Ferencvárosi TC: A csúcson

Lezárult a 2020–2021-es OTP Bank Liga, így egyfajta szezonösszegzésként visszatekinthetünk a magyar élvonal csapatainak teljesítményére. Sorozatunk tizenkettedik, egyben utolsó részében a bajnok Ferencváros évadját dolgozzuk fel.

 


(X) Regisztrálj a Büntetőn keresztül az Unibetre, és befizetési bónuszod mellé 10 ezer Ft ingyenes fogadást is kapsz ajándékba!


 

Noha Magyarországon általános közvélekedés, hogy a Ferencváros és a Fehérvár (valamint újabban a Puskás Akadémia) egyértelműen kimagaslik a mezőnyből, az idei év azt bizonyította, hogy a Fradi még ebből a hármasból is jól elkülöníthető. Klub- és csapatépítésben, szakmai és technikai háttérben, anyagiakban, infrastrukturálisan, szinte minden értelemben utolérte mostanra a régió topklubjait (kivételt talán csak a kínai pénzekből építgetett cseh Slavia Praha és az osztrák egyeduralkodó Red Bull Salzburg jelent). Nem is lehetett más az együttes célja, minthogy itthon mindent besöpörjön, és 1995 után ismét bejusson a Bajnokok Ligája csoportkörébe.

 

Az álmok ősze

A játékosmozgások ennek megfelelően alakultak, kimondottan jó pedigréjű játékosok húztak zöld-fehér szerelést idén: a már 21-szeres válogatott kapus Bogdán Ádám 14 év légióskodás után tért haza a bajnokcsapat kedvéért, a védelem oszlopának a lengyel Korona Kielce erős emberét, a bosnyák válogatott Adnan Kovacevicet szánták, a középpálya őrének pedig azt a francia Aissa Laidounit, akit a román Voluntari csapatából igazoltak. Rajtuk kívül a támadósort erősítette, frissítette a Szerhij Rebrov–Hajnal Tamás kettős: szintén válogatott hazájában a szlovák Robert Mak, aki a Nürnberg–Szaloniki (PAOK) – Szentpétervár (Zenit)–Konyaspor útvonalon érkezett meg a IX. kerületbe, az albán Myrto Uzuni a horvát főváros kisebbik klubját a Lokomotiva Zagrebet hagyta el a Ferencváros hívására, de a nagy Dinamótól is szerződtettek egy fiatal támadót Roko Baturina személyében. Közmegelégedésre pedig a Petrjak-ügyből tanulva véglegesítették Olekszandr Zubkov ferencvárosi szerződését, miután egyéves kölcsönjátéka alatt meggyőzte szakmai stábot.

Nyilván ennyi érkező távozókat is generált: Bogdán érkezésével nyilvánvaló volt, hogy Gróf Dávidnak nem marad hely, így ő egészen Debrecenig ment (igaz, csak kölcsönbe), Bőle Lukács, Otigba Kenneth és Mikhail Szihnyevics szerződése lejártával, az olasz Davide Lanzafame egyévnyi Honvédos kölcsön után hagyta el végleg a klubot – majd Magyarországot is. A néhai magyar válogatott, a pályafutása során szinte minden poszton megfordult Leandro pedig csak a topfutballal szakított: idén még a harmadosztályú tartalékcsapatot, a Fradi II-t segítette párját ritkító tapasztatával. Apropó tapasztalat: több játékos a másodosztályú Soroksárban vagy Szánthó Regő esetében (Zalaegerszeg) az élvonalban kapott lehetőséget a tapasztalatgyűjtésre.

A koronavírus okozta helyzet miatt, az UEFA úgy határozott, hogy az európai kupaselejtezők egymeccsesek lesznek, a Bajnokok Ligája play-off körét leszámítva, ahol megmarad az oda-visszavágós rendszer, így azért nem volt alaptalan a magyar futballszurkolók reménykedése, mondván egy meccsen a nagyobb csapatok is elkaphatók.

A nemzetközi kupaszereplést a svéd bajnok Djurgardens ellen kezdte meg a Fradi és Tokmac Nguen duplájával könnyedén le is győzte azt. A sors(olás) azonban nem kegyelmezett, a skót rekordbajnok Celticet sodorta a magyar topcsapat útjába, ráadásul idegenben. Dibusz Dénesék azonban hiába voltak előzetesen egyértelműen esélytelenek, okos és szervezett játékkal 2-1-re győztek a Celtic Parkban, ezzel talán a selejtezők legnagyobb meglepetését okozva.

