Óceániai 11 – Félprofi miliőből érkezve a világbajnokságok toplégkörébe

Óceánia szigetvilágáról mindenkinek a gyönyörű, fehér homokos tengerpartok jutnak először az eszébe, esetleg a koktélok és a pálmafák, de még a legmegszállottabb futballrajongóknak sem a szeretett sportjuk az, ami először beugrik erről a kicsi, de annál érdekesebb kontinensről.


(X) Regisztrálj az Unibetre és 20.000 Ft üdvözlőbónuszt kaphatsz ajándékba!


 

Pedig a kedvenc sportunkat itt is űzik, egy-egy válogatott mérkőzésre, ahogy a világon szinte mindenhol, több ezer ember is összegyűlik, sőt a térség labdarúgó szövetségének szervezésében Bajnokok Ligáját is rendeznek minden évben – és bármilyen meglepő, nem minden esetben az új-zélandi együttesek a legjobbak.

Az alábbi cikk a térség legjobbjait hivatott bemutatni, de nem a szokásos módon, hiszen sok esetben nem a válogatottsági rekorder vagy a legtöbb gólt szerző játékosok kerültek be a csapatba, hanem olyan futballisták, akik a térség képességeihez mérve kiemelkedő karriert értek el, akár más ország válogatottjában.

 

MARK PASTON, ÚJ-ZÉLAND 

Mark Paston védte az új-zélandiak kapuját a 2010-es világbajnokságon, ahová hazája történelme során második alkalommal kvalifikálta magát, és ahol vereség nélkül zártak a Kiwik. Paston a Napier City Rovers csapatában kezdte el pályafutását, ahonnan sikerült Angliába igazolnia és profi labdarúgóvá válnia. A brit kaland nem sikerült túl jól, hiszen a három év alatt a Bradford, a Walsall és a skót St. Johnstone csapataiban összesen 24 mérkőzésen kapott lehetőséget, igaz, folyamatosan sérülések hátráltatták. Hazatérése után a már megszűnt New Zeeland Knights csapatában folytatta karrierjét. A Knights-ban és később a Wellington Phoenixben 82 A-League meccsen játszott. A 36-szoros válogatott kapus mind a három világbajnoki mérkőzésen pályára lépett.

Paston diplomával is rendelkezik,

ugyanis mielőtt 26 évesen profi labdarúgóvá vált volna Angliában, a Wellington Egyetemen szerzett diplomát informatikából, korábbi egyetemének nyilatkozva már akkor készült a futball utáni életére. Ami egyáltalán nem furcsa annak a tudatában, hogy Új-Zélandon nincs profi labdarúgó bajnokság.



 

CHRISTIAN KAREMBEU, ÚJ-KALEDÓNIA 

Valószínűleg senkinek sem kell bemutatni a franciák Európa- és világbajnok játékosát, aki ebben a csapatban a védelem jobb oldalán kapott helyet. Karembue Új-Kaledóniában látta meg a napvilágot, ahonnan Franciaországba költözve próbált szerencsét, mindössze 17 évesen. Játszott a Nantes, a Sampdoria, a Real Madrid, a Middlesbrough és az Olympiakos együtteseiben.

53 alkalommal viselte a francia válogatott mezét, a francia himnuszt azonban egyetlen alkalommal sem énekelte el a mérkőzések előtt, mivel ük-nagyapját és másik 111 Kanak származású új-kaledóniait ketrecekben (amit ők emberi állatkertnek neveztek) mutogattak egy párizsi gyarmati vásáron, még 1931-ben. De Karembeu nem csak a franciák múltbéli tettei ellen emelt hangot, összeszólalkozott a szélsőjobboldali Jean-Marie Le Pennel is, aki „nem tartotta elég franciának a válogatottat”. A ’90-es években és gyakran hívta fel a figyelmet az Új-Kaledónia közelében történő atomkísérletekre is és a mai napig támogatja anyagilag a helyi futballközösségeket.

 


 

BILL TUILOMA, ÚJ-ZÉLAND, SZAMOA 

Az új-zélandiak védője szamoai szülők gyermeke, de ő maga már Új-Zélandon született. Volt próbajátékon az LA Galaxynál és az angol QPR-nál is, de egyik csapatnál sem sikerült szerződést aláírnia.

