Miben kellene változtatnia a magyar csapatnak Albánia ellen?

A magyar labdarúgó válogatott, ebben az esetben nem túlzás, sorsdöntő két világbajnoki selejtezőn szerepel a következő napokban. Először Albánia, majd Anglia ellen próbál javítani Marco Rossi együttese a múltkori gyengébb válogatott időszakot követően. Ebben a cikkben a vereséggel végződő albániai találkozón látottak alapján arra adunk választ, hogy miben kellene a magyar csapat játékának fejlődnie.


(X) Regisztrálj a Büntetőn keresztül az Unibetre, és befizetési bónuszod mellé 10 ezer Ft ingyenes fogadást is kapsz ajándékba!  


 

A magyar játékosok Albánia elleni játékát illetően a leghangosabb kritika az volt, hogy a Rossi-csapat nem tudta ráerőltetni akaratát az ellenfélre, nem volt eleget Nagy Ádáméknál a labda, illetve amikor náluk volt, akkor a csapat tagjai nem tudtak dominálni és helyzeteket kialakítani. Ez a kritika tovább erősödött az Andorra elleni hazai találkozón, ahol – bár más okokból – ugyancsak hiányzott a labdával való játék tudatossága. Ahhoz, hogy mélyebben megérthessük a magyar csapat problémájának gyökereit, egy kicsit messzebbről kell elindulnunk…

A futballjáték különlegessége sok minden más mellett az, hogy a játék folyamatosságához kétség sem férhet. A mérkőzéseken ugyanis nincs megszakítás a labdabirtokló szerep változásakor. Nem úgy van, mint a kosárlabdában, hogy a játékosok számára a labda a testük meghosszabbodása, hiszen a kezükkel valójában tudják tartani, fogni, birtokolni és teljes mértékben uralni a játékszert. Ebből a viszonyrendszerből adódóan a kosárlabdában a játék különböző szegmenseit nagyszerűen külön lehet választani: attól függ, hogy ki támad és ki védekezik, hogy ki tartja kezében a labdát. Ráadásul, mivel a csapatoknak bizonyos időn belül az ellenfél térfelére kell juttatniuk a labdát, majd ott dobással próbálkozni is kell, ezért a támadás és védekezés éles elválasztása könnyedén megvalósulhat.

 

Újra itt a Nyerő Széria: tippelj minden nap és nyerj

 

A jelzett szétválasztás miatt lehetséges az, hogy az edző bemondja a variációt és a játékosok egy előre kidolgozott sémában mozognak és próbálják megvalósítani azokat a játékelemeket, amelyeket az edzésen elterveztek. Ugyanígy, az amerikai futball csapatain belül gyakorlatilag két külön team olvad össze egy címer alatt: a védekező csapat és a támadó csapat. Az amerikaiak kedvenc sportjában még a kosárlabdánál is messzebbre mentek a játék széttördeltségét (fragmentáltságát) illetően: beépített szünet áll rendelkezésre a csapatoknak akkor, amikor a labdabirtoklás iránya megváltozik. A támadó csapat összes tagja elhagyja a pályát, a védekező csapat pedig felkocog.

Tehát: ha sorba kellene állítani a csapatsportágakat a támadás és védekezés kapcsolatának erőssége szerint, az amerikai futball utolsóként, a kosárlabda másodikként, a labdarúgás pedig abszolút elsőként szerepelne azon a képzeletbeli listán.

Ebből a megállapításból természetesen az következik, hogy egy futballcsapatnak nemcsak a támadásra meg a védekezésre kell odafigyelnie, hanem a két állapot közötti kapcsolatra is. A felszínesen gondolkodó és a lényeglátást mellőző elemzői szótárban ezt átmeneteknek szokás nevezni, azonban ez a kifejezés nem tudja visszaadni azt mélyebb értelmezést, amelyet a támadás és védekezés közötti egyensúly fogalma takar.

