Szupertizenegy Dél-Koreából

Ahhoz képest, hogy az országban a 2002-es világbajnoki társrendezés óta, két évtizede töretlenül dúl a fociláz, a válogatott 1986 óta minden vb-n kint van, és a helyi klubok az elmúlt húsz évben hétszer nyerték meg az Ázsiai Bajnokok Ligáját, meglehetősen keveset foglalkozunk Magyarországon a Koreai Köztársaság labdarúgásával – kivéve persze, ha egy-egy magyar középcsatár, mint Feczesin Róbert, Novothny Soma, vagy legutóbb Szarka Ákos ideiglenesen ott állomásozik. E hiány enyhítését kíséreljük meg alábbi írásunkban.


(X) Regisztrálj a Büntetőn keresztül az Unibetre, és befizetési bónuszod mellé 10 ezer Ft ingyenes fogadást is kapsz ajándékba!  


 

November 23-án délután Rijádban a K.League 1, és egész Kelet-Ázsia képviseletében a Pohang Steelers lépett pályára az Ázsiai Bajnokok Ligája 2021-es kiírásának döntőjében az al-Hilal ellen, a keletről érkező gárda pedig, bár mezőnyben egyenrangú ellenfélnek bizonyult, a finálét végül 2–0-ra elvesztette a befejezésekkel jobban boldoguló, csatársorában Bafétimbi Gomis-t és Moussa Maregát bevető szaúdi együttessel szemben. A rendhagyó módon egészen a döntőig nyugati és keleti ágra szakadt sorozatot bemutattuk olvasóinknak, így csak emlékeztetőül elevenítjük fel: a 2021-es BL-kiírás csoportkörében négy dél-koreai klub indult, mindegyik bejutott a legjobb 16 közé, a keleti ág négy legjobb csapatából három Dél-Koreából, egy pedig Japából került ki; közülük végül furcsa módon az a Pohang Steelers jutott a döntőbe, amely hazája bajnokságának alapszakaszában 12-ből a 7. helyen végezve kívül rekedt a bajnoki címért éppen folyó felsőházi végjátékon. Emlékezhetünk, a 2020-as sorozatot az Ulszan Hyundai nyerte, így ez a gárda képviselte februárban Katarban Ázsiát a klubvilágbajnokságon.

 

A koreai-magyar futballkapcsolatokról

Aki követi az európai topligák küzdelmeit, megfigyelhette az elmúlt húsz évben, hogy a japán és a dél-koreai játékosok tucatjával érkeztek tanulni, dolgozni kontinensünk csúcsfocijába, egyesek közülük az angol, német, francia, olasz, spanyol futballban is kiemelkedő teljesítményt mutattak, mutatnak fel. Ezzel együtt Magyarországról keveset látunk a koreai fociból, holott volna miről értekezni a világot elárasztó koreai kulturális hatások, a társadalmi, gazdasági jelenségek kapcsán, melyek persze a sportot, a futballt is áthatják a hírhedt csebol-rendszeren keresztül. Márpedig aki a csebol-klánok világát nem érti, a koreai futball rendszerét sem láthatja át, ez azonban külön könyv(ek) témája lehetne. Mi itthon főleg a toronyszerű, erős testalkatú középcsatárok kapcsán találkozunk Dél-Korea futballjával, például Feczesin Róbert, a Vasas támadójának 2017-es kiruccanása révén, amikor is „Fecze” a jelenleg másodosztályú Csunnam Dragonst erősítette: a Sárkányok színeiben 33 meccsen 11 gólt ért el, és további négy gólpasszt osztott ki, 10. helyen végezve a csapattal, amely akkor épp csak elkerülte a kiesést az élvonalból (közben ugyanezen évben Szuk Hjun Dzsun személyében egy ottani válogatott csatár Debrecenbe szerződött).

 

Novothny Soma a 2019-es szezonját adta az ország focijának, amikor is a K.League 2-ben, azaz a másodosztályban vitézkedő Puszan IParkban focizott, és 29 meccsén 13 gólt szerezve élvonalba jutáshoz segítette a klubot – oda viszont már nem tartott velük, az év végén visszatért Újpestre. A Diósgyőr és a Gyirmót után az Ajka jelenlegi középcsatára, Szarka Ákos 2020-ban a másodosztályú Szuvonhoz tett egy rövid és sikertelen kitérőt, tavaly májusban három találkozón kapott játéklehetőséget csereként. Tegyük hozzá, Szarka szinte lehetetlen helyzetben találta magát, hiszen a csapatnak tavaly az észak-koreai válogatott Bjong Dzsun An volt az első számú góllövője, aki 2020-ban és 2021-ben is a K.League 2 gólkirálya lett.