A bajnokságot eközben három meccsen szerzett hét ponttal kezdték a zöld-fehérek, miután az MTK ellen ikszeltek (1-1), nyertek Zalaegerszegen 2-1-re, és otthon – a karanténját épp csak elhagyó – Paks ellen 5-0-ra.

A szezon ilyen korai szakaszában meglepően tudatos és minőségi futballt játszott a csapat, ráadásul rendkívül eredményesen, így várta a Dinamo Zagreb elleni BL-selejtezőt, amely egyfajta értékmérő is volt: a horvát sztárcsapat egy éve bántóan simán, a zágrábi 1-1 után Budapesten 4-0-ra nyerve száműzte a Ferencvárost a BL-ből az Európa-ligába, tehát itt volt az alkalom lemérni, mennyit változtak az erőviszonyok. Nos, ma már tudjuk: éppen eleget Lovrencsics Gergő korai gólját követően Uzuni gondoskodott az izgalmakról, előbb öngólt vétett, majd bevette a horvát kaput is, ezzel a Ferencváros 2-1-re nyert és helye biztossá vált legalább az Európa-liga csoportkörében, de még a BL-ről sem kellett lemondania. A norvég Molde volt a következő ellenfél, de ezúttal már két felvonásban: az odavágón egy fordulatokban bővelkedő mérkőzésen 3-3-as döntetlen született, a visszavágón pedig nem esett gól, így újra lett BL-csoportkörös csapatunk.

 

Magyar öröm, norvég bánat, a budapesti 0-0 azt jelentette, hogy a Ferencváros újra a kontinens legjobbjai között mutathatja meg magát. (Fotó: origo.hu)

 

A főtáblán a magyar rekordbajnok ellenfelei az olasz Juventus, a spanyol FC Barcelona és az ukrán Dinamo Kijev voltak, így semmiképp sem lehetett őket az esélyesség terhével nyomasztani.

A barcelonai nyitányra a Puskás Akadémia 2-1-es és a Kisvárda 2-0-s legyőzésével készültek fel a zöld-fehérek, amivel elhalasztott meccseik nélkül is a tabella élén találták magukat. A BL azonban messze más kávéház volt. Noha 5-1-re kikapott a világhírű Barcelonától a Ferencváros, egyáltalán nem lehet azt mondani, hogy kudarcot vallott volna. Helyzetei voltak, sőt, Ihor Haratyin révén gólt is szerzett az együttes. Leginkább a mérkőzés végéért volt kár, az utolsó tíz percben, emberhátrányban játszva is szerzett két gólt a katalán sztárcsapat.

Egy hét múlva a Dinamo Kijevet látta vendégül a magyar bajnok, amit az Újpest elleni derbi vezetett fel. A bajnokit 2-0-ra nyerte az együttes, a BL-meccsen pedig a 90. percben egyenlítő Franck Boli góljával 2-2-t ért el. Ezzel 1995 után szerzett újra pontot a Bajnokok Ligájában magyar együttes, hiszen bár 2009-ben a Debrecen is főtáblás volt, hat meccsen hat vereséget szenvedett Herczeg András csapata.

A felfoghatatlanul nehéz menetelésben ezt követően a Fehérvár elleni idegenbeli bajnoki rangadó következett, de ott is pontot szerzett a Rebrov-csapat (1-1), majd valószínűleg ekkorra érte el mentális felkészültségének határát az együttes. A Juventus elleni hazai mérkőzésen ugyanis olyan, korábban nem látott hibákat követtek el a védők, valamint Dibusz, amely mással nehezen magyarázható. A torinóiak félgőzzel, könnyedén nyertek 4-1-re Budapesten úgy, hogy megint Boli volt a szépítő gól szerzője a lefújást megelőzően.

 

Egy kép, amely mindent elmond: Paulo Dybala és a Juventus padlóra küldte Dibuszt és a Ferencvárost. (Fotó: 24.hu)

 

Talán mondanunk sem kell, de a magyar bajnokságban továbbra sem akadt ellenfelük a zöld-fehéreknek: az ősz hátralévő részében minden egyes bajnokiját (!) megnyerte, így egyfajta kettősség lépett fel a csapat életében. Az OTP Bank Ligát egyértelműen kinőtte, a BL-hez viszont még túlzottan kicsi volt. Nyilván nem volt ezt egyszerű megélni belülről sem, de az igyekezetre nem lehetett panasz. A Bajnokok Ligája negyedik csoportkörében jött a visszavágó Olaszországban a Juve ellen és bár Uzuni góljával vezetett a Ferencváros, Cristiano Ronaldo egyenlített a félidő előtt, a 92. percben pedig egy épp csak becsorgó Álvaro Morata-fejes pecsételte meg a magyar csapat sorsát. Nem túlzás, nagyon is rászolgált volna a pontszerzésre az együttes, ezt még az olasz lapok is elismerték a mérkőzést követően.

