Mestermustra – angliai edzőkeringő

A Liverpoollal BL-t nyerő Rafa Benítez a városi rivális Evertonban. Hm… Az Arsenal-legenda Patrick Vieira londoni derbin küldheti csatába az övéit – az Ágyúsok ellen. A szezon végén a hagyományok felélesztésére – támadófutball mindenekfelett – felesküdő Tottenham kinevezi a pragmatikus Nuno Espírito Santót, a Wolverhampton pedig tovább halad a szuperügynök Jorge Mendes felépítette portugál pályán. Íme, a Premier League nyári mesterkedései.


(X) Regisztrálj a Büntetőn keresztül az Unibetre, és befizetési bónuszod mellé 10 ezer Ft ingyenes fogadást is kapsz ajándékba!  


 

Rafa Benítez

Egyfelől mondhatjuk, van vér a pucájában. Más megközelítésben, hidegvérű zsoldos, akinek az elköteleződés, mint olyan, hiányzik a fogalomtárából. Elvégre az a Rafa Benítez foglalta el az Everton kispadját, aki két kilométerrel odébb, az isztambuli BL-győzelemmel anfieldi legendává vált, Liverpoolban márpedig nem szokás az egyik kispadról átülni a másikra. Olyannyira nem, hogy a spanyol az első a futballőrült város történetében, aki meglépi az eleddig elképzelhetetlent.

Arra sem sokan gondoltak volna persze, hogy a Liverpool után az állandó BL-rivális Chelsea-be megy, pláne, hogy liverpooli trénerként elhagyta a száját néhány, a londoniakra nézve dehonesztáló megjegyzés: „Nekünk nem kell kis zászlókat osztogatnunk a szurkolóinknak, a mi drukkereink szívből szurkolnak. A szurkolók szenvedélyessége kell ahhoz, hogy nyerjünk, nem a zászlók” – mondta 2007-ben, a Chelsea hívei pedig nem felejtettek. Amikor öt évvel később belépett a Stamford Bridge-re, kifejezetten ellenséges légkör fogadta. Azzal, hogy a szezon végén Európa-ligát nyert, némileg javított a megítélésén, de sosem szerették meg a fővárosban, meglehet, ugyanez a sors vár rá a Goodisonban.

Otthonától nem messze a liverpooli kékek fanatikusai feszítettek ki egy molinót azzal a szöveggel: „Tudjuk, hol laksz. Nehogy aláírj hozzánk.” A fenyegetésből rendőrségi ügy lett, az Evertonhoz szerződéséből belviszály. A szurkolótábor legalábbis megosztott, sokan emlékeznek még arra a nyilatkozatra, amelyikben Benítez kis klubként aposztrofálta a kékeket. Ha most is úgy gondolna rájuk, alighanem azt az óvatos taktikát követné, mint a Newcastle-ben, ahol mélyebben védekezett, a PPDA (hogy hány passzt enged egy csapat az ellenfélnek azelőtt, hogy megpróbálná visszaszerezi a labdát) alapján csapata az utolsó öt-hat egyike volt, sokszor hosszú labdákkal igyekezett az ellenfél kapuja elé érni. De hát a mai Everton nem kis klub, tudja ezt jól Benítez is, aki pragmatizmusát nyilván nem vágja sutba, jóllehet Farhad Moshiri tulajdonos befektetéseinek hála olyan állománnyal dolgozhat, amelyik valóban veszélyes lehet a klasszikus top hatra.

