Magyarország–Izland: A modern focit játszó kontracsapat – ellenfélszemle

Csütörtökön Nemzetek Ligája playoff-döntőt játszik a magyar válogatott Izland ellen: a tét pedig a kvalifikáció a 2021-es Európa-bajnokságra. Marco Rossi csapatának kezelnie kell a modern futballt játszó északiak kontráit, veszélyes beadásait és pontrúgásait, de az izlandiak masszív védelmének a feltörése is komoly kihívás elé állíthatja a magyar együttest. Ebben a cikkben részletesen bemutatjuk a svéd Erik Hamrén által irányított izlandi együttes játékstílusát a belgák és a románok elleni mutaott játékukat vizsgálva.

BEVEZETŐ

Izland hatalmas fejlődésen esett át az elmúlt évtizedben. Volt, amikor kiscsapatként emlegették őket, azonban manapság már a skandináviai testvércsapataik szintjén vannak. Az északi csapatoktól megszokott módon a fizikális futball hívei, rengeteget futnak, viszont játékosaik többsége a labdával átlagos képességű.

Az északiak modern stílusban futballoznak, Magyarországon Bódog Tamás Honvédja próbálkozik hasonló elképzelésekkel, de a Mezőkövesd tavaly mutatott teljesítménye, vagy a Márton Gábor-féle Zalaegerszeg is lehet jó összehasonlítási alap.

A története során mindig is a védekezésre összpontosító csapat a mai topfutball követelményeinek megfelelően képes alkalmazkodni az ellenfeleihez, továbbá, már képes gólhelyzeteket is proaktív módon előteremteni. Ezek a gólhelyzetek kikényszerített labdavesztések, beadások, kontratámadások és pontrúgások után alakulnak ki legtöbbször.

Izlandnak van egy Európa-klasszisnak számító játékosa: Gylfi Sigurdsson, akit már a 2016-os Európa-bajnokságról is jól ismerhetünk. Az ő személye garancia arra, hogy érdemes komolyan venni az izlandi csapatot a játék minden aspektusában.



ELEMZÉS

Az elemzéshez az izlandi csapat Románia, illetve Belgium ellen mutatott játékát vettem alapul. A két mérkőzésen ugyanabban a stílusban, azonos alapelvekkel és majdnem teljesen változatlan játékkoncepcióval, de két különböző felállási formában focizott Erik Hamrén válogatottja.

A két mérkőzésen látottak összefoglalásához és Izland elemzéséhez a Bene Ferenc által is taglalt, a Taktikai Periodizáció edzésmódszere adta játékszemléletet használom fel. Erről az említett szakember így ír:

 

„A Taktikai Periodizációban a futballmérkőzés logikai felépítését kell elsőként figyelembe venni. A futballmérkőzés elemei: Támadás (labdabirtoklás), Védekezés (ellenfél labdabirtoklása), Védekezésből támadásba való átmenet, Támadásból védekezésbe való átmenet”.

 

A cikk további részében vizsgáljuk meg, milyen viselkedésformákat mutat Izland válogatottja ezekben az elemekben.

 

TÁMADÁS

Izland nem a labdabirtoklás elemében mutatja a legszebb arcát. Kifejezetten motorikus, technikailag átlagos játékosok által véghezvitt steril játékmodor jellemzi őket. Sok kockázatot nem vállalnak, igazából nem a labda megtartásán keresztül szeretnék az ellenfelet dominálni, ugyanakkor vannak konkrét elképzeléseik azzal kapcsolatban, hogy miként kellene az ellenfelet kellemetlen helyzetbe hozni.


A passztérképeken jól látszik, hogy 1-4-4-2-ben és 1-3-5-2-ben sem próbálkoznak a pálya közepén támadásokat építeni. A háromvédős rendszerben a két szélső belső védő, a négyvédős rendszerben pedig a szélsővédők területein volt a legtöbb passz kísérlet. 


A labdakihozatalok semmi érdekeset nem mutatnak, játékosaik gyakran nem is kérik a labdát, kis nyomás alatt pedig a hosszú passzok adta lehetőségeket próbálják kihasználni.


A belgák elleni meccsen már egy apróbb nyomásgyakorlás is hosszú indításokat erőszakolt ki az izlandiakból. Stresszhelyzet számukra a labdabirtoklás eleme a saját térfélen, ezt pedig kockázatmentes megoldásokkal enyhítik.


Ha az ellenfél engedi őket játszani, akkor az állandó oldalváltások jellemzik döntéseiket. Veszélyt főleg a jobb oldalukon jelentenek, ahol van egy kreatívabb játékosuk, Jóhann Berg Gudmundsson, akinek a játékjogát a Burnley csapata vásárolta meg nemrég több mint hárommillió euróért. Ő ballábasként húz befelé, és próbál interakcióba lépni a két csatár egyikével, lehetőség szerint inkább Sigurdssonnal.


A beadások utáni szituációkat dominálja az izlandi csapat. Amikor képesek az ellenfél tizenhatosának előterébe jutni, ott beadásokkal, illetve játékmestereik (Gudmundsson és Sigurdsson) összjátékának kihasználásával próbálnak veszélyt teremteni.