Az ötödik körben, az utolsó hazai BL-csoportmeccsen az erősen tartalékos FC Barcelona is könnyedén nyert a Puskás Arénában (0-3), ami persze még mindig jócskán a realitás határain belül volt. Mivel azonban a Dinamo Kijev is csak a Ferencváros ellen szerzett pontját tudta magáénak, a hatodik fordulóban a két csapat mérkőzése arról volt hivatott dönteni, ki lép tovább csoportharmadikként az Európa-ligába. A budapesti 2-2 a Dinamónak kedvezett, így leginkább egy győzelemmel juthatott volna tovább a Fradi, ám ez is elmaradt, Rebrov korábbi csapata 1-0-ra nyert, így az ukránok folytathatták tavasszal is a nemzetközi szereplést, a Ferencváros pedig emelt fővel, egy szerzett ponttal búcsúzott a Bajnokok Ligájától, és a nagyon várt téli pihenőt követően folytatta útját a 32. bajnoki cím felé.

 


(X) MAGYAR-PORTUGÁL: 20-AS ODDS: Kattints ide és fogadj 20.00-s oddson magyar győzelemre, döntetlenre, vagy portugál sikerre!


 

Rebrov knows

Az ukrán szakvezető a legendás Valerij Lobanovszkij-féle iskolát követve minden alapozáson úgy megdolgoztatta a futballistáit, hogy azok szinte szárnyaltak a mérkőzéseken. A kiváló erőnléti állapotra óriási szüksége is volt a csapatnak, amely 2020. augusztus 14. és 2020. december 19 között, szűk négy hónap alatt 27 mérkőzésen lépett pályára. Persze rendelkezésre álltak minőségi tartalékjátékosok is, így azért az esetleges rotáció is könnyebbnek bizonyult, de a komoly izomsérülések, és egyéb, a terheléssel össszefüggő problémák messze elkerülték a játékosokat a nehéz őszi menetelés során – ez pedig az orvosi stábot is dicséri. A futballszakmai pillérek közül az erőnlét mellett a másik fontos a minőség volt: a Ferencváros anyagi és szakmai lehetőségei megengedték, hogy a magyar bajnokság átlagos színvonalától erősebb légiósok érkezzenek. Rebrov szereti a labdaügyes játékosokat, és azt, ha a futballistái gépies pontossággal tudják, mikor, hol a helyük és a mi a feladatuk. A Fradi idehaza a 4-2-3-1-es felállással dominált, sok labdabirtoklással és labda nélküli mozgással, a nemzetközi hadszíntéren pedig ötös védvonalat rendelt Dibusz elé, amelyet általában négy középpályás és egy támadó követett (akár a saját térfélre visszahúzódva is), persze ismerve az ellenfelek minőségi fölényét, hiba is lett volna másképp cselekedni.

 

A FTC felállása a Puskás Akadémia ellen megnyert 2-1-es bajnokin, illetve a Juventus ellen idegenben 2-1-re elveszített BL-mérkőzésen.

 

A bajnokságban a technikás, képzett játékosok seregének köszönhetően gyakran kombinatív gyors játékkal törték fel a betömörülő védelmeket, amelyhez nagyban hozzájárult az Uzuni–Tokmac–Zubkov hármas átlagon felüli gyorsasága. A szélső védők több időt töltöttek az ellenfél térfelén, ezzel is nyomást gyakorolva az ellenfelekre, rengeteg beadás érkezett Lovrencsicstől és Marcel Heistertől. A két védekezőbb felfogású középpályás közül csak az egyik csatlakozhatott általában a támadásokhoz, a másiknak szigorúan biztosítania kellett a két védőt, hogy egy esetleges labdavesztés után ne tudják lekontrázni a csapatot.

