„Ha negyvenkét góllal zárnék Lewandowski előtt, még boldogabb lennék” – interjú Novothny Somával

Nem lett a Napoli gólvágója, de a Bochumé még lehet. A Bundesliga-bemutatkozására váró egykori sztárjelölt az olaszországi évekről, Dél-Koreáról és az NB I-es tapasztalatokról is mesél.

Fotó: VfL Bochum


(X) Regisztrálj a Büntetőn keresztül az Unibetre, és befizetési bónuszod mellé 10 ezer Ft ingyenes fogadást is kapsz ajándékba!  


 

– Novothny Somával kapcsolatban nyilván az most a legégetőbb kérdés, mikor látjuk bemutatkozni a Bundesligában?

– Engem is ez foglalkoztat elsősorban, várom a pillanatot. Annak azért örülök, hogy az engem két hétre partvonalon kívülre helyező térdsérülésem után a Mainz ellen már a keretben lehettem. 

 

– Mégis, milyennek ítéled az esélyeidet?

– Négy középcsatárral kalkulálhat a Bochum, a Hollandiából érkező Sebastian Polter mindjárt az első meccsén betalált, szóval erős konkurenciával kell megküzdenem.

 

– Mivel kellett akkor, amikor a Bochum ajánlatát elfogadva az NB I-ből a Bundesliga 2.-be kerültél?

– Helyt kellett állnom egy másfajta futballközegben, amelyikben sokkal gyorsabb a játék, keményebbek az edzések, gyorsabb gondolkodásra van szükség, kellett egy hónap, mire felvettem a ritmust, de sikerült.

 

Négy hét elteltével kezdtem megérezni és megérteni, mit, hogyan kell tennem, hogy mire van szükség ahhoz, hogy érvényesüljek.

 

– És ha egyelőre kívülről szemléled is, miben más a német élvonal?

– Más a kvalitás, a játékosok sokkal magasabb minőséget képviselnek. A másodosztályban hangsúlyosabbak a párharcok, a futómennyiség, a Bundesliga 1.-ben összehasonlíthatatlanul több a fineszes megoldás, a futballisták a támadó harmadban, illetve húsz méteren belül sokkal több váratlant húznak.

 

– Mit gondolsz, meg tudsz felelni a német élvonal igényeinek? Novothny Soma Bundesliga-játékos?

– Még nem játszottam egy percet sem, így nem tudok erre felelni, de se lehúzni, se magasztalni nem szeretném magam. Ha majd játszom, az azt mutatja, ezen a szinten vagyok.

 

Azt, hogy az eső osztályban is megtartott a klub, valamint hogy a sérülésem után mindjárt kispados lehettem, egyaránt jó jelnek veszem.

 

– Az is gond szokott lenni, ha valaki nem hiszi el magáról, hogy meg tud felelni a magasabb követelményeknek, ha híján van az önbizalomnak. Neked ezzel nincs problémád?

– Szerintem az önbizalmam a helyén van, már csak a bizalom hiányzik az edzőmtől.

 

– Mennyire jön be Bochum, mint város, illetve a német életforma? Azért az egy fegyelmezett, rendszerető világ, és bár sokak épp erre vágynak, Itáliánál feltétlenül szögletesebb.

– Kétségkívül más, mint Olaszország, de a futball szempontjából egyáltalán nem baj, ha rend van, fegyelem. Én amúgy is mindig olyan voltam, ha fél négykor volt gyülekező, negyed négykor legkésőbb ott voltam. Kellett egy kis idő, míg a menyasszonyommal megszoktuk a német módit, amelyben nem annyira mosolygósak az emberek, mint Olaszországban, a nap sem süt annyit, annál többet esik viszont, ami a futballt tekintve ugyancsak nem baj. Bochum nem egy turistacsalogató város, de két órára van kocsival Amszterdam, háromra Hamburg, ugyancsak közel van Köln vagy Düsseldorf, ezeket a helyeket a szabadnapokon fel lehet keresni, és érdemes is.

 

Fotó: AFP

 

– Majd’ tíz éve álltál először légiósnak. Sokat változtál azóta?

– Biztosan. Olaszország sokat csiszolt a taktikai érzékemen, taktikai felkészültségemen, ott erre nagy hangsúlyt fektetnek. Walter Mazzarrinál ha egy centit rontottál a tolódásnál, bajba kerültél. Dél-Koreában a munkabíráson volt a hangsúly, fontosnak bizonyultak a kondiedzések, sok volt a labda nélküli futás, Németországban pedig szinte mindenben, taktikailag, technikailag és erőnlétileg is sokat fejlődtem.

 

– De mennyire vagy immár más ember?

– Világpolgár lettem, aki nem ijed meg az új környezet jelentette kihívásoktól. Sokkal bátrabb vagyok. Legyen bár költözés, utazás vagy beilleszkedés, minden sokkal könnyebben megy. Egy kisvárosból kerültem Olaszországba, az akkori énemhez képest sokkal könnyebben kezelem az új helyzeteket, jobban bírom az egyedüllétet is, mondhatni: felnőttem.

