Ranieri újabb lehetetlen küldetése

Több, mint 1300 mérkőzés edzőként, több, mint 600 győzelem. Világszenzációt keltő bajnoki cím, néhány kellemetlen pofon. Hogy mi vár rá Watfordban, egyelőre megjósolhatatlan, a 70-et a múlt héten betöltő Claudio Ranieri mindenesetre emberes feladatot kapott. Ahogy az esetében már csak lenni szokott.


(X) Regisztrálj a Büntetőn keresztül az Unibetre, és befizetési bónuszod mellé 10 ezer Ft ingyenes fogadást is kapsz ajándékba!  


 

Hogy a közös pizzázás mennyit tett hozzá a Leicester City bajnoki címmel végződő, a teljes sportvilágot meghökkentő 2015–2016-os idényéhez, aligha számszerűsíthető, de nyilvánvalóan volt benne szerepe. Történt ugyebár, hogy Claudio Ranieri a minden meccsén minimum egy gólt kapó csapatának megígérte, a szezon első clean sheetjét közös pizzázással ünneplik, a cehet maga a mester állja. A kapott gól nélküli mérkőzés a 12. fellépésükön össze is jött a „rókáknak” – a Crystal Palace elleni 1-0 alkalmával –, de egy csavart azért beletett a rafinált tréner.

 A leicesteri Peter Pizzeriában mindenkinek magának kellett elkészítenie a sajátját, szakértő segítséggel. „Remélem, ez még erősebbé teszi a csapatszellemet. Az a legfontosabb, a második leglényegesebb, hogy a kemény munka mellett a játékosok élvezzék a tréningeket.” Olyannyira élvezték, hogy egészen a bajnoki címig meneteltek.

Ranieri watfordi antréját követően a rutinos Danny Rose igyekezett megragadni az esélyt egy ingyenkajára. „Mester, ha hozzuk a clean sheetet, kapunk vacsorát?” – fordult újdonsült edzőjéhez. „Hogyne, fiam. A klubkantinban” – érkezett a válasz. De nem csak humora és csapatépítő képessége teszi alkalmassá a bajban lévő együttesek megmentésére. Félelmet nem ismerő hozzáállása szintén. „Soha nem adom fel. Mindig a magam útját járom. Erős jellem vagyok, ambiciózus, eltökélt célom bent tartani a Watfordot” – mondta székfoglalójában.

 

 

Hogy mennyire rendíthetetlen, mindjárt az első edzői munkája idején megmutatkozott, az 1980-as évek közepén. A sokadik ligás Vigor Lameziát trenírozta, nem is akárhogy: a csapat a bajnokságot 12 veretlen meccsel kezdte, a tabella élén állt, Ranieri mégis lemondott azután, hogy összeveszett az elnökkel azon, miért kellene neki a prezident jó barátjának számító játékosügynök odaterelte futballistákat szerepeltetni. Azokat akarta, akikkel úgy érezte, nyerhet. Ám mert nem ez számított, összepakolt, és ment. Ez a fajta őszinteség, hogy mindenkit ugyanúgy kezel, legyen az tapasztalt játékos, újonc vagy szertáros, az egyik leginkább elismerésre méltó tulajdonsága, amit játékosai is rendre értékelnek.

Ettől még érte rossz tapasztalat is a szigetországban. A Fulhamet nem sikerült megmentenie, jobban mondva 17 mérkőzés után jobbnak látta a Khan família mással, a szezonban a harmadik edzővel megkísérelni a lehetetlent. Nem sokáig maradt azonban munka nélkül.

Egy héttel azután, hogy a londoniak elküldték a klubot a holtpontról elmozdítani képtelen edzőjüket, megcsörrent Ranieri telefonja. A vonal túlsó végén Francesco Totti jelentkezett. Egykori játékosa arra kérte a ma már 70 éves mestert, karrierjében másodszor foglalja el az AS Roma kispadját. Nem rossz csere, gondolhatnánk, csakhogy az a Roma, amelyik 2018 tavaszán még BL-elődöntőt vívott a Liverpoollal, egy évvel később a Bajnokok Ligája nyolcaddöntőjében búcsúzott az FC Porto ellenében (megágyazva az edzőváltásnak), 3-0-s vereséget szenvedett a Laziótól a városi rangadón, és addigra már 7-1-es zakóval köszönt el az Olasz Kupától – a Fiorentina szabta rá. Nem lehet hát azt mondani, túl jó pillanatában kérte fel a klub a város egykori szülöttét, de mint olyan, Ranieri nem mondhatott nemet. Ha hozzátesszük, hogy kevéssel azelőtt mondott le Monchi sportigazgató, ideálisnak végképp nem voltak nevezhetők az állapotok. Ranieri mégis bevállalta, amelynek elismeréseképp a Roma ultrái májusban, amikor már jól tudták, trénerét nem marasztalja a klub, egy molinót kifeszítve fejezték ki hálájukat:

„Mr. Ranieri! Ön ott volt nekünk, amikor szükség volt magára. Hívei ezúton szeretnék kifejezni tiszteletüket!”

 

 


(X) Hívd meg barátaidat és szerezz ingyenes fogadást, befizetési bónuszt, illetve bónuszpénzt összesen 75 000 HUF értékben! A meghívott barátaid pedig egy nagyvonalú üdvözlő bónuszt kapnak, tehát nem csak te, hanem ők is jól járnak.


 

Az Európa-ligát érő hatodik helyre vitte be a fővárosiakat, Watfordban némileg más a cél: az élvonalban tartani valahogy az újoncot. Az újabb angliai kaland nem is a római, sokkal inkább genovai szerepvállalásra hajaz. Majd’ fél évvel azután ugyanis, hogy Ranieri elhagyta az olasz fővárost, a Sampdoria hívta – micsoda véletlen: ahogy Rómában, Genovában is az elküldött Eusebio di Francesco helyét foglalta el –, éppen hét forduló után, ahogy ezúttal a Watford. A Samp a hét meccséből hatot elbukott, története legpocsékabb rajtját produkálta. Ranieri mégis behozta a 15. helyre. Nem volt pedig könnyű dolga, minthogy az eladásra szánt klubban – akkor jelentkezett be érte a Milwaukee Bucks NBA-csapatát részben birtokló Jamie Dinan, de a gyors üzletkötést nehezítette, hogy az elnök, Massimo Ferrero egyre csak feljebb srófolta az árat, nem is lett semmi az adásvételből – nem a játékosvásárlás jelentette a prioritást. Sokan tartottak azért attól, mi lesz, ha ugyanúgy nem sikerül Ranierinek visszaterelni a vágányra a Samp kisiklott mozdonyát, ahogy a Fulhamben, de sikerült, a jól bevált old school módszerekkel: kemény munkával, a tapasztalt játékosokban bízva, a klasszikus, és a Ranieri által is kedvelt 4-4-2-t alkalmazva.

 

„A LaLigát az Atlético vezeti, 4-4-2-t játszva. A Leicesterrel 4-4-2-es játékrendszerben nyertünk bajnokságot. A Lille ugyanebben a formációban éllovas Franciaországban” – védte meg koncepcióját az olasz.

 

Nem mintha neki ezzel a múlttal, eredménysorral, szakmai tapasztalattal bárki előtt vizsgáznia kéne. A clean sheeteket elég szép számban produkálta csapata – január végéig lett neki hat –, bár a pofonok sem kerülték el: a Lazio elleni 1-5 bizonyult a legfájdalmasabbnak, ami után a tipikus Ranieri-kommentár sem maradt el: „Ma este meglocsolom a játékosaimat egy kis olívaolajjal, megszórom őket egy kis sóval, megy rájuk egy kis paprika is, aztán élve felfalom őket.” A bennmaradáshoz az sem ártott, hogy a veterán Fabio Quagliarella Ranierinél megtáltosodva 11 góllal fejezze be a bajnoki idényt, úgy, mint a csatártárs Manolo Gabbiadini. A második genovai szezon a korábbiakhoz képest felért egy díszmenettel: kilencedik helyen zárt a klub, a korábbi szövetségi kapitány Cesare Prandelli nem átallotta kijelenteni, Ranieri érdemelné meg az év edzőjének járó elismerést.

 

 

Ha megmenti a Watfordot, Angliában is odaítélhetnék neki. A bemutatkozó mérkőzésén mutatott kiábrándító futball alapján úgy érezhettük, hegyeket kellene ahhoz megmozdítania, a második meccs nagy különbségű győzelme már sokkal ígéretesebbnek bizonyult. Hogy mekkora jelenleg a különbség a két liverpooli egylet között, azt Ranieri első két watfordi 90 perce elég érzékletesen példázza: amíg a Liverpool idegenben gurított egy ötöst, az Everton hazai pályán kapott ugyanennyit az újonctól. Utóbbihoz kellett 13 varázslatos perc a hajrában (Ranieri magic?), amelyben négy gólt rámolt be a Joshua King vezérletével parádézó vendég.

 

„Ha az Atlético, amelyik a világ egyik legjobban védekező csapata, hármat kap a Liverpooltól, mi is kaphatunk ötöt” – igyekezett életet lehelni a kiütéstől sokáig csak kóválygó játékosaiba Ranieri, a lelkifröccs úgy fest, hatott.

 

De ha már King: a korábbi bournemouth-i csatár február 1-én igazolt az Evertonba, Carlo Ancelottinál egyszer sem kezdett azonban, 137 perc jutott neki összesen, azalatt három lövésre futotta az erejéből. A Watfordban egyetlen 90 perc alatt három gólra (naná, hogy az Everton ellen). „Hazudott nekem” – mondta a norvég center Ancelottiról a nyáron, utalva arra, nem azzal hívta az olasz a „stolverkosokhoz”, hogy a tavaszt szinte teljes egészében a kispadon tölti. Úgy fest, egy másik olasz jóval nagyobb szerepet szán neki. Nincs is persze nagyon más választása Ranierinek. Ismaila Sarr mellett King és az FC Bruges-ből a nyáron szerződtetett Emmanuel Dennis számít még kapura is veszélyes játékosnak, illetve a még mindig csak 20 éves brazil, Joao Pedro.

 

 

Hogy hogyan állítja össze a csapatot, egyelőre kérdés, a Goodison Parkban szerepelt együttes akkor is jó kiindulópont lehet, ha Ranierire Angliában a „Tinkerman” nevet akasztották, amiért csapatán és annak szerkezetén bármikor képes változtatni (bár a bajnoki címmel végződő évadban éppenhogy ragaszkodott sztenderd tizenegyéhez).

 

„Húsz év után a kispadon szerintem elég sok edzőből lesz tinkerman – hangsúlyozta Watfordba megérkezve. – Minden évben változtatok valamit a játékfelfogásomon, különben nem lenne esélyem a futball legmagasabb szintjén megragadni. De minden edző más könyvből dolgozik, a lényeg, hogy az utolsó pillanatig küzdj, és soha ne add fel a harcot.”

 

Ha valamire, ezen képességére szüksége lesz a Vicarage Roadon.

 

Ki nyeri a Premier League 2021/2022-es kiírását?

1,91 – Manchester City

3,50 – Liverpool

4,25 – Chelsea

Ezt a fogadási lehetőséget a Sportfogadás/Labdarúgás/Anglia/Premier Liga/Végső fogadások útvonalon keresztül találhatod meg.


Kattints ide és fogadj a Premier League piacaira az Unibeten! Ha ezen a linken keresztül regisztrálsz, most 100%-os befizetési bónuszt és 10 ezer Ft ingyenes fogadást is kapsz!


Ha értékeled a munkánkat, támogasd működésünket egy kattintással:    Támogatom

Írj hozzászólást