Problémáktól gyötörve – A német válogatott helyzete

Joachim Löw nyilvánvalóan szeretne szépen búcsúzni a Nationalelftől, ehhez pedig a csoportból való továbbjutással meg is tette az első lépést. Azonban ez közel sem volt olyan egyszerű. Ugyan a portugálok ellen – az ellenfél hibáit is kihasználva – sikerült megvillantani a csapatban rejlő potenciált, a franciák és a mieink ellen rengeteg probléma volt a németek játékában, aminek következtében mindössze 10 percre volt Németország a 2018-as vb utáni újabb, kínos csoportkörös búcsútól.

 


(X) Regisztrálj a Büntetőn keresztül az Unibetre, és befizetési bónuszod mellé 10 ezer Ft ingyenes fogadást is kapsz ajándékba!  


 

Joachim Löw márciusi bejelentése, miszerint az Eb után elhagyja a német válogatottat, már a 2018-s oroszországi bukás óta érett. A bejelentés apropóján korábban már összegeztem a 15 éves Löw-érát, amiben kiemeltem a Nationaltrainer taktikai érzékét, majd azután az utóbbi években tapasztalható sikertelen generációváltást, aminek a Jerome Boateng, Mats Hummels, Thomas Müller trió is áldozatául esett. Nagy hír volt, hogy az utóbbi kettőt reaktiválta a kapitány az Eb-re, amit a közvélemény nagy része üdvözölt is, azonban a problémák ettől még közel sem oldódtak meg a játékban. Hiába a torna egyik legjobb játékoskerete, ha az egyéniségeket nem sikerül megfelelő rendszerbe integrálni.

 

FŐ KÉRDÉSEK AZ EB ELŐTT

A németek arra voltak a legkíváncsibbak a torna előtt, hogy a válogatott a három- vagy a négyvédős rendszert fogja-e preferálni. Az utóbbi időszakra az is jellemző volt, hogy Löw folyamatosan módosított, és így nem igazán volt a csapatnak jól bejáratott, állandó játékrendszere. A tréner végül a hármas lánc mellett tette voksát, pedig érdekes módon Lukas Klostermann személyében csak egyetlen olyan játékost nevezett a keretbe, aki képes jobb szárnyvédőt játszani, ráadásul a legutóbbi szezonban Lipcsében ő is inkább belső védőként szerepelt.

A megoldás erre a posztra végül Joshua Kimmich lett, akit a közönség inkább középre követelt, hiszen a Bayern Münchenben is ott tudta igazán kamatoztatni játékszervezői képességeit. A védelem közepére visszakerülő Mats Hummelsnek vezérként kellett funkcionálnia az utóbbi időben eléggé ingatag lábakon álló hátsó sorban, ezt bizonyította a spanyolok elleni, tavaly novemberi 6-0-s zakó is.

Bal oldali szárnyvédőként az Atalanta kulcsembere, Robin Gosens lett az első számú választás, aki később, Portugália ellen kulcsszereplővé lépett elő. A középpályán Jogi Löw a bőség zavarával nézhetett szembe, ahol csak Toni Kroos helye számított biztosnak. Mellette az egyaránt remek szezont futó Ilkay Gündogan és Leon Goretzka folytatott ádáz küzdelmet a csapatba kerülésért. Végül előbbi kapta meg a bizalmat, viszont eleddig a németek szemében Gündogan a torna egyik legnagyobb csalódása.

Thomas Müller visszatérése is vetett fel kérdéseket a támadóharmadban, ahol szintén széles merítési lehetősége volt Löwnek, azonban a stabilitás teljes mértékben hiányzott sok embernél. Leroy Sané, Serge Gnabry és Timo Werner sem tudott stabilan jó teljesítményt hozni a legutóbbi szezonban, ezért adta magát a kérdés a torna előtt, hogy Müller vezérként hogyan lesz képes beleintegrálódni a támadó szekcióba.

