Egyéni sportoló egy csapatjátékban? – Ronaldo hazatérése

Most, hogy túl vagyunk minden idők legőrültebb transzferidőszakbeli 24 óráján – ennél eszelősebbé akkor válhatott volna legfeljebb a péntek, ha Kylian Mbappé is aláír Madridban –, egyfelől érdemes tán visszatekinteni a történésekre, másfelől pedig feltenni az egyik legégetőbb kérdést: vajh’ ugyanannak a Cristiano Ronaldónak tapsolhatnak a United hívei, mint aki egy 2007-es Bolton elleni mérkőzésen olyannyira bohócot csinált jobbhátvédjéből, Henrik Pedersenből, hogy a legendás Sam Allardyce 28 perc elteltével lekapta a dánt a pályáról, s amikor a riporter a találkozó után azt kérdezte tőle, játékosán ejtett-e sebeket a megalázó majd’ félóra (három gólpasszt adott azalatt mellőle Cé), Big Sam visszakérdezett: „Sebeket? Egy kib…ott plasztikai műtétre lesz szüksége ezek után.” 


(X) Regisztrálj a Büntetőn keresztül az Unibetre, és befizetési bónuszod mellé 10 ezer Ft ingyenes fogadást is kapsz ajándékba! 


 

Alighanem a 2007-es bajnoki emlékképei is felvillantak Sir Alex memóriájában, amikor a Ronaldo-City házasság (rém)híre apropóján pánikoló United-elöljárók arra buzdították, akárcsak 2003-ban, ezúttal is vesse latba tekintélyét, és győzze meg egykori neveltjét, Manchester vörös felét válassza a kék helyett. Nem csak Ferguson, Ronaldo egykori csapattársai is mozdultak a „ne merészelj oda…” vezérelv mentén (a hadtest élén Rio Ferdinanddal), a mentőakció márpedig sikeresnek bizonyult. Bár csütörtök este még azt gondoltuk – lelki szemeim előtt pedig már láttam is égni a Ronaldo feliratú United-mezeket –, a City gazdagodott minden idők egyik legnagyszerűbb futballistájával, az elmúlt tíz év egyik legkiválóbb gólvágójával, péntek délután mintegy derült égből villámcsapásként landoltak a posztok:

Ronaldo megegyezett a Uniteddel. Ami a futballromantikusoknak nyilván happy end, „ennek így kellett történnie” típusú hollywoodi kanyar, mégis, számos kérdést generáló történet.

Mielőtt azonban belefognánk azok kitárgyalásába, muszáj visszatérni a csütörtökre, és a Guardiola-Ronaldo egybekelés lehetőségére, mert azért az igencsak nehezen tűnt volna működőképesnek. Hogy CR7 együtt dolgozzon Peppel, aki világéletében nehezen tűrte a hatalmas egókat (lásd Zlatan-, Ronaldinho-, Eto’o-sztorik)?!

Beleillik vajon a City bár csillogó, mégis roppant egységes csapatjátékába ez a senki mással nem törődő „énkirály”? Mert nyilván Messi is szigetet képezett Barcelonában, de leginkább a játéktudása és a csapatra gyakorolt hatása apropóján, nála sosem tűnt úgy, előbbre való az én, mint a csapat. Ez persze csak perspektíva kérdése, az eredmény ugyanaz lett Messivel, mint Ronaldóval: diadalok sora.

Mert Cristiano Ronaldót is a győzelmi vágy élteti (amellett, hogy egyénileg is ő akar lenni a legjobb, a legeredményesebb), legfeljebb a sorrend más nála: neki magának kell győznie, hogy ő legyen a legnagyobb, a legkiválóbb, minthogy azonban a Ronaldo-győzelmek egyben csapatsikert is jelentenek, mindenki nyer. Egyéni sportoló egy csapatjátékban, ám mert egymaga is képes (volt) győzelemre vinni az övéit, senkit nem érdekelt soha, önnön magáért, vagy a csapatért nyer.

Nyert (vele a csapat is) és kész.

Mármost az egyik kérdés épp az, nyer-e vele a United? Anyagilag biztos, az átigazolás hírére mindjárt emelkedett például a United-részvények ára. Hogy Ronaldo átigazolási díja (15+8 millió euró a hírek szerint), valamint a busás bére (évi 31 millió euró volt a Juventusban, de ennél állítólag jóval kevesebbet kap az Old Traffordon) a mezeladással öt perc alatt visszajön, tévhit – a mezekből manapság a klubok töredéknyi pénzt (5-8 százalékot) látnak legfeljebb, az Adidas épp azért fizet évi sok tízmillió fontot a Unitednek, hogy a mezértékesítés aztán az ő haszna legyen. Ettől még a csecsebecse-kereskedelem (merchandising), a United social mediabeli megjelenése, értéke (a Juve Ronaldo szerződtetését követően néhány hónap alatt több, mint 10 millió új követőt szerzett az Instagramon) rendkívüli mértékben megnő, röviden: jócskán növekszik a klub piaci értéke.