A kudarcok miatt 18 évesen közel volt ahhoz, hogy feladja álmát, hogy egyszer profi labdarúgó legyen. Ekkor érkezett az Olympique Marseille, ahol egy sikeres próbajáték után szerződést kapott.

Elmondása szerint szamoai keresztény családból származik, édesapja lelkész volt, aki édesanyjával próbálta átadni a keresztény hitet egyetlen gyereküknek. A kis Bill gyerekként minden vasárnap reggel nyolckor már a szüleinek segített előkészíteni az aznapi istentiszteletet, ekkor tanult meg focizni is. Első csapata a Birkenhead United volt, és amikor nem éppen edzésen vett részt, szabadidejében is a házuk kertjében labdázgatott.

A szülők támogatni szerették volna játékospályafutásában, ezért apja útkarbantartóként, anyja pedig egy takarító cég felügyelőjeként vállalt másodállást, hogy egyáltalán használt stoplis cipőt tudjanak venni neki. Apja még a halászcsónakját is eladta, hogy fussa repülőjegyre, és fia el tudjon utazni egy labdarúgótornára. Később meghozta az egyik legnehezebb döntést fia érdekében, és otthagyta az egyházi szolgálatait, csakhogy támogatni tudja Billt.

A 25 éves kőkemény belső védő jelenleg az MLS-ben szereplő Portland Timbers játékosa, 25 alkalommal szerepelt az új-zélandi válogatottban, 2017-ben pedig őt választották az Év Óceániai Játékosának.

 


 

ALWIN KOMOLONG, PÁPUA ÚJ-GUINEA 

Komolong kicsit kilóg az előzőekben felsoroltak közül, de németországi karrierje miatt mindenképpen helye van a csapatban, hiszen Pápua Új-Guineából nem sok játékos képes eljutni az Öreg Kontinensre. Igaz, az európai kaland nem jöhetett volna létre német édesanyja nélkül, de ez mit sem vesz el Alwin érdemeiből.

A labdarúgást hatévesen kezdte az ausztráliai Brisbaneben, 14 évesen pedig Németországban tanulta a futball alapjait, amikor az egész család Eckernförde városába költözött. Kalandos ifi-karrierje után USA-ban, az Oklahoma Egyetemen és a Lipscomb Egyetemen tanult Nashville-ben sportösztöndíjjal, és középső védő létére 14 meccs alatt két gól és két gólpassz szerepelt a neve mellett az egyetemi bajnokságban.

Németországban a Stuttgarter Kickers és a Fortuna Kölnben kapott lehetőséget, a negyedik ligában 12 alkalommal, a 3. Ligában csupán egyszer játszott, bár a németországi pályafutását Achilles-ín sérülése sem segítette.

Testvérével, Felix Komolonggal minden idők legkeményebb védőpárosának nevezik őket a válogatottban, és bár jelenleg hazája bajnokságában, a Lae City FC-ben játszik tanulmányai mellett, nem tett le teljesen arról, hogy egyszer újra Európában próbáljon szerencsét.

 


 

BRAD MCDONALD, PÁPUA ÚJ-GUINEA 

A 30 éves, eredeti posztja szerint inkább védekező középpályás McDonald érdekes módon csupán egyetlen alkalommal volt válogatott, még 2014-ben, pedig Ausztráliában igazán szép karriert tudhat maga mögött. Hazájában nem lépett pályára klubcsapatban, az ausztrál Brisbane városában nevelkedett játékos. Legnagyobb sikerét a Graham Arnold-féle Central Coast Marinersszel érte el, amikor 2013-ban bajnoki címet ünnepelhetett Gosfordban – pedig abban a szezonban csak egy mérkőzésen lépett pályára. Összesen 34 alkalommal játszott az A-Leagueben, a legtöbbet a már megszűnt, North Queensland Furyban. Jelenleg az ausztrál másodosztályú Manly United csapatát erősíti.

