Toldozott bőrbogyótól a mérnöki csodákig – a focilabda evolúciója

A labdarúgás a világ toronymagasan legnépszerűbb sportja, ennek legfőbb oka pedig elsősorban a hozzáférhetőségében rejlik. Ha űzni szeretnénk ezt a csodálatos játékot, mindössze némi szabad területre és egy labdára van szükségünk. Utóbbi terén ma számtalan opció kínálkozik előttünk, de ez nem volt mindig így. Nézzük meg, honnan indult és hova érkezett meg az egyetemes sport legfontosabb játékszere, illetve hogy hogyan festhet vajon a jövője.


(X) Regisztrálj a Büntetőn keresztül az Unibetre, és befizetési bónuszod mellé 10 ezer Ft ingyenes fogadást is kapsz ajándékba!  


 

Bár a mai futballhoz kísértetiesen hasonló játék már létezett a kínai Han-dinasztiában, sőt az ókori Egyiptomban is, az akkoriban használt felfújt sertés hólyag bár kétségkívül érdekes, nem lenne megfelelő kiindulópont számunkra. A 1800-as évek elején ezzel szemben a technológia már eljutott oda, hogy a még mindig állati eredetű belsőt összefűzött bőr borítással tették teljessé, hogy létrehozzák az első modernnek nevezhető futball-labdát.

 

A legöregebb focilabda. (Forrás: capital-balls.com)

A forma kialakult, ezek a labdák azonban mindössze néhány mérkőzésig bírták szuflával, amely után kiszámíthatóan leeresztettek. Ahhoz, hogy a következő szintre léphessenek, és velük együtt maga a sport is, egy technológia ugrásra volt szükség.

 

Charles Goodyear, a gumigyártás atyja

Charles Goodyear neve főleg az autók, és azon felül az autógumik szerelmesei számára lehet ismerős, pedig a labdarúgásban legalább annyira fontos szerepet játszott. A természetes gumival, tehát kaucsukkal foglalkozó szakember egész életében azon dolgozott, hogy az anyagot, amelyet ma már minden iparágban használnak, kevésbé ragadóssá és strapabíróvá tehesse, amit a vulkanizált gumi létrehozásával ért el. Több, mint 160 év távlatából bátran kijelenthető, hogy a Goodyear által 1855-ben kifejlesztett, gumiból készült labda forradalmasította magát a sportot is, de mint általában a prototípusokra, erre is ráfért némi finomítás.

 

Ami felfújható, legyen már leereszthető is

Goodyear találmányát H. J. Lindon fejlesztette tovább, egy olyan gumiból készült belsővel, amit nemcsak felfújni, de leereszteni is lehetett, így az ezzel a technológiával készült labdák sokkal inkább képesek voltak a természetes gömb alak megformálására majd megtartására. A forma és a funkció megérkezett, a labdák azonban nedves időben elég gyorsan megszívták magukat vízzel, ami nemcsak a játék minőségének szinten tartását, vagy esetleges javulását nehezítette meg, de kifejezetten egészségtelenné tette a játékszer fejjel történő megjátszását, a fejelést.

 

H. J. Lindon technológiai újítása. (Forrás: 90min.com)

 

Az előírt dimenziók

Az Angol Labdarúgó-szövetség az egyik legrégibb sportszervezet a világon, így természetesen a focilabdával kapcsolatos első hivatalos irányelvek is hozzájuk kötődnek. A szervezett labdarúgást 1863-ban indították útjára, hogy aztán kilenc évre rá azt is szabályt is meghozzák, hogy a játékszernek milyen forma, méret és súly követelményeknek kell megfelelnie. Az előírás szerint a labda gömb alakú, 68,58 és 71,1 centiméter közötti körméretű, súlya pedig 370 és 430 gramm között mozoghat.

 


(X) Kattints ide és fogadj 3500 Ft értékben a hétvégi NB I-es mérkőzésekre és 1500 Ft ingyenes fogadást kapsz ajándékba!  