No de mi lesz a pályán? A 36 éves Ronaldo nyilvánvalóan más, mint a 23 éves volt, már régen nem a védőket halomszám kicselező szélső, hanem egy két lábon járó gólgép, egy könyörtelen befejező, amúgy épp az, akire a Unitednek (az alighanem maradó Edinson Cavani mellett is) szüksége van (meg kéne még neki persze egy piszok jó hatos/nyolcas).

Ronaldót nagyjából a második madridi évétől nevezhetjük egyértelmű gólfelelősnek, aki az évek alatt ütemesen dobta le magáról az előkészítő szerepét, és vált kegyetlen gólvadásszá (madridi csúcsidényeiben zsinórban 53, 60, 55, 51, 61, majd 51 gólt szerzett), miközben gólpasszai száma egyetlen idényt leszámítva inkább csökkent, legfeljebb stagnált: 18, 15, 13, 17, 23, 15. Nincs ezzel baj, átalakult a szerepe, és nyilván befejező lesz a Unitedben is, reményei szerint Paul Pogba, Jadon Sancho, Marcus Rashford, valamint Bruno Fernandes kiszolgálásában.

Hogy a portugál honfitárs (aki ugyancsak agitálta Ronaldót a United melletti döntésben) valamelyest Cristiano árnyékában képes lesz-e ugyanarra a csodafutballra, mint amit Manchesterbe igazolása óta folyamatosan mutat, persze kérdés, elméletben kapott egy játszótársat, akit még látványosabban etethet fo(ri)ntos labdáival.

És ugye Ronaldo 36 évesen is zseniális befejező, hihetetlen gólérzékenységgel, még mindig vonzza a labdát, hogy aztán azt a különleges rúgótechnikájával, pazar fejjátékával juttassa a kapuba. Nem mellesleg pedig (Cavanihoz hasonlóan) a tökéletes példa a fiataloknak, rá fel lehet nézni, edzésmunkáját, profizmusát, hozzáállását érdemes mintának tekinteni, a labdarúgás iránti alázatát pedig követni: ő mindent, de tényleg mindent alárendel azért, hogy még jobbá váljon (egy ideje értsd úgy, hogy szinten tartsa magát).

Ugyancsak kérdés persze, Ronaldónak volt nagyobb szüksége a Unitedre, vagy a manchesterieknek rá?

Tény, Ronaldo nem érezte már jól magát Torinóban, elvágyódott, minthogy pedig Florentino Pérez becsukta előtte a Bernabéu kapuját, maradt a Premier League. A hazatérés mondhatni, az Álmok színháza, ahonnan 18 évesen elindult világhódító útjára. Azzal a céllal tér vissza, hogy a Unitedet ismét trónra ültesse.

Ha azt vesszük, hogy az elmúlt öt évben az MU átlagban 17,4 ponttal maradt le a City mögött, a küldetés kegyetlenül nehéz. És alighanem egy Ronaldo szintű klasszis kell ahhoz, hogy teljesíthető legyen. De vajon a 36 éves Ronaldo elég-e ehhez? Ha Pogba, Bruno, Sancho, Rashford, Greenwood, Martial mellett történetesen a 26 éves Cristiano futballozik, nincs ember, aki úgy vélné, a United bármely riválisánál esélytelenebb a bajnoki címre. A 37-et februárban betöltő Ronaldóval a csatársorban a válasz a felvetésre korántsem ilyen egyértelmű. A torinói három évében a 90 percenkénti gólátlaga (11-esek nélkül) sorrendben 0,54, 0,59, 0,74 volt. Az utolsó három madridi évében még 0,82, 0,67 és 0,9. 

A Spursnél egy ugyancsak (ex) madridi ikon, Gareth Bale homecomingja nem lett olyan dicsőséges, mint azt remélték, két alapvető különbség azonban akad. Egyrészt a walesi az azt megelőző szezonban vajmi keveset játszott (bő 1000 percet mindössze), másrészt amíg londoni trénere (JM) nem különösebben kedvelte/ismerte el,

Solskjaer a volt csapattársat köszöntheti ismét a carringtoni edzőcentrumban,

akiről a bejelentés előtti, pénteki sajtótájékoztatóján úgy nyilatkozott:

 

„Tudja, mit érzünk iránta, ha el akarna jönni a Juventusból, mi itt vagyunk neki.”

 

Haza is talált.

 

Hány gólt szerez Cristiano Ronaldo az idei Premier League-szezonban?

1,38 – 24,5-nél kevesebbet

2,80 – 24,5-nél többet

Ezt a fogadási lehetőséget a Sportfogadás/Anglia/Premier Liga/Végső fogadások/További ajánlatok útvonalon keresztül találhatod meg.


Kattints ide és fogadj Premier League piacokra az Unibeten! Ha ezen a linken keresztül regisztrálsz, most 100%-os befizetési bónuszt és 10 ezer Ft ingyenes fogadást is kapsz!


Kiemelt fotó: Getty Images

Írj hozzászólást