 

A koreai csapatok vonzódása a nagydarab légiósokhoz közismert, különösen a középcsatár és a középhátvéd posztokra szerződtetnek robusztus testfelépítésű külföldieket: 2021-ben az élvonalban a prímet ebből a szempontból a 203 centiméter magasra nőtt szerb center, Fejszal Mulics vitte (a Szongnam színeiben 12 bajnoki gólig jutott), a másodosztályban pedig a 197 centis, 103 kilós brazil torony Bruno Baio, aki három héttel ezelőtt, a rájátszás döntőjében duplájával feljuttatta a Tedzson Hana Citizent az első osztályba. Nem mintha helyben nem „teremnének” hasonló alkatú futballisták, hiszen mindannyian láthattuk játszani az előző két világbajnokságon Dél-Korea színeiben a 196 centis válogatott erőcsatárt, Kim Sin Ukot, aki azonban az elmúlt három idényt már Kínában, a CSL-ben töltötte – be is válogattuk őt ottani álomcsapatunkba még a tavasz folyamán!

 

Bruno Baio, a Tedzson Hana Citizen középcsatára kiemelkedik a K.League 2 mezőnyéből, legalábbis
testmagasságra és -súlyra (forrás: K League United)


 

Légiósválogatott

A 12 csapatos dél-koreai élvonal, és a tízcsapatos másodosztály minőségét érzékeltetni, megfogni, bemutatni nem egyszerű feladat, hiszen a nagyobb, színvonalában egyenletesebb japán J1 League-hez képest kisebb ligáról beszélünk, nagyobb szakmai szakadékokkal: mint a kontinentális BL-ben látjuk, a sztárklubok felveszik a versenyt, sőt időről időre el is kalapálják akár a legjobb japán csapatokat, a középmezőny és az alsóház viszont inkább a J2 League szintjének felel meg. Hogy elindulhassunk felfedezőutunkon, első állomásként lássunk egy szupertizenegyet a K.League 1-ban szereplő legjobb idegenlégiósok képzeletbeli szereplésével!

 

Oh Szung Hun – Andrejevics, Delbridge, Bulthuis – Palocsevics, Osmar, Kazaisvili, Kunimoto, Reis – Veldwijk, Gustavo


 

Mivel a dél-koreai futballban Kínához hasonlóan légiós kapusokat nem alkalmaznak, hálóőrünk rögtön egy kakukktojás: Oh Szung Hun, miután elvégezte hazájában a Honam Egyetemet, Japánba költözött, ott vált profi futballistává. Öt idény alatt több mint 150 meccsen védett másodosztályú csapatokban, mielőtt hazatért, idén pedig bejutott a felsőházi rájátszásba a kis újonc Csedzsu Uniteddel. A bravúrban pedig neki is döntő szerepe volt, 36 meccsén mindössze 42 gólt kapott, kilenc alkalommal pedig egyáltalán nem kellett maga mögé nyúlnia a bajnokságban. Szerepel gárdánkban egy igazi japán futballista is, a 24 esztendős középpályás Kunimoto Takahiro pályafutása egészen szokatlanul alakul. Miután az ügyes ballábas fukuokai spíler 2016-ban 28 meccsen négy góllal és két gólpasszal debütált az Avispa Fukuoka színeiben a japán élvonalban, elhagyta az idény végén kiesett egyesületet, és a Koreai Köztársaságba költözött, ahol már negyedik szezonját teljesíti: 2021-ben a Csonbuk Motors színeiben a bajnokságban és a BL-ben egyaránt megcsillogtatta kivételes képességeit.

 

Az Újvidékről Dél-Koreába került Palocsevicsnél jó helyen van a labda (forrás: K League United)


 

