Nem volt kérdéses a Liverpool győzelme az Atlético ellen

Miután Madridban egy fordulatos mérkőzésen diadalmaskodott a Liverpool (3-2), az Anfielden már könnyebb helyzetben volt a Bajnokok Ligájában. Az angolok ezúttal is kétgólos előnybe kerültek, viszont az Atlético most tehetetlen volt ez ellen, és egy korai kiállítás (a két csapat első meccsén is volt piros lap madridi oldalon) végleg megpecsételte Diego Simeone csapatának a sorsát. Taktikai elemzésemben megnézem, hogy mik voltak a liverpooli siker fő mozgatórugói és kik voltak a kulcsemberek.


(X) Regisztrálj a Büntetőn keresztül az Unibetre, és befizetési bónuszod mellé 10 ezer Ft ingyenes fogadást is kapsz ajándékba!  


 

Jürgen Klopp csapatának ezen a mérkőzésen már egy döntetlennel kiharcolható volt a továbbjutás, sőt egy győzelemmel akár a csoportelsőség is, miután a forduló másik, korai mérkőzésén az FC Porto és az AC Milan ikszelt egymással.

A hazaiakat óvatosságra inthette az a tény, hogy a madridi mérkőzéshez hasonlóan a legutóbbi bajnokijukon is kétgólos előnyt adtak le a Brighton ellen, így értékes pontokat vesztettek a versenyfutásban.

Klopp ezek után öt helyen is módosította a kezdőjét, a védelem bal oldalán Andrew Robertsont a görög Kosztasz Cimikasz váltotta, míg elöl, a hamis kilences posztján Diogo Jota kezdett Roberto Firmino helyén. A középpályán is fontos változások történtek, hiszen Fabinho visszatérhetett, így stabilabbá téve ezt a részt, de Alex Oxlade-Chamberlain kezdőbe nevezése is jó húzásnak bizonyult.

Az Atlético magabiztos győzelemmel hangolt az angliai túrára, a Betis ellen aratott 3-0-s sikerükkel továbbra is tapadnak a közvetlen élmezőnyre a LaLigában. Diego Simeone – Kloppal ellentétben – nem sokat módosított a kezdőjén. Csupán két helyen történt változás, ráadásul az egyik kényszerűségből. Antoine Griezmann eltiltását töltötte a madridi mérkőzésen begyűjtött kiállítása után, a helyét Luis Suárez vette át elöl Joao Félix párjaként. A matracosok ezen a mérkőzésen is háromvédős felállással léptek pályára, amely az utóbbi időben egyre inkább előtérbe került. Kulcskérdés volt a szezont bombaformában kezdő Mohamed Szalah megállítása, amire – mint később bemutatom – elég komoly hangsúlyt is fektettek Simeone fiai.

 

 


 

ÁTTÖRÉS A JOBB OLDALON

 Mint az várható is volt, elsősorban az egyiptomi szélső oldalán folytak a liverpooli rohamok – az egész mérkőzésen egészen pontosan 49%-ban. Klopp játékosai mindig törekedtek jobb oldalon a létszámfölényes helyzetek kialakítására, amiben tevékeny részt vállalt Jordan Henderson is. A fáradhatatlan középpályás ezen a mérkőzésen is rengeteget melózott és a középpályáról rendszeresen átlós beindulásokkal próbált zavart kelteni a madridiak bal oldalán. Henderson kimozgásai kikényszerítették a szélre a madridiak bal oldali középpályását, Rodrigo de Pault is, ezt pedig Trent Alexander-Arnold köszönte szépen. Rendszeresen szabadon maradt, mivel így senki sem tudott kiváltani rá, és a mérkőzés legjobbjává vált két gólpasszával. Arnold ezúttal is bizonyította, hogy a jelenlegi futballvilágban ő az egyik legjobb szélsőhátvéd, a képességeire ebben a cikkemben bővebben is kitértem. Alappozícióját rendszeresen a félterületben vette fel, ahonnan sokszor kamatoztatta irányítói képességeit is, sőt sokszor mélységi befutásaival keltett zavart az Atlético hátsó sorában. Ezen az estén tanúbizonyságot nyert, hogy őt őrizetlenül hagyni nagyon nagy luxus az ellenfél részéről.

