Hudson-Odoi: a hatalmas ígéret, aki kezd kifogyni az időből

Szombat délután az Aston Villa elleni bajnokin szép mérföldkőhöz érkezett Callum Hudson-Odoi: a még mindig csak 20 esztendős támadó immáron századik alkalommal ölthette magára nevelőegyesülete mezét. A Chelsea reménysége emellett fiatal kora ellenére már BL- és El-győztesnek mondhatja magát, mégis könnyen érezhetjük azt, hogy karrierjének első szakasza hagyott némi kívánnivalót maga után. De pontosan miért tartották korosztálya legnagyobb tehetségei közt számon a cobhami akadémia egyik poszterarcát, és miért nem tudja huzamosabb ideig beverekedni magát Thomas Tuchel csapatába?


(X) Regisztrálj a Büntetőn keresztül az Unibetre, és befizetési bónuszod mellé 10 ezer Ft ingyenes fogadást is kapsz ajándékba!  


 

„Csak ültünk az öltözőben, és a játékosok azt mondogatták egymásnak: »hogy létezik, hogy nem játszik?«” – mesélte néhány hónappal Maurizio Sarri távozását követően az akkoriban még mindössze csak 18 éves Callum Hudson-Odoiról a 2019-es Európa-liga-győztes alakulat harmadik számú kapusa, Rob Green. Ugyanezt a kérdést a Chelsea szurkolói is számtalanszor feltehették az elmúlt szezonok során, ám az értetlenséget mindig optimizmus kísérhette.

A fiatal támadó (igaz, kis mintával) produkált számai rendre posztriválisai felé helyezték, és mindig úgy tűnhetett, csak egy-két emlékezetes nagy produkcióra van a végleges áttöréstől.

Néhány évvel később azonban, amikor hasonló ígéretként indult kortársai közül egyre többen betonozzák be magukat a futballvilág elitjébe, a Chelsea kiválósága kétségbeesetten küzdött a dortmundi kölcsönjáték lehetőségéért, és karrierje során most először nehéz elképzelni, hogy egyhamar kirobbanthatatlan tagjává válna gyerekkori csapatának.

Igaz, hogy még Antonio Conte második szezonjában debütálhatott a felnőttek között, Hudson-Odoi első, igazán teljes értékű Premier League-idényének a 2018-19-es kiírás tekinthető. Pedig Maurizio Sarri kinevezésekor még kevesen számítottak rá, hogy valódi tényező lehet az első keretben: mindössze 29 élvonalbeli perccel a lábában kezdhette meg a nyári felkészülést, ahol legfőképp azért juthatott számottevő szerephez, mert a „kékek” legjobbjai még az oroszországi világbajnokságot követő vakációjukat élvezték. Az viszont jóformán az első pillanattól nyilvánvaló volt, hogy itt nem egy tipikus előszezoni fellángolással van dolgunk – az ifjú szélső egész nyáron kimagaslott Sarri újjáalakuló együtteséből, az idénynyitó előtt nem sokkal tartott, Arsenal elleni mérkőzésen nyújtott teljesítménye után pedig azt lehetett érezni, hogy az induló szezonban akár a kezdőbe kerülést is megcélozhatja a tinédzser. Árulkodó, hogy míg a frissen kinevezett olasz tréner ragaszkodott Hudson-Odoi megtartásához, a tréningeken szintén jó benyomást keltő Mason Mountot elengedte kölcsönben a Derby Countyhoz – ismerve a középpályás által azóta bejárt utat, jól látható, milyen hatalmas becsben tartották a támadót.

Mindezek ellenére nehéz lenne nem hatalmas csalódásként értékelni Hudson-Odoi szemszögéből az ezt követő hónapokat. A nyáron tapasztalt bizalomnak az első kompetitív sípszótól nyoma veszett, olyannyira, hogy Sarri még a gyakorlatilag tét nélküli Európa-liga- csoportmeccseken is inkább a reális londoni jövő nélkül sínylődő Victor Mosesnek adott lehetőséget a klub legnagyobb ígérete helyett. Az érthetetlen szituációt egy harmadik fél, a Bayern München mozdította el: 2019 januárjában a bajorok – a helyzetet felismerve – készek lettek volna akár 40 millió eurót fizetni a másfél évvel később szabadon igazolható, egész karrierje során (2018 végéig) mindössze 71 (!) Premier League-játékperccel rendelkező játékosért – egy hasonló transzfer még a modern kori elszállt átigazolási díjak mellett is abszolút példátlan lett volna.

