U21-es Európa-bajnokság – A torna csapata

Vasárnap este a ljubljanai döntőben Németország győzelmével véget ért az utánpótlás kontinensviadal, amely apropóján elkészült egy szubjektív álomcsapat. Ez nem a megszokott osztályzatokon alapul, hanem inkább a szemteszt és a csapatszinten nyújtott teljesítmény alapján állt össze a legjobbaknak vélt játékosokból.

 


(X) Regisztrálj a Büntetőn keresztül az Unibetre, és befizetési bónuszod mellé 10 ezer Ft ingyenes fogadást is kapsz ajándékba!


 

Vasárnap este német aranyéremmel zárult az U21-es Európa-bajnokság, a döntőben a Nationalelf 1-0-ra nyert a portugál válogatott ellen. Egy nem túl magas színvonalú első játékrészt követően a második félidő elején a németek szinte azonnal megszerezték a vezetést. Egy bal oldalon elhalt akciót gyorsan átforgatva tudták Ridle Bakut hatalmas üres területben megkínálni a labdával, a szélső védő pedig remekül ugratta ki Lukas Nmechát, aki a kapust is kicselezve gólra váltotta a meccs első ziccerét. A hátrányba kerülő luzitánok ezután egyre több kockázatot vállalva kezdtek rohamozni, de haszontalanul, mert a „low blockra” váltó germánok csak a széleken hagytak némi lehetőséget, ahonnét a beadások hatástalanok voltak, a lövések meg el sem találták Dahmen kapuját. A németek többször is eldönthették volna a mérkőzést, de Diogo Costa bravúrok árán életben tartotta a reményt. A végére elfáradtak a portugálok, még több pontatlanság jellemezte őket, ez pedig azt jelentette, hogy nem sikerült gólt szerezniük, és Németország 2017 után ismét elhódította az U21-es korosztály Eb-címét. 

A döntő tehát sok érdekességet és pezsgést nem hozott, viszont annál izgalmasabb volt számunkra összeállítani a torna legjobb tizenegyét. Íme!

Teljesen szembe menve az olyan oldalak legjobb tizenegyével, amelyek a saját osztályzataik alapján állítják össze a torna álomcsapatát, itt nem a támadó felfogás volt az uralkodó a kiválogatott játékosoknál, sokkal inkább az volt a fontos, hogy egy olyan szerkezetbe kerüljön bele az együttes, amely minden labdarúgó számára előnyös lenne a játékstílusát is figyelembe véve, vagyis nem lesz négy csatár, akik közül kettőt szélsőként kerül be, és nem lesz három támadó felfogású középpályás sem, hogy végképp orrnehéz legyen a gárda, amely rávilágítana az osztályozások erősen offenzív irányba való rendszeres átbillenésére.

Egy 3-4-2-1-es hadrendet sikerült összehozni, amelyben a végső győztes németek és a döntőben résztvevő portugálok dominálnak, de azért a kiemelkedő egyéni teljesítmények más országok játékosait is behelyezték a legjobbnak titulált tizenegybe.

 

Diogo Costa (Portugália)

A Porto FC kapusa a klubcsapatában egyszer kezdett az első, kétszer pedig a „B” csapatban, de ez a torna igazi kiugrási lehetőséget biztosított számára, mert mind a hat összecsapáson ő védett. Tette mindezt nagyon hatékonyan, mert bár az olaszok ellen háromszor is kapitulált, és a fináléban Nmetcha is bevette a kapuját, a többi találkozón nem tudtak túljárni az eszén. 2,7 védést átlagolt 80%-os hatékonysággal, mellette pedig bátran bevonhatták a társak a labdajáratásba is, mert magabiztos volt, ha hozzá került a játékszer. A luzitán együttes egyik legjobbja volt a tornán, a helye nem igazán volt kérdéses itt sem.

 

Perr Schuurs (Hollandia)

Az AFC Ajax jobb lábas belsővédője igazán impozáns tornát tudhat a háta mögött annak ellenére is, hogy a csapata közel sem volt meggyőző összességében, még úgy sem, hogy egészen az elődöntőig eljutottak. Megmutatta, hogy a pontrúgásoknál elöl és hátul is ő a légtér ura, hiszen a románok elleni nyitómeccsen is betalált, valamint egyetlen fejpárbajt sem veszített a saját tizenhatosán belül. Igazán imponáló 92%-os passzhatékonysággal zárt, amiben 4.3 progresszív passz is akad, pedig a „Jong Oranje” stílusa nem éppen a védők felpasszaira épült. A 4.0 tisztázás, az 1.4 szerelés és a 0,8 közbeavatkozás egyike sem kiugró, de az ő esetében a kiegyensúlyozott jó teljesítmény az, ami megalapozta a helyét a legjobbak csapatában.