 

KÉTSÉGBEEJTŐ VÉDEKEZÉS

Németország három mérkőzésen öt kapott góllal zárta a csoportkört, és egy meccset sem tudott lehozni kapott gól nélkül. Mindhárom mérkőzésen komoly problémák voltak felfedezhetőek a Nationalelf hátsó sorában. A Löw-éra nagy részében jellemzően a hatékony letámadás volt a legfőbb védekezésbéli eszköz, azonban ennek a minősége is megsínylette az utóbbi évek zavaros folyamatait.

Az látható volt most is, hogy a csapat alapvetően erre építene, azonban az ellenfelek már egyre hatékonyabban játsszák ki a letámadási kísérleteket, ami után a hátsó sor eléggé védtelenül állt. A franciák elleni nyitómérkőzés előtt azzal a szokatlan szituációval kellett szembesülnie a német együttesnek, hogy ők a mérkőzés egyértelműen esélytelenebb csapata.

Löw eleinte igyekezett úgy megállítani a Kylian Mbappé vezette félelmetesen gyors francia támadásokat, hogy hátrébb rendelte csapatát. A szélvészgyors támadó oldalát fokozottan védte a Nationalelf Mathias Ginterrel és Kimmichel, illetve a hátrébb lépő Kai Havertz-cel. Azonban nyilvánvaló volt, hogy ez a fajta felállás teljesen testidegen a németektől, és ennek főleg a támadójáték itta meg a levét, az előre futballjuk teljesen kilátástalan volt.

A második félidőre feljebb is léptek, ami előrefelé ugyan hozott javulást, azonban a franciák többször is eldönthették volna a mérkőzést a kontrák ellen teljesen kiszolgáltatottá váló ellenféllel szemben. Hummels ugyan igyekezett vezérként funkcionálni, azonban megkopott sebessége nem jelent már akkora biztonságot, mint korábban. A portugálok és a magyarok ellen is sebezhető volt a védelem, amiért nagyrészt a háromvédős rendszer volt okolható.

 

Hiába kezdtek elsöprő lendülettel a portugálok ellen, egy szöglet utáni gyors kontraszituáció után hamar hátrányban találták magukat a németek, és utána is voltak még számukra veszélyes szituációk. Ginter (4) és Antonio Rüdiger (2) előszeretettel lépett feljebb labdabirtoklásnál, így Hummels (5) teljesen egyedül maradt hátul. Főleg Ginter pozícionálta úgy magát, mint egy négyvédős felállásban játszó szélső bekk. Itt Bernardo Silva (10) szerzett labdát, és nyomban rúgta előre a labdát Cristiano Ronaldo (7) felé, akivel Hummelsnek kellett kétségbeesetten hátra rohannia.

 


(X) Kattints ide és vegyél részt a napi Eb-sorsoláson és vidd el a részed a 300 millió forintból!


 

BÍZTATÓ ELEMEK, DE NAGYRÉSZT KILÁTÁSTALAN TÁMADÓJÁTÉK

Löw kezét már a 2014-s vb győzelem óta folyamatosan megköti, hogy a németeknek nincs egy klasszikus centerük. Miroslav Klose visszavonulása óta a csatár nélküli játék az egyedüli opció, ami a mai futballvilágban nem is jelent feltétlenül problémát. Sok csapat bizonyította már, hogy klasszikus center nélkül is lehet igen hatékony támadófutballt produkálni. Akkor már viszont gond van, amikor a csapat szenved és a mérkőzés végére nincs kit bedobni, akire végső mentsvárként fel lehet ívelni a labdákat. Márpedig a német játék sokszor akadozott, főleg a franciák és a magyarok ellen. Ahogy említettük is, a regnáló világbajnok ellen főleg az első félidőben volt kilátástalan a produkció. Támadásépítésnél Kroos és Gündogan indokolatlanul mély pozíciókat vettek fel, aminek következtében teljesen kiürült a középpálya.

 

A franciák teljesen uralták a középpályát. Kroos (8) és Gündogan (21) hátrébb helyezkedve nem tudott vertikális passzopciót biztosítani, így maradt a steril, átlós labdajáratás

 

A második félidőre a magasabbra feltolt védelemnek is köszönhetően már jobban összeértek a csapatrészek, de a franciák centrumban történő tömörülése sokszor a szélekre késztette a németeket.

A második mérkőzésen viszont már villogott a német csapat. A mérkőzés legjobbja egészen váratlanul a bal oldali szárnyvédő, Robin Gosens lett, akivel a portugálok nem tudtak mit kezdeni. Fernando Santos szövetségi kapitány sem tudott jól belenyúlni a meccsbe. Portugália négyvédős felállását remekül tudták a németek jobbra csalogatni, így pedig Gosens előtt hatalmas terület nyílt, hiszen a portugál támadók nem zártak vissza szorosan úgy, mint például a franciáknál Antoine Griezmann. Az átforgatásokban középen Müller játszott kulcsszerepet, aki megmutatta, hogy miért is hívják Raumdeuternek. A folyamatosan elmozgó portugál középpályás-vonalban folyamatosan megtalálta a réseket, ahonnan szervezni tudott.

 

A németek harmadik gólja tisztán illusztrálta Gosens (20) és Müller (25) szerepét. Müller folyamatosan belépett a feljebb lépő portugál középpályás mögé. Itt William Carvalho (14) mögül játszotta meg a félterületben lévő Kimmichet (6), aki ezúttal nem kint helyezkedett, hiszen Havertz (7) húzódott ki a helyére. Kimmich rögtön visszajátszotta a labdát Müllernek, aki pedig pörgette ki az időközben teljesen üressé váló Gosensnek. A portugál védelem eltolódott, Renato Sanchez (16) elöl ragad, Gosens nagyszerű ütemben tette be középre a labdát az érkező Havertz elé, akinek már csak be kellett azt passzolnia a kapuba. Sakk-matt.

 

Az első két meccsen Németország folyamatosan javuló tendenciát mutatott támadásban, ez viszont a magyar csapat ellen megszakadt. Az előrefelé játékban fő fegyverré előlépő szárnyvédőket a mieink hatékonyan tudták levédeni, így sokszor a kilátástalan labdajáratás maradt, aminek a végén menetrendszerűen egy beadás vagy egy beívelés jött, amikkel a németek – igazi center hiányában – nem tudtak mit kezdeni.

 

A magyar csapat remekül zárta a területeket, különösen figyelve a szélekre, ahol Kai Havertzet (7) is sikerült sok ízben izolálni. A németek tehetsége itt is két emberrel nézett szembe, miközben középen a magyar védelem őrzi a beadásra váró német támadókat.

 

A szervezetten védekező magyarok ellen végül csak Goretkzka és Jamal Musiala becserélése hozta meg a szükséges pluszt a német csapat számára. Előbbi sokkal nagyobb lendületet vitt a játékba a középpályán, mint a formán kívül játszó Gündogan, és végül az ő gólja mentette meg Németországot a korai búcsútól.

 

HOGYAN TOVÁBB?

A nyolcaddöntőben az eddig szintén nem túl meggyőző angolok várnak a Nationalelfre. A sebezhető védelemnek minden bizonnyal nehéz dolga lesz Raheem Sterling lendületes beindulásaival, aki eddig szinte egyedüliként tudott lendíteni a háromoroszlánosok játékán.

Kulcskérdés lesz a német szárnyvédők levédekezése is, ha csak Löw nem vált formációt. A magyarok ellen a második félidőben már 4-3-3-ban játszott a csapat, Kimmichel középen, Sanéval pedig a jobb oldalon. Löw nagy valószínűséggel középen ezúttal már Goretzkának fog bizalmat szavazni a gyengén játszó Gündögannal szemben, aki Leroy Sanéval egyetemben teljesen jogosan került a kritikák kereszttüzébe.

Írj hozzászólást