 


 

MITCH COOPER, VANUATU 

A még mindig csak 26 éves Cooper a Gold Coast Unitedben egy, a Newcastle Jetsben három szezont töltött, összesen pedig 39 A-League találkozó szerepel a neve mellett. Habár Vanuatuban született,  nyolcévesen előbb Új-Zélandra, majd Ausztráliába költözött családjával, ahol tiniként kezdett el komolyabban foglalkozni a labdarúgással.

Ausztrál állampolgársággal is rendelkezik, az ausztrál U17-es válogatottal világbajnokságon is szerepelt 2011-ben, a Socceroos közelébe azonban már nem tudott kerülni, így hazája válogatottját választotta, ahol eddig 6 meccsen 5 gól szerepel a neve mellett.

Cooper szerencsésnek mondhatja magát, angol édesapjának sportboltja volt Vanuatu szigetén, így azon kevés gyerekek közé tartozott, akiknek volt bármiféle sportfelszerelése.

Jelenleg is Ausztráliában futballozik, a másodosztályú Hume Cityben.

 


 

MICAH LEA’ALAFA, SALAMON-SZIGETEK 

Talán az egyik legmagasabb szintig jutó labdarúgó Salamon-szigetekről.

A 29 éves jobblábas játékos karrierje Új-Zélandon indult be igazán, az Auckland Cityben 66 mérkőzésen játszhatott, ahol 33 gólt és 22 gólpasszt osztott ki csapattársainak.

Az Aucklanddel négyszer nyerte meg az új-zélandi bajnokság alapszakaszát, egyszer a playoff-t, kétszer pedig OFC Bajnokok Ligája-aranyérmet akasztottak a nyakába, ahol ő volt az egész BL legjobb játékosa is – mindezek mellett három alkalommal szerepelt FIFA-klubvilágbajnokságon. A nemzeti csapatban 16 mérkőzésen lépett pályára (6 gólt szerzett), de a nagypályás futball mellett a futsalválogatott mezét is kilencszer magára ölthette (ugyancsak 6 gól a mérlege). 

2019-ben igazolt Dél-Afrikába, a Maritzburg Unitedhez, a dél-afrikai első osztályban 11 alkalommal jutott szóhoz. Első (és máig egyetlen) profi csapatától februárban távozott, jelenleg nincs csapata és nem is tervez újra játékosként pályára lépni, hazájában falvakat járva népszerűsíti a labdarúgást.

 


 

DAVID BROWNE, PÁPUA ÚJ-GUINEA

Úgy látszik, a térséghez képest remek labdarúgók kerülnek ki a 8 milliós lakosú kis szigetről, ugyanis David Browne igazi álomkarriert tudhat magáénak.

A 24 éves válogatott-labdarúgó angol állampolgársággal is rendelkezik, így viszonylag könnyen tudott Aucklandből Hollandiába szerződni, ahol a Zwolle és a Groningen utánpótláscsapataiban pallérozódott.

Mivel az első keretbe nem sikerült beverekednie magát, visszatért Új-Zélandra, ahonnan idén januárban igazolta le Finnország legsikeresebb gárdája, a Helsinki JK, ahol 22 mérkőzésen szerepelt idén és 3 gólt szerzett. Három alkalommal nyert OFC Bajnokok Ligáját, volt alapszakasz-győztes és bajnok is Új-Zélandon, idéntől pedig finn aranyérmesnek és kupagyőztesnek is mondhatja magát a nyolcszoros válogatott szélső.

 


 

MARAMA VAHIRUA, TAHITI

A francia futball rajongóinak ismerős lehet a 40 éves támadó neve, ugyanis a Tahitin született játékos komoly karriert futott be a Ligue 1-ben. A származására mindig büszke Vahirua Franciaországban a Nantes, Nice, Lorient, Nancy, Monaco csapataiban játszott karrierje során, de játszott Görögországban is, az akkor még élvonalbeli Panthrakikos együttesében.

321 francia elsőosztályú találkozón kapott lehetőséget, játszott BL- és UEFA-kupa mérkőzésen, a Nantes-nál francia bajnok és francia kupagyőztes is volt az ezredfordulón.

Öt alkalommal szerepelt a tahiti válogatottban, 2013-ban a Konföderációs-kupa mind a három mérkőzésén pályára lépett.

Jelenleg hazájában dolgozik.