 

S köszönhetően annak, hogy sokat éltem külföldön, négy nyelvet beszélek, bárhol feltalálom magam.

 


(X) Használd a fogadásépítőt és köss kombinált fogadást egy adott mérkőzésen belül több piacra az Unibeten! Gondolod, hogy gólzápor lesz a meccsen? Esetleg a hazai csapat sarokba szorítja a vendégeket és sok szögletre számítasz? Vagy a bíró bőkezűen fogja osztogatni a lapokat a mérkőzésen? Add hozzá fogadószelvényedhez az összes ilyen opciót vagy akár még többet, hogy a legjobb kötésben fogadhass, hatalmas kifizetési lehetőségekkel.


 

– Akkor te azon a véleményen vagy, tessék csak minél előbb légiósnak állni?

– Mindenkinek más az útja, mindenki maga kell, hogy megtapasztalja, mi a jó neki, én úgy gondolom, jó döntést hoztam, amikor tizenhét évesen belevágtam a nápolyi kalandba. Nincs azonban recept. Dzsudzsák Balázs huszonkét éves koráig otthon maradt, Szoboszlai Dominik tizenévesen külföldre szerződött, szóval többféleképpen lehet karriert csinálni. Nekem a kölcsönadásokkal az olaszországi karrierem félrecsúszott, az azt megelőző két nápolyi évemet nem cserélném el azonban semmiért.

 

– Ha valakit tizenhét éves korában leigazol a Napoli, az öröm, megtiszteltetés, siker, egyben hatalmas kihívás. Mi volt a legnehezebb a kiköltözés utáni első hónapokban?

– Mindig is elég családcentrikus voltam, elszakadni a szeretteimtől volt a legnehezebb, elhagyni a jól megszokott környezetet. Ugyancsak kihívás egy másik futballkultúrában, idegen nyelvterületen feltalálni magad, ráadásul teljesíteni kell, elvégre nem kirándulni indultál. Ez egy nehéz szituáció, és hiába beszéltem angolul, a csapattársak nem, úgyhogy sokra nem mentem vele. Szerencsére azonban hamar megtanultam az olaszt, és tudtam kommunikálni.

 

Novothny Soma (balra) és Lorenzo Insigne (jobbra) – Fotó: sscnapoli.it

 

– Álomszerűen indult az itáliai karrier, a Primaverában hét mérkőzésen hat gólt szereztél. Azt gondolja ilyenkor a büszke titán, „sima ügy, a következő szezonban már a Napoli első csapatában rugdosom a gólokat”?

– Ha így gondolkodik, nagy a baj. A helyükön kellett kezelni azokat a gólokat, mégiscsak korombeli srácokkal játszottunk, nem a felnőtt mezőnyben. De valóban jól sikerült a nápolyi antré, nyáron már a felnőttekkel készültem, és ugyan továbbra is a második csapatban játszottam, elég sok gólt rúgtam. Aztán kölcsönadtak a harmadosztályba, és úgy véltem akkor, azzal is nyerek, nem alakult azonban valami fényesen. De a későbbi hazajövetellel ráleltem egy másik útra, és azon keresztül is sikerült visszatérni a nagy bajnokságok egyikébe.

 

– Mi hiányzott ahhoz, hogy a Napoli vagy egy másik Serie A-s együttes meghatározó centerévé válj? 

– Ha egy dolgot megváltoztathatnék a nápolyi időszakból, az az első kölcsönadásom nyara, amikor túl sokat vártam, mert azt gondoltam, lehet esélyem beverekedni magam az első csapatba.

 

Ha előbb döntök a kölcsönadás mellett, szélesebb kínálatból válogathatok, és többet is dolgozhattam volna a nyáron az új klubommal, úgy talán másképp alakul az itáliai karrier.

 

– Nem viselted jól a kölcsönadásokat?

– De, nem volt velük gondom. Amiatt különleges, sokszor inkább nehéz helyzet a kölcsönlét, mert mindenki tisztában van vele, ideiglenesen vagy csak ott, és ha úgy alakulnak az eredmények, hogy nincs már tét, nem eshet ki a csapat, de a feljutás sem téma, azokat kezdik használni, akik a következő szezonban is a csapathoz tartoznak. Ezen túl nem szenvedtem hátrányt amiatt, hogy kölcsönjátékos voltam, és mindig sikerült könnyen beilleszkednem. 

 

– A diósgyőri és az újpesti szereplésed sokkal sikeresebbnek nevezhető, de nem tartottad visszalépésnek az NB I-et?