A románok elleni meccsen többször is sikerült kihasználni a beadások utáni játékhelyzeteket. Az izlandi játékosok egészen eredményesek a második labdák felvételében, szinte mindig pozíciós előnyben vannak a lepattanók összeszedésekor, agresszívan támadják a szabad labdákat, és levegőben is erősek (erről később lesz bővebben is szó). Ez azért fontos, mert így nem is kell a beadásokból direkt helyzeteket kialakítani. Az is jó, ha a beadás után helyzet lesz egyből, de az is, ha a lepattanó feltakarítása után. 

Amikor egy korábbi írásomban a Márton Gábor-féle Zalaegerszeget elemeztem a Taktikai Periodizáció eszmerendszerén belül így jellemeztem a ZTE labdabirtoklás elemében mutatott játékát:

 

„A ZTE modern futball-koncepcióval élve, az ún. „controlled attack”, azaz kontrollált támadás lehetőségeit használta ki újra és újra. Vagyis, előre eltervezett módon, az ellenfél viselkedésétől függően, direkt szabályok betartásával szervezte meg a labdabirtoklás elemét.”

 

Izland esetében is ugyanez a helyzet. A kontrollált támadás a gyengébb képességű csapatoknak segít a tájékozódásban. Ugyanis ezzel a módszerrel a játékosok számára előre megtervezett módon betanítják, hogy mikor melyik opciók között kell választaniuk. A játékos dönt a végén, de a végtelen lehetőség közül ebben az esetben csak az előre kitervelt két-három lehetőséget kell mérlegelnie. Vannak csapatok, ahol ez egyéni használatban történik. Izlandnál viszont az egész csapat ilyen mentalitásban játszik a labdabirtoklás elemében.

Mindenki számára világos, mikor, kitől, és milyen megoldási forma következik: ez jelenti nekik a kényelmet és a játékosok magabiztosságát is.

 

VÉDEKEZÉS

A labda nélküli játékban Izland kifejezetten erős. Birkir Bjarnason és csapattársai számára nem kényelmetlen az, hogy minden meccsen az ellenfeleknél van a labda 65-70 százalékban. Azonban fontos megjegyezni, hogy a régmúlt izlandi játékstílussal ellentétben, a mai válogatott alkalmanként képes letámadni és az ellenfél térfelén labdát szerezni – ugyanakkor ez nem működik tökéletesen.  A belgák például könnyed súlypontáthelyezésekkel, a kapus bevonásával, és a háromvédős rendszerüknek köszönhetően alig jöttek zavarba ezekben a helyzetekben.



A statisztikák szerint a mérkőzések döntő részét a saját térfelükön töltik Finnbogasonék, ott centrálisan tömören, a széleken pedig túlbiztosítva próbálják az ellenfelet hibázásra kényszeríteni. Alapelvük, hogy középen nem engedik az ellenfeleiket kibontakozni, a széleken pedig emberhátrányos helyzetekbe kényszerítik az ott próbálkozó csapatokat. Ennek eredményeképpen nagyon nehéz az izlandi reteszt belső passzokkal, illetve szélen kialakított emberelőnyös szituációkkal feltörni.

Két fontos alapelv tisztán kivehető az izlandiak labda nélküli játékát vizsgálva.

Az egyik, hogy az ellenfél labdajáratásakor a pályán elérhető területeket igyekeznek elfelezni, méghozzá hosszanti irányban. Ez az ellenfélből visszapasszokat, illetve rizikós felpasszokat erőszakol ki, ami az izlandi kontratámadások melegágya.

A másik fontos alapelv: az izlandi identitásból következő csapatszellem leképződése a védekezés folyamatában. Az izlandi játékosok ugyanis már-már az Atlético Madrid szintjén képesek rendezni a saját soraikat a labda helyzetétől függően. Ebben a csapat vezérei játszanak fontos szerepet.


Az izlandiak – bár a labda az ellenfélnél van – mindig képesek reagálni a labda útja következtében beállt játékhelyzetbeli változásokhoz.


 

ÁTMENET TÁMADÁSBA

Izland válogatottjának kedvenc játékeleme. A technikai hiányosságukat lelkesedéssel kompenzálják, és ez igazán jól működik ebben a játékelemben. Nem számít, hogy egy, a saját térfelük mélyén megszerzett labdával, egy beadás utáni lepattanóból, vagy egy magasan elindított letámadás utáni szituációban, de Izland rendkívül fejlett módon használja a kontratámadások adta lehetőségeket.

Kétféleképpen provokálnak ki labdavesztést vagy ahhoz hasonló játékszituációkat. Egyrészt az ellentmondást nem tűrő védekezőmunkájuk eredményeként: labdaszerzés saját térfélen, vagy sikeres letámadás után. Másrészt a kontrollált támadás adta lehetőségeknek köszönhetően.