 

A skótok is megtolták ezt a szekeret

Bár a tömeggyártásnak vannak negatív oldalai is, arra mindenképpen tökéletes, hogy kihozza egy termék leggyakrabban előforduló hibáit. A Mitre and Thomlinson’s skót vállalat – amely ma már csak Mitre Sports Internationalként ismert, és a két gigász (az adidas és a Nike) mellett a legfőbb labdaellátó – szakértői a nagyüzemi gyártás során több dolgot is észrevettek, amely felgyorsította a focilabda fejlődését. A legfontosabb tapasztalat világgossá tette, hogy minél erősebb bőrből készítik a labda külső borítását, az annál hatékonyabban tudja majd megtartani a formáját. A marha különböző testrészeiről nyert bőr eltérő hatékonyságokkal bírt, így alakult ki, hogy a drágább, strapabíróbb labdákhoz az állat fartájékáról nyert, míg az olcsóbb árkategóriájú játékszerhez a vállakon található bőrt használták fel, ezzel egyszersmind különböző célközönségeket megszólítva.

 

Az argentinok következtek

 

Bal oldalt a Tiento, míg jobbra a T-Model látható (Forrás: premiumballs.net)

 

A következő jelentős előrelépés az 1920-as évek végén, az 1930-as évek elején következett be, amikor Romano Polo, Antonio Tossolini és Juan Valbonesi szabadalmaztatták a fűző nélküli labdát, amelynek azonban még ki kellett nőnie a gyerekbetegségeit. A szó szerint „szuperlabdának” elnevezett játékszert később az argentin, majd több más ország szövetsége is elfogadta, mint hivatalos labdát, de az 1930-as Uruguayban rendezett első világbajnokságra még nem állt készen (a továbbfejlesztetett verzió 1950-ben debütált). Így fordulhatott az is elő, hogy a döntőbe jutott csapatok kérésére a finálé első félidejét a „Tiento” nevű argentin, míg a másodikat a „T-Model”-re keresztelt uruguayi labdával játszották le – mindkettő fűzős kivitelben készült.

 

Még fűző, de legalább már gyapjúból

A második világbajnokságot 1934-ben Olaszország rendezte, így talán az sem meglepő, hogy az első hivatalos vb-labdát is ők adták, egy római, egyébként fasiszta kezekben lévő cég, az ECAS (Ente Centrale Approvvigionamenti Sportivi) közreműködésével. A Federale 102 az addig megszokottól eltérően 13 sokszögű panelből állt, és bár még fűzővel látták el, az már nem bőrből, hanem gyapjúból készült. Az Allen nevezetű, 1938-as, párizsi világbajnokságra készült labda bár fényesebb küllemű volt, a technológia, az anyag, sőt a kivitelezés szempontjából is gyakorlatilag lemásolta elődjét, hogy aztán elérkezzünk egy nagyobb evolúciós ugráshoz, amelyhez sajnos az is kellett, hogy a második világháború miatt két világbajnokság is kimaradjon.

 

Az olaszok által tervezett Fededale102 (Forrás: classicfootballshop.com)

 

Az 1950-es „Szuperlabda” és a svájci világbajnok

Az 1950-ben, Braziliában rendezett világbajnokság labdája, a Duplo T két dologról is emlékezetes marad. Nemcsak ez volt az első fűző nélküli focilabda, de az első tűszelepes is, aminek a leeresztése néhány mozdulatba került, jelentősen meghosszabbítva ezzel a sportszer élettartamát. Az 1954-es labda, a nem túl kreatív módon Swiss World Championra keresztelt játékszer technológiai szempontból nem hozott semmilyen újítást, kivitelezésben viszont igen, elsőként 18 panelt magába foglalva.