Európában ezzel szemben megszállta saját térfelét a Fradi, mivel sokkal kevesebbet birtokolta a labdát és a képességbeli hiányosságokat inkább létszámfölénnyel igyekezett kompenzálni. A Lasa Dvali–Miha Blazic belső védőpárost remekül kiegészítette téli távozásáig a ghánai Abraham Frimpong, míg a középső középpályások is inkább a védekezéssel foglalkoztak. Támadásban azonban Uzuni és Tokmac gyakran helyet cserélt, hozzájuk csatlakozott Zubkov, jobbára ennek a hármasnak a sebességében bízva próbált és tudott gólhelyzeteket kialakítani az együttes.

 

Tavaszi sétagalopp

Mivel az őszt félelmetes formában abszolválták Lovrencsicsék, kis túlzással arra használhatta fel a tavaszt Rebrov, hogy új játékosokat építsen be és finomhangolja a már meglévő taktikai repertoárt. A téli átigazolási időszakban minimális változást jegyezhettünk fel a keretben: Szaúd-Arábiába távozott a már említett Frimpong, elhagyta a klubot az alig látott szerb támadó Dejan Georgijevics, és Varga Roland is, utóbbi az MTK-hoz tette át székhelyét, ahonnan cserébe érkezett Gera Dániel és Katona Máté. Rajtuk kívül zöld-fehérbe bújt még a georgiai középpályás, Giorgi Haraisvili, a Frimpong-pótló marokkói falember Samy Mmaee és a jó ismerős norvég Molde amerikai jobbhátvédje, Henry Wingo is.

 

Kevesebb lejátszott meccsel is magabiztos előnnyel várta a bajnokság folytatását a Ferencváros. (Fotó: nso.hu)

 

A tavaszi nyitányon egy őszről elmaradt mérkőzésen a sereghajtó, ám alaposan átalakult Diósgyőr látogatott az Üllői útra, de hiába borult fel a pálya, egy, a lefújás előtt talált góllal a miskolciak szerezték meg a három pontot (0-1). A bajnokságban ezzel elszenvedte első és egyetlen vereségét a Fradi. A folytatásban Felcsútról sem tudtak győztesen hazatérni (1-1) Rebrov játékosai, ám mielőtt azt gondolhattuk volna, hogy szoros lehet a bajnoki címért folytatott küzdelem, a Fehérvár összeomlott, az FTC pedig kiegyenesedett: a következő hat bajnokijából négyet megnyert két döntetlen mellett a gárda, köztük az Újpest elleni derbit 4-0-ra, idegenben. Két teljes bajnoki kör, azaz 22 mérkőzés után már 14 pont előnye volt a második helyezettel szemben a címvédőnek, és talán emiatt is, de kicsit lazult a fegyelem. Ennek jeleként a Magyar Kupából az első érdemi ellenfél, a MOL Fehérvár búcsúztatta a rekordbajnokot (1-2) a legjobb 16 között, majd a bajnokságban a következő három meccsén csak öt pontot tudott megszerezni, ami az önmaga által magasra tett léc miatt szinte már formahanyatlásnak volt mondható.

Mérkőzések utáni nyilatkozataiban Rebrov többször utalt rá, hogy a játékosok tudat alatt már zsebben érzik a bajnoki aranyat, hiába próbálta a szakmai stábbal visszahúzni őket a földre, többször is, ez egy természetes emberi reakció. A Paks és a Budafok ellen összesen kilenc gólt lőtt a Fradi (5-2 és 4-0), az utolsó hat bajnokinak pedig úgy mehetett neki a csapat, mint egy nagy előnyben lévő teniszező: tele meccslabdákkal. A Puskás Akadémia legyőzése máris aranyat hozott volna, de 1-1 lett a végeredmény, miként Kisvárdán is elmaradt a siker (0-0). Az összeesküvés-elméletek kedvelőinek nagy örömére a bajnoki címet a 30. fordulóban az Újpest elleni derbin sikerült elhódítani. Uzuni duplájával és Tokmac góljával 3-0-ra nyert a Ferencváros és lett matematikailag is az NB I bajnoka. Az utolsó három meccset csak muszájból, illetve presztízsből hozta a csapat, különösen a Fehérvár elleni idegenbeli győzelemre gondolunk itt elsősorban (2-1).

 

Fent és lent

+ Többfrontos helytállás.

A Ferencváros már az előző szezonban is kiválóan menedzselte, hogy az Európa-liga csoportköre mellett a bajnokságban is eredményes legyen, de idén még inkább szintet léptek azzal, hogy a BL-topcsapatok ellen, egy sokkal jobban összerántott versenynaptár mellett gyakorlatilag már az ősszel eldöntötte a bajnoki cím sorsát. A szakmai stábtól az orvosiig, mindenki remekül ellátta a feladatát.

