Kenguruzsebes rögbisből skót szoknyás gólvágó

Lyndon Dykes története, minden csak nem hétköznapi, mert keveseknek adatik meg, hogy Ausztrália keleti partjáról a rögbin keresztül egészen a labdarúgó Európa-bajnokságig eljusson, de neki mégis sikerült. Hogy miként és milyen részsikereket elérve, azt a róla szóló portréból megtudhatjátok.

 


(X) Regisztrálj a Büntetőn keresztül az Unibetre, és befizetési bónuszod mellé 10 ezer Ft ingyenes fogadást is kapsz ajándékba!


 

Skót szülők gyermekeként az ausztráliai Gold Coast városában született 1995-ben. Még baba korában a család átköltözött Canberrába, hogy Lyndon Dykes nővérének tornász álmai könnyebben megvalósulhassanak az ottani egyesület révén. Már nagyon kicsi korában a sport lett a mindene neki is és az arrafelé nagyon népszerű ausztrál rögbi tűnt a számára legszimpatikusabbnak. A labdarúgás, mint a környéken periférián lévő sportág nem is igazán foglalkoztatta, ám mikor a rögbi klub anyagi okokból megszűnt, a nővére meg már „kirepült a családi fészekből”, akkor visszaköltöztek Queensland államba, Lyndon szülővárosába.

Miután errefelé az ausztrál rögbi nem volt túl népszerű, de a sport továbbra is nagy szenvedélye volt, a tojáslabdát a gömbölyű verzióra cserélte és a helyi amatőr csapat, a Mudgeeraba SC igazolt futballistája lett, ahol nagybátyjával játszhatott együtt. A jó teljesítménye nem maradt árnyékban, mert a félamatőr Merrimac FC 2014-ben le is csapott rá. A rövid időn belül csatárrá avanzsáló ifjú szélső 16 mérkőzésen 25 találatig jutott az együttes színeiben. Egy féléves skót kaland után a következő két évben a környék egyre magasabb szintet képviselő csapatait járva termelte a gólokat, és bár még ügynököt is fogadott, hogy valamelyik profi ausztrál csapatnál kapjon szerződést, mindenhol elutasították őt. Ennek következtében 2016 tavaszán a költözés mellett döntöttek, és a család Lyndon életében először véglegesen visszatért Skóciába.

 

A DÉL KIRÁLYNŐJE

Édesapja szülein keresztül Dumfries városában telepedtek le, ahol egy gyárban vállalt állást, valamint a helyi illetőségű Queen of the South FC félprofi játékosa lett. A skót másodosztályban még kevésbé a technikai tudást favorizálják az együttesek és az edzők, sokkal inkább a fizikális játék a domináns, ez pedig nem esett nehezére Lyndonnak sem.

Az első év, ahhoz képest, hogy honnan jött, meglepően jól sikerült számára, harminc mérkőzésen kapott esélyt melyek során két gól és öt gólpassz került a neve mellé, többnyire balszélsőként. Ez a teljesítmény meggyőzte a klubot, hogy megéri őt profi szerződéssel megkínálni, mert így minden edzésen ott lehet és magasabb szintre léphet. Gary Naysmith vezetőedző nagyon bizakodó volt a támadó kapcsán, akire kiváló hatással volt, hogy immár a focival kelt és feküdt. Második idényében már az együttes egyik legjobbja volt, miután felkerült a támadósorba a veterán Stephen Dobbie mellé, akivel együtt a liga második leggólerősebb támadópárosa lettek – egy középcsapatban. Hősünk nyolc gól mellett tizenegy előkészítést jegyzett, a csatárduó pedig 15 olyan találatot hozott össze, amikor mindketten kanadai pontot kaptak.

A 2018-19-es idényben ismét többnyire a szélen kapott esélyt, és az őszi remeklésére felfigyelt az élvonalbeli Livingston FC, amely a télen átigazolta. Az új csapat azonban nem kapkodott, a tavaszt is még Dumfriesben töltötte, és ismét egy tíz plusz gólpasszos szezont produkált. A szintlépés nem csak azt jelentette esetében, hogy immár a skót első osztályban játszhat, hanem ő maga is sokat fejlődött, sikeresen megugrotta azt az akadályt, ami korábban előtte állt.

 

 

Az oroszlánok színeiben lassan indult be, mert kétszer is bajlódott kisebb sérüléssel az ősszel, de aztán ráérzett a gólszerzés ízére egyedüli csatárként, ami eddig ismeretlen terep volt számára. Decemberben aztán nagyon rátalált az igazi szerepkörére, hat meccsen öt gól és három gólpassz jött össze neki, közte profi karrierje eddigi egyetlen mesterhármasa a Ross County elleni összecsapáson.

A szezon végére azonban – minden sorozatot figyelembe véve – 33 meccsen 12 gól és tíz előkészítés jött össze számára, ami figyelembe véve, hogy Skóciában a koronavírus miatt nem fejezték be a szezont igazán figyelemre méltó. Ez a teljesítmény meg is hozta az érdeklődőket, köztük azt a Queens Park Rangerst, amely végül el is csábította a skót támadót.

