Tarcsiból Európai Szuperkupa-döntőbe: Manu Trigueros, a Villarreal ólomkatonája

Nemsokára 30. születésnapját ünnepli, közelít négyszázadik mérkőzéséhez a Villarreal színeiben, 2021-ben pedig végre első trófeáját is megszerezte a klubbal – igaz, egyelőre nem azt, amelyikre a leginkább vágyott. Manu Trigueros pályafutása lassan, döccenőkkel indult, mára azonban igazi klubikonná vált, tizenkettedik idényét kezdte szeretett egyesületénél. Ismerjük meg együtt Don Manut, a szerény tanár urat!


(X) Regisztrálj a Büntetőn keresztül az Unibetre, és befizetési bónuszod mellé 10 ezer Ft ingyenes fogadást is kapsz ajándékba!  


 

Néhány hónappal ezelőtt a Villarreal CF szereplése kapcsán ezt írtuk Manu Triguerosról: „alapvetően belső középpályás, de az idényben számos alkalommal feltűnt a széleken is, ez pedig nagy fegyvertényt jelentett a Sárga Tengeralattjáró legénységének, hiszen Trigueros a csapat egyik legkreatívabb játékosa, bátran veszi fel a párharcokat és kifejezetten jól cselez. Az idei támadóbb szerepkörének köszönhetően többet passzol az ellenfél kapuja irányába és a büntetőterületére is, amivel remekül szolgálja ki a Villarreal támadóit.” A kitűnő spanyol futballista saját magát támadó szellemű középpályásnak tartja, ugyanakkor örömmel rendeli alá magát csapata aktuális céljainak, így a védekezésből is vastagon kiveszi a részét, akár csak elődei a klub középpályáján, mint Marcos Senna, Javi Calleja, Josico, Cani, Bruno Soriano – utóbbi kettővel volt szerencséje együtt is játszani. Ez azért különösen érdekes, mert az egyesület szereplési örökranglistáján jelenleg harmadik helyet elfoglaló Triguerost csak jelenlegi csapattársa, a jobbhátvéd Mario Gaspar, és tavaly nyáron visszavonult kollégiája, Bruno Soriano előzi meg, aki 14 idényen át, 425 meccsen szolgálta a klubot, „mellesleg” láthattuk focizni spanyol nemzeti színekben a 2016-os Európa-bajnokságon is. Manu Triguerosnak nem adatott meg a válogatottság, sőt, sokáig az is kérdéses volt, egyáltalán profi labdarúgó válik-e belőle…

 

Don Manu, az antisztár

Manuel „Manu” Trigueros Munoz Toledo tartományban született 1991. október 17-én Talavera de la Reina ősi, történelmi városában, a Tajo folyó partján (a város fazekasművészetéről híres, spanyolul La Ciudad de la Cerámica néven ismert). A helyi iskolai csapatban, a Talavera CF-nél, majd az UD Talaveránál kezdett futballozni, 15 éves koráig, a La Masiára költözéséig édesapja volt az edzője. Jól szituált értelmiségi család sarja, mindkét szülője tanári végzettségű, ugyanakkor sportos família is az övék: édesapja, a nagy Atlético Madrid-szurkoló Manuel az Atlético Madrileno, a Cartagena, és Granada CF akkoriban másod-harmadosztályú csapataiban futballozott középpályásként, míg unokatestvére, a 28 éves védő Pablo Trigueros az Atlético Madridnál nevelkedett, ma a harmadosztályban senyvedő Deportivo la Coruna játékosa. Felesége, Marta orvos, egy gyermeket nevelnek. Bár családi körben rendszeresen noszogatják, hogy igazoljon át a Matracosokhoz, Manut mindez nem izgatja, nem rajongó típus – szerény, tisztelettudó, csendes figura, nem lélektelen zsoldos, se nem a kilátástalan nyomorból „csodás” módon kikapaszkodott mesehős, nem felel meg tehát a sztárság ma érvényes feltételeinek. (Távol áll tőle minden durvaság, életében először és eddig utoljára 2017. december 23-án kapott piros lapot: a Mestallában a Valencia CF elleni idegenbeli bajnoki 83. percében, csapata azonban egygólos előnyét nélküle is megőrizte a lefújásig.)