 

Victor Nelsson (Dánia)

Annak ellenére, hogy a dánok kiestek a nyolc között, nem lehet szemet hunyni az „Admirális” teljesítménye felett, akinek a vezérletével kapott gól nélkül lehozták a csoportkört, majd a negyeddöntő során csaknem kihúzták a meccset a németek ellen is. A májusi folytatásra elvesztette a partnerét a védelem közepéről, de így is áradt belőle a magabiztosság, amit a szerelései, a felpasszai és a játékának minden eleme sugárzott. Igazi vezér volt a pályán, akinek, ha nem is kiugróak a statisztikai mutatói, a látottak alapján kérdés nélkül eladta magát az FC Köbenhavn bekkje. A magabiztos 88 %-os passzjátéka, amiben van 5.3 progresszív átadás, a 0.8 közbeavatkozás, az 1.3 szerelés és az 5.5 tisztázás inkább csak az átlagnál valamivel jobb adatok, de aki megnézi a játékát, az nem fog kételkedni, hogy itt a helye a legjobbak közt.  

 

Nico Schlotterbeck (Németország)

A német védelem bal oldala elképesztő fizikális játékot nyújtott, aminek egyik legfontosabb szereplője volt a szezont az Union Berlinnél töltő 21 éves bekk. Ha valaki 191 centire megnő, akkor elvárjuk, hogy a fejjátéka megbízható legyen (3.3/90 – 71%), s ezt tökéletesen megtestesíti a bal lábas védő, akinek a passzjátéka is kimagasló volt a torna során (87%). Már ez is jól hangzik, de e mellé még olyan ínyencségeket is felegyezhettünk, hogy 2.0 szerelést, 1.7 közbeavatkozást és 3.5 tisztázást átlagolt, ami pedig a leginkább figyelemre méltó, hogy 11 csellel próbálkoztak vele szemben és mindössze egy alkalommal tudták befűzni. A párharcerős játéka, valamint a stabilitás, amit a jelenléte adott a hátsó alakzatnak, joggal alapozza meg a helyét ebben a csapatban is.

 

Ridle Baku (Németország)

A jobb oldali szárnyvédő posztjára a torna egyik legkiemelkedőbben teljesítő játékosa került be. A csoportmérkőzések alatt még inkább szélső/szélső középpályás volt, majd az egyenes kieséses szakaszra visszatolódott a VfL Wolfsburgban is megszokott helyére.  Az első meccsen a magyarok ellen kétszer is betalált, valamint egy gólpasszt is kiosztott, majd az elődöntőben és a fináléban is előkészített egy-egy találatot, ami összességben öt kanadai pontot jelent számára. A német taktika a májusi-júniusi meccsek során már erősen hajazott támadásban arra, hogy ő szárnyvédőt játszik, ez pedig nagyon feküdt is neki, mert előre és hátrafelé is klasszis teljesítményt tudott nyújtani. A 2.5 szerelése, a 0.8 labdaszerzése, valamint a 2.0 kulcspassza, a 6.4 progresszív átadása és persze a 0.8 sikeres csele is jól mutatja, hogy ő volt a torna egyik, ha nem a legjobbja, mind a posztján, mind összességében.

 

Gonzalo Villar (Spanyolország)

A hispán együttes a felnőttekre is jellemző nagyon magas mértékű labdabirtoklásra épülő játékában kulcsszereplő volt az AS Roma középpályása, akinek elég összetett feladat jutott a tornán, de sikerrel vette az akadályt. Azzal szemben, hogy az olasz fővárosban többnyire „hatosként” szerepelt, itt most inkább a „nyolcas” volt, bár a mérkőzések alakulása során volt, hogy visszább húzódott. A passzjátéka kitűnő volt, 88%-os hatékonysággal zárt, amit 5.3 progresszív átadás, 1.4 kulcspassz kísért, illetve az ő játékában nagy szerepet játszó hosszú passzok is megfelelően sikeresek voltak (71%). Ő volt az, aki rengeteg forgatással igyekezett a kevésbé védett oldalra terelni a labdát. A cselek terén tökéletes tornát zárt (11/11) és a támadó párharcai terén is remekelt a maga 77%-ával. A védekezése kevésbé volt kiemelkedő statisztikailag, de a labdavesztés utáni visszatámadásban komoly szerepe volt, amit a 41%-os presszing mutatója bizonyít számunkra.

