Irány Európa! – A TSG Hoffenheim feljavulása

Dietmar Hopp, a hoffenheimi futballmecénás az ősz elején egyértelművé tette: záros határidőn belül egy tartósan európai kupainduló csapatot szeretne látni. Az akkoriban még pályakezdő Julian Nagelsmann vezetésével 2017-ben és 2018-ban már belekóstolhattak a Bajnokok Ligája légkörébe a kékek, most pedig egy eléggé szenvedős másfél év után Sebastian Hoeness-szel tör előre a csapat. Az őszi szezon végén egy négy mérkőzésből álló győzelmi, illetve egy hat találkozót számláló veretlenségi szériával már közvetlenül a Bajnokok Ligája-helyeket ostromolják Andrej Kramaricék. Elemzésemben áttekintem, hogy mik ennek a kissé hirtelennek tűnő feljavulásnak az okai.


(X) Regisztrálj a Büntetőn keresztül az Unibetre, és befizetési bónuszod mellé 10 ezer Ft ingyenes fogadást is kapsz ajándékba! 


 

2019-ben Julian Nagelsmann Lipcsébe szerződése után sokan elkezdték félteni a Hoffenheimet, hogy a sikeredző nélkül csöndben és szürkén visszazuhan a középmezőnybe. A csapatot az addigi másodedző Alfred Schreuder vette át és egy nehézkes kezdés után úgy nézett ki, hogy ellentmond a kétkedőknek. Vezetésével a Hoffenheim stabilizálta helyét az európai kupaindulást jelentő helyek környékén, nem mellékesen egy kifejezetten tetszetős támadófutballal. Viszont eközben az edzőnek több játékossal is – köztük Kevin Vogt csapatkapitánnyal, aki a Werder Bremenhez menekült kölcsönbe – végzetesen megromlott a viszonya. A helyzet olyannyira tarthatatlanná vált, hogy az utolsó fordulókban már nem is ő irányította a csapatot, amelyik végül a hatodik helyre ért oda, ezzel biztosítva az Európa-liga-indulást.

2020 nyarán a korábbi Bayern München csatár, Dieter Hoeness fia és a karizmatikus volt Bayern-elnök Uli Hoeness unokaöccse, Sebastian Hoeness vette át a csapat irányítását, aki azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy a Bayern második csapatát a német harmadosztály bajnoki címéig vezette. Nagy várakozás előzte meg az új edző ténykedését, viszont az első szezonja inkább a túlélésről és a krízismenedzselésről szólt. Volt olyan szakasza is az őszi szezonnak, amikor egyszerre kilenc játékos esett ki koronavírus miatt, ráadásul a sérülések sem kímélték a csapatot. Miközben az Európa-liga csoportköre nem jelentett akadályt az együttesnek, a bajnokságban a kiesőzóna közelébe sodródott. Tavasszal leginkább Andrej Kramaric góljainak volt köszönhető, hogy Hoeness csapata végül a biztonságos 11. helyig tudott felevickélni. A nehézségek ellenére a bizalom töretlen maradt az edző irányába, viszont cserébe már komolyabb célokat tűztek ki erre a szezonra.

 

Biztató átigazolási időszak

A célokat az átigazolások is alátámasztották. Mindenekelőtt meg kell említeni a francia bal oldali támadót, Georginio Ruttert – februárban a Stade Rennes-ből érkezett –, aki ugyan tavasszal még csak epizódszerepet töltött be, mostanra már abszolút alapemberré nőtte ki magát. A nyári érkezők közül David Raum a legfontosabb. A bal oldali szélsővédő a másodosztályból feljutott Greuther Fürth alapembere volt igencsak figyelemre méltó teljesítménnyel. Védő létére 15 gólpasszt osztott ki a Bundesliga 2 előző szezonjában, ami az újdonsült szövetségi kapitány, Hans-Dieter Flick elől sem maradt rejtve. Szeptemberben be is hívta a válogatott keretébe a 23 éves játékost, mindössze három élvonalbéli mérkőzéssel a lábában, amivel Raum rekordtartó, ha pedig mindez nem lenne elég, a novemberi válogatott mérkőzésekre a Nationalelf elsőszámú balhátvédjévé avanzsált Robin Gosens távollétében. Pozitív fejleménynek mondható még a korábbi alapember, a Bayern Münchennél is szerepelt Sebastian Rudy visszatérése a középpályára, bár ő leginkább az epizódszereplők táborát bővítette ősszel, hiszen többen is joggal vannak előtte jelenleg a ranglistán.

 

 

Összességében tehát elmondható, hogy a Hoffenheim nagyon okosan igazolt, ami elsősorban Alexander Rosen sportigazgató munkáját dicséri. Az előző idényben sokszor szűknek bizonyuló keretet sikerült feltölteni, sőt erősíteni. A mélyebb és erősebb keret egy továbbra is fiatalnak mondható, de már egyéves élvonalbeli tapasztalattal felvértezett edzővel pedig logikus elvárásnak tűnhetett az előrelépés.