Nézzük először a kontrollált támadás adta lehetőségeket. Ahogy a labdabirtoklás elemének tárgyalásában említettem: gyakran rúgják fel magasan a labdát a túlsó térfélre. Egyrészt azért, mert nem szeretnének a saját térfelükön kockázatot vállalni, másrészt azért, mert a szinte mindig két csatárral felálló alakulat jó százalékkal tudja ezekkel a fellőtt labdákkal kényelmetlen helyzetbe hozni az opponenseket. Ezek az előre ívelt labdák nagy százalékban végződnek szabad területre lepattanó labdákban, amikre aztán az izlandi játékosok lecsapnak.

A beadások utáni szituációk kezeléséről fentebb már értekeztem, de fontos itt is megemlíteni. Minden alkalommal, amikor beadásra alkalmas helyzet nyílik, azt gondolkodás nélkül kihasználják. A beadások végkimenetele pedig kiszámítható, ezáltal a labdák lepattanásának helyei is könnyebben menedzselhetővé válnak.


Elképesztően jól helyezkednek a labda vonala mögötti játékosok, akik nagy hatékonysággal szedik fel a számukra kulcsfontosságú második labdákat. Az ellenfél rendezetlenségét kihasználva, a beadások jelentette második szándékból is képesek komoly helyzeteket kialakítani.


Nos, ezeket a lepattanó labdákat – nem meglepő módon – hatékonyan képesek összeszedni és kihasználni. Ezt jól mutatja, hogy bár a románok és a belgák ellen is jóval kevesebbszer volt náluk a labda – ezáltal kevesebb lehetőségük volt beadni vagy fellőni a labdát a csatárokra –, az InStat adatai szerint mégis mindkét meccsen közel azonos számban szerezték meg a második labdákat.

A támadásba való átmenet elemében a kiprovokált szabadlabdák összegyűjtésén túl képesek a megszerzett labdák után szélvészgyors támadásokat indítani. A labdaszerzést követő másodpercekben a szándékaik egyértelműek: direktindítás területbe vagy felpassz a két csatár valamelyikének, abból indulva pedig az ellenfél által üresen hagyott területek gyors kihasználása a mélyről jövő gyors játékosaik segítségével.


Kontráikat nagy sebességgel hajtják végre, akkor is, ha a labdaszerzés éppen az ellenfél kapujához közel történt. Az alapelvek nem változnak: ilyenkor ugyanúgy próbálják minél gyorsabban az üres területek felé terelni a labdát és az oda beinduló gyors játékosokat helyzetbe hozni.


A gondolatmenet tiszta: az ellenfél támadásainak vezetése közben védekezésre alkalmatlan állapotban van. Ezt csak gyors kontrával lehet kihasználni, így az izlandiaktól nem lehet látni hátrapasszokat labdaszerzést követően. Egy oldalpassz esetleg, de aztán direkt döntés előre.


 

ÁTMENET VÉDEKEZÉSBE

Mivel Izland nem szeret kockázatot vállalni, csak akkor támad vissza, ha a labdavesztés közvetlen közelében emberelőnyben van. Ha nincs, azonnal visszazárnak és próbálnak azonnal áttérni a védekezés játékelemébe. Ebben igen erősek, gyakran az védekezésbe való átmenet olyan gyorsan történik, hogy alig észrevehető.

A játékosok tisztában vannak azzal, hogy csak akkor tudnak eredményesen játszani, ha mindenki teljes erőbedobással munkálkodik azért, hogy kontrollálni tudják az ellenfelet.

Mint említettem, Izland a védekezésének hatékonysága által tartja kontroll alatt ellenfeleit, ezért a kívánt állapot elérése első számú feladat.

 

PONTRÚGÁSOK

A mai modern futballban nem szabad lebecsülni a pontrúgások jelentőségét. Az utóbbi időben – főleg Orbán Willi, Szalai Ádám, és mostmár Szalai Attila révén – a magyar válogatott is erős a támadó-pontrúgásos szituációkban, azonban Izland ellen egy igazi ragadozó vár ránk ebben a tekintetben. Csak a két vizsgált mérkőzésen lehetett találni több olyan jelenetet, amikor az izlandiak rettenetesen veszélyesek voltak. Példának okáért, a belgák elleni hazai találkozón az utolsó tíz percben csak a szerencsének köszönheti Roberto Martinez gárdája, hogy megúszta kapott gól nélkül,

hiszen a szögletek és szabadrúgások sora csapódott a belga kapu közvetlen közelébe. Van több szögletvariációjuk és a hosszú bedobásokkal is számolni kell.



 

ÖSSZEGZÉS

Összességében, ez az Izland már nem csak egy bunkerben focizó, kizárólag kontrázni képes kiscsapat. Manapság már van egy alapjátékuk, ami ugyan szögletes, gyakran szürke, de azt a játékosok nagy elánnal, tudatossággal, és hittel teli hevülettel próbálják végrehajtani.

A magyar csapat ellenfele egy igen jól felkészített együttes, akik nemcsak modern és lendületes stílusban futballoznak, méghozzá eredményesen is. Ahhoz, hogy a magyar válogatott sikeres legyen, Izlandot kordában kell tartani, a labdát meg kell becsülni, és az adódó helyzeteket ki kell használni.

 

A szavazás lezárult.

Milyen eredménnyel zár a magyar válogatott Izland ellen?

Írj hozzászólást