 


 

ROY KRISHNA, FIJI

Az indiai szülőktől származó, 33 éves Krishna, Fiji szigetén kezdte a labdarúgást, 2008-ban igazolt Új-Zélandra, első csapata pedig a Waitekere United volt, akikkel ötször nyert bajnoki címet, és négyszer alapszakaszt.

Fél évet töltött az Auckland Citynél, akikkel szintén megnyerte az említett két címet. 2014-ben igazolt az ausztrál A-League-ben szereplő Wellington Phoenix csapatához, ahol 122 mérkőzésen 51 találatig jutott, hogy aztán ,,hazatérhessen” Indiába, a kalkuttai ATK-hoz, ahol a tavalyi évben bajnoki címet ünnepelhetett.

Új-Zélandon, az ausztrál bajnokságban és Indiában is gólkirályi címet szerzett.

Nem túlzás az a kijelentés, hogy minden idők legjobb fiji játékosa, mindemellett a válogatott csapatkapitánya, aki 41 alkalommal képviselte hazáját nemzetközi mérkőzéseken.

 


 

WYNTON RUFER, ÚJ-ZÉLAND

Minden idők legjobb fiji labdarúgója után nem maradhatott ki minden idők legjobb új-zélandi játékosa sem.

Rufer svájci apa és maori anya gyermekeként született 1962-ben. Húsz évvel később kétszer is az Év Legjobb Fiatal Játékosának választották Új-Zélandon. Európai karrierjét Angliában, a Norwich Cityben kezdte (volna), ahol első új-zélandi labdarúgó lett, akivel profi szerződést kötöttek.

Angliában azonban nem kapott munkavállalási engedélyt, így került Svájcba, az FC Zürich együtteséhez, és a karrierje szempontjából talán ez volt a legnagyobb szerencséje. Zürich után az Aarau és a Grasshopper csapataiban is megfordult,

Németországban pedig a Werder Bremen és a Kaiserslautern kihagyhatatlan támadója volt a ’90-es évek elején.

A svájci első osztályban 159, a német Bundesligában 174 találkozón kapott lehetőséget. Az 1982-es, spanyolországi világbajnokságon az új-zélandiak mind a három mérkőzésén pályára lépett, de gólt nem szerzett.

Legnagyobb sikerét a Werderrel érte el, kétszer nyert német kupát, egyszer ünnepelhetett bajnoki címet és KEK-et, a brémaiaknál 242 meccsen játszott és több, mint 100 gólt szerzett.

A válogatott támadónak van magyar vonatkozása is: Rufer hat alkalommal játszott a Ferencváros ellen. Négyszer a Zürich, kétszer pedig a Werder színeiben, s mondhatni mumusa volt a Fradinak, hiszen mindössze egyszer fordult elő, hogy vesztesen hagyta el a pályát. 

 


A képek forrása: Getty, Playmakerstats, timbers.com, FTBL, newcastleherald.com, oceaniafootballcenter.org, talksport.com, hjk.fi, deccanherald.com, thesefootballtimes.co

2 thoughts on “Óceániai 11 – Félprofi miliőből érkezve a világbajnokságok toplégkörébe

  1. Nagyon jó cikk, szeretem az ilyen ritkaságokat 🙂

    Egy kis kiegészítés:
    – a 2010-es VB-t nem zárták vereség nélkül a kiwik, mert kikaptak a szlovákoktól 1-0-ra
    -Alvin Komolongnak van egy öccse is, aki kapus, eddig egyszer volt válogatott, becsületes neve Kusuga Jurgen Kulakit Komolong
    -Új-Zéland kapcsán érdemes lehet megemlíteni a Burnleyban focizó Chris Woodot, aki a legmagasabbra taksált játékos jelenleg, 333 meccsel az angol első és másodosztályban, vagy egy másik “unsung herot” Greg Drapert, aki a félprofi walesi TNS játékosa 2011 óta. Ugyan csak egyszer volt válogatott, de a klubjában lőtt 158 góljával épp most vette át az első helyet az örök góllövőlistán.

    1. Nem kapott ki Szlovákitól Új Zéland, 1-1 lett, a 90+3. percben kiegyenlitett Winston Reid révén.

Írj hozzászólást