Pelé gyerekkori példaképe

A Pelé előtti korszak egyik legjobb brazil labdarúgójának tartották. Szerencsétlenségére azonban nem kapott akkora figyelmet, amekkorát megérdemelt volna. Zizinho művész volt, aki élete végéig a vállán cipelte az 1950-es vb kudarcát.


(X) Regisztrálj a Büntetőn keresztül az Unibetre, és befizetési bónuszod mellé 10 ezer Ft ingyenes fogadást is kapsz ajándékba!  


 

Kevés olyan játékos van, akit a labdarúgás élő legendája, Edson Arantes do Nascimento, azaz Pelé a bálványának tart. Márpedig Thomaz Soares da Silva, ismertebb nevén, Zizinho ezek közé a futballisták közé tartozik.

„Az első bálványom tegnap lett 100 éves. Mivel még mindig a szobámban vagyok, nem tudtam tiszteletem tenni Zizinho előtt. Ziza mester hihetetlen volt, mélységes hálát érzek iránta. A sport emlékét mindig tisztelni és őrizni kell, mivel az élet egy körforgás. Ma is vannak olyan varázslatos játékosok, akik a jövő csillagjainak felemelkedését inspirálják. És ez az, ami örökkévalóvá teszi a futballt. Boldog 100 évet, Zizinho!” – írta 2021. szeptember 15-én Instagram-oldalán az akkor még kórházban fekvő Pelé, megemlékezve „mentoráról”.

 


Arról az emberről, akit egészen Pelé megjelenésééig az egyik legjobb brazil futballistának tartottak. Nem véletlenül, az 1921. szeptember 14-én Sao Goncalóban született Zizinho sokoldalú labdarúgó volt. A játék minden elemében kiemelkedő képességekkel rendelkezett.

„Akár passzolásról, akár lövésről, akár helyezkedésről volt szó, egyszerűen látványosan csinált mindent.

Komplett játékos. Játszhatott középpályásként vagy akár támadókánt, bárhonnan gólokat tudott szerezni. A földön és a levegőben egyaránt jó volt, ráadásul mindenkinél jobban cselezett. Harcosként futballozott. Amikor nehézzé váltak a dolgok, talpra állt” – ezek szintén Pelé szavai Zizinhoról.

A brazil futball berkein belül a Flamengo számára is fontos személy Zizinho. Pontosabb úgy fogalmazni: klublegenda. Az alacsony termetű, fürge focista 1939-ben mutatkozott be a Rio de Janeiro-i csapatban, nem is akárhogy, egy edzőmérkőzés utolsó tíz percében kapott bizonyítási lehetőséget, élt is vele, két gólt szerzett, a klub pedig azonnal szerződtette. A Flamengónál eltöltött 11 éve emlékezetesre sikerült: három egymást követő bajnoki cím (1942, 1943, 1944), és 145 lőtt gól. (Zizinho ezzel a klub góllövőinek örökranglistáján a kilencedik helyet foglalja el, 0,44 gól/mérkőzés átlaggal.) Első csapatát 1950-ben hagyta el a Banguért, ahol hét évet töltött, majd jött a Sao Paulo FC és végül a chilei Audax Italiano, hogy aztán 1961-ben befejezze pályafutását.

 


(X) Hívd meg barátaidat és szerezz ingyenes fogadást, befizetési bónuszt, illetve bónuszpénzt összesen 75 000 HUF értékben! A meghívott barátaid pedig egy nagyvonalú üdvözlő bónuszt kapnak, tehát nem csak te, hanem ők is jól járnak.


 

Mennyből a pokolba

Szerencsétlensége, hogy pályafutása csúcspontján, az 1940-es években nem tudta szélesebb nyilvánosság előtt megmutatni ragyogó tudását. Nem kapott akkora figyelmet, amekkorát megérdemelt volna. Ennek két fő oka van, akkoriban a televízió még nem biztosított olyan széles megjelenési lehetőséget, mint manapság. (Brazíliában 1949-re állították fel az első adótornyokat, míg az első közvetítés épp az 1950-es vb volt.) Másrészt az aktuális történelmi helyzet sem segítette Zizinhót. A második világháború miatt ugyanis az 1942-es és az 1946-os labdarúgó-világbajnokság is elmaradt.

Majd jött 1950, és a Brazíliában rendezett torna. A torna, amely nagyon sokáig kísértette, s ahová épp karrierje csúcsán érkezett Zizinho.