 

Döcögös rajt

A nyitófordulóban az FC Augsburg ellen aratott 4-0-s siker ugyan reménykeltő volt, viszont ezt gyors visszaesés követte egy négymeccses nyeretlenségi szériával. Ezek után már legalább hazai pályán beindult a szekér – köztük egy 1. FC Köln elleni 5-0-s kiütéssel – viszont idegenben továbbra is jöttek a bosszantó fiaskók. A 11. fordulóban a feljutó VfL Bochumtól elszenvedett 2-0-s vereség pedig már megkongatta a vészharangot. A Hoffenheim képtelen volt elmozdulni a középmezőnyből, ami egyre inkább növelte a nyomást Hoenessen. A 39 éves edző a bochumi vereség után így nyilatkozott a Kickernek:

 

„Sajnos jó néhány kontrahelyzetet elkapkodtunk és sok lehetőséget elpuskáztunk. Ahogy én láttam, nagyrészt a második félidőben is kézben tartottuk a mérkőzést, azonban mégis mi kerültünk hátrányba. Ennek nem szabadna velünk megtörténnie.”

 

Ebben a nyilatkozatban benne volt minden probléma. A csapat hiába irányította nagyrészt a találkozóit, ha közben hátul instabil volt. Ennek az egyik legfőbb oka az volt, hogy labdavesztéskor nem működött a visszatámadás kellő hatékonysággal. A középpálya sokszor szétszakadt, amit az ellenfelek könnyedén futottak be.

 

A VfB Stuttgart otthonából is egy bosszantó vereséggel tért haza a Hoffenheim. A fenti kiemelt szituációban öt játékos vett részt a közvetlen letámadásban, viszont ezt nem tették elég határozottan. Szellősen követték le az ellenfeleket, így Orel Mangala (23) le is tudott fordulni Florian Grillitsch-ről (11). A belga középpályásnak volt területe lendületet venni, hiszen eközben a védőket lekötötte a két csatár és a két előre húzódó szárnyvédő. A kiszolgáltatott helyzetben lévő hoffenheimi védősorral szemben Mangala egészen a tizenhatos előteréig nyargalhatott a labdával, lövését pedig végül Oliver Baumannak (1) kellett hárítania.

 


(X) Minden napra új meglepetés az Unibet adventi kalendáriumával! Kattints ide, regisztrálj egy számlát és nézd meg, milyen meglepetés vár ma rád!


 

Emellett a támadójáték is hagyott maga után kívánnivalót, ami leginkább a bal oldalon volt problémás. Raum mélyen, a középső védőkkel egy vonalban segítette a labdakihozatalokat, így nem tudta kamatoztatni képességeit a támadásokban. Mivel mélyen helyezkedett, a legtöbb esetben az egyik támadónak kellett kihúzódnia az oldalvonalhoz, hogy biztosítsa a szélességet, így pedig rendszerint a támadásépítések szempontjából kulcsfontosságú félterület betöltetlen maradt. A támadások rendszerint megakadtak a szélen.

 

Raum itt is mélyen maradt, emiatt a szélső támadónak, Szargisz Adamjannak (23) kellett kilépnie az oldalvonalhoz, ahol labdát kapva aztán könnyen izolálták a stuttgartiak, mi több miután labdát vesztett még gólt is kapott a csapat. Konsztandinos Mavropanosz (5) miután a védősorból kilépve labdát szerzett, mintaszerűen tört előre és vette be Baumann (1) kapuját.

 

Átszakadt a gát

A bochumi pofon szemmel láthatóan felébresztette a csapatot, hiszen ezután egy négyes győzelmi széria következett. Hoeness addigi időszakában még három győzelem sem jött össze sorozatban. Mindenekelőtt egy viszonylag apróbb, de annál fontosabb változtatást kell megemlíteni. Az edző – érzékelve, hogy Raum nem tud kibontakozni a bal oldalon – módosított a védősor felállításán. Az addig többnyire alkalmazott aszimmetrikus négyvédős felállást (pendelnde Viererkette) egy alapértelmezett háromvédősre váltotta, amiben Raum töltötte be a szárnyvédő szerepkörét, eközben pedig mögötte három igazi belső védő felelt a biztosításért. A két alapember, Kevin Vogt és Stefan Posch mellett szépen lassan a fiatal Chris Richards is rendszeres kezdővé lépett elő. Ez a változtatás elengedhetetlen volt ahhoz, hogy Raum kamatoztassa erősségeit. Egy igazi modern szélsőhátvédről beszélhetünk a személyében, aki szakadatlanul futja be a bal oldalt, magasabb alappozíciójából kifolyólag pedig hajszálpontos beadásaiból is egyre többször profitálhattak a középső emberek. Emellett kiválóan játszik össze az előtte játszó támadóval, Rutterrel. A francia azzal, hogy mögötte Raum biztosítja a szélességet, bátran cselezhet befelé, ezzel a saját erősségeit kibontakoztatva. Kettejük jól működő kémiája a hoffenheimi javulás egyik legfőbb összetevője.