Ahogy korábbi csapatainál fontos szereplő volt a labdát megtartani képes, a félterületekbe befutó center (Fernando Tores vagy Salomón Rondón), úgy biztosan jelentős feladat hárul Dominic Calvert-Lewinra. A Beníteznél hangsúlyos szélsőjáték miatt Richarlison mellé kell egy remek támadó a jobb oldalra (Moise Kean új esélye?), James Rodríguez aligha lesz megoldás, elég feszült volt ahhoz Madridban a kettős viszonya, bár egy 4–2–3–1-es felállásban tízesként akár lehet esélye. Allan és Abdoulaye Doucouré lehet a két belső középpályás, és ha Jordan Pickford minimalizálja hibáit, Jerry Mina kevésbé lesz sérülékeny, Lucas Digne hozza számait (az előző szezonban kiosztott hét gólpasszt, teremtett 46 helyzetet), van egy olyan váz, amivel egy Benítez-szintű edző remekül dolgozhat. És úgy talán a szurkolói ellenérzés is alábbhagy.

 


 

Patrick Vieira

Nem ő volt az első számú jelölt. Ám mert sem Nuno Espírito Santo, sem Lucien Favre nem fogadta el a Crystal Palace ajánlatát (Frank Lampard és Sean Dyche is a jelöltek közt szerepelt), a klub a Nizzából decemberben elküldött francia világ- és Európa-bajnok felé fordult.

Nem titkoltan azzal a szándékkal, a korábban a Manchester City utánpótlásában az elitképzéssel foglalkozó Arsenal-legenda segítsen más útra terelni a dél-londoniakat. Átalakítani az igencsak koros keretet, beépíteni az utánpótlás legtehetségesebb fiataljait, megalkotni egy, az utóbbi években megszokottnál látványosabb futballt. Félreértés ne essék, Roy Hodgson remek munkát végzett azzal, hogy négy éven át csont nélkül benntartotta a Palace-t, de főként az utóbbi két szezonban olyannyira a célfutball jellemezte a csapatot – ez az elnéző definíciója a rendkívül unalmas, a labdával ritkán találkozó, a meccs 80 százalékában védekező, kockázatmentes játéknak –, hogy az már a szurkolók nemtetszését is kezdte kiváltani. Mert ők is azt gondolták, a Wilfried Zaha, Eberechi Eze, Christian Benteke, Jordan Ayew, Andros Townsend, Michy Batshuayi, Jean-Philippe Mateta támadóarzenállal lehetne bátrabban, erőteljesebben, gólveszélyesebben rohamozni, a fő a biztonság elvét valló agg angol nem változtatott azonban. Vieirának muszáj lesz.

Tizenegy játékos szerződése járt le a nyáron, többségük búcsút inthet a Selhurst Parknak, így lehet hangsúlyosabb a 20 millió fontért (több, mint nyolcmilliárd forintért) továbbfejlesztett akadémiáról érkezők szerepe. Meg hát amúgy is, aki Arsene Wenger játékosaként szívta magába a tudást, majd edzőként a Manchester City akadémiáján pallérozta ismereteit, aligha vallja a Hodgson-féle bunkerfutballt sajátjának – ezt öt éve, New Yorkba szerződve is sokak tudomására hozta, amikor edzői hitvallását ismertetve megjegyezte, azt akarja, futballistáit a támadószellem jellemezze, a játék élvezete. Ezzel együtt minden játékosának tökéletesen tudnia kell, mikor, milyen pozíciót vegyen fel, hátulról igyekszik felépíteni a támadásokat úgy, hogy az egyik szélső védő bezár középre, a támadók vagy a felfutó szélső védő széthúzza a pályát, mindig van, aki becsörtet a félterületekbe; mondhatni guardiolás futballt igyekszik megteremteni (bár Nizzában nem feltétlenül sikerült neki). Emellett persze egyetlen dolog érdekli, a három pont. A győzelem iránti elementáris vágya megmaradt játékoskorából, valamelyest még mindig játékosfejjel gondolkodva pedig jól tudja, az az előrevivő, ha nincs kivételezés, ha mindenkit ugyanúgy kezel, az elsőéves exifistát és a csapat sztárját egyaránt. Szép, szép, mégis kirúgták Nizzából, tehetnénk hozzá, de ez is csak azt igazolja, Vieirának rengeteg tapasztalatot kell még gyűjtenie. Menesztésével kipipálhatott egyet.

