Szoboszlai a vezér, Nego a főnyeremény, de mi a csapat gyenge pontja? – 7 pontban a magyar válogatottról

Fantasztikus héten van túl a magyar labdarúgó válogatott, három meccsen maradt veretlen, két „sorsdöntő” mérkőzést nyert meg, és a mutatott játék is kifejezetten tetszetős volt. A magyar szurkolók boldogok lehetnek, hiszen a csapat tartalékos felállásban is képes kiemelkedő teljesítményre. Az összkép természetesen túlnyomórészt pozitív, de vannak bizonyos tanulságok, amiket érdemes megvitatni. Mélyebb elemzés helyett jöjjön egy rövidebb összegzés!


(X) Fogadj élőben a Ferencváros BL-meccseire, és nyerj 3500 Ft értékű ingyenes fogadást!


 

1. VAN EGY VILÁGKLASSZIS LABDARÚGÓNK?

Kezdjük is a legfontosabbal: Szoboszlai Dominik egy olyan dimenzióban él és mozog jelenleg, amit nem hiszem, hogy sokan gondoltak volna. A RB Salzburg arcpirítóan fiatal labdarúgója briliáns, bátor, és önbizalommal teli. A válogatott fiatal vezérének kérdéskörében a rúgott gólok, gólpasszok, és szabadrúgások bár fontos dolgok, a miértek, és az odavezető út talán még fontosabb. Hiszen Szoboszlai nem először tett mentális felkészültségének tanúbizonyságot. Már a korosztályos válogatottakban is megmutatta, lehet rá számítani a „clutch”-szituációkban is – az U17-es Eb-selejtezőkön például Oroszország és Norvégia ellen is az utolsó percben szerzett bombagóljával segítette győzelemhez a csapatot. Ezekben a döntő pillanatokban mutatott varázslatos teljesítményekben válik igazán érdekessé Szoboszlai életének minden momentuma.

Az igazán nehéz helyzetekben, amikor senki másnak nincs sem fizikális, sem mentális ereje, akkor válik az átlagos és a zseniális ketté. Ilyenkor érthető igazán Szoboszlai Dominik kapcsolata a mentális és fizikális felkészítésért felelős Shane Tusuppal, az önbizalomtól sugárzó interjúalanyként mondott mondatai, illetve a tízes mezben felvillantott pimaszságai, cselei, bátor megmozdulásai.

Régen vártunk már egy olyan futballistára, aki magyar mezben képes inspiráló lenni, nemcsak a pályán mutatott teljesítménye, hanem a személyisége, profizmusa, és az élethez való hozzáállása által is. Talán Dominik már most világklasszis, talán még csak a kapujában áll, de az kétségtelen, hogy megvan benne a potenciál, hogy nemzetközi szupersztárrá váljon. Azt ajánlom, becsüljük meg!Fantasztikus héten van túl a magyar labdarúgó válogatott, három meccsen maradt veretlen, kettő két „sorsdöntő” mérkőzést nyert meg, és a mutatott játék is kifejezetten tetszetős volt. 


 

2. TÖBB MINT 11 NEMZETKÖZI JÁTÉKOSUNK VAN

Sőt! Jelen helyzetben, egy labdarúgó-válogatottnak igen komoly rotáción kell átesnie, ha három meccset kell lejátszani egy héten belül. Nos, a magyar válogatott, nem kis meglepetésre, kitűnően vizsgázott ebből a szempontból. Olyan játékosok, mint Varga Kevin, Könyves Norbert, Dibusz Dénes, Bese Barnabás vagy Kecskés Ákos is jó teljesítménnyel rukkoltak elő, megerősítve a kapitány azon szavait, miszerint a jelenlegi válogatott-közösség egy nagybetűs csapat..

Fontos megérteni, hogy mindez két dolognak köszönhető. Egyrészt annak, hogy Marco Rossi láthatóan jól kezeli az öltözőt, ezáltal együtt gondolkodó és együtt is érző társaság alakult ki. Bárki kap lehetőséget, annak a játékosnak lesz önbizalma a stáb, illetve a játékostársak megerősítésén keresztül. Ezt Gera Zoltán is kiemelte a törökök elleni mérkőzés után, a Nemzeti Sportnak nyilatkozva:

 

„Itt nincsenek cserejátékosok. Mindenki ugyanúgy dolgozik, sikerre éhes, győzni akar, és egymásért is küzdenek.”

 

A másik ok pedig a szövetségi kapitány konzekvens játékelképzelésének köszönhető. Mivel Rossi játékelképzelése változatlan, a játékoskeret kiválasztásának szempontjai is azok. Ezért hasonló karakterek futballoznak az adott posztokon, azonos feladatkörökkel, azonos elvárásokkal. Egy ilyen tiszta helyzetben a cserejátékos dolga könnyebb, a beilleszkedés zökkenőmentesebb, a folyamatos játék pedig megvalósítható az éppen aktuális csapatösszeállítástól függetlenül.