 

A Liverpool első gólja megcáfolhatatlan bizonyítéka volt annak, hogy a jobb oldal túltöltése nyerő húzás az angol csapat részéről. Henderson (14) kifutása itt is zavart keltett, míg Szalah (11) levédekezésére akkora hangsúlyt helyeztek a vendégek, hogy sokszor duplán – jellemzően a bal oldali szárnyvédő, Yannick Carrasco (21) és a bal oldali belső védő, Mario Hermoso (22) – őrizték. Mindennek az lett a hozománya, hogy a felfutó Alexander-Arnold (66) teljesen üresen kaphatta a labdát, zavartalanul pedig hajszálpontosan ívelt be Diogo Jota (20) fejére, aki Felipét (18) faképnél hagyva bólintott Jan Oblak kapujába


 

A második gólnál is Arnold maradt üresen, ezúttal annyi különbséggel, hogy lövéssel kísérletezett, amibe végül Sadio Mané tette bele a lábát középen. Szemben a jobb oldali túltöltésekkel a bal oldalon egy fokkal egyszerűbb volt a képlet. Cimikasz felfutó szélsővédőként biztosította a szélességet, így lehetővé téve Sadio Mané befelé mozgásait. A szenegáli is remek meccset produkált, sokszor keltett zavart az ellenfél középpályásai között ritmusváltásaival. Eközben ezen az oldalon a Cimikasz mögé a félterületbe visszalépő Alex Oxlade-Chamberlain töltötte be tulajdonképpen ugyanazt az irányítói szerepkört, mint a másik oldalon Arnold. Mané centrumban való jelenlétének köszönhetően sokszor Oxlade-Chamberlainre sem tudott kiváltani senki, így lehetővé váltak a nyugodt liverpooli labdajáratások, amik csak növelték a nyomást a már így is eléggé visszaszoruló Atléticón.

 

Egy hátsó labdajáratás után Virgil van Dijktól (4) került a labda a visszalépő Oxlade-Chamberlainhez (15). Látható, hogy körülötte senki sem volt, hiszen a Cimikasz (21) felfutása következtében bemozgó Mané (10) lekötötte Angel Correát (10) is, aki így nem tudott időben kiváltani


(X) Hívd meg barátaidat és szerezz ingyenes fogadást, befizetési bónuszt, illetve bónuszpénzt összesen 75 000 HUF értékben! A meghívott barátaid pedig egy nagyvonalú üdvözlő bónuszt kapnak, tehát nem csak te, hanem ők is jól járnak.


 

HATÉKONY VÉDEKEZÉS

 Az ezúttal is imponáló támadójáték most egy többnyire kiegyensúlyozott védekezéssel is párosult a Liverpoolnál. Egy-két bal oldali Carrasco-meglóduláson kívül többnyire a saját térfelére szorult be az Atlético. A két ék – Suárez és Félix – rendszerint teljesen el voltak szigetelve elöl a társaktól, amiben a két középső védőn kívül a visszatérő Fabinhónak is hatalmas szerepe volt. A brazil ezúttal is hozta megszokott formáját, a feltűnésmentes, de nagyon hatékony és hasznos játékát. A vendégek ellentámadási kísérleteinek elfojtásában kulcsszerepe volt a legmélyebben helyezkedő középpályásként. Ő volt a felelős azért, hogy a Liverpool labdavesztések után hatékonyan szűkítse a területet és ne adjon lehetőséget a vendégek előrejutásainak.

Ennek megfelelően ezen a mérkőzésen a Liverpool középpályája szinte átjátszhatatlan volt, így a centrumban nem sok keresnivalója volt a madridiaknak, ennek pedig nagy szerepe volt Suárez és Félix szenvedésében is.

