Fulham: életben maradni

„Minden meccsen versenyképesnek lenni”, nagyjából ez Scott Parker és a Fulham mottója. Ha a szezon első negyedében nem is igazán sikerült megfelelni az önképnek, immár egyre markánsabban és eredményesebben futballozik a kis londoni klub. Ígéretes edzőjével, a valahára megtalált védelemmel, agresszív támadójátékával reményre lelt a reménytelenségből.


(X) Regisztrálj a Büntetőn keresztül az Unibetre, és befizetési bónuszod mellé
10 ezer Ft ingyenes fogadást is kapsz ajándékba!


„Az utóbbi tíz meccsünket már nagyon élveztem. Kontrolláltuk a mérkőzéseket, nálunk volt a labda, megmutattuk, mire vagyunk képesek. Pont ilyennek képzeltem el a csapatomat. Dinamikusnak, agresszívnak labdával és labda nélkül, számos játékosunkkal az ellenfél tizenhatosán belül”lelkendezett a 40 éves menedzser, Scott Parker, és valóban, az eredmények, a játék, az általa és ellene kialakított helyzetek minősége alapján is megállapítható, a Fulham fejlődése szignifikáns.

 

A nyomasztó múlt

Mariana-ároknyi mélységből igyekezett pedig visszakapaszkodni, minthogy a szezon ugyanolyan baljós előjelekkel indult, mint a két évvel ezelőtti, sima kiesésbe torkolló. Három kapott gól az idénynyitón az Arsenaltól, négy a Leedstől, megint három az Aston Villától – három meccsen egy kerek tízes. Mintha csak időutaztunk volna 2018-ba.

A Championshipből feljutó együttes akkor két mérkőzésen szedett be ötöt, és ha azt követte is fellángolás, hamar kihunyt a tűz: az ötödik és a 12. forduló között mindössze egy döntetlenre volt képes, 4-22-es gólkülönbséggel. Nyílt játékát, szellős védekezését, és az amúgy is képességbeli hiányosságokkal küzdő bekkek gyengélkedését kegyetlenül kihasználták az ellenfelek, jóllehet a nyáron több, mint 100 millió fontért erősített. Leigazolta többek közt a Ligue 1-ból a középpályás Jean-Michel Serit (OGC Nice) és Zambo Anguissát (Olympique Marseille), a hazai piacról az egyaránt védő Alfie Mawsont (Swansea City) és Joe Bryant (Bristol City), véglegesítette Alekszandar Mitrovics kölcsönszerződését, és kölcsönvette André Schürrlét (Borussia Dortmund), Callum Chamberst (Arsenal), Timothy Fosu-Mensahot (Manchester United), Luciano Viettót (Atlético Madrid).

A társaságot az élvonalba segítő Szlavisa Jokanovics november közepén ment, az őt váltó Claudio Ranieri február végén, az először csak megbízott trénerként tevékenykedő Scott Parker sem tudta azonban megmenteni a délnyugat-londoniakat. Hanem a következő szezon végén hatalmas hajrát kivágva – az utolsó hét bajnokiból ötöt megnyert két döntetlen mellett – biztosította helyét a rájátszásban, és mert a Cardiff City után a Brentfordon is átverekedte magát, a pakisztáni–amerikai üzletember Shahid Khan tulajdonolta klub ismételten a futballparadicsomban találta magát.

 


A szuperduó

De vajon másodszor is belelép ugyanabba a folyóba? Újra tetőtől talpig átszabja az együttest, tucatnyi játékost szerződtetve, vagy az átgondolt, bár alapos ráncfelvarrás mellett dönt inkább? Mindenekelőtt pedig, megtalálja-e azt a védőpárost, amelyik kellő alapot szolgáltat a reménybeli bennmaradáshoz? A nyáron 22 belső védőt boronáltak össze a Fulhammel, olyan vad nevek is felröppentek, mint Gerard Piqué, a fővárosiak azonban sehogy sem találtak rá a megfelelő kettősre. Az persze a rajt után kevéssel kiderült, a Championshipben jelest érdemlő amerikai Tim Ream, a jamaicai Michael Hector és a belga Denis Odoi a Premier League-ben erősen bukásra áll, azután pedig, hogy az első három, sokgólos vereséget wolverhamptoni zakó követte, a klub lépéskényszerbe került. És a vészhelyzet, úgy fest, jó döntést szült: a Manchester Citytől megvette Tosin Adarabioyót, az Olympique Lyonból kikölcsönözte Joachim Andersent, azóta pedig, hogy a hetedik fordulóban összeállt az angol–dán duó, a Fulham 22 bajnokin hétszer szenvedett csak vereséget (háromszor 1-0-sat), amióta pedig egy hullámhosszra került az új páros, látványosan javul a teljesítménye.