+ Rekorder év.

Amióta 12 csapatos az NB I, még sosem szerzett csapat ennyi pontot (78), sosem kapott ilyen kevés gólt (22). Mindkét statisztika önmagáért beszél, idehaza totális a Ferencváros erőfölénye.

+ A Bajnokok Ligája szereplés hozadéka.

Túl azon, hogy újra felejthetetlen pillanatokat adott a magyar futballnak, a klub és a hazai labdarúgás megítélése szempontjából is nagy eredményt ért el a zöld-fehér együttes. A Celtic és a Dinamo Zagreb legyőzése is magasan a bravúr kategóriába tartozik, nagyon értékes koefficiens-pontokat is szerezve ezzel a következő évekre.


 

Hol vannak a fiatalok?

Nyilván senki nem várja el, hogy a Fradi hat-nyolc fiatal játékossal álljon fel, de nincs túl jó üzenete annak, hogy a legnagyobb és legnépszerűbb magyar klubcsapat utánpótlása nem tud feladni szezononként legalább egy-két tízmeccses fiatalt. Főleg ezen a tavaszon bőven lett volna lehetőség szoktatni őket az élvonal és az első csapat légköréhez, leginkább azért, hogy a most az utánpótlásban játszó gyerekek lássák, hogy van lehetőségük az első csapatba bekerülni. Ugyanakkor azt is sejthetjük, hogy Rebrov ha látott volna a saját követelményeinek tartósan megfelelni képes ifjúsági játékosokat, akkor bevetette volna őket.

A Rebrov-ügy.

Noha a bajnokság vége felé egyre gyakrabban felmerült, hogy az ukrán szakember nem tölti ki jövő nyárig szóló szerződését, meglepetésként hatott, hogy a bajnokság megnyerése után elváltak az útjaik a klubbal. Bár a klubvezetés szerint a népszerű vezetőedző már az év elején bejelentette a távozási szándékát és az albérletét is felmondta, ő maga még az utolsó, Honvéd elleni bajnokit követően is arról beszélt, hogy nem tartja normálisnak, hogy nem ültek le vele a hosszabbításról tárgyalni. Ezt követően volt még egy nyilatkozata, amelyben arról beszélt, hogy nem tisztelik eléggé, ami mindig rossz fényt vet egy klubra. Vagy az edző állít valótlant és be akarja feketíteni a klubot, vagy a vezetők próbálják elkenni a felelősségüket, de az biztos, hogy a teljes képet nem ismerjük, még a mindkét részről megjelent elbocsátó szép üzenetek ellenére sem.

A Magyar Kupa-szereplés.

Véletlenül sem szeretnék elégedetlennek tűnni az FTC szezonját illetően, de aligha úgy tervezte bárki is az Üllői úton, hogy a legjobb nyolc közé sem tudnak majd bejutni a kupában. Külön fájó lehet, hogy ezt a legnagyobb jelenkori rivális, a MOL Fehérvár akadályozta meg. Egy esetleges kupagyőzelemmel teljes lenne a magyarországi uralom, ne is hiányosságként, inkább fejlődési lehetőségként tekintsünk a kupagyőzelem elmaradására, főleg mert más sorozatokban azért alaposan elkényeztette a csapat a szurkolóit.

 

Mi vár most a Ferencvárosra?

Azt szögezzük le, hogy bajnoki címvédőnek lenni felelősség, miként BL-csapatnak lenni is az. A következő nemzetközi kupaszezonban biztos, hogy egyetlen ellenfél sem fogja lebecsülni a Ferencvárost, ami azért fontos tényező, mert elképzelhető, hogy a Celtic és a Dinamo Zagreb egy kicsit könnyedebben vette az ellenük való ütközetet idén. Rebrov helyére már kinevezték az osztrák Peter Stögert, aki korábban olyan csapatoknál dolgozott, mint az 1. FC Köln, vagy a Borussia Dortmund, így elviekben ismeri a dörgést a magyar futballnál magasabb szinteken is.