Hudson-Odoi bevallottan ragaszkodott volna a váltáshoz, a „kékek” vezetősége azonban hallani sem akart az ötletről.

Tavasszal aztán úgy tűnt, minden kezd egyenesbe jönni. Márciusban minden idők nyolcadik legfiatalabb debütánsává vált a felnőtt válogatottban, a szezon végéhez közeledve úgy tűnt, végre Sarrit is meggyőzte és egyre gyakrabban kapott kezdőként lehetőséget a bajnokságban, mindeközben pedig abban a tudatban várhatta a nyarat, hogy a német óriásklub biztosan újabb ajánlatottal fogja megrohamozni Marina Granovskaiát, a Chelsea ügyvezetőjét. A kedvező kilátásoknak egy áprilisi, Burnley elleni mérkőzés első félideje vetett véget: egy ártatlannak tűnő mozdulatnál súlyos Achilles-ín-sérülést szenvedett, aminek következtében fél évre a partvonalon kívülre kényszerült.

 

Nem volt felhőtlen Hudson-Odoi és Sarri kapcsolata

Az ezt követő nyáron így nagyot fordult a világ a fiatal játékossal. A komoly sérülés jelentette rizikó miatt a alábbhagyott a Bayern érdeklődése, Hudson-Odoi pedig látván a Chelsea ellen életbe lépő átigazolási tiltás és Frank Lampardnak az akadémiába vetett hite kapcsán mutatkozó előmeneteli lehetőséget, hosszú távra is elkötelezte magát nevelőegyesületéhez. Az egyébként meglepően gyors visszatérését követően (szeptember végén már játékra jelentkezett) továbbra sem érkezett meg a várva várt áttörés.

Igaz, hogy kisebb-nagyobb sérülések tarkították következő idényét – a transfermarkt.de adatai szerint összesen 11 találkozót kényszerült kihagyni – az így kapott hét bajnoki startja így is kifejezetten kevésnek mondható.

Viszonylagos mellőzésének okát legfőképpen profiljában, és abból eredő hiányosságaiban kereshetjük.

Willian kirobbanthatatlannak bizonyult Lampard első szezonjában, és a pályakezdő edző a megfelelő egyensúly érdekében inkább az ingadozó teljesítményű, ám a szabad területeket kiválóan támadó Christian Pulisicet preferálta a labdát jellemzően lábra kérő brazil mellett. Nem véletlen, hogy a Burnley ellen szerzett első PL-találatát követően – amikor egy beadásra érkezett jó ütemben az ötösön belülre – Lampard úgy nyilatkozott, hogy számára ez fontosabb, mintha egy távoli bombagólt szerzett volna Hudson-Odoi, ugyanis épp azok a tizenhatoson belüli mozgások hiányoznak leginkább repertoárjából, ami amerikai csapattársát alapemberré tette a 2019-20-as idényben.

 


(X) Hívd meg barátaidat és szerezz ingyenes fogadást, befizetési bónuszt, illetve bónuszpénzt összesen 75 000 Ft értékben!


 

De akkor mi tekinthető Hudson-Odoi legfőbb erősségének?

A labdarúgás elmúlt évtizedében a „legdivatosabb poszt” képzeletbeli címe vitán felül a szélső támadókat illette meg, akik gyakorlatilag szélső csatárként játszva legalább akkora gólveszélyt hordoznak, mint együttesük centerei. Ebbe a modern szélső-képbe egyáltalán nem illik bele a BL-címvédő üdvöskéje. Ugyanis, bár a kapura közvetlenül közel sem annyira veszélyes, mint legjobb posztriválisai, kevés olyan támadót találhatunk, aki olyan hatékony lenne a labda kapu elé juttatásában, mint a fiatal angol. Azok közül, akik legalább annyi időt töltöttek pályán, mint ő, a 2019-20-as szezonban Hudson-Odoi büszkélkedhetett magasan a legtöbb tizenhatoson belül befejeződött labdavezetéssel (3.23/90 perc, a második legjobb Adama Traoré volt 2.42-vel); emellett neki volt a harmadik legtöbb sikeres passza (De Bruyne és Mahrez mögött, 3.13/90-nel) és a negyedik legtöbb sikeres beadása a büntetőterületen belülre (1.04/90), de a lövéshez vezető akciókat tekintve is befért a top tízbe. Az pedig már csak hab a tortán, hogy a meccsenkénti xA-t tekintve is csak hárman átlagoltak jobbat nála.

Ismételten nagyon fontos észben tartani, hogy ezeket a kiemelkedő mutatókat egy szezonra levetítve nagyon kis minta mellett produkálta, de számai jó indikátort jelentenek mind játékstílusát, mind a limitált lehetőségei során nyújtott teljesítményét illetően.

Másik hatalmas erősségét nem lehet lefordítani a számok nyelvére: Hudson-Odoi páratlanul hatékony az őrzőjéről történő leválásban. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy az érkező átadás előtt mindig olyan ütemben lép el a védője mellől, hogy mire hozzá kerül a játékszer, épp annyi teret és időt nyer magának, hogy a lehető legoptimálisabb szögben támadhassa a vele szemben álló játékost. Mindezt leginkább bal oldalról, a vonal mellől tudja kamatoztatni, ahonnan befele húzva és az alapvonal felé indulva is egyaránt zűrzavart képes teremteni az ellenfél kapuja előtt.

 

Az első hetekben Tuchel legfontosabb embere volt, mostanra azonban egyre kilátástalanabb a helyzete

Thomas Tuchel januári kinevezését követően úgy tűnt, még ha meglehetősen meglepő formában is, de az új edző kulcsszerepet fog szánni a támadónak. Tuchel első meccsétől kezdve – papíron – jobb oldali szárnyvédőként szerepeltette, ám ezeken a találkozókon nem volt ritka, hogy még így is Hudson-Odoinak volt a legmagasabb az átlagos pozíciója. Azonban hiába volt eleinte töretlen a bizalom – olyannyira, hogy például az Atlético Madrid elleni BL-odavágón is a kezdőben kapott helyet – hamar kiderült, hogy védekezésbéli hiányosságait nem feltétlen tudja ellensúlyozni a támadóharmadban nyújtott extra teljesítményével, Reece James pedig teljes joggal nyerte vissza helyét a védelem jobb szélén.

Ezzel pedig el is értünk a slamasztikához, amiben Hudson-Odoi jelenleg találja magát. Szárnyvédőként James és Azpilicueta is egyértelműen előtte van a rangsorban, a Romelu Lukaku melletti két pozíciót pedig úgy tűnik, Mount és Havertz nyerte meg magának – tegyük hozzá, teljes joggal –, üresedés esetén pedig az eddigi tapasztalok alapján Timo Werner és Hakim Ziyech egyaránt hamarabb fog lehetőséget kapni az angolnál. A másik probléma, hogy alig játszott a messze legjobbjának tekinthető bal szélső, vagy a Chelsea esetében inkább bal oldali tízes helyén. Jobb szárnyvédőként hiába van több helye, játéka nagyon leegyszerűsödik – jellemzően az erősebb jobb lába felé indul, amikor pedig mégis befelé húzna, ballal jellemzően csak bepasszokkal vagy beívelésekkel próbálkozik, így közel sem jelent akkora és annyi féle veszélyt az ellenfél kapujára, mint a másik oldalról. Amikor pedig a támadósorban kap lehetőséget, legtöbbször szintén a jobb oldalon találja magát, nem ritkán akkor, amikor Tuchel két csatárra és egy tízesre akar átváltani, ami pláne nem áll jól neki.

Nem véletlen, hogy Hudson-Odoi nagyon szerette volna a németországi kölcsönjátékot – felnőtt karrierje során először tűnik úgy, hogy valóban nehéz valid érvet találniuk azoknak, akik a „kékek” kezdőjében szeretnék látni.

És úgy, hogy hamarosan 21. születésnapját ünnepelheti, elérkezett az idő, hogy levesse magáról a „hatalmas ígéret” jelzőt. A benne rejlő potenciál tagadhatatlan, mindössze egyetlen egy dologra van szüksége: rendszeres játékidőre. Lassan érdemes lehet elgondolkodnia, hogy ezt nem feltétlenül a nevelőegyesületében fogja megkapni.


A képek forrása: Getty Images

 

Ki lesz az Év Játékosa a Premier League 2021/2022-es idényében?

5,00 – Cristiano Ronaldo

8,00 – Romelu Lukaku

9,00 – Kevin de Bruyne

9,00 – Bruno Fernandes

Ezt a fogadási lehetőséget a Sportfogadás/Labdarúgás/Anglia/Premier Liga/Végső fogadások útvonalon keresztül találhatod meg.


Kattints ide és fogadj a Premier League piacaira az Unibeten! Ha ezen a linken keresztül regisztrálsz, most 100%-os befizetési bónuszt és 10 ezer Ft ingyenes fogadást is kapsz!


Ha értékeled a munkánkat, támogasd működésünket egy kattintással:    Támogatom


 

Írj hozzászólást