 

Balra a Duplo T és jobbra a Swiss World Champion (Forrás: classicfootballshop.com)

 

A futottak még kategória

Az 1958-as, 1962-es, és 1966-os világbajnoki labdák talán kategóriájuk legunalmasabb verziói, amelyek maximum vizuális újításokat hoztak, de ott is inkább elhasaltak. Az 1958-as Top Star küllemre még a régi labdákra hajazott, míg a 62-ben bemutatott Crack már legalább egy kicsit jövőbemutató ábrázattal jelentkezett, de megbízhatóság szempontjából mindkettő leszerepelt, az egyébként kosárlabdára hasonlító 1966-os Challenge 4-Star-hoz hasonlóan. Az akkor már évtizedek óta jelentős technológiai újítást felmutatni képtelen focilabda-ipar egyértelműen gödörben találta magát, és egy akkor még relatíve fiatal, de mára már legendás cég eljövetele kellett ahhoz, hogy mindez megváltozhasson.

 

 

Az ikonikus 32 panel

Az adidas, amelyet Adolf Dassler 1924-ben alapított, 1963-ban kezdte el a labdák gyártását. 1970-re a sportban betöltött szerepe annyira egyértelművé vált, hogy a cég megszerezte a jogot, hogy a mexikói világbajnokság labdáit ő biztosíthassa, mindenki örömére. A 32, csonkított tetraéder paneles Telstar mai napig „a focilabda”, amelyet a kisgyerekektől a harmincasokon át az idősebb korosztályig mindenki a sporttal azonosít, és amelyet talán ma is visszasírunk. Ez részben persze annak is köszönhető, hogy az 1970-es világbajnokság volt az első, amelyet a televíziók világszerte közvetítettek.

Ahogy a mondás tartja, a tökéletesen ne változtass, és ez a Telstar esetében a külcsín tekintetében mindenképpen igaz volt, az 1978-as Telstar Durlast azonban a technológia tekintetében még egy lapáttal rátett, ugyanis elsőként a futballtörténet során poliuretánnal vonták be, hogy elődjénél hatékonyabban taszítsa a vizet.

 

Telstar, a legszebb focilabda (Forrás: football-balls.com)

 


(X) Hívd meg barátaidat és szerezz ingyenes fogadást, befizetési bónuszt, illetve bónuszpénzt összesen 75 000 HUF értékben! A meghívott barátaid pedig egy nagyvonalú üdvözlő bónuszt kapnak, tehát nem csak te, hanem ők is jól járnak.


 

Tangózzunk egyet (sőt kettőt)

Ha van az adidasnak még egy ikonikus labdája, az mindenképpen az 1978-as és 1982-es Tango, amely 20 panelből állt, természetesen újra szinte teljes mértékig vízhatlan külső borítással. Az 1982-es Espana változat szinte mindenben megegyezett elődjével, azzal a különbséggel, hogy a varrásoknál kapott egy extra gumiborítást, hogy még kevesebb vizet szívjon magába.

 

A Tango és az Espana (Forrás: ibb.co)

 

Azteca, Etrusco, Questra

Az 1986-os világbajnokság során először a történelemben, egy kézzel varrott, és teljes mértékben szintetikus anyagból készült labdát láthatott a nagyérdemű. Az Azteca ezt leszámítva nem hozott túl sok újítást, az Etruscóra – amelyik egyébként ránézésre szinte megszólalásig hasonlított nemcsak elődjére, hanem utódjára is – azonban ez már nem volt igaz, mivel az a belső (!) poliuretán habnak köszönhetően az addigi legpuhább és leggyorsabb labda lett. A Questra ezt vitte tovább egy külső polisztirol réteggel, ami még tovább gyorsította azt.

 

 

A Tricolore, az első színes világbajnoki labda

Az 1998-as Tricolore továbbvitte az Azteca által elkezdett, majd az Etrusco és Questra által folytatott dizájnt, de szembemenvén valamennyi elődjével, a történelem első színes világbajnoki labdájává vált, a házigazda, és a később a tornát meg is nyerő franciák tiszteletére. A labda, bár technológiai újítást nem hozott, azóta is népszerű a gyűjtők körében.