Nos, a magyar csapatnak pont ezzel az egyensúllyal, ennek az egyensúlynak a kezelésében van lemaradása.

 

A játék körkörös folyamata

A modern labdarúgás egyik nagy megállapítása az, hogy a játék nem lineáris jellegű, hanem egy soha meg nem álló, örökké egymásba torkolló körforgásszerű folyamat. Azaz, a védekezés és a támadás különválasztása lehetetlen, már akkor támad egy csapat, amikor még éppen védekezik, és fordítva.

Ezért az nagyon fontos a játék menetének vizsgálatában, azon túl, hogy milyen szervezettségi szintet képes nyújtani egy-egy csapat védekezésben és támadásban is, hogy egy-egy csapat mennyire tudja megfelelően kezelni azokat a káosz jellegű momentumokat, amikor a védekezés vagy a támadás szilárd állapota még nem alakult ki.

Az Albánia elleni idegenbeli mérkőzésen látottak alapján én azt gondolom, hogy ebben az aspektusban, a játék körforgásának kezelésében kell javulni a magyar válogatottnak ahhoz, hogy Albániának kevesebb, Magyarországnak pedig több helyzete legyen a mérkőzésen.

 

 

A támogató játék és a labda visszaszerzésének kapcsolata

Ahogyan fentebb említettem, a futballban nem lehet tökéletesen eldönteni, hogy éppen melyik momentumban ki támad és ki védekezik. Ennek a teljes bizonyosságnak a hiánya abból az egyszerű igazságból fakad, hogy a játékot egyetlen egy labdával, két ellentétes irányultságú kapura játsszák.

Ebből következően elképzelhető, hogy egy csapat a saját térfelén labdát járatva a támadás illúzióját adja elő a nézők számára, az ellenfél megfelelően előkészített letámadási struktúrája viszont játékértelmezési szempontból az ellenfelet és nem a labdát birtokló „támadó” csapatot értékeli veszélyesebbnek.

Ez a képzavar többször is megfigyelhető a magyar válogatottal kapcsolatban. Mivel a magyar csapat támogatói játéka, vagyis a labda szűkebb és tágabb környezetében tartózkodó, a labda megjátszására alkalmas elérhető játékosok viselkedésformája visszatérő módon akadozik, így sok esetben bár a magyar csapatnál van a labda, igazából az ellenfél támadása kezdődött el.

 

A magyar csapat játéka az ellenfél térfelén a területmenedzsment és a támogatói játék szempontjából erősen akadozik Marco Rossi irányítása alatt. Jól látható: a labda előrehaladásához szükséges kapcsolati háló pontjai között a szabadon elérhető területek hézagosak

 

A támogatói játék hiányának van egy másik fontos aspektusa is. Ahhoz, hogy egy csapat képes legyen jól védekezni, vagyis hatékonyan labdát szerezni, ahhoz a játékostársak közötti szűk távolságnak állandónak kell lennie. Ennek az oka egyszerűen megérthető: minél közelebb vannak a védőjátékosok egymáshoz a labda környezetében, annál kevesebb idő áll rendelkezésre a labdás játékosnak a döntése meghozatalára, ebből következően pedig a labda nélkülinek jobb esélye lesz a játékszer megszerzésére.

Elemi elképzelés a futball oktatásában, hogy a labdát tartani igyekvő csapat nyíljon ki, teremtsen területet a játékhoz, azaz tágítsa ki a játékostársak összeköttetéseiből felépülő kapcsolati hálót annak érdekében, hogy az egymás közötti játékban minél több tér és idő álljon rendelkezésre a megfelelő döntéshez. Ez ugyebár ellentmond a védekezésben alkotott paradigmával, azaz a területszűkítéssel. Hogyan lehet feloldani ezt a feszültséget? Hogyan lehet a játék körfogására támaszkodva megszervezni a labdatartás momentumaiban a védekezésben hasznos szűkebb kapcsolati hálót?