 

3. BOTKA ENDRE VALÓDI, DE NEM TÖKÉLETES MEGOLDÁS A HÁROMVÉDŐS RENDSZERBEN

Amikor az Izland elleni meccs kezdőcsapata hivatalossá vált, sokan gondolhatták, hogy Fiola Attila fog a hátsó szekcióban szerepet kapni, de végül Botka Endrére esett a kapitány választása. A párharcokban erős, fürge, és megbízható ferencvárosi játékos újra megmutatta, hogy képes a legmagasabb szinten is kiemelkedőt nyújtani. Bebizonyította, hogy erős ellenfelek ellen, nagy nyomás alatt is képes kiegyensúlyozottan teljesíteni, a meccset nagyban befolyásoló mentése a hosszabbításban pedig önmagáért beszél.

De nem lennék futballedző, ha nem látnám Botka szerepeltetésének negatív oldalát is. A probléma ugyanis a Marco Rossi-féle játékelképzeléssel van összefüggésben. A labdakihozatalok során a magyar válogatott már a modern labdarúgás követelményeinek megfelelően futballozik, ahogy erről már írtam korábban. Ezekben a játékhelyzetekben a földön tartva a labdát, az ellenfél térfelére rendezett állapotban szándékozik megérkezni, ott pedig előnyöket keresve helyzeteket kidolgozni.

Válogatott szinten ezt könnyű elképzelni, annál nehezebb megvalósítani. Mivel a magyar válogatott háromvédős rendszerben játszik, így a két szélességben helyezkedő belső védők szerepe kiemelten fontos. Legtöbbször ugyanis a labdajáratás eredménye az, hogy ezeken a játékosokon múlik a labda előrehaladásának minősége. Ha ez a két játékos jól lát a pályán, van szemük a felpasszokhoz, és meg is tudják ezeket a passzokat valósítani, akkor a középpályásoknak és csatároknak könnyebb dolguk van.

Willi Orbán ebben a tekintetben kihagyhatatlan láncszeme a magyar válogatottnak: nemzetközi szinten is kiemelkedő a felpasszokat illetően. Szalai Attila pedig ballábas lévén ugyancsak nélkülözhetetlen, az átlós passzok lehetőségénektekintetében különösen.

Ekképpen, ha Botka játszik a jobb oldali belső védő poszton, akkor Orbán a védelem középen helyezkedik, ami a védekezésünk stabilitása szempontjából előnyös, a labdakihozatalokat tekintve viszont hátrányos.

A megoldás: egy megbízható középső védő, akinek jelenléte megengedhetné Orbán szerepeltetését a jobb oldali belső védő posztján. Kecskés Ákos és Lang Ádám jó megoldási alternatívát jelenthetnek továbbra is, de vajon kínálhat-e perspektívát a magyar bajnokságból Baráth Botond vagy Batik Bence? Jelen állás szerint Marco Rossinál Botka nyeri ezt a versenyfutást.

 

4. NEGO LOIC, AZ ODAILLŐ SZÁRNYVÉDŐ

Marco Rossi játékelképzelésében a magyar válogatott szélső támadók nélkül futballozik. A mai modern futballban viszont a szélességi területek kezelése kulcskérdés. Egy régebbi elemzésemben így írtam erről:

 

„A szélső területek felvétele azért fontos, mert a játék szabályai értelmében a futballpályán a kapuk mindig középen helyezkednek el. Ennek megfelelően, a belső területek dominálása a legfontosabb az összes lehetséges terület közül, hiszen a meccset eldöntő gólhoz onnan vezet egyenesen az út. A szélső területek felvétele ezért kulcskérdés: a szélen helyezkedő játékosok széthúzzák, a szélen történő gyors és lapos passzok odavonzzák az ellenfelet, ezáltal területeket nyitva a pálya belső részein.”

 

Ebből a gondolatmenetből kiindulva, ha nincsen olyan játékos a szélességi területeken, aki hajlandó – és képes is – széthúzni az ellenfél védelmi vonalát, akkor a belső területeken nehezebb lesz előnyöket kialakítani. Fiola Attila – bár próbálkozik – ritkán tudja az ellenfelet kényelmetlen helyzetbe hozni, ezáltal a szélességi játéka nem hatékony, veszélytelen, és ezáltal a belső területekre erősen hatással van. Bese Barnabás lehetne még megoldás, viszont ő a labdakihozatalokban nincs megfelelő szinten.

És itt jön a képbe Nego, aki mozgékony, kiemelkedően agilis és képes bejátszani szélességben az egész pályát. Nemcsak a felállt védelem elleni játékban, hanem magasan letámadó csapatok ellen fontos labdakihozatalokban is ő a tökéletes megoldás, amit nemcsak az izlandi gólja, hanem a törökök elleni teljesítménye is bizonyított. Egyetlen probléma (amit Marco Rossi is kihangsúlyozott), hogy a klubcsapatában Márton Gábor kinevezése óta többnyire középen futballozik.


