Troy Deeney: egy jelenséggel kevesebb

Miközben a világ még mindig Lionel Messi barcelonai távozását siratja, magunk Troy Deeneyért is ejtünk néhány könnycseppet. A Watfordot 11 szezonon át szolgáló fenegyerek gyerekkori kedvenc klubja, a Birmingham City kedvéért hagyja el a darazsakat, azért a Cityért, amelynek címerét rajongása jeléül jó ideje a vádlijára varratta. Birmingham gazdagszik, a Premier League viszont szegényebb lesz egy kétségkívül megosztó, mégis imádnivaló figurával. Troy Deeney PL-búcsújának margójára.

Fotó: BCFC/Roy Smiljanic


(X) Regisztrálj a Büntetőn keresztül az Unibetre, és befizetési bónuszod mellé 10 ezer Ft ingyenes fogadást is kapsz ajándékba!  


 

2013. május 12-én visszavonhatatlanul a watfordi folklór részévé vált. Elég volt hozzá egy gól. De micsoda gól?!

Történt, hogy három nappal korábban, a Championship rájátszásának elődöntőjében a Leicester odahaza 1–0-ra legyőzte a Watfordot. A vendéglátó a visszavágón Matej Vydra duplájával ledolgozta a hátrányt, a 2–1-es hazai vezetés azt jelentette, hosszabbításban dől el a párharc. Minthogy a felek jócskán a ráadás perceiben jártak, a Vicarage Road népe elkönyvelte, jön kétszer tizenöt perc plusz. Hanem a 96. percben Michael Oliver egy eléggé vitatható tizenegyest ajándékozott a Leicesternek, a labda mögé a sértett, a későbbi brightoni szélső, Anthony Knockaert állt. A képlet egyszerű volt: ha berúgja, a Leicester mehet a Wembleybe és játszhat a PL-ért, ha kihagyja, hosszabbítás. Nekifutott, Almunia lábbal védett. Hanem a kipattanó épp Knockaert elé került, a spanyol kapus azonban másodszor is hárított, a labdát a büntetőt összehozó Marco Cassetti vágta ki a mezőnybe. A kölcsönjátékos Ikechi Anya összeszedte, indította a jobb oldalon elfutó Fernando Forestierit, az olasz-argentin támadó a tizenhatos jobb oldalától a hosszún érkező Jonathan Hogg fejére ívelt, aki visszabólintotta a labdát a támadást kísérő Troy Deeneynek, a közönségkedvenc center pedig minden dühét beleadva egy pattanás után a kapuba küldte. Csak azért nem írjuk, hogy elszabadult a pokol, mert az eksztázisban ünneplő Watford-drukkerek sokkal inkább a mennyben érezték magukat. Mesterük, Gianfranco Zola gólörömében kivágott egy jókora sprintet, és lehet, még mindig fut, ha lakkcipőjében elcsúszva nem vágódik hanyatt a gyepen; a szurkolók ugyancsak a pályára rohantak, úgy kellett őket néhány perc után visszaterelni a lelátóra (a boldog véget jelző hármas sípszót mégiscsak meg kellett várni); addigra a gólja után mezét nyomban lekapó, magát félmeztelenül a szurkolók közé vető Troy Deeney is igyekezett felöltözni. 

 


Alighanem a legemlékezetesebb gólját rúgta akkor a Birminghamből elszármazó rosszfiú, akinek távolról sem volt könnyű az útja a Premier League-ig. (Amúgy nem is akkor, csak két évvel később, 27 évesen mutatkozhatott be a PL-ben, minthogy a 2013-as play-off fináléjában a Crystal Palace legyőzte a drámai körülmények közt döntőbe jutó darazsakat.) Birmingham külvárosának egy igencsak rossz hírű lakótelepén nőtt fel, amelyet bandák és a bűnözés különböző formái mérgeztek, minthogy pedig 11 éves korában szülei különváltak, s őt testvéreivel a három műszakban dolgozó édesanyja nevelte, az apai szigornak is híján volt. A futball mentette meg a nagyobb bajtól. Mert bár amikor 15 évesen az Aston Villa négynapos próbajátékra hívta, az inkább vakációzó Deeney csak az utolsó nap jelent meg, s így elesett a lehetőségtől (megveszekedett Birmingham City-drukkerként tán nem is bánta), 18 éves korára jóra fordult a sorsa.