 

Családi grillezés Trigueroséknál (forrás: Twitter / Trigueros17, Manu Trigueros)

 

Igazán komolyan fel sem merült benne, hogy kizárólag a labdarúgásra tegye fel az életét, szülei is a továbbtanulásra ösztönözték, és Trigueros sem az a 19-re lapot húzó típus, nyilvánvaló tehetsége ellenére korántsem volt biztos benne, hogy valaha eléri a nagy áttörést, és élvonalbeli profi futballista lesz belőle. Amikor 2012-ben felkerült a Villarreal CF első csapatához, akkor sem dőlt hátra: mi lesz, ha megsérül? Mihez fog kezdeni, miután visszavonul? Így hát előbb pénzügyi, könyvelői tanulmányokat folytatott, majd miután rájött, ez nem az ő világa, a tanítás felé fordult. Lakóhelyén, Castellónban beiratkozott a Magyarországon is jól ismert CEU Alapítvány által működtetett Universidad CEU Cardenal Herrera helyi campusára, ahol 2017-ben átvette általános iskolai tanári diplomáját. Az angol-, illetve mentális fejlesztő tanárként végzett Triguerost gyakorlótanítása idején a gyerekek Don Manu, vagy Mr. Manu néven ismerték meg: a katedrán laza, jó fej, nem szigorú, ám határozott tanáregyéniség rajzolódott ki. Egy interjúkérdésre válaszolva elmondta, nem tudja magát vezetőedzőként elképzelni, míg a gyerekekkel jól megérteti magát, két tucat nagyképű, faragatlan focistával állítása szerint sokkal nehezebben boldogulna – ha marad is visszavonulása után a labdarúgás körül, legfeljebb segédedzői, vagy erőnléti edzői posztot vállalna.

 

Diplomaosztó után (forrás: El Periódico Mediterráneo)

 

Lassú kezdetek

Egyelőre azonban a jövő fürkészése helyett térjünk vissza 2007-be, amikor az ifjú tehetség Manu az FC Barcelona akadémiájára, a La Masiára került. A gyerekkorában Zidane-ért és Ronaldinhóért rajongó középpályás ekkor már leginkább Iniestára nézett fel, Katalóniában hozzá hasonlították játékát, személyiségét: olyan labdarúgó, aki képes csapattársaiból (is) a legtöbbet kihozni. Tiniként, távol az otthonától azonban nem találta a helyét, beilleszkedése zátonyra futott, egy év után továbbállt a Barcából. Útja a Real Murciához vezetett, melyek első csapata éppen 2008-ban esett ki az élvonalból, Manu Triguerost pedig 18 évesen már a harmadosztályban vitézkedő tartalékcsapatnál alkalmazták. A középpályán a felnőttek között akkortájt Jose Movilla, illetve a később Magyarországon is megfordult Francisco „Paco” Gallardo és José Luque szerepeltek, a Murcia védelmét erősítette a magyar válogatott Balogh Béla is. Trigueros eközben a 2009-2010-es szezonban megszerezte első gólját a harmadik vonalban, a murciai klub pénzügyi és ezzel párhuzamosan szakmai mélyrepülése viszont tovább folytatódott, az első csapat 2010 tavaszán a Segunda Divisiónból is kiesett. Hősünk úgy érezte, váltania kell, ha komolyan gondolja a futballkarriert, és fejlődni akar, így esett a választása a klasszis középpályásairól híressé vált Villarrealra, amely 2010 nyarán szerződtette őt, egyelőre a tartalékok közé. Első évében a klub kollégiumában lakott, a kétfős szobák ablakai az edzőpályákra néztek, a fiatal Trigueros kizárólag a labdarúgásra koncentrálhatott.

Akkoriban pedig bizony a Villarreal CF ’B’ csapata a másodosztályban vitézkedett, olyan elképesztő minőségű kerettel, amelyet több élvonalbeli gárda is megirigyelhetett volna! A „tarcsi” védelmének alapembere volt Jaume Costa és Kiko Olivas, Mario Gaspar pedig épp akkor került fel az első csapatba; kiegészítő emberként focizott a később Székesfehérváron szerepelt Héctor Sánchez, a középpályán villogott többek között a fineszes Ignacio „Natxo” Insa, és a paraguayi válogatottból (is) ismert Hernán Pérez. A támadósorban az olasz Serie A-ban komoly karriert befutott Iago Falqué, és ifjú reménységként a mára századik élvonalbeli góljához közelítő, a válogatottban is számításba vett Gerard Moreno, aki azóta a klubtörténet legeredményesebb csatára, az örök góllövőlista éllovasa lett. Trigueros 2012 tavaszára vált alapemberré a másodosztályú tartalékcsapatban, 25 meccsén három gólt ért el, az együttes pedig az előkelő 12. helyen végzett a Segundában. Eközben azonban az egyesületet sokként érte, hogy az első csapat a 2011–2012-es idény végén a már bent maradt Granadánál egyetlen ponttal kevesebbet gyűjtve a 18. helyen zárta a pontvadászatot, és kiesett – Triguerosnak és számos társának viszont ez a váratlan bukta nyitotta ki az első csapat öltözőjének ajtaját…

 

Minden győzelem alapja a példamutató edzésmunka (forrás: Villarreal CF – Medium)

 


(X) Köss egy fogadást legalább 3500 Ft értékben egy labdarúgó Bajnokok Ligája, Európa Liga, vagy Európa Konferencia Liga selejtezőre a Fogadásépítővel és jóváírunk neked egy 1500 Ft értékű ingyenes élő fogadást!