A csoportkör a Mexikó elleni, 4-0-s győzelemmel indult, majd jött egy 2-2-es Svájc elleni döntetlen, ami után az addig két győzelemmel rendelkező Jugoszlávia elleni találkozón már az volt a kérdés: továbbjut-e csoportjából a Brazília? A választ Zizinho adta meg, vezérként irányította csapatát, helyzeteket alakított ki, és a 2-0-s győzelemből egy góllal vette ki a részét. Bár igazából kétszer talált be. Az uruguayi író, a „globális futball kiemelkedő irodalmára”, Eduardo Galeano, a Soccer in Sun and Shadow című könyvében így ír Zizinho 1950-ben Jugoszlávia ellen szerzett találatairól:

„A futball eleganciájának ura szabályos gólt szerzett, a bíró azonban igazságtalanul érvénytelenítette. Zizinho lépésről lépésre megismételte. A tizenhatos ugyanazon pontján tört be, ugyanazzal a finom mozdulattal verte át ugyanazt a jugoszláv védőt. A labdát pontosan ugyanabból a szögből lőtte a kapuba, majd utána még többször dühösen a hálóba bombázta.

A bíró megértette, Zizinho képes lenne ezt a gólt tízszer is megismételni, nem volt tehát más választása, érvényt adott a találatnak.”

Túl Jugoszlávián. Jöhetett a csoportmérkőzések körmérkőzése. A WM-formációban lubickoló Zizinho gólpasszainak és főleg Ademir négy góljának köszönhetően Brazília 7-1-re verte Svédországot. Spanyolország se úszta meg, a vége 6-1. A figyelem középpontjában Zizinho, a gyors, akrobatikus és mosolygós ember, aki globális reklámként „funkcionált” országa számára. A labdarúgó, akit a Gazzetta dello Sport az olasz polihisztorhoz, Leonardo da Vincihez hasonlított. „A Maracana pályájának hatalmas vásznán lábbal hoz létre műalkotásokat” – írta az olasz lap.

Brazília legyőzhetetlennek tűnt. Kevesen gondolták, hogy Uruguaynak van bármi esélye, főleg úgy, hogy Zizinhónak és társainak egy döntetlen is elég lett volna. Az uruguayi labdarúgók azonban kissé eltértek a „tervtől”. Az 1950. július 16-án rendezett mérkőzésen, a Maracanában, 199 854 néző előtt egy nemzetet „taszított a mélybe” Uruguay azzal, hogy hátrányból, 2-1-es győzelmet aratva világbajnokságot nyert. A mérkőzés – a stadion neve után – a Maracanazo nevet kapta.

Nemzeti ünnepből nemzeti tragédia lett: hárman halálos szívrohamot kaptak, míg egy szurkoló öngyilkosságot követett el. És bár Zizinho nem volt személyesen felelős a traumáért, mégis a mosolygós futballista vált az elvesztett döntő szimbólumává. Olyannyira, hogy fél évszázadon át, minden év július 16-án ki kellett kapcsolni a telefonját, különben egész nap csörgött volna. „Az emberek egész Brazíliából azt kérdezgetik, miért veszítettük el a világbajnokságot” – mesélte Zizinho.

A brazil játékos pályafutását követően önkormányzati állást kapott Niteróiban, egy nyugodt városban. Egyszerű, becsületes emberként élt, úgy ismerték, mint aki szandálban megy a sarki pékségbe kenyérért.

Pedig Zizinho több volt egy önkormányzati alkalmazottnál, a futball da Vincije volt, és a labdarúgás ikonikus alakjának, Pelének a példaképe.

 

Az 1950-es labdarúgó világbajnokságra rányomta a bélyegét a második világháború. A 16 válogatott helyett, az aktuális politikai helyzet miatt összesen 13 indult el. Két négycsapatos, egy háromcsapatos, végül egy kétcsapatos csoportot csináltak a szervezők. A csoportelsők mellett a négycsapatos csoport másodikja jutott a körmérkőzés formájában megrendezett döntőbe.

 

 

Ki nyeri a 2022-es katari világbajnokságot?

6,00 – Brazília

8,00 – Franciaország

10,00 – Anglia

10,00 – Spanyolország

11,00 – Németország

12,00 – Olaszország

Ezt a fogadási lehetőséget a Sportfogadás/Labdarúgás/Világbajnokság2022/Végső fogadások útvonalon keresztül találhatod meg.


Kattints ide és fogadj a 2022-es Világbajnokság piacaira az Unibeten! Ha ezen a linken keresztül regisztrálsz, most 100%-os befizetési bónuszt és 10 ezer Ft ingyenes fogadást is kapsz!


 

Írj hozzászólást