Megalapozott a bizalom az MU-nál? – vélemény

Néhány nappal ezelőtt jött a hír, miszerint Ole Gunnar Solskjaer szerződését 2024-ig meghosszabbította a Manchester United. A lépés elég sok kérdést vet fel, mert a norvég szakember a legendás Sir Alex Ferguson óta a leghosszabb időszakot tudhatja magáénak a „vörös ördögök” kispadján, az eredménysora sem tűnik annyira rossznak, ám se trófea, se igazán meggyőző teljesítmény a legfontosabb mérkőzéseken nem jött még eddig össze.


(X) Regisztrálj a Büntetőn keresztül az Unibetre, és befizetési bónuszod mellé 10 ezer Ft ingyenes fogadást is kapsz ajándékba!  


 

Amikor 2018 végéhez közeledve megunták José Mourinho ámokfutását Manchesterben, akkor a United vezetősége a békesség irányába akarta terelni az öltözői folyamatokat, és egy ismerős arcot szeretett volna a kispadra leültetni, akit a nézők is elfogadnak. Ole Gunnar Solskjaer megfelelő jelöltnek tűnt a beugró szerepére, a klub korábbi játékosa éppen a Molde edzőjeként élt sikeres időszakot. Aztán a norvég szakember kitűnő manchesteri kezdése után a vezetőségnek esélye sem volt, hogy elgondolkodjon bármin is, ennek következtében pedig már márciusban elétoltak egy 2022-ig szóló kuntraktust. A vezetőség saját magát hozta kényelmetlen helyzetbe azzal, hogy OGS kinevezésekor semmit nem mondtak ki irányelvként, csak azzal foglalkoztak, hogy a portugált eltávolítsák és olyan embert hozzanak, akit elfogadnak mindenhol.

A véglegesítést követően a teljesítmény kezdett gyengülni, de ezt még kimagyarázták azzal, hogy ez José csapata. Ennek fejében a klub igyekezett mindent megadni az átigazolási piacon Solskjaer számára, a maga sete-suta módján. 2019 nyarán Aaron Wan-Bissaka, Daniel James és Harry Maguire érkezett, majd a januári transzferablakban ezt Bruno Fernandes és Odion Ighalo (kölcsönbe) nevével toldották meg. A szezonvégi harmadik hely egy elfogadható eredmény volt az alapján, hogy még nem állt össze a csapat, amit az őszi pocsék teljesítmény is tükrözött. A következő nyár már kevésbé tűnt sikeresnek, mert két látványos hiányposztra sem érkezett erősítés és az átigazolási időszak utolsó napján egyfajta „panic-move”-nak tűnő megoldásként szerződtettek néhány játékost. Összességében Donny van de Beek, Alex Telles és Edinson Cavani volt új arc, és közülük csak az uruguayi volt valódi erősítés a pályán. A második hely és az Európa-liga-finálé már némi előrelépést jelentett a szurkolóknak, de az ezüstéremmel ők nem lesznek sosem megelégedve, és igazán a játékosok sem.

A Szuperliga körüli balhé során még az is a tulajdonosok ellen fordult, aki korábban nem így érzett, Glazerék pedig most egyfajta vezeklésképpen kinyitották újfent a pénztárcát, és Ed Woodward leköszönésképpen betömte a két legnagyobb lyukat a csapatban. Egy jobbszélső már tavaly nyáron is nagyon kellett volna, de az akkori fukarkodás  tulajdonképpen kifizetődő volt, hiszen Jadon Sancho mintegy 30 millió euróval kevesebbért tért haza a szigetországba. A belső hátvéd poszton több húzása is volt a klubnak az elmúlt évtizedben, de sem Eric Bailly, sem Victor Lindelöf nem jelentett megoldást, még úgy sem, hogy időközben Harry Maguire vezérré nőtte ki magát a maga módján. Most egy igazi győztes alkatot igazoltak Raphaël Varane személyében, akinek a vételára nem is volt vészes a mai árfolyamokhoz képest. A Real Madriddal és a francia válogatottal is csúcsra érő bekk egy évvel a szerződésének lejárta előtt a hírek szerint mintegy ötven millió körüli összegért vállalta el az új kihívást jelentő Premier League-szereplést. 

 

Solksjaer újak

 

Az eddigi két és fél szezon során nagyon sokszor lehetett olyan véleményeket olvasni, hogy Solskjaer a leggyengébb pontja a csapatnak, mert a kispadról hozzáadott érték mennyisége és minősége igen alacsony. Amíg sokan folyamatos előre lépésről beszélnek, addig valójában azt láthattuk, hogy a hatodik hellyel zárult „beugrós” idényben ugyanannyi pontja volt a csapatnak, mint a következő bronzérmesben, ráadásul utóbbi csak a tavasszal kezdett el „nézhető” játékkal párosulni, ami a költekezések fejében nem igazán fér bele egy ilyen renoméval rendelkező klubnál.