A futballból addigra némileg kiábránduló tini a sulit érettségi nélkül hagyta ott, heti 120 fontért (a PL-ben a jobbaknak 120 ezret szokás megkeresni…) kőművesként gályázott, miközben a helyi Chelmsley Townban azért továbbra is rúgta a labdát. Nem ritkán másnaposan, ahogy azon a hétvégén is, amikor a profi Walsall utánpótlásvezetője az eső miatt elmaradó sajátja helyett fia meccsét ment el megnézni. Épp a Chelmsley volt az ellenfél, Deeney meg úgy kótyagosan vágott hetet (!) a 11–4-re megnyert mérkőzésen.

A Walsall naná, hogy próbajátékra hívta, amit kis híján megintcsak elszalasztott, edzője azonban taxit küldve az elalvó Deeneyért megmentette neveltjét: elindult a profi karrier.

 


(X) Hívd meg barátaidat és szerezz ingyenes fogadást, befizetési bónuszt, illetve bónuszpénzt összesen 75 000 Ft értékben!


 

A Walsallba igazoló csatár persze értetlenül csóválta a fejét, amikor egy-egy keményebb edzés után társai fáradtságra hivatkoztak – „ha tudnák, milyen nyolcórányi kőműves melót lenyomni, majd azután edzeni…”, gondolta magában –, de meghálálva a bizalmat, meg hogy a heti 120 helyett immár 1200 fontot keres, második, illetve harmadik walsalli szezonjában 14, illetve 16 bajnoki gólt szerzett. Így talált rá a Watford, de azt is majdhogynem elszúrta, miután második szezonja végén tízhónapos börtönbüntetésre ítélték, amiért egy nightclub előtt barátjával helybenhagyott néhány diákot. Mint utóbb elárulta, kevéssel azelőtt veszítette el rákban elhunyt édesapját, frusztrációját nem a leghelyesebb módon élte ki. Majd’ három hónapot ült végül, mielőtt bűnbocsánatot nyert – Watfordban is.

Immár pedig ott tartunk, hogy a 33 éves erőcsatár 11 év szolgálat után elhagyja a Vicarage Roadot, a csapat kapitányaként, jóllehet két éve még, amikor legutóbb a PL-ben szerepelt a Watford, elképzelhetetlen volt nélküle a kezdőcsapat.

Hogy mást ne mondjunk, hiányában egyetlen bajnokiját tudta megnyerni a Watford (csak a Norwich ellenit, a tucatnyiból), vele a kezdőben viszont hétszer diadalmaskodott. Az MU, a Villa, a Bournemouth, a Liverpool vagy épp a Newcastle ellen góljainak is hála. Persze nem feltétlenül csillogó technikával rámolta be azokat, sokkal inkább múlhatatlan győzelmi vágyától hajtva, túlugorva, elnyomva, megelőzve a védőket. A benne forró szenvedélytől hajtva, a küzdelmet egy pillanatra sem feladva, a társakat is rendre jobb játékra sarkallva. Valódi vezérként. Ez hiányzik pont a mai Watfordból, minthogy azonban Emmanuel Dennis és Joshua King is a Vicarage Roadra szerződött a nyáron, és ugyancsak bevethető csatárként a Boróból igazolt Ashley Fletcher, valamint a 19 éves brazil tehetség, az egyelőre sérült Joao Pedro, a kapitány létszámfelettivé vált. De ha a góljait talán sikerül is pótolni (140-et szerzett amúgy 419 fellépésén), lesz-e, aki vezérszerepét átvállalja?