 

A kedves, de nem túl karizmatikus csapatember – Peter Stöger portré

 

Ugyanakkor Stöger rettentő nehéz fába vágja a fejszéjét, egyrészt Rebrov közönségkedvenc volt, másrészt olyan eredményeket ért el, amit az osztrák szakembernek nehéz lesz felülmúlnia. Eleve onnan indul a megítélése, hogy ha nem lesz utcahosszal bajnok és nem lesz BL-csoportkörös az ősszel, akkor rosszabb, mint Rebrov. Ha ugyanezt hozza, akkor maximum ugyanolyan jó lesz, mint az ukrán, és felülmúlni legfeljebb csak akkor tudja, ha mindezek mellett megnyeri a Magyar Kupát is és/vagy meccsenként csapata négy-öt gólt rúg mindenkinek idehaza. Nyilvánvaló, hogy az általa elképzelt futball megvalósításához és a csapat megismeréséhez nem lesz elegendő a rendelkezésére álló pár hét, így halmozottan hátrányos helyzetből kezdi a munkát, ráadásul a ferencvárosi szurkolótábor eleve nem a türelméről híres.

A játékoskeretet érintő változásokról is tudunk már, távozik az utóbbi időben egyre inkább ki- és háttérbe szoruló Lovrencsics (ez már télen, Wingo érkezésével sejthető volt), aki sokszor tényleg már inkább csak a lelkesedésével tűnt ki, a tudásával kevésbé, de ugyanígy elhagyja a klubot másik oldali védőtársa a német Heister, valamint a csapatból teljesen kikopó szlovák középpályás Michal Skvarka és a brazil csel- valamint frizurakirály Isael is. Nagy kérdés, hogy az igazolási politika terén milyen irányba indul el a klub? Rebrov regnálása alatt gyakran érte az a vád az FTC-t, hogy sok ukrán játékost hozott magával az edző (bár az eredményekkel gyorsan el tudta hallgattatni a kritikusait), ha Stögerrel jön néhány osztrák/német futballban szocializálódott labdarúgó, az néhányakban felelevenítheti a nemzetközi szinten semmilyen sikerrel nem záruló Thomas Doll-korszakot. Az eddigi egyetlen biztosan érkező játékos még nem ebből a közegből jön: a marokkói csatár Ryan Mmaee (Samy testvére) a ciprusi bronzérmes AEL Limasszol csapatát hagyja el a magyar bajnok kedvéért. Valószínű, hogy a védelemben is várhatóak változások, hiszen Heister távozásával a balhátvéd pozíciójára csak a bosnyák Eldar Civic marad. A középpályáról, ha nem lesz távozó, akkor csak egy jó irányítóra lesz szükség, a támadósorból viszont számíthatunk távozókra, mert a Boli–Tokmac–Baturina–Uzuni–Mmaee ötösfogat elsőre túl soknak tűnik, még ha egyszerre a pályán is lehet közülük kettő, vagy akár három is. Az Európa-bajnokságon eladhatja magát külföldre Botka Endre, esetleg Sigér Dávid, de utóbbinak ehhez nagyon extrát kell nyújtania, tekintve, hogy már betöltötte 30. életévét – Dibusz csak azért nem, mert vélhetően Gulácsi mögött nem fogja tudni megmutatni magát. Ha érte ajánlat érkezik, akkor az nem az Eb-n nyújtott teljesítménynek, hanem az elmúlt éveknek szól majd. Rajtuk kívül az ukrán Zubkov hívhatja fel magára a figyelmet a tornán, esetleg a szlovák Mak, bár érte már aligha fognak kapkodni külföldön. Nagy kérdés még, hogy mi a szándék Szánthóval? Az idényt Zalaegerszegen töltő szélső húzóember volt az élvonalban épp csak megkapaszkodó csapatban, akik marasztalnák is, ugyanakkor a Fradi új osztrák edzője még nem látta, nem kizárt, hogy a nyári felkészülés során megadja neki a lehetőséget a bizonyításra. Mi mindenesetre érdeklődve várjuk a fejleményeket, mert az idő nem csak Stögert, hanem Hajnal Tamás sportigazgatót és csapatát is sürgeti majd. Ennél a szezonnál viszont nehéz lesz eredményesebbet produkálni a klubnak, azonban tegyük hozzá rögtön: nem is lehetetlen.

 

Ha értékeled a munkánkat, támogasd működésünket egy kattintással:    Támogatom

 

A sorozat részei:

Puskás Akadémia

Fehérvár

Paks 

Kisvárda

Újpest

MTK

Mezőkövesd

Zalaegerszeg

Honvéd

Diósgyőr

Budafok

Írj hozzászólást