– Dehogynem. Az egyik szemem sírt, a másik nevetett amiatt, hogy hazajövök. A menedzserem, Vörösbaranyi József ötlete volt, úgy vélte, vissza kell lépnem egyet vagy kettőt ahhoz, hogy aztán tudjak előre hármat, és ma már örülök, hogy meggyőzött efelől. Az elképzelés bevált: Diósgyőrben szereztem nyolc gólt, felfigyelt rám az Újpest, és bár a következő idényt is Miskolcon töltöttem, az Újpest játékosa lettem. Örülök ugyanakkor, hogy még egy szezont a DVTK-ban játszottam, már csak azért is, mert együtt dolgozhattam Bódog Tamással. Ma is nagy szeretettel gondolok a Diósgyőrre, a szurkolókra, azt hiszem, ők is rám. Az azt követő újpesti évem pedig életem legjobb szezonja volt a tizenhét bajnoki góllal. Mindkét klubban számos emlékezetes pillanattal gazdagodtam, Diósgyőrből a Fradi elleni stadionbúcsúztató a telt házzal, a gólommal akkor is örök élmény, ha kikaptunk, ahogyan az a három nap is az, amikor előbb a Fradi ellen beállva mindjárt gólt szereztem, majd a Vidit vertük a gólommal. Újpestről a teljes első évem, úgy ahogy volt, emlékezetes marad.

 

– Ennek fényében a döntés, hogy Dél-Koreába igazolsz, nem volt túl könnyű?

– Csak azért volt nehéz, mert egy szerdai napon futott be az ajánlat, és pénteken már utaznom kellett. Kérdés volt, Rella velem jön-e, hogy igent mond-e a lánykérésre, de mindkettőre igennel felelt, így boldogan vágtunk bele együtt az utazásba. Azt éreztem, hogy váltanom kell, és mert más ajánlat nem volt, elfogadtam a dél-koreait, annál is inkább, mert nagy klubba igazolhattam, amelyik egy ideje már vissza akart jutni az élvonalba, és gondoltam, ha ehhez gólokkal tudok hozzájárulni, különösen örömteli lesz a siker. Így is lett. 

 

– Egy ázsiai túra nyilván anyagilag is több jóval kecsegtet.

– Persze, egy ilyen kalandba nem vág bele az ember, ha nem megfelelő a díjazás, de korántsem csak ezen múlt. Összességében nagyszerű tíz hónapot töltöttünk el Puszanban.

 

Fotó: Puszan IPark

 

– Azért az ázsiai egészen más kultúra.

– Valóban. Az elején furcsa volt, hogy mindenhol csak koreai írásjeleket lehetett látni, hiányoztak az angol feliratok, de megszoktuk. A futball is más volt, említettem, mennyire a fizikum dominált, mégis nagyon jól éreztük magunkat, és ha idővel jönne egy újabb ajánlat onnan, vissza is térnék.

 

– Mi fogott meg ennyire Dél-Koreában?

– Biztosan még pozitívabbá teszi az élményt, hogy feljutottunk, és sikeres évet tudhattam magam mögött, de nagyon tetszett a futballt körülvevő közeg, a szervezettség, hogy az emberek nyugodtak, senki sem idegeskedik, és hogy nagyon kedvesek a másikkal. Ha történetesen esett az eső, és nem volt nálam ernyő, valaki biztosan felajánlotta, hogy álljak az övé alá.

 

Ránk, külföldiekre nagyon odafigyeltek, külön főztek ránk a klubban, a szállodában is európai ételt szolgáltak fel csak miattunk.

 

– Minthogy Dél-Korea, valamint az NB I után, mondhatni ezek dacára is topbajnokságban szerepelsz, úgy fest, beváltak a döntéseid.

– Egyelőre csak vágyom a szereplésre, de valóban jó döntéseket hoztunk, ez már a Bundesliga 2.- be igazolással is egyértelművé lett. 

 

– Akkor Novothny Soma ma boldog ember?

– Mondhatjuk, hogy igen.

 

– De lehetnél ennél is boldogabb… 

– Ha kezdő lennék a Bochumban, igen.

 

Száz százalékos erőbedobással dolgozom ezért, és ha nem is én vagyok az első számú csatár, ha beállítanak, igyekszem segíteni a csapatnak.

 

A boldogságot persze mindig lehet fokozni: ha negyvenkét góllal zárnék Lewandowski előtt, még boldogabb lennék, de ha Mbappé helyett engem akarna 160 millió euróért leigazolni a Real Madrid, pláne.

 

Ki lesz a Bundesliga gólkirálya?

1,80 – Robert Lewandowski

5,00 – Erling Halaand

10,00 – André Silva

Ezt a fogadási lehetőséget a Sportfogadás/Labdarúgás/Németország/Végső fogadások/A gólkirályi cím nyertese útvonalon keresztül találhatod meg.


Kattints ide és fogadj az európai kupaporond különböző lehetőségeire az Unibeten! Ha ezen a linken keresztül regisztrálsz, most 100%-os befizetési bónuszt és 10 ezer Ft ingyenes fogadást is kapsz!


 

Ha értékeled a munkánkat, támogasd működésünket egy kattintással:    Támogatom

Írj hozzászólást