Meglepő nevek: játékosok, akik ott voltak, de sosem léphettek pályára világbajnokságon

Egy profi labdarúgó karrierjének egyik csúcspontja, ha hazáját képviselheti a legrangosabb nemzetközi tornán, a világbajnokságon. Ez csak igen keveseknek adatik meg, illetve vannak olyan játékosok, akik ott is vannak, meg nincsenek is, azaz kerettagként a kispadon ülik végig a tornát, tornákat.


(X) Regisztrálj a Büntetőn keresztül az Unibetre, és befizetési bónuszod mellé 10 ezer Ft ingyenes fogadást is kapsz ajándékba!  


 

Adil Rami – a botrányhős

A marokkói születésű, kivételes képességű futballista háromszor lehetett volna ott egy világbajnokságon. 2010-ben, azaz 25 éves korában Raymond Domenech, 2014-ben pedig Didier Deschamps nem számolt vele a szűkített keretben. Eközben Laurent Blanc azonban magával vitte 2012-ben a lengyel-ukrán közös rendezésű Eb-re, ahol a francia együttes mind a négy mérkőzését végig is játszotta. 2016-ban, bár Deschamp eredeti terveiben nem szerepelt a védő, Raphael Varane sérülése miatt bekerült a hazai rendezésű Eb-n szereplő keretbe, és meglepően jó teljesítményt nyújtott. A negyeddöntőben eltiltás miatt nem léphetett pályára, az elődöntőben és a döntőben pedig már nem kapott lehetőséget, ettől függetlenül Eb-ezüstérmesnek mondhatja magát.

Az AC Milan, az Olympique Marseille, a Sevilla, a Valencia és a Lille korábbi játékosa később sérülések miatt kimaradozott a válogatottból, a 2018-as vb-re azonban kerettagként utazott.

Oroszországban aztán végigülte a kispadon a franciák hét meccsét, a vb egyetlen olyan mezőnyjátékosa lett, aki nem lépett pályára a tornán.

Többször tiltották el a karrierje során fegyelmi vétségek miatt, 2013-ban, Valenciában például azért kapott pénzbüntetést és eltiltást csapatától, mert nyíltan kritizálta csapattársait és edzőjének módszereit a médiában. Aztán a Pamela Andersonnal való kapcsolata időszakában is voltak vele nehézségek Marseille-ben, amikor például 2019-ben hazudott hollétéről a csapatnak és közben egy televíziós vetélkedő műsorban birkózott – ráadásul sérülten.

 

Rami úgy lett világbajnok, hogy egy mérkőzésen sem lépett pályára / fotó: skysport.de


 

Archie Thompson – a gólvágó

Tagja volt az ausztrálok aranygenerációjának, több rekord is fűződik a nevéhez, mégsem lépett pályára világbajnoki mérkőzésen. Röviden így lehetne összefoglalni az A-League (az ausztrál első osztályú bajnokság) egyik legnagyobb alakjának karrierjét. A mindig mosolygós Thompson Új-Zélandon született, szülei révén azonban ausztrál válogatott lehetett. 2001-ben még az A-League elődjének számító National Premier League-ből csapott le rá a belga Lierse csapata, ahol négy év alatt 96 mérkőzésen játszott és 29 gólig jutott. Ebben az időben nagyon érezte a kaput a fiatal támadó, és 2001-ben egy világrekordot is felállított: 13 góllal vette ki a részét Ausztrália 31-0-s sikeréből az Amerikai Szamoa elleni világbajnoki selejtezőn.

Négy évvel később, 2005-ben családi okok miatt visszatért Ausztráliába, a Melbourne Victory csapatához, azonban nem maradt túl sokáig a négyszeres bajnokcsapat játékosa: 2006 telén a holland PSV-nek adták kölcsön, ami karrierjének egyik legnagyobb baklövése volt. Egy év alatt két tétmeccsen játszott Hollandiában, először 5, aztán 1 perc jutott neki Eindhovenben. Ennek ellenére elvitte magával Németországba Guus Hiddink, az akkori szövetségi kapitány, viszont a meccshiánnyal küszködő Thompsonnak nem adott esélyt a vb-n. Szakmailag is megkérdőjelezhető lett volna a beállítása, Harry Kewell, Mark Viduka vagy éppen John Aloisi is messze jobb formában volt 2006-ban, mint Thompson, így utóbbi kénytelen volt a kispadon végigülni Ausztrália legnagyobb vb-menetelését (a socceroos a nyolcaddöntőben kapott ki 1-0-ra a későbbi győztes olasz együttestől).