A 2019–20-as szezonra már elvárás volt a fejlődés a norvégtól, ami valamilyen szinten össze is jött, de itt nagy kérdés, hogy a történelmi idegenbeli mutató mennyire tudható be annak, hogy nézők nélkül zajlott a szezon. Ha őszinték akarunk lenni, az egész bajnokság teljesen eltolódott a vendégsikerek irányába, így talán nem ártana megcsillagozni ezt a fejlődést, de az biztos, hogy az ezüst mégiscsak szebben csillog, mint a bronz. Emellett a nemzetközi porondon a Bajnokok Ligájában a csoportkör jelentette az út végét, ami csalódás, nem is kicsit, de az Európa Ligában egy finálé összejött, ami ismét nevezhető előrelépésnek a megannyi, kupákban megélt elődöntőbeli búcsú után.

 


(X) Hívd meg barátaidat és szerezz ingyenes fogadást, befizetési bónuszt, illetve bónuszpénzt összesen 75 000 Ft értékben!


 

Mindezek ellenére jött a hosszabbítás, ami már csak azért is meglepetés, mert Manchester vörös oldalán nincsenek hozzászokva ahhoz, hogy huzamosabb ideig nem nyernek semmilyen trófeát sem. Solskjaer regnálása alatt az utolsó lépések megtétele okozott legtöbbször gondot, a második számú európai kupasorozatban két éve az elődöntőben a Sevilla jelentette a végállomást; a 2019-20-as idényben az FA-kupában a Chelsea, a Ligakupában a városi rivális City, majd idén ismét az égszínkékek voltak legyőzhetetlen ellenfelek a legjobb négy közt. A májusi El-döntő már tényleg előrelépés volt, de itt sem sikerült diadalmaskodni, pedig papíron minden mellettük szólt, talán csak az nem, hogy az ellenfél edzője (Unai Emery) már a nevére vehetné a sorozatot a negyedik sikere után.

A mostani nyarat nem számolva, csak a norvég mester regnálása alatt költött a csapat 320 milliót az átigazolási piacon a transfermarkt.de oldal adatai alapján. Hogy ez nem hozott szignifikáns változást az eredmények terén, mert a legfontosabb, a trófea nem került a vitrinbe, az egyértelműen Solskjaer ellen szól. Hogy ennek ellenére miért kapott szerződéshosszabbítást, az nagy kérdés, de a mostani transzferablakban kiadott 130 millió után már elég nehéz lesz kifogásokat gyártani, ha a csapat nem lesz harcban a bajnoki címért. A norvéggal ez eddig egyszer sem jött össze. És most sem lesz könnyű. A center poszton Cavani már idős, a védekező középpályás szerepére csak Fred, Scott McTominay vagy épp Nemanja Matics jut, akik nem nevezhetőek klasszisnak. Viszont miközben még több költekezésre buzdítják a szurkolók a klubot, néha vissza is kell tekinteni, hogy mennyire nagy volt a lázadozás, mikor a tulajdonosok a pénzt tartották szem előtt a Szuperliga-botrány során.

 

Solksjaer csapata

 

Akárhogy is nézi az ember, ezzel a kezdővel és a padról hozható nevekkel, ahol még akad minőség most már több poszton is, nem lehet azt mondani, hogy belefér az, ha egy nehéz Bajnokok Ligája-csoportból nem jutnak tovább vagy a bajnokságban csak tisztes távolból üldözik a bajnoki cím felé robogó riválist. A kérdés ennél a keretnél az, hogy mit tud belőlük kihozni az edző, hogy mekkora is az a bizonyos hozzáadott érték Solskjaer részéről, mert itt most már tényleg ő lesz a kulcs.

Egy normális gondolkodású tulajdonos kivárt volna, hogy OGS mit tud nyújtani a most már nagyon is az ő képére formált kerettel, és ha belebukik újfent a feladatokba, vagy csak félig teljesíti azokat, akkor a szerződése lejártával tisztességes módon mondhatták volna azt, hogy megpróbáltuk, de nem felelt meg a nagyszabású, trófeákban kicsúcsosodó terveinknek. Viszont Glazerék ezúttal is a kapkodást és a kissé tervszerűtlen irányt választották, aminek könnyen lehet az a vége, hogy tovább folytatódik ez már lassan megszokottnak nevezhető eredménysor, amiben csak az elődöntők és a BL-indulást érő helyek sorakoznak. Ez az amerikai stratégiában ugyanúgy behozza a kellő pénzt, csak épp a szurkolóknak mit sem ér, mert nem töltődik tovább a vitrin.

 

Ha értékeled a munkánkat, támogasd működésünket egy kattintással:    Támogatom

Írj hozzászólást