben, az otthon játszó angol válogatottól ez azért karcsú. 

És igazából az a bosszantó, hogy megint az az ember érzése, jó, az én érzésem, hogy visszafogták a lovakat, hogy az egyébként tartósabb letámadásra is képes társaság óvatoskodik, hogy nagy tempót csak néhány percig diktál, hogy nem tör folyamatosan előre, bátran, agresszívan, sok beindulással, kis játékokat bemutatva, holott ez az amúgy elképesztően tehetséges támadójátékosokkal felvértezett keret erre a fajta futballra tökéletesen alkalmas lenne.

Telhetetlen lennék? Futballidealista? A pragmatizmus ellensége? Lehet. Egyelőre azonban nem érzem, hogy a kelleténél visszafogottabb koncepció eredményre vezethet (és amíg létezik Jürgen Klopp-féle Liverpool, az eredménnyel párosuló támadójátékba vetett hitemet nem is kell feladni). Ha például egy másik társrendező bemutatkozó mérkőzését vizsgáljuk, Olaszország 24 lövéssel kísérletezett Törökországot fogadva, Angliának akadt nyolc (és korántsem biztos, hogy ennél a horvát együttesnél annyival gyengébb a török).

 


(X) MAGYAR-PORTUGÁL: 20-AS ODDS: Kattints ide és fogadj 20.00-s oddson magyar győzelemre, döntetlenre, vagy portugál sikerre!


 

Meglehet, akkor derül majd csak ki, mire képes az angol tizenegy, ha hátrányba kerül. Vagy nem kerül egyszer sem, és szokás szerint kiesik tizenegyesekkel.

Persze, fel lehet hozni példának a három évvel ezelőtti francia válogatottat, amelyik ugyancsak elég eredménycentrikus futballal nyerte meg a vb-t, ettől még munkál bennem hiányérzet, amiatt is, hogy az olyan zsenik, mint Sancho, Saka és Grealish egy percet sem kaptak a horvátok ellen. Oké, nem játszhat mindenki – de legalább az egyik? Az ellen a horvát együttes ellen ráadásul, amelyik csak nyomaiban emlékeztetett a három évvel ezelőttire, pedig a kulcsjátékosok közül mindössze hárman, Dejan Lovren, Ivan Rakitic és Mario Mandzukic, hiányoztak. Rendben, ez elég erős hármas. Nélkülük viszont piszok nehéz dolga lesz a Dalic-csapatnak, már a továbbjutást kivívni is, minthogy a Hampden Parkban kell megmérkőznie Skóciával, de még azelőtt a hasonló játékerejű Csehországgal.

Éppen ezért roppant értékes sokak szemében az angolok három pontja, és nyilvánvalóan az is, csak épp érdemes csínján bánni vele, sokkal többre törekedni, megpróbálni szintet lépni, különben ismét hoppon maradhat a háromoroszlános sereg. Ahogy az 1966-os vb-cím óta mindig.


Kép forrása: CBS

Írj hozzászólást