 

A fenti szituációban Oxlade-Chamberlain (15) vesztett labdát, ami után azonnal visszatámadott a Liverpool. Koke (6) egyből négy szervezetten, intenzíven letámadó piros mezessel találta szemben magát. A kulcsszerep itt is Fabinhóé (3) volt, aki a legmélyebben helyezkedő játékosként szűkítette a területet, ráadásul a labda visszaszerzését is végül ő hajtotta végre


 

Jól mutatja viszont Klopp utóbbi években megfigyelhető alkalmazkodását, hogy nem a nagy energiát igénylő gegenpressing volt a Liverpool egyetlen fegyvere. Sokszor villámgyorsan, kompaktan zártak vissza akár a saját tizenhatosukig, ami az egész csapat szervezettségét dicséri. Még a támadó trió is becsülettel vette ki a részét a védekezésből.

 

Itt is az egész liverpooli csapat kompakt visszazárása figyelhető meg. A mérkőzés legelején még kisebb problémákat okoztak az Atlético vonal mellett felfutó szárnyvédői – elsősorban Carrasco (21) – viszont a későbbiekben Fabinho (3) védősorba való visszalépéseivel megoldódott a probléma. Az ő jelenlétével Arnold (66) nyugodtan léphetett ki a labdát kapó Carrascóra, miközben a védekezésből is aktívan részt vállaló Henderson (14) is kiváltott rá


 

A LÉNYEGI KÉRDÉSEK HAMAR ELDŐLTEK

 Bár a Liverpool győzelméhez valószínűleg így se, úgy se férhetett volna kétség, a 36. percben lejátszódó, kissé abszurd jelenet még egyértelműbbé tette az angol sikert. Felipe, miután buktatta a meginduló Manét, valószínűleg egy sárga lapot kapott volna Danny Makkelie játékvezetőtől, viszont miután a brazil védő háromszori felszólításra sem lépett oda a bíróhoz, az megelégelte a dolgot és felmutatta a piros lapot. Az emberhátrányba kerülő Atlético szinte reménytelen helyzetben találta magát és a második félidő első tíz percében csak a liverpooli támadók pontatlanságának, Jan Oblak kapusnak, na és a videobírónak köszönhette, hogy nem került még nagyobb hátrányba. A hazaiak a mérkőzés végére már nem nagyon forszírozták tovább a dolgot, Klopp például lehozta Manét a szünetben, gondolva a rotálásra is. Talán egy kissé túlzottan is elkényelmesedtek, hiszen az 57. percben Luis Suárez majdnem visszahozta a vendégeket a mérkőzésbe, de a VAR itt is közbeszólt, ráadásul az utolsó húsz percben kétszer is ziccerben hibáztak a madridiak. Viszont alapvetően Simeone is látta, hogy itt babér már nem fog teremni számukra. A támadójátékosai egymás utáni lehozásával tette egyértelművé, hogy neki a rájuk nézve hízelgő 0-2-s állás megtartása az elsődleges cél emberhátrányban.

Győzelmével a Liverpool már négy forduló után bebiztosította csoportelsőségét, míg az Atlético jelen állás szerint ki-ki párharcot vívhat a Portóval a második továbbjutó helyért.

 

ÖSSZEGZÉS

 A hazaiak megérdemelten győztek, még úgy is, hogy megszakadt Mohamed Szalah szériája. Az egyiptomi a legutóbbi 11 mérkőzésén, amin pályára lépett, mindig lőtt legalább egy gólt vagy adott egy gólpasszt. Ezúttal az Atlético védői többnyire hatékonyan tudták őrizni – ezt jelzi Szalah 11 labdavesztése is a mérkőzésen – de ez túl súlyos áldozat volt a védelem szemszögéből, hiszen így Alexander-Arnond tudott kibontakozni. Bizonyítást nyert tehát, hogy a liverpooli támadógépezet rendkívül nehezen megállítható, hiszen egészen sokszínű. Ezek alapján, a jelenlegi formát tekintve kijelenthető, hogy a vörösök az idei BL-sorozat egyik legnagyobb esélyesei.

Írj hozzászólást