Hogy mennyire príma a kettőssel a Fulham védekezése, azt a számok is alátámasztják.


A Fulham teljesítménye az idei PL-szezonban (mérkőzésenkénti átlag)

1–11. forduló                                           a 12. forduló óta

0,64  (17.)           szerzett pont                          1,06  (14.)

1,91  (19.)           kapott gól                               0,7    (2.)

12,6  (14.)           ellenfelek lövései                    9,7    (6.)

66,1  (11.)           védési hatékonyság                80,3  (2.)

1,65  (18.)           várható kapott gól (xGA)        1,2    (9.)


Elég jelentős javulás, elsősorban a kapott gólokat tekintve. És nem csak hogy alaposan megszilárdította a védekezést az októberben igazolt kettős, a büdzsét sem nyomta agyon becserkészésük. Ahogy a hátsó alakzat többi tagjáé sem. Akik ráadásul szemben a két évvel korábbi állapottal, minőséget hoztak. A Párizsból kölcsönvett Alphonse Areola héttel kellett volna több gólt kapjon a kapujára zúduló lövések minősége alapján, kilenc clean sheetje ugyancsak nem rossz. A Torinótól lízingelt Ola Aina a kétlábas játékos tökéletes megtestesítője, így aztán egyik vonal mellett sem jön zavarba, akár ha a jobb oldalon az Olympique Lyontól potom hárommillió fontért vett holland válogatott Kenny Tete, akár ha a balon a gyors, erős, remek bal lábbal megáldott amerikai válogatott Antonee Robinson helyén játszik (kétmilliót kóstált a 23 éves balhátvéd, annyit, mint Adarabioyo). Hogy egész pontosak legyünk, az Aina, Andersen, Adarabioyo trió tuti kezdő, a három A-t egészíti ki a Tete–Robinson duó egyike.

De ugyancsak lett kraft a középpályán, amelyik a Liverpool ellen győztes gólt szerző Mario Leminával, a Chelsea-ből kölcsönvett, a helyét nehezen találó, de a tehetségéből egyre többet megcsillantó Ruben Loftus-Cheekkel, valamint a magas játékintelligenciával megáldott, remekül passzoló ex-southamptoni Harrison Reeddel kétségtelenül bivalyabb. Elöl pedig leginkább az Evertont és Lipcsét is megjáró Ademola Lookman keverget, négy gólja és három gólpassza mellett 47 helyzetet teremtett eddig.

„Egyensúlyozni kellett, mert szerettünk volna persze minőséget csempészni a csapatba, de ha nincs rá meg a pénz, jó kölcsönvételekkel kell megoldani a problémát” – mondta még a szezon egy korábbi szakaszában Parker, később hozzátéve:

„Látom, ahogy egyre inkább fejlődik a csapat. Azt is, hogy minden nap végtelen alázattal dolgozik, minden egyes játékosa egyre jobbá akar válni, eredményt elérni. És ha a futballistákban megvan a tanulás szándéka, a sikerek iránti vágy, a küzdőszellem, mindig lesz esélyed megmenekülni. Első a motiváció és a sikeréhség, de hasonlóképp fontos a minőség.”

 

Klopp dicsérete

Hogy az is megvan, az már a januári, Tottenhammel szembeni pontszerzéskor kiderült, ami több szempontból is lehetett a javuló eredmények katalizátora. Egyfelől 13 vesztes londoni derbi után markolhatott fel valahára legalább egy pontot városi rivális ellen (először szerezve vesztes állásból pontot a szezonban), másfelől úgy ért el döntetlent egy top hatos társaság ellen, hogy a klub két héttel korábban még tíz pozitív Covid-esetet produkált; hogy egy hétfői napon tudta meg, szerdán jelenése van a Tottenham-stadionban; hogy a csapatból ketten egyetlen, mások három-négy nap edzéssel a lábukban léptek pályára.

Kell ennél jobb önbizalomnövelő?

Mert ha a Spurs elleni derbit szoros, peches vereségek követték is (tíz emberrel játszva maradt alul 1-0-ra a Chelsea-vel szemben, 2-1-re kapott ki ugyancsak ikszes meccsen a Unitedtől), az utóbbi tíz bajnokiján kétszer kapott ki mindössze a Fulham, amelyről legutóbbi, bravúros anfieldi győzelme után Jürgen Klopp is azt találta mondani: „Azt hiszem, abban mindannyian megegyezhetünk, hogy egy ilyen csapatnak, mint a Fulham, bent kellene maradnia a Premier League-ben.”