 

 


(X) Hívd meg barátaidat és szerezz ingyenes fogadást, befizetési bónuszt, illetve bónuszpénzt összesen 75 000 Ft értékben!


 

Nuno Espírito Santo

„Tökéletesen tisztában vagyunk azzal, valaki olyat kell választanunk, akinek a felfogása passzol csodás klubunkéhoz, így visszatérhetünk ahhoz a stílushoz, amelyről ismertté váltunk: a gördülékeny, látványos, szórakoztató támadófutballhoz. Úgy érzem, elhanyagoltuk azt, aminek a prioritásnak kellene lennie, ami benne foglaltatik a génjeinkben.” Ehhez képest sikerült a Tottenham Hotspurnek a José Mourinhóhoz hasonlóan célfutballra törekvő Nuno Espírito Santót kijelölnie edzőjének…

Ennyit érnének a klubelnök Daniel Levy szavai? A Tottenham kisebbségi tulajdonosa persze kényszerhelyzetbe került, mire a portugál kinevezése mellett döntött, mert így vagy úgy, a korábbi jelöltek egyikével sem sikerült megállapodni. Mauricio Pochettino bár a hírek szerint örömest visszaköltözött volna Londonba, a Paris Saint-Germain nem engedte, annál meg ő sokkal inkább becsben tartja az adott szót, az aláírt papírt, régivágásúbb annál, hogy megállapodása felbontását kérvényezze. A két német, Julian Nagelsmann és Hans-Dieter Flick elkötelezte magát a két országos kirakatcsapathoz (Bayern, illetve Nationalelf), Erik ten Hag maradt Amszterdamban, Graham Potter Brightonban.

Az idő viszont sürgette Levyt, mert kevesebb, mint egy héttel a felkészülés kezdete előtt még mindig nem volt edzője. A Juventustól érkező újdonsült sportigazgató, Fabio Paratici kis híján megállapodott az AS Romát elhagyó Paulo Fonsecával, ám amikor Gennaro Gattuso szabaddá vált, az olasz trénert környékezte meg, csakhogy a korábbi középpályás a nőket sértő, az egyneműek házasságát becsmérlő egykori szavai hatalmas felzúdulást keltettek a Spurs a sokszínűségben hívő széles szurkolótáborában, így ez a próbálkozása is dugába dőlt. Maradt hát Nuno, aki nem egyértelműen rossz húzás, sőt.

A Wolverhamptont mindjárt az első szezonjában, 99 pontot gyűjtve, a feljutást négy fordulóval a vége előtt kiharcolva vitte fel az élvonalba, ahol előbb a hetedik helyet kiharcolva lett El-résztvevő, majd a többfrontos harc ellenére sikerült ismét hetedikként zárnia. De az előző szezonban is azért végzett csak a 13. helyen, mert az idény előtt elment Diogo Jota és Matt Doherty, majdnem az egész szezont kihagyta sérülése miatt a bal oldali szárnyvédő Jonny, sokáig sérüléssel bajlódott a kreatív Daniel Podence, a hajrában az addigi legjobb Pedro Neto, mindenekelőtt pedig, súlyos koponyatörése miatt a tizedik játéknaptól hiányzott az első számú gólfelelős, a klub legfontosabb játékosa, Raúl Jiménez. Ez azért így már sok(k), Nuno többé-kevésbé mégis úrrá lett a gondokon. Szakmai felkészültségét, a vezetőedzői poszthoz elengedhetetlen karizmatikus személyiségét, csapatformáló erejét, munkamániáját soha, senki nem kérdőjelezte meg, hanem az a játékfelfogás, amelyhez vissza akart térni a Tottenham – a közönséget kiszolgáló, látványos támadófutball – korántsem volt a sajátja. A kivárás, a kontrajáték annál inkább. Az meg nem annyira a Levy által hangoztatott Spurs-DNS.