 

Kiérdemelte az első osztályt

A gárda élére az addig a tartalékokat irányító Julio Velázquez került, aki persze feltétlenül bízott jól ismert középpályásában. Őt 2013 januárjában Marcelino, az Athletic Bilbao jelenlegi trénere váltotta a padon, Manu Trigueros pedig tavasszal kikerült a kezdőcsapatból, az új mester inkább kiegészítő emberként látta őt hasznosnak. Végül idénybeli 36 meccséből 21-en volt kezdő, három gólt ért el. Megjegyzendő, a Villarreal CF jelenlegi mestere, Unai Emery a kilencedik szakvezető, akivel Manu Trigueros együtt dolgozik a klubnál, sokat elmond a középpályás képességeiről, tudásáról, hogy mindegyikük számított a játékára. A rövid, egyetlen évig tartó másodosztályú szereplés végén az el submarino amarillo persze visszatért az élvonalba, ahol így Manu Trigueros a 2013-2014-es idény elején, azaz nyolc éve debütálhatott. 2014 őszétől a nemzetközi mezőnyben, az Európa-ligában is rendszeresen láthattuk játszani, neve időközben összeforrt a Villarreallal, ahol jól érzi magát, boldog, és esze ágában sincs másik otthon után nézni. Jelenleg érvényes, 2022-ig szóló szerződését 2016 novemberében írta alá – jellemző, hogy Fernando Roig klubelnök már akkor fontosnak érezte, hogy 2020-ig szóló kontraktusa helyett egy újabb, két évvel hosszabbat ajánljon fel neki. Akkor, öt évvel ezelőtt azt nyilatkozta, szeretne spanyol bajnoki címet nyerni a csapattal azelőtt, hogy aktuális a szerződése lejárna. Ehhez most a La Liga első négy fordulójában nyeretlen Sárga Tengeralattjárónak egy nagyobb fajta csodára lenne szüksége, Trigueros vitrinjében azonban május vége óta ott figyel az El-aranyérem, melynek megszerzéséhez ő maga is vastagon hozzájárult!

 

 

Csillogás a nemzetközi porondon

Miközben a fiatalok közül Yeremi Pino, vagy az erre az idényre más élvonalbeli klubokhoz fejlődni kikölcsönzött Fer Nino és Manu Morlanes már Triguerostól, mint öreg harcostól tanultak az edzéseken, a középpályás a 2020-2021-es idényben kiosztott hét assziszttal megdöntötte egyéni gólpassz-rekordját a bajnokságban, a gárda pedig megállíthatatlanul menetelt az Európa-ligában. Manu nagy pillanata az Arsenal FC elleni elődöntő ötödik percében jött el, amikor körülbelül kilenc méterről kíméletlenül bebombázta a labdát a hiába vetődő Bernd Leno kapujába, megadva a döntőbe jutással zárult párharc alaphangját.

 

 

A gdanski El-fináléban aztán a Manchester United ellen 77 percen át robotolt a középpályán, így végül a drámai, 11–10-re végződött emlékezetes büntetőpárbajból kimaradt, akár csak az Európai Szuperkupa Chelsea FC elleni, belfasti döntőjében, ahol 70 percnyi játékidőt kapott Unai Emery-től. A tréner, folytatva az előző idény trendjét, őszre is támadóbb szerepkört határozott meg Triguerosnak csapata játékrendjében, így rögtön a La Liga harmadik fordulójában láthattunk tőle gólt az Atlético Madrid elleni idegenbeli 2–2-n, majd a Bajnokok Ligája csoportkörének első fordulójában az Atalanta ellen is betalált az ugyancsak 2–2-es végeredménnyel zárult hazai találkozón – emlékezetesre sikerült tehát pályafutása első BL-főtáblás meccse is!

 

 

Lám, ha az edző úgy határoz, és a csapatérdek megkívánja, Manu Trigueros tud a pályán az előtérben csillogni, bár neki magának ez nem lenne egyéni célja. Harmincéves korára tehát eljött az idő, hogy Don Manu „váltson”, és Juan Román Riquelme, Santi Cazorla, Robert Pires, Matías Fernández, Ariel Ibagaza szellemeit is megidézze a pályán, mi pedig tovább örülhetünk szép cseleinek, ötletes megoldásainak, passzainak, és egyre több góljának.

 

Ismét feltankolt a sárga tengeralattjáró

 

 

Melyik csapat nyeri a LaLiga 2021-2022-es szezonját?

2,25 – Real Madrid

3,50 – FC Barcelona

3,75 – Atlético Madrid

Ezt a fogadási lehetőséget a Sportfogadás/Labdarúgás/Spanyolország/LaLiga/Végső fogadások útvonalon keresztül találhatod meg.


Kattints ide és fogadj spanyol bajnokságra az Unibeten! Ha ezen a linken keresztül regisztrálsz, most 100%-os befizetési bónuszt és 10 ezer Ft ingyenes fogadást is kapsz!


Ha értékeled a munkánkat, támogasd működésünket egy kattintással:    Támogatom

Írj hozzászólást