 

A Fürth nem tudott mit kezdeni a duóval. Raum (17) a félpályánál labdát kapva továbbított Rutterhez (33), majd azonnal, teljes erőből megindult előrefelé a szélen. Ezzel a mögékerüléssel tette lehetővé francia csapattársának, hogy befelé cselezhessen, majd a tizenhatos vonaláról, remek lövőtechikával, védhetetlenül vegye be a kaput.

 

Ezzel párhuzamosan egyre markánsabban fedezhető fel az az ismertetőjegy is a játékban, amit Hoeness valószínűleg Münchenből hozott magával, mégpedig az utolsó vonal túltöltését a középpályások mélységi beindulásaival. Elsősorban Flick csapatánál volt jellemző, hogy egyszerre történő mélységi beindulásokkal végletesen összekuszálták az ellenfél felállt védőfalát. Hoeness erről így nyilatkozott a Kickernek az Eintracht Frankfurt elleni 3-2-s győzelem után:

 

„Minél több játékost akarunk gólveszélyes helyzetbe hozni. Ezt állandóan hangsúlyozzuk.”

 

A Bayer Leverkusen ellen bravúrral, kétgólos hátrányból álltak fel a kékek, amihez kellett az is, hogy beszorították a gyógyszergyáriakat. Moanesz Dabbur (10) egyenlítő gólja előtt is látható volt, hogy egyszerre öt ember támadja közvetlenül az ellenfél tizenhatosát.

 

Ennek is köszönhető, hogy immáron a csapat kapcsán nem beszélhetünk Kramaric-függőségről. A horvát az előző szezonban egyéni csúcsot állított fel 20 góljával és nagyrészt rajta múlott, hogy a Hoffenheim távol tudta magát tartani a kiesőzónától. A szerepköre a mostani idényre kissé módosult. Immáron már többnyire az árnyékék szerepét tölti be Dabbur vagy éppen az öt góljával a házi góllövőlistát vezető Ihlas Bebou mögött. Ezt bizonyítja hét gólpassza is, amiből hármat az Augsburg ellen, míg kettőt a Köln elleni kiütéses győzelem alkalmával adott. Ezzel szemben eddig csupán csak két góllal rendelkezik, cserébe viszont a csapaton belül nagyon megoszlik a gólok aránya. Az eddigi 35 bajnoki találaton 16 játékos osztozik, ami a legmagasabb szám az egész mezőnyből.

A feljavuló támadójátékkal pedig egy feljavuló védelem is kéz a kézben jár. Labda ellen alapvetően az figyelhető meg Hoeness csapatánál, hogy a pálya centrumát próbálja meg minél hatékonyabban lezárni a három támadó fedezőárnyékával és a két rengeteget dolgozó középső középpályással. Utóbbiak közül Diadie Samassékou fáradhatatlansága emelendő ki, akinek a labdaszerzései sokszor a hoffenheimi kontrák forrásai.

 

Az Eintracht Frankfurt se nagyon tudott mit kezdeni a Hoffenheim stabil, labda elleni felállásával. Haszebe Makoto (20) középen próbálta megtalálni Kamada Daicsit (15), viszont Samassékou (18) csak erre vált és lefülelte a passzt.

 

Összegzés

A Hoenessbe vetett bizalom úgy néz ki, hogy meghozza eredményét. Az általa megálmodott játék az őszi szezon végére abszolút összeállni látszott. A védekezés stabilizálása már idegenben is versenyképesebbé tette a csapatot, ez pedig alapvetően az edző kompromisszumkészségét dicséri. Tavasszal nagy verseny várható a BL-helyekért, amibe most már egyre biztosabban kijelenthető, hogy a Hoffenheim beszállt, hűen Hopp elnök kívánságához.

 

Melyik együttes esik a Bundesliga 2021/22-es kiírásának végén?

1,50 – Arminia Bielefeld

6,00 – FC Augsburg

7,00 – VfB Stuttgart

Ezt, és további fogadási lehetőségeket a Sportfogadás/Labdarúgás/Németország/Bundesliga/Végső fogadások útvonalon keresztül találhatod meg.


Kattints ide és fogadj a német foci piacaira az Unibeten! Ha ezen a linken keresztül regisztrálsz, most 100%-os befizetési bónuszt és 10 ezer Ft ingyenes fogadást is kapsz!


Borítókép forrása: Getty Images 

Írj hozzászólást