 


A győzelemnek két kulcsa volt. Egyfelől az a bátorság, ami az utóbbi 17 fordulóban jellemzi a londoniakat, és ami ahhoz kellett, hogy a megszerzett labdákkal villámgyorsan támadhasson, a másik a Parker-féle pedagógia, az „intravénás lélektani dopping”, amellyel pályára küldi a fiait. Ezúttal nagyjából abból állt, hogy igyekezett játékosaiba verni: ez a Liverpool sorozatban ötször kapott ki hazai pályán, olyan csapatoktól is, mint a Burnley vagy a Brighton, azaz ha kellő határozottsággal lépnek fel a bizonytalan házigazdával szemben, az újabb vereségtől való félelem ismételten eluralkodhat rajta. Az első félidő nagyjából úgy telt, ahogy azt Parker megálmodta, helyzetek sorát alakította ki a látogató.


(X) Ha te nem hiszel a Fulham bentmaradásában, 2,75-ös oddsért fogadhatsz a kiesésükre az Unibeten! Kattints és fogadj a Premier League eseményeire!


Az ideális edző

Parker amúgy is játékospárti tréner, egyik legfontosabb edzői feladatának tartja megérteni futballistáit, gondolataikat, viselkedésmódjukat, hogy mikor, mire van szükségük. Ez az elv vezérelte, amikor a nyáron egy profi céget bevonva igyekezett minél többet megtudni labdarúgói személyiségéről, hogy tisztában legyen azzal, kinek van szüksége vállveregetésre, és kinek fejmosásra egy-egy nehezebb pillanatban.

„Hiszek abban, hogy olyan környezetet, illetve kultúrát kell teremteni, amelyikben szívesen dolgoznak a játékosok. Ha ezt meg tudod teremteni, minden esélyed megvan a sikerre.”

De hogy mennyire empatikus, hogy mennyire hisz a csapat erejében, fulhames játékoskorában is kiderült, leginkább éppenséggel a gyűlölt Magath-érában. A Craven Cottage-on közutálatnak örvendő német tréner egy ausztriai edzőtáborban két fiatal játékosra – meg nem erősített hírek szerint Emerson Hyndmanre és Moussa Dembélére – is súlyos büntetést szabott ki késés miatt: fejenként 10 ezer fontot voltak kénytelenek befizetni a klubkasszába, holott heti kétezer fontot (800 ezer forint) kerestek „mindössze”.

Parker, ha a fegyelmezéssel egyet is értett, mértékével korántsem, ami olyannyira bántotta, hogy maga fizette be a vétkes páros pénzbírságát.

Edzőként is a saját bőrén tapasztalta meg, mennyire fontos az öltözőn belüli hangulat, a csapatszellem, a saját magadba, edzőbe, társakba vetett hit. Elvégre a kieséskor egy hitehagyott, vesztes társaságot vett át, és alakította azt aprólékos munkával állhatatos, a küzdelmet sosem feladó együttessé.

 


Már játékoskorában valószínűnek tetszett persze, hogy az aktív karrier végeztével edzőnek áll. Épp elég hangosan és határozottan irányította ahhoz csapattársait a gyepen. Olyan középpályás volt, aki példaértékűen dolgozott, mindig igazodási pontnak számított a csapaton belül. Edzőként is nyitva az ajtaja, gyakoriak a személyes megbeszélések, ami ugye nem minden trénerre igaz. Alapfelfogása a labdabirtoklás (az előző szezonban az első két osztályt tekintve a Manchester City után a Fulham passzolta a legtöbbet), ugyanakkor hangsúlyosnak tartja, hogy nagy tempót diktáljon együttese, és mielőbb visszaszerezze az elveszett labdát. Igyekszik rendre háromszögeket kialakítani, minden edzés lényegi eleme, hogy a támadásépítéseknél megtalálják a harmadik embert, olyankor különösen, ha tudja, a soros ellenfél igyekszik intenzíven letámadni.

Ahogy például a Liverpool, de arra is talált ellenszert. Miként az utóbbi hét bajnokin majd’ mindig: két gólt kapott azokon mindössze csapata, ötször egyet sem. A nemrégiben még tízpontos hátrányát mostanra lefaragó Fulhamnél persze jól tudják, a java csak most jön.

„Mindig az utolsó tíz meccs a meghatározó. – vallja Parker. – Olyankor lehet bajnokságot nyerni, rekordokat dönteni vagy épp bentmaradni. Nagyon jó pozícióból indulhatunk neki a hajrának, ami persze sok kihívást tartogat, de eddig is számos kihívással találkoztunk, mégis sikerült leküzdenünk őket. Tudjuk, hogy mindent, amit eddig tettünk elfelejtenek, ha nem sikerül, amit elterveztünk, úgyhogy csak az számít, a maradék tíz meccsen mire jutunk.”

Egy biztos: ezt a Fulhamet nincs miért félteni.

Írj hozzászólást