A torna után visszatért Ausztráliába a PSV-től és ott folytatta, ahol korábban abbahagyta Melbourne-ben: az Adelaide United elleni bajnoki döntőben öt gólt szerzett, ami azóta is rekord az ausztrál bajnokság fináléinak történetében.

2010-ben az akkori szövetségi kapitány, Pim Verbeek még számított volna a háromszoros ausztrál bajnok, akkor 32 éves csatárra, januárban azonban súlyos térdsérülést szenvedett, így nem csak a Sydney elleni bajnoki döntőről, de a dél-afrikai világbajnokságról is lemaradt az ausztrál válogatott történetének harmadik legjobb góllövője.

 

Thompson és Cahill, kettő minden idők legjobb ausztrál játékosai közül / gettyimages, myfootball.com.au


 

Iván Córdoba – a leghűségesebb

Nyert Copa Americát, klub-világbajnokságot, Bajnokok Ligáját, többszörös olasz bajnok és kupagyőztes, azonban soha nem játszhatott világbajnokságon!

1998-ban ugyan ott volt Franciaországban az akkor 22 éves védő, pályára azonban nem lépett, 2002-ben és 2006-ban pedig nem jutott ki Kolumbiával a tornára. Szerencsétlenségére a ’98-as kolumbiai válogatott nem számított éppen gyengének, belső védő poszton a Boca Juniors-szal egész Dél-Amerikát uraló Jorge Bermúdezzel és a kolumbiai Atlático Nacional legendájával, José Santával kellett megküzdenie a csapatba kerülését – ekkor még sikertelenül. Később, a kétezres évek elején a kolumbiaiak már Córdobával a kezdőben szereztek ezüstérmet az Arany-kupán, aztán egy évvel később Mexikót legyőzve pedig már aranyérmet nyertek – épp az akkor már az olasz Interhez tartozó játékos fejesével. A kőkemény védő végül 73 válogatottságnál állt meg, és noha nem adatott meg neki a világbajnoki szereplés, az Internél eltöltött 12 éve valószínűleg kárpótolja ezért.

 

Córdoba a történelmi kolumbiai siker pillanatában /eltiempo.com0–


 

Roberto Mancini – a mindenhol sikeres

Játékosként és edzőként is a sikerkovácsok közé tartozik a Sampdoria és a Lazio korábbi kiválósága, ugyanakkor neki sem adatott meg, hogy szerepelhessen legalább egy világbajnoki mérkőzésen. Ráadásul a lista többi tagjával ellentétben Mancini egy hazai rendezésű világbajnokságot (1990) ült végig, ami még fájóbbá teheti számára a történteket. Pedig 1986 és 1988 között rendszeresen tagja volt az olasz válogatottnak, sőt, az NSZK-ban rendezett ’88-as Európa-bajnokságon csapata mind a négy meccsén kezdőként kapott lehetőséget. 1990-ban azonban Azeglio Vicini szövetségi kapitány egész egyszerűen úgy gondolta, hogy Roberto Baggio, Salvatore Schillaci és Gianluca Vialli is hasznosabb lehet a pályán az akkor már tapasztalt, 26 éves Mancininél.

Négy évvel később ugyan segített Olaszországnak kijutni a világbajnokságra, Arrigo Sacchi mégsem vitte magával az Egyesült Államokba. Mancini azóta keveset beszél az olasz bronzéremmel zárult hazai rendezésű vb-ről, annyit azonban korábban már elmondott az újságíróknak, hogy több, mint 30 évvel később is bánja, hogy nem kapott esélyt azon a nyáron.

 

Roberto Mancini (balról), Gianluca Vialli és Olekszij Mihajlicsenko a Sampdoria mezbemutatóján a 90-es évek elején / 90min.com

 

Melyik lesz a 2021-2022-es Aranylabda győztese?

1,30 – Robert Lewandowski

2,50 – Lionel Messi

15,00 – Karim Benzema

 

Ezt a fogadási lehetőséget a Sportfogadás/Labdarúgás/Végső fogadások útvonalon keresztül találhatod meg.


Kattints ide és fogadj az európai kupaporond különböző lehetőségeire az Unibeten! Ha ezen a linken keresztül regisztrálsz, most 100%-os befizetési bónuszt és 10 ezer Ft ingyenes fogadást is kapsz!


 

Írj hozzászólást