Őrségváltás a CONCACAF-zónában?

Az Egyesült Államok sikerével ért véget a Gold Cup, ahol a házigazda jenkik legjobb európai légiósaik nélkül tudták legyőzni a fináléban az ősi rivális Mexikót. A 2018-as kudarc után elképesztő fejlődésen mentek át, amelynek hála mára jó eséllyel nem csak utolérték az El Trit, hanem le is hagyták.

Egyesült Államok

(X) Regisztrálj a Büntetőn keresztül az Unibetre, és befizetési bónuszod mellé 10 ezer Ft ingyenes fogadást is kapsz ajándékba!  


 

A 2018-as oroszországi világbajnokság selejtezői során a CONCACAF-zónában az utolsó kör hozta talán a legnagyobb meglepetést. Az Egyesült Államok nem tudott a hatcsapatos csoportban az első három, de még csak a pótselejtezőt jelentő negyedik helyre sem odaérni, ezzel lemaradt a tornáról. Ezt követően az év végén kinevezték Gregg Berhaltert szövetségi kapitánynak, akinek a feladataként azt szabták meg, hogy vezesse vissza a csapatot a legjobbak közé. Ehhez hatalmas segítség volt számára, hogy a jenkik utánpótlás szinten elkezdték elképesztő mennyiségben termelni a fiatal tehetségeket, akik már nem csak odahaza, de Európában is képesek meghatározó szerepet betölteni.

A döntőben Mexikót hosszabbítás után 1-0-ra legyőző, frissen Arany-kupa-győztes együttesben három légiós szerepelt, és ők sem valószínű, hogy beférnének az USA legerősebb kezdőjébe. Reggie Cannon a Boavista, Matthew Hoppe a Schalke, Nicholas Gioacchini pedig a Caen labdarúgójaként ünnepelhette az aranyérmet, miközben az öreg kontinensen olyan játékosok készültek a szezonra vagy épp játszották le az első tétmeccseiket, mint a Bajnokok Ligája-győztes Christian Pulisic, a Bundesliga egyik legfényesebb tini csillaga, Giovanni Reyna, az FC Barcelona jobbhátvédje, Sergino Dest, a Juventus kiválósága, Weston McKennie vagy épp a vasárnap francia Szuperkupát nyerő Timothy Weah. A listát még hosszasan lehetne folytatni, mert a jenkik egyértelműen elkezdték meghódítani a topbajnokságokat és már nem csak elvétve találni egy-egy játékost, hisz a Bundesliga legjobb csapataiban egyaránt találkozni velük.

A vesztes fél, a CONCACAF-zónában régóta trónon lévő Mexikó erre a tornára is a legerősebb kerettel érkezett, még úgy is, hogy náluk is akadtak hiányzók. A legnagyobb kimaradó név náluk a fejsérülése után a klubjában nemrég újra pályára lépő Raúl Jiménez, de Hirving Lozano is csak egyetlen mérkőzésen szerepelt – tíz percet – egy nagyon csúnya összecsúszás miatt. Rajtuk kívül az olimpián résztvevő veterán Guillermo Ochoa nevezhető igazán érzékeny veszteségnek. A neves triót leszámítva a legértékesebbek, az öreg kontinensen is jól ismert játékosaik ott voltak a tornán, részesei voltak a nem túl veretes teljesítménynek és persze az elveszített finálénak is.

A két ország jelenlegi helyzetét nézve nem botorság azt állítani, hogy az Egyesült Államok legalább azon a szinten van, mint Mexikó. Ha pedig a fiatal tehetségeikre tekintünk, akkor már bátran kijelenthető, hogy a jövő mindenképp az északi szomszéd oldalán tűnik fényesebbnek.

 


(X) Vegyél részt az ingyenes nyerő széria tippjátékban! Válaszolj helyesen naponta az olimpiával feltett kérdésekre és nyerj ingyenes pörgetéseket és ingyenes fogadásokat!


 

Írj hozzászólást