A válasz a labda környezetében keresendő. A kapocs ebben az esetben a támogatói játék értelmezése: ahhoz, hogy a labdát meg lehessen tartani, kellenek a labdás környezetében helyezkedő elérhető játékosok, ugyanakkor, ugyanezek a támogató játékosok védekező játékosokká válnak egy esetleges labdavesztés pillanataiban.

Albánia ellen ez sem működött. Nem volt elég támogató játékos, ergo: nem tudott a csapat hatékonyan védekezni a labda környezetében sem.

 

 

Karakteres karakterváltás

Jómagam is sokszor értekeztem különböző felületeken (itt, itt, és itt) Szalai Ádám pótlásával kapcsolatosan, azonban nem minden alkalommal éreztem ennyire biztosnak a saját véleményemet.

Szalai Ádámmal, vagy Szalai Ádám nélkül mára már több olyan játékosa van a magyar labdarúgó válogatottnak, akik képesek szélességi játékot nyújtani, ezzel segíteni mind a labdatartás és a labda nélküli játék sikerességét. Ha pedig vannak ilyen játékosok, akkor sokkal több megoldási javaslat lehetséges, ami a középcsatár karakterét illeti. Vagyis: minden feltétel adva van ahhoz, hogy bátrabb, támadóbb, egyúttal mozgékonyabb játékkal próbálkozzon Marco Rossi és stábja.

Jelenleg azért ragaszkodik Marco Rossi Szalaihoz, mivel a helyzetkialakítást, ami jelenleg kizárólag a kontratámadásokat jelenti, úgy képzeli el, hogy a csapat megjátssza először a középcsatárt és majd abból indul tovább a támadás.

Ehhez a játékhoz Szalai valóban a legjobb megoldás, hiszen három-négy védőt is képes lefoglalni puszta jelenlétével. Azonban jelezném, hogy ez nem az egyetlen módja, még csak a kontratámadásnak sem, nemhogy az ellenfél térfelén történő támadásszövésnek.

Ha szélsőkkel állna fel a magyar csapat, több hely lenne Szoboszlai számára. Ha szélsőkkel állna fel a magyar csapat, akkor Szalai Ádámnak is több helye lenne a pálya belső területein. Ha szélsőkkel állna fel a magyar csapat, akkor az olyan szárnyvédők, mint a svájci bajnokságban remeklő Bolla Bendegúz, vagy a már régóta kiválóan teljesítő Loic Nego sokkal hasznosabbak lehetnének minden tekintetben, hiszen lenne hova felzárkózni és lenne kivel kombinációkat kezdeményezni. Ha szélsőkkel állna fel a magyar csapat, akkor klubjában jelenleg legeredményesebb magyar labdarúgó, Sallói Dániel a számára kényelmes pozícióban tudna futballozni.  

Ha szélsőkkel állna fel a magyar csapat, akkor Rossi mester bátor karakteréhez híven egy karakteres váltással próbálna segíteni a jelenleg gyengélkedő magyar csapat játékán. Én reménykedem ebben.

 

 

FOGADJ MEGNÖVELT ODDSOKON A MAGYARORSZÁG – ALBÁNIA MÉRKŐZÉSRE

2,10 2,25 – Magyarország nyer

3,75 4,50 – Szoboszlai Dominik gólt szerez

9,00 10,50 – Szoboszlai Dominik a tizenhatoson kívülről gólt szerez

3,60 4,00 – Sallai Roland gólt szerez

6,00 7,00 – Sallai Roland gólpasszt ad

Ezt a fogadási lehetőséget a Sportfogadás/Labdarúgás/Világbajnoki selejtezők/Magyarország – Albánia útvonalon keresztül találhatod meg.


Kattints ide és fogadj világbajnoki selejtezőkre az Unibeten! Ha ezen a linken keresztül regisztrálsz, most 100%-os befizetési bónuszt és 10 ezer Ft ingyenes fogadást is kapsz!

Írj hozzászólást