 

5. HOLENDER FILIP KIVÁLÓ FUTBALLISTA, DE BÁRCSAK LENNE EGY NEGO A BAL OLDALON IS

Az előző pontban leírtakkal szorosan összefüggésben: ha a szárnyvédők nem képesek az ellenfelet kényelmetlen helyzetekbe hozni szélességi játékuknak köszönhetően, a belső területeken játszó játékosok látják ennek kárát. Fiolával ellentétben Holender bátran támad és kifejezetten jó teljesítményeket nyújt, a bal oldali védőként is. Azonban jobblábas mivolta gondokat okoz Marco Rossi játékelképzelésének bizonyos részleteiben.

Ugyanis, ha az ellenfél védője nem tart attól, hogy a külső területek felé esetleg párharcot veszíthet, akkor bátrabban fog befelé segíteni a többi társának. Ezzel nem is lenne probléma, de azokon a belső területeken található Szoboszlai Dominik és Kalmár Zsolt is, akiknek nagyon fontos lenne, hogy jókor jó pozíciókban kapjanak labdákat.

De mivel Fiola a jobb oldalon passzív és védekező felfogású, Holender pedig a bal oldalon labdával és labda nélkül is folyamatosan befelé mozog, a belső területek hatékony elosztása és kihasználása majdnem lehetetlen.

Hangya Szilveszter megoldás lehetne, de a nemzetközi rutin hiánya nála komoly hátrány. Holender így jelenleg a legjobb megoldás, Marco Rossi bízik benne. De mi lenne, ha Tamás Krisztián vagy éppen (most kapaszkodjatok meg) Zsótér Donát kapná meg a sanszot ebben a szerepkörben?


 

6. A NAGY-SZOBOSZLAI-KALMÁR-SALLAI KVARTETTNEK MÉG ÖSSZE KELL SZOKNIA

Túl egyszerű lenne azt mondani, hogy a négy, belső területeket kontrolláló játékosunk együttműködése kijavíthatatlan. De miért maradt hiányérzet a magyar szurkolói közösségben? Először is azért, mert a játékosok területelosztási tevékenysége (ki, mikor ésés hol próbál labdához érni) nem volt optimális. Kalmár sokszor találta magát Szoboszlaihoz túlságosan közel, Sallai Roland kevésszer ért labdába a belső területek telítettsége miatt, Nagy Ádám pedig túlbuzgó módon keltett zavart csapattársai körében a középpályás szerkezetben.

A másik ok talán még ennél is fontosabb. Az első pontomban felteszem a kérdést: Szoboszlai személyében van egy világklasszis labdarúgónk? Nos, egy világklasszis labdarúgó akkor képes világklasszis teljesítményt nyújtani, ha folyamatosan játékban van, és az általa preferált játékhelyzeteket képes újra és újra kihasználni.

Ezek a szituációk a kapu előtti lehetőségek és azok kreatív megoldásai lennének Dominik számára, de ha ott nincs hely, vagy egy másik csapattárs rosszul helyezkedik, az ellenfél számára könnyebbé válik ezeknek a szituációknak az elkerülése.

Természetesen a szélső védők karakterei is nagy szerepet játszanak ebben a helyzetben. Mint fentebb említettem, mind a két oldalon olyan játékosok szerepelnek, akik a belső területek elosztására hatással vannak. Az várható a jövőben, hogy ezek a futballisták fejlődnek ebben a tekintetben a szélső védőinktől függetlenül, összeszoknak, és okosabban kezelik Szoboszlai játékhelyzet-kialakítási folyamatait. Továbbá, ha Nego szerepel a jobb oldalon, máris könnyebb lesz széthúzni az ellenfelet, ezzel segítve a belső játékosokat több területhez.


 

7. A KÖZHANGULAT HATÁSA A PÁLYÁN IS VISSZAKÖSZÖNT

Ahhoz, hogy egy közösség sikeres legyen, a környezetnek inspirálónak és pozitívnak kellene lennie. Többször fordult már elő, hogy az ország közhangulata komolyan befolyásolta a játékosok érzéseit, ezáltal a csapat teljesítményét. Jelen pillanatban szerencsére az a helyzet, hogy a pozitív hangulat elnyomja a negatív hangokat és a magyar válogatott körül egy egészséges légkör alakult ki. Erről nem győznek nyilatkozni a játékosok is, a különböző közösségi médiafelületeken pedig csupa támogató hangokat lehet olvasni.

Továbbra is jó lenne, ha a közvélemény nem várna el túl sokat a szövetségi kapitánytól vagy a játékosoktól. Nem kell agyonnyomni a fiatalabbakat, és nem kell kérdőre vonni az idősebbeket. Élvezni kell ezt a helyzetet, Szoboszlai Dominik játékát, Szalai Ádám „leadership” momentumait, és Marco Rossi érzelmes edzői karakterét. Mert ha így teszünk, a csapatot segítjük!

Írj hozzászólást