 

A Fevernova és a Teamgeist

A Fevernova folytatta a színes trendet, de technikai újítást nem igazán hozott, ellenben a 2006-os világbajnokságon használt Teamgeisttel, amelynél egy különleges nyomtatási technológiának köszönhetően szinte teljesen eltűntek a paneleket összekötő varrások. A labda meglehetősen népszerűnek bizonyult a játékosok körében, beleértve azt az olasz válogatottat is, amelyik a franciákat győzte le a döntőben, egy emlékezetes tizenegyespárbaj során.

 

A Fevernova és a Teamgeist (Forrás: staticflickr.com)

 

Jabulani, mit tettél velünk?

A 2010-es világbajnokságra megalkotott labda a játékosok által valaha legjobban utált játékszer, különösen a kapusok között. Az adidas nem gondolta, hogy ennyire megosztó labdát sikerül majd gyártania, és mint később kiderült, a probléma az előzetes feltételezésekkel ellentétben nem a panelek számának csökkentésében leledzett. Rabi Mehta, a NASA repülőmérnökének elemzéséből ugyanis később kiderült, hogy a probléma az illesztések elhibázott kivitelezéséből fakad. A labda ennek hatására az erős lövéseknél teljesen kiszámíthatatlanul szitálóvá, és ezáltal a kapusok rémálmává vált.

 

A 2010-es világbajnokság talán legnagyobb sztárja, a Jabulani (Forrás: newatlascom)

 

Brazuca és Telstar, vezeklés, majd nosztalgia

A Brazuca, amivel az Adidas a 2014-es brazíliai világbajnokságra jött ki, a cég egyik legnépszerűbb vb-labdája. Bár csak hat panelből állt, azok hőkezeléssel lettek összeillesztve, amely sokkal megbízhatóbb labdát eredményezett, amely ráadásul meg tudta tartani a Jabulani sebességét, a korábbi labdákra jellemző kiszámíthatóság mellett.

A Telstar 18 ikonikus felmenője előtt tisztelgett a 2018-as oroszországi világbajnokságon. Ez természetesen nem jelentette azt, hogy az Adidas visszatért a 32 panelhez, hiszen technológiai szempontból az új Telstar gyakorlatilag lemásolta a Brazucát. Újra visszatért a fekete-fehér színállás is, amely a döntőre kapott egy kis vöröset is. Az eredeti Telstar népszerűségét persze nem közelíthette meg, de a Telstar 18 is népszerű labdának számít.

 

 

A jövő

Az Adidas egyelőre nem fedte fel a 2022-es, a vébék történetében először télen rendezett esemény hivatalos labdáját, de biztosak lehetünk benne, hogy már megvan a technológia és a vizuális dizájn is. A nagy vetélytárs, a Nike is folyamatosan újít, egyszerre használ szintetikus és természetes anyagokat, számítógéppel mintázott, tökéletes rovátkákkal, amelyek az előző labdájukhoz képest akár 30%-os sebességnövekedést is ígérnek. A szenzor-technológia talán ennél is fontosabb lépés lehet, amely egy nap talán a bírói döntéshozatalt is felgyorsíthatja, az emberi hiba szinte teljes kiküszöbölése mellett.

 

Ki nyeri a 2022-es katari világbajnokságot?

6,00 – Brazília

8,00 – Franciaország

10,00 – Anglia

10,00 – Spanyolország

11,00 – Németország

12,00 – Olaszország

Ezt a fogadási lehetőséget a Sportfogadás/Labdarúgás/Világbajnokság2022/Végső fogadások útvonalon keresztül találhatod meg.


Kattints ide és fogadj a 2022-es Világbajnokság piacaira az Unibeten! Ha ezen a linken keresztül regisztrálsz, most 100%-os befizetési bónuszt és 10 ezer Ft ingyenes fogadást is kapsz!


Ha értékeled a munkánkat, támogasd működésünket egy kattintással:    Támogatom

Írj hozzászólást