 

Niklas Dorsch (Németország)

Ha van olyan játékos, akit eddig kevésbé ismertek az emberek, de szerelembe lehetett esni a játékát illetően, az a németek „hatosa”, aki – olaszos kifejezéssel élve – tökéletes „regista” volt a torna során. Az az elegancia, az a letisztult, tanári játék akár védekezés, akár támadás terén egészen fenomenális volt a KAA Gent focistájától. 91%-os passzhatékonyság, 6.5 progresszív passz, a torna legtöbb progresszív labdacipelése átlagban, a hosszú labdáit pedig olyan szintű pontossággal tudta fellőni, hogy nem lehetett belekötni (75%), hiszen csaknem mindegyiknél esélye volt a társnak megszerezni a játékszert. Összességében 1.6 csel (89%-os sikerességi mutatóval), 1.1 kulcspassz, két kialakított helyzet, emellett 4.2 szerelés, 1.8 közbeavatkozás, 1.3 labdaszerzés, 64%-os párharc mutató, tehát bátran állítható, hogy majdnem tökéletes teljesítmény, csak abba lehet belekötni, hogy a csoportkör alatt kisárgázta magát a negyeddöntőről, amikor látványosan hiányzott is a középpályáról a dánok ellen.  

 

David Raum (Németország)

Ahogy azt már Bakunál részleteztük az egyenes kieséses szakaszban, rendszerint szárnyvédővé avanzsált a Greuther Fürth-nél kölcsönben szereplő balbekk is, akinek a fizikális, védekezésben a legkevesebb kockázatot vállaló játéka aranyat ért a német együttesnek a tornán. Meccsenként 1.9 szerelést, 1.6 közbeavatkozást, 1.0 begyűjtött lecsorgót, 0.7 labdaszerzést és 1.1 tisztázást átlagolt, amivel nem volt annyira extra, de a szerepkörében sem az volt kódolva, hogy le kell ugrania a számainak a statlapról. Viszont támadásban nagyon jól látta el a feladatát, a vonal mellett rendre megjátszható volt, jól kombinált az előtte játszó szélsővel. Rendre jöttek tőle a beadások, ami végül két gólpasszt is jelentett számára, valamint ezen felül még két megteremtett gólhelyzetet. Összességében a 79%-os passzhatékonysága, a 2.0 kulcspassza és a tőle nem várt négy kapura lövés is közrejátszott abban, hogy itt legyen a helye az legjobbak közt.

 

Vitinha (Portugália)

A luzitán együttes és a torna egyik leglátványosabb, magas szinten legsokoldalúbb játékát nyújtotta a Wolverhampton középpályása. Az aktuális ellenféltől és a zajló mérkőzés állásától függően láthattuk őt a „dupla hatos” jobb oldalán, „nyolcasként”, „tízesként” és még bal oldali szélső középpályásként is, akinek befelé kellett játszania jobb lábasként. A kreatív, offenzív játéka megalapozta azt, hogy csapata tükörsimán bedarálta az ellenfeleket a csoportkör alatt, majd utána is látható volt, hogy kiemelkedő a játékintelligenciája. Annak ellenére, hogy csak egy assziszt került a neve mellé, a 2,7 xA jól mutatja, hogy ő többre volt hivatott, és ezt a három kialakított helyzete is alátámasztja. A 91%-os passzjátéka, ami 87%-os az ellenfél térfelén, egészen fenomenális, a 11/13-as cselekre vonatkozó mutatója is a legjobbak közt van, az 57%-os támadó jellegű párharchatékonysága is magáért beszél és hűen tükrözi, hogy neki itt a helye a legjobb csapatban.

 

Fábio Vieira (Portugália)

Egy újabb FC Porto-játékos szerepel az együttesben, akinek szintén a virtuóz játékstílusa és a multifunkcionális játéka volt nagyon jól látható, ha az ember nézte a luzitánok meccseit. A gyémánt középpályán bal oldalt vagy épp a csúcsán, de olykor bal oldali szélsőként is feltűnt, és mindenhol tudott olyat adni a csapata számára, amivel előrébb jutottak. Igaz, hogy csak egy gólig jutott, gólpassza pedig nem lett, de a spanyolok ellen ő volt a centerező a győztes öngólnál, a várható számai szerint pedig a társak is kellettek ahhoz, hogy ilyen „sivár” legyen a statisztikai lapja. A passzjátéka kitűnő volt (88%) és kellően progresszív is (4.5/90), ami mellé támadásban 1.7 sikeres cselt, 2.2 kiharcolt szabálytalanságot, 2.2 kapura lövést tudott átlagolni, míg védekezésben 1.1 szerelés, 0.8 labdaszerzés és 37%-os presszing hatékonyság került a neve mellé. Az UEFA őt választotta a torna legjobbjának.

 

Lukas Nmecha (Németország)

Hogyha már úgy adta ki a felállás, hogy mindössze egyetlen csatár kerül be, akkor az nem lehet más, mint a torna gólkirálya – egy kihagyott büntetővel együtt is –, aki mellesleg akkor is megérdemelte volta ezt a helyet, