RB Leipzig – Atlético Madrid: hogyan telt a matracosok szezonja és mi lehet a kulcs Gulácsiék ellen?

Az európai topbajnokságok lassan mindegyike a végéhez ér, a szezon azonban szerencsére nem fejeződik be, következik a Bajnokok Ligája hátralévő, rendhagyó szakasza. A csapatok egymeccses összecsapásokban mérkőznek meg egymással, a győztes pedig végül Lisszabonban emelheti fel a klubtrófeák „királyát”. Számos érdekes párosítás született a soroláson, ezek közül az egyik a Lipcse-Atlético mérkőzés. A következő cikkben az az Atlético szemszögéből közeledünk a mérkőzés felé, egészen a szezon kezdetétől.

Írta: Borókai Máté


Egyértelmű lenne az Atlético-siker? Fogadjunk, hogy izgalmas lesz a párharc!


Megújuló keret

Az alakulat 2012 óta valószínűleg a legtöbb nehézséget tartogató bajnoki szezonján van túl. 2019 nyarán kivásárolták szerződésükből Rodrit, Lucast és Antoine Griezmannt is. Emellett egy generációváltás is végbement ezzel egyidejűleg, a klub legendái, Diego Godín, Juanfran és Filipe Luís is távoztak.

Az Andrea Berta vezette szakmai stáb komoly feladat elé nézett: a védelem megerősítésére érkezett Felipe, Lodi, Trippier és Mario Hermoso, valamint kölcsönből visszatért az Intertől a súlyos térdműtétjéből lábadozó Sime Vrsaljko is. A középpályára Rodri helyére Marcos Llorentét sikerült megszerezni, Héctor Herrera pedig ingyen került Madridba, miután a Porto csapatánál lejárt a szerződése. A csatárposztra máig érthetetlen módon igazolták 500 ezer euró értékben a Benfica B csapatától Ivan Saponjicot, akinek a leigazolása mögött valószínűleg egy szép gesztus állhat a Benfica részéről, az Atleti ugyanis nem kevesebb, mint 126 millió euróért megszerezte a portugál csapat és az európai foci valószínűleg legnagyobb tehetségét, Joao Félixet.

A szezon alakulása: hogyan jutott el a csapat idáig?

A bajnokság kezdetével két újonc, Lodi és Trippier is stabilizálták magukat a kezdőtizenegyben, míg a védelem közepén Giménez és Savic, majd nyár talán legjobb igazolása, Felipe váltak állandóvá. Oblak mellett a Koke-Saúl páros természetesen továbbra is „érinthetetlen” maradt, Rodri helyét azonban Thomas foglalta el, aki kiváló teljesítményével teljesen „kifagyasztotta” Llorentét és Herrerát a csapatból. A támadószekcióban balszélsőként a kezdetekben Lemar kapta a legtöbb bizalmat, bár több meccsen Vitolo is jolly jokernek bizonyult. A kilences posztján Diego Costa és Morata váltogatták egymást, hol egyikük, hol másikuk sérülése (vagy eltiltása) miatt. Közvetlen a csatár mögött/mellett pedig Félix tudta bebetonozni magát.

A taktikai változás az első meccsektől kezdve megfigyelhető lett. Simeone rendszerében a két szélső védőnek mindig is kritikusan fontos szerepe volt, nem csak a rendszerszintű védekezésben, de a támadásokban is. Az előző években a 4-4-2 két szélén játszó középpályás rendre a pálya közepe felé húzódott támadásépítéseknél, teret adva ezzel a két említett poszton játszók felfutásainak. Az idei szezonban Simeone Lodi, valamint Trippier kezdőpozícióját is feljebb helyezte, szinte egyvonalba hozva őket a középpályás sorral. Így egy egészen fura, mondhatni 2-6-1-1-es szisztéma alakult ki.


A játékképet tekintve a markáns defenzív játékstílus és az erős kontrajáték megmaradt, a támadásépítésben viszont a helyzetek száma szignifikánsan megnövekedett.


Ennek kapcsán érkezünk el az Atlético egyik legnagyobb idei hiányosságához.

A befejezéssel ugyanis komoly problémák adódtak, a csapat a bajnoki szezon során például akcióhelyzetből 35 gólt szerzett, miközben a helyzetek minősége (xG) csaknem 43 gólt predesztinált volna. Ennek egyik és talán legfőbb oka, hogy Diego Costa a remek előszezon ellenére (ismét) nem tudta régi formáját felidézni, rengeteg felejthető mérkőzése mellett a találatokkal is adós maradt, a világjárvány okozta szünetig mindössze 2 gólt és 3 gólpasszt tudott felmutatni. Thomas Lemar szintén nem tudta megváltani a világot, egészen pontosan egyetlen egy gólpasszt vagy gólt sem jegyzett a szezon során, posztriválisa Vitolo, akinek ugyan volt egy döntő gólja a Leganés ellen, adós maradt a további jó teljesítménnyel. Joao Félix adaptációja sérülésekkel volt tarkított, de egészséges állapotában is messzebb játszott az ellenfél kapujától: rendre a csatárpár mögül, a szélekről, mélységből indult meg és bár sok lövéssel próbálkozott, inkább a meglátásaira és kulcspasszaira akart hagyatkozni Simeone. Igaz, 6 gólt és 3 gólpasszt ő is felmutatott a szünet előtt. A legbíztatóbb teljesítményt ilyen tekintetben a Morata-Correa duó hozta: a spanyol centernek volt egy 6 meccses gólszerzési sorozata, a szünet előtt összesen 12 góllal zárt, ami mellé 3 gólpassz is társult. Az argentin jobbszélső 7 gólt és 8 gólpasszt jegyzett, amivel jelenleg is legeredményesebb szezonját jegyzi piros-fehérben.

Anfield, újraindulás és ráfordulás a BL-mérkőzésre

A Poollal folytatott idegenbeli mérkőzés nem is feltétlenül csak amiatt volt fontos, mert az Atléti folytathatta a BL-győzelemért való versenyfutást, hanem növelni tudta a játékosok magabiztosságát, ami a szünet után a kapu előtt is megmutatkozott, emellett Marcos Llorente neve is ekkor robbant be a köztudatba.

Atlético támadási formáció példa 1. Joao Félix visszalép a második hullámba, a széleken érkező Llorente és Carrasco a kapu felé törnek, akiknek a csatár nyit területet.

A járvány okozta kényszerszünet az addigra teljesen kimerült keretnek és a sérülteknek (mint Morata, aki Angliában sérült meg a mérkőzés végén) megváltásként érkezett. A restart előtti edzéseken az addig otthon készülő, feltöltődött játékosokat az erőnléti edző, „Profe” Ortega nagyszerűen szintbe tudta helyezni egymással és bár a Bilbao elleni mérkőzésen a kihagyás nyomai erősen megmutatkoztak, a szezon végéig tartó periódusban egy mondhatni teljesen más Atléticoval találkozhattunk. A taktikai anomáliák kezdtek elsimulni, a transition játékban sokkal kooperatívabban működött a csapat egésze, a befejezés tekintetében szemre is érezhető volt a javulás.


Ennek következtében az Atleti a La Liga egyik legtöbb gólt szerző csapataként végzett a 28. forduló utáni periódus tekintetében, valamint jelenleg egy 18 meccses veretlenségi sorozatot folytatnak az összes sorozatot figyelembe véve.


Itt kell megjegyezni, hogy ennek a lehetővé tételéhez két egyéni teljesítmény is komoly mértékben hozzájárult. Az egyik ezek közül természetesen Marcos Llorente, aki – talán túlzás nélkül – egy teljesen új dimenziót adott az Atlético támadójátékának. A védekező középpályásból jobbszélsővé, majd visszavont csatárrá avanzsált spanyol fizikai képességei, szívóssága és kifejezetten jó befejezőkészségei lehetővé tették, hogy a csapat sokkal agresszívebben és hatékonyabban vezényelje a letámadásokat. A másik kiemelkedő játékosról kevesebb szó esik, és pont emiatt gondolom úgy, hogy ő lehet az igazi „titkos fegyver” a Lipcse ellen.

Ez pedig nem más, mint Yannick Carrasco.

A belga szélső januári érkezése után az erőnléti hátránya miatt nem tudta magát meghatározó alakká formálni, a kényszerszünet azonban számára is új lehetőséget teremtett. A Llorente kapcsán felsorolt karakterisztikák, mint a szívósság, az agresszív támadójáték és robbanékonyság az első atléticos időszakát futó Carrasco tipikus jellegzeteségei voltak, ezeket a képességeket a szünet után sikerült visszanyernie és kamatoztatnia, Simeone pedig bizalmat szavazott neki, amit 4 gólpasszal és 1 góllal hálált meg. Emellett védekezés tekintetében egy sokkal érettebb játékos tért vissza a kínai kitérőről, ez pedig mondani sem kell, hogy hatalmas pirospontot jelent az Atlétinél.

Atlético támadási formáció 2. Llorente a csatár mögül támadja az ellenfél kapuját, mellette Correa felfutásával egy szélső opciót biztosít a csapatnak. Carrasco a mási oldalon befelé futva támadja az ellenfél kapuját a csatár mellett/előtt érkezve.

Mindezeket figyelembevéve, a Lipcse ellen úgy gondolom 3 tényező lehet meghatározó az Atlético számára:

  1.  Erőnlét. Talán a legfontosabb a három közül, a csapat fizikailag kimerítő játékához tökéletes állapotban kell lenniük a kerettagoknak. A La Liga és Bajnokok Ligájának tekintetében is évek óta a meccsenkénti megtett távolság élmezőnyébe tartoznak a madridiak játékosai (pl.: Koke, Saúl), a Lipcse ellen sem várhatunk mást, így a felkészülés (ismét) meghatározó lesz.
  2.  Thomas Partey felépülése. Thomas tekintetében említésre került, hogy Rodri jogos utódjává tudott válni a kezdőtizenegyben, a mélységi játékszervezésben és a védekezési feladatokban is oroszlánrészt vállalt, emellett pedig az 5 európai topliga tekintetében ő rendelkezik a legmagasabb, 88,3%-os mutatóval a sikeres cselek tekintetében a középpályások közül. A Real Sociedad elleni, utolsó bajnokin combsérülést szenvedett, felépülése rendkívül fontos lesz az Atlético számára.
  3. Llorente és Carrasco formájának megtartása. A két focista szereplése a részletezett okok miatt kifejezetten fontos lesz. Ha sikerül a szünet utáni taktikát és hatékonyságot a BL-re is átültetni, akkor a Lipcse elleni mérkőzésen egészen biztosan jó esélyekkel indul majd Cholo Simeone alakulata.

Hétfői hír, hogy Angel Correa és Sime Vrsaljko sem utazik Lisszabonba, miután mindkettejük koronavírus tesztje pozitív lett.

 

Írj hozzászólást