A két szerb, Alekszandar Andrejevics (Kvangdzsu FC) és Alekszandar Palocsevics (FC Szöul) egyaránt meghatározó figurái az idei koreai szezonnak. A védő Andrejevics, az újdivéki Proleter Novi Sad korábbi labdarúgója januárban egy Panama elleni barátságos mérkőzésen debütált Szerbia válogatottjában, ezután váltott klubot és kontinenst, könnyen lehet azonban, hogy minden hősies erőfeszítese ellenére a Kvangdzsu a hátralévő két forduló eredményeitől függően kizuhan az élvonalból… A fővárosban futballozó, korábban Portugáliában légióskodott játékmester, Palocsevics valamivel nyugodtabb lehet ez ügyben, stabil középpályássort alkotnak ugyanis a védekezőbb felfogású Osmar Ibánez Barbával, akit pedig a spanyol élvonalban a Racing Santander ifjú tehetségeként ismertünk meg úgy tíz évvel ezelőtt. A holland páros tagjai büszkék lehetnek 2021-es idényükre, a bekk Davy Bulthuis (Ulszan Hyundai) remekül teljesített a Tigrisek védelmének közepén, míg a korábbi hétszeres dél-afrikai válogatott Lars Veldwijk, a 196 centis, 95 kilós torony 18 bajnoki góljával a legeredményesebb légióscsatárnak bizonyult.

 

 

 November 21-én, a bajnokság 36. fordulójában a Szuvon Veldwijk vezérletével meglepetésre 3–2-re legyőzte a Csonbukot, a váratlan vereség akár a legutóbbi négy bajnokságban élen végzett sztárcsapat aranyérmébe is kerülhet


 

Összességében azonban beelőzte őt a K.League 1-ben 15-ször, a BL-ben viszont további nyolcszor eredményes brazil center, Gustavo (Csonbuk Motors), aki három különböző klub színeiben is megjárta a brazil élvonalat, mielőtt tavaly elszegődött focizni Dél-Koreába. Honfitársa, a fifikás ballábas támadó, Isnairo Reis Silva Morais (Kvangdzsu FC) azután állt légiósnak, hogy 2020-ban kiváló idényt futva a brazil másodosztály újoncaként szerepelt Confianca magasan legjobbjaként tündökölt, szinte egymaga tartotta bent a Serie B-ben a csapatot, amely nélküle idén menthetetlenül ki is zuhant onnan.

Képzeletbeli háromfős hátvédsorunk közepén megtaláljuk még a 30-hoz közelítő, rutinos ausztrál Harrison Delbridge-et, az Incson United védelmének 193 centis oszlopát, aki korábban az Egyesült Államokban a Cincinnati, hazájában pedig a Melbourne City játékosa volt. Legügyesebb, a labdával legjobb barátságot ápoló játékosunk, valódi irányítónk a grúz válogatott Valeri „Vako” Kazaisvili (Ulszan Hyundai) is megjárta Amerikát, a San José Earthquakes vezéralakjaként közel száz mérkőzésen láthattuk őt csillogni a Major League Soccerben, Kaliforniában 27 gólja mellett 12 gólpasszt is kiosztott, mielőtt februárban a Csendes-óceánon átkelve Dél-Koreába költözött.

 

Láttuk már, vagy látni fogjuk

Azon játékosokat, akik hazai futballistaként kiemelkedően teljesítettek a két forduló múlva véget érő 2021-es idényben, képzeletben két csoportra oszthatjuk: akiket már láttunk Európában focizni, és tapasztalataikkal felvértezve visszatértek a K.League 1-ba, illetve akikkel majd összeismerkedünk, mivel jó eséllyel a már kitaposott utakon átszerződnek az öreg kontinensre. Előbbi kategóriába tartoznak például a Csonbuk Motors ászai, az FC Barcelonánál nevelkedett középpályás Paik Szung Ho (korábban Girona, Darmstadt), a balbekk Kim Dzsin Szu (ex-Hoffenheim) vagy a kitűnő ballábas irányító Kim Bo Kjung (Cardiff City, Wigan Athletic). A reménységek közt pedig megemlíthetjük az FC Szöul két labdarúgóját, a 19 éves tehetséges hátvéd Li Te Szukot, a támadások kezdeményezésében jeleskedő középpályás Na Szang Hót, és az ulszani Tigrisek büszkeségét, a saját nevelésű középpályás Li Dong Gyongot, akit láthattunk futballozni, sőt gólokat lőni a tokiói nyári olimpián, és nem lepődnénk meg, ha feltűnne jövőre a katari világbajnokságon is.

 

Ki nyeri a 2021-es női kézilabda világbajnokságot?

2,10 – Norvégia

6,50 – Franciaország

6,50 – Hollandia

6,50 – Magyarország

Ezt a fogadási lehetőséget a Sportfogadás/Kézilabda/Végső fogadások útvonalon keresztül találhatod meg.


Kattints ide és fogadj a kézilabdapiacokra az Unibeten! Ha ezen a linken keresztül regisztrálsz, most 100%-os befizetési bónuszt és 10 ezer Ft ingyenes fogadást is kapsz!


Kiemelt kép: 1.bp.blogspot

Írj hozzászólást