 

A Ross County elleni tripla után a meccslabdát elrakta és állítása szerint ez az egyik dísze a házának (Forrás: dailyrecord.com)

 

IRÁNY ANGLIA!

A világjárvány miatti nyári befejezés a legtöbb európai országban eltolta az idei szezon kezdetét, de nem így volt ez Skóciában, ahol a Premiership augusztus elején rajtolt. Az első három fordulóban a Livingston három góljából kettőt Dykes jegyzett, hogy aztán a Rangers elleni meccsen már ne is lépjen pályára, mert nagyon közel járt ahhoz, hogy Londonba szerződjön, és végül alá is írt a Queens Park Rangershöz. Mivel a Championship csak egy hónappal később rajtolt, így a felkészülést együtt tudta csinálni új társaival, de köszönhetően a három skót bajnokinak, már edzésben volt. Az egyik legközelebbi barátságot a csapat fizikoterapeutájával, a szintén ausztrál Aaron Harrisszel kötötte, aki egykoron ugyancsak rögbizett. A Queensland–Új-Dél-Wales rögbimeccseket előszeretettel vitatják meg azóta is.

 


(X) Ingyenes Eb-tippjáték! Kattints ide, tippeld meg a 2021-es Európa-bajnokság összes csoportmeccsének eredményét, és ha nem találsz el egyet sem, 35 millió forintot nyerhetsz!


 

A terv jónak hangzott, ám valami mégis keresztül húzta ezt, ugyanis augusztus végén a skót válogatottól keresték fel,  és kérdezték tőle, hogy miként gondolkodik a helyzetéről, mint kettős állampolgár, mert Steve Clarke szövetségi kapitány az ő nevét is felírta a listájára a Nemzetek Ligájára készülő keret tagjaként. A remek Premiership-nyitány, és a Championship-szerződés egyből a kezdőcsapatba repítette őt Izrael ellen, ahol nem ment jól neki, de aztán Csehország ellen már megmutatta, hogy miért is került be a válogatottba, az ő góljával egyenlítettek.

Az immár skót válogatott játékos visszatért Londonba, hogy megkezdje a szezont, és a jó forma ki is tartott, mert a nyitómeccsen a Nottingham Forest, majd a második mérkőzésen a Coventry City ellen is gólt szerzett. A szurkolók azonnal megkedvelték, mert épp azt kapták meg a személyében, ami egy ilyen középcsapatban mindig kell, egy soha le nem álló, a szívét, a lelkét a pályára kitevő, nagyon hajtós játékost.

Az októberi válogatott találkozókon ismét a kezdőben számított rá Clarke, ő pedig ugyan Izrael ellen az Eb-pótselejtező elődöntőjében nem tudott betalálni, de Szlovákia ellen győztes gólt szerzett, a csehek ellen pedig ezúttal gólpasszt adott.

 

 

Ezt követően csak novemberben volt ismét egy jobb időszaka, amikor négy meccsen három gól és egy előkészítés jött össze számára, hogy aztán egészen márciusig nagyon csendes legyen. Aztán amint ismét megkapta a behívót a válogatottba, a szünet előtti utolsó bajnokin eredményes volt, és a nemzeti csapattól visszatérve bomba formába lendült. Előbb a Nottingham Forest ellen övé volt a becsületgól (1-3), majd duplázott a Sheffield Wednesday ellenében (4-1), a Rotherham United elleni meccsen ismét csak a szépségtapasz jött össze a góljával (1-3). Ezután a Middlesbrough ellen két gólpasszt (2-1), a Swansea City-vel szemben egy győztes gólt jegyzett (1-0), a bajnok Norwich City kapuját is bevette (1-3), a szezon utolsó két bajnokiján, a Stoke City és a Luton Town ellen pedig egy-egy előkészítést jegyezhettünk fel a neve mellé.

 

„Nagyon bíztam benne, hogy megkapom az esélyt az Eb-n is, mert nagyon régóta nem szerepelt Skócia világeseményen, és szeretnék ott bizonyítani, hogy a családom büszke lehessen rám, illetve arra, hogy skót vagyok. A fiam és a feleségem figyelni fog, és az büszkeséggel fog eldönteni, ha pályára lépek. A célom, hogy még hosszú ideig nemzetközi játékos lehessek” – mondta a BBC-nek adott interjújában.

 

Az idény végén mutatott teljesítménye alapján egy pillanatnyi kétség sem merülhetett fel senkiben sem, hogy Steve Clarke meg fogja hívni az Európa-bajnokságra, ahová 1996 után sikerült újra kijutnia Skóciának. A felkészülési mérkőzések során egyre jobb kapcsolatot mutattak a pályán Che Adams-szel, aki hozzá hasonlóan nem a legtechnikásabb, de az a „mindent megtenne a csapat sikeréért” típusú játékos, akárcsak Dykes. A jóslatok szerint ők ketten kaphatják meg az esélyt majd Csehország ellen is a 3-5-2-es hadrend két támadójaként, hogy a Hampden Parkban több ezer tomboló skót szurkoló előtt ismét nemzetközi tornán érjen el sikereket a válogatott.

 

Ha értékeled a munkánkat, támogasd működésünket egy kattintással:    Támogatom

Írj hozzászólást