 

Forrás: Birmingham Mail

„Nem a vitatható tizenegyes miatt veszített az Arsenal, hanem mert nem voltak elég tökösek – mondta 2017-ben, amikor két szezonon belül másodszor is legyőzte csapatával az ágyúsokat. – Bármikor is az Arsenal ellen lépek pályára, úgy megyek fel a gyepre, hogy akkor most mindjárt az első embernek odapakolok, aztán meglátjuk, ki akar még. Ahogy beálltam, Per Mertesackerrel ugrottam fel fejelni, de nagyon fel sem kellett ugranom, így is lefejeltem a labdát az érkezőnek. Ilyenkor persze a publikum életre kel, hogy van végre valaki, aki megnyeri a párharcokat, az ellenfél meg megijed. Én meg azt gondolom, hurrá, enyém a világ, nem tudnak megállítani. Ez az én erősségem. Tudom, hogy nem vagyok olyan technikás, mint ők, olyan gyors sem, de ha sikerül harcra kényszeríteni őket, abban nincs esélyük.”

Hát ezért imádták a Watford hívei, és ismerték el a futballrajongók szerte a világon akkor is, ha nem mindig volt tökéletesen tiszta a játéka. Nem kell persze Troy Deeneyt temetni, nem vonult ő vissza, csupán osztályt váltott, minek következtében a Birmingham City rajongóit kényezteti eztán szuperlelkes futballjával – el lehet képzelni, micsoda győzelmi vágytól űzve lép majd pályára abban az együttesben, amelyik a legközelebb áll a szívéhez, életében először öltheti azonban magára a mezét –, ám hogy a Premier League-ből, nemkülönben a Watfordból hiányozni fog, afelől nem lehet kétségünk.

Deeney-idézetek

„Az élet számos kihívás elé állított, akadt jó és rossz, tízből kilencszer sikerült azonban felülkerekednem rajtuk.”

„Úgy tartom, ha épp nem vagy valami nagy góllövő formában, csak rúgd meg a labdát tiszta erőből, a kapu közepét célozva.”

„Elég nagyfiú vagyok, elég széles vállakkal, akinek megvannak a valós problémái, úgyhogy ha kapok valami kritikát az online térben, nem nagyon hat meg.”

„A börtönbe vonulásom valójában áldás volt. Átértékelhettem az életem, és megtudtam, ki vagyok valójában.”

„Mindig azt gondoltam, a pénz mindent megold, hogy a boldogságot meg lehet venni, de ez a legnagyobb hazugság, amivel valaha ámítottak.”

„Rendre elmondom, három Troy Deeney létezik. A futballista, az apa, akit csak a gyerekei látnak, és Troy, akit meg csak a barátai ismernek.”

„Sokszor hallom az emberektől, hogy milyen nehéz lehet hatvanezer ember előtt futballozni, hogy az micsoda nyomás. Ilyenkor én rendre azt felelem, egyáltalán nem az. Focizni és sok pénzt keresni egyáltalán nem nehéz. Háromféle munkát vállalni, közben gyerekeket nevelni, ahogy azt az édesanyám tette, az a nehéz.”

 

Ki nyeri a Championship-et a 2021/22-es szezonban?

2,50 – Fulham

3,25 – West Bromwich

15,00 – Bournemouth

Ezt a fogadási lehetőséget a Sportfogadás/Labdarúgás/Anglia/The Championship/Végső fogadások útvonalon keresztül találhatod meg.


Kattints ide és fogadj a Premier League piacaira az Unibeten! Ha ezen a linken keresztül regisztrálsz, most 100%-os befizetési bónuszt és 10 ezer Ft ingyenes fogadást is kapsz!


Ha értékeled a munkánkat, támogasd működésünket egy kattintással:    Támogatom

Írj hozzászólást