 


 

Bruno Lage

A Nunót váltó honfitársnak azért is fel van adva a lecke Wolverhamptonban, mert a négy év után távozó portugált mindenki imádta a Molineux-ban: a szurkolók rajongtak, játékosai tűzbe mentek volna érte, az elöljárók elismerték. Bruno Lagénak ugyancsak el kell fogadtatnia magát, nem lesz egyszerű.

Az ibériaiakkal telepakolt keret miatt nyilván van egy helyzeti előnye, ajánlólevelében viszont korántsem csak dicshimnuszok zengedeznek: a Benfica kispadját 2019 januárjában elfoglaló, addig csak az utánpótlásban, illetve aszisztensként dolgozó Lage ugyan mindjárt bajnokságot nyert, 94 százalékos győzelmi mutatót produkálva (a 19 bajnokin szerzett 72 gól sem volt épp smafu), második szezonja kevésbé volt príma, sőt. Azt követően, hogy 2020 februárja és (a karantént követő újrakezdés) júniusa közti tíz bajnokijából mindössze kettőt nyert meg, kelletlen átadta helyét az addigi asszisztens Nélson Veríssimónak.

De ha történetesen Rúben Dias, Bernardo Silva vagy Joao Cancelo címezné meg azt az ajánlólevelet, glória kerülne a fejlécre, minthogy a Benfica utánpótlásedzőjeként mindegyikük karrierjét bámulatosan egyengette (Cancelo egyenesen apafiguraként gondol rá). Az első csapat trénereként pedig Joao Félix értékelhette hozzáértését: Lage ifjú ásza köré építette a csapatot, Félix aztán az irányítása alatt megvívott 29 mérkőzésen szerzett 17 gólt és adott tíz gólpasszt, a pazar forma is kellett ahhoz, hogy az Atlético 2019 nyarán kifizesse a 126 millió eurós kivásárlási árat.

Bruno Lage támadószellemű futballja és a fiatalok bátor csapatba állítása (no meg persze az ügynök Jorge Mendes) győzte meg leginkább a kínai tulajdonosokat afelől, ő a megfelelő ember a posztra, de ezt gondolja róla Carlos Carvalhal is. A korábban a Sportingot és a Besiktast, később a Sheffield Wednesdayt és a Swansea-t is dirigáló trénerrel Dubaiban dolgozva találkozott és vált Carvalhal mindkét angliai állomáshelyén segítőjévé. Akkor kóstolhatott bele először a szigetországi futballba, ahova immár vezetőedzőként tér vissza. Ez lesz az igazi tesztje.

 

 

Ha értékeled a munkánkat, támogasd működésünket egy kattintással:    Támogatom

1 thought on “Mestermustra – angliai edzőkeringő

  1. Sziasztok!

    Vieira amilyen kiváló kp. és csk. volt, edzőnek pocsék!
    A Nice-nél is csak szenvedett…borzalmasakat cserélt…semmi új megoldást nem tudott nyújtani!
    A Palace-nál sem fog “sok vizet mozgatni”!
    Benítez olyan mint Ancellotti, tapasztaltak…de már kiégtek, lejárt az idejük!
    Ők sem fognak semmi nagyot mutatni…max.a középső újjukat… 🙂
    N.E.Santo Mourinho “fia”, ugyanazt az antifutballt tólja!
    Pocchetino óta csak szenved a Spurs…de az ők bajuk, ha ilyen balfaxok, hogy nem tudnak csapatot építeni!?
    Összeségében semmi új nem fog történni sem a PL-ben sem más top bajnokságban!
    City, Chelsea, United, Liverpool a többiek csak vannak.
    Bayern, Dortmund, Leipzig, Leverkusen a többiek csak vannak.
    Inter, Juve, Milan, Atalanta a többiek csak vannak.
    Real, Barca, Atletico, Sevilla a többiek csak vannak.
    Stb. Stb.
    Ez már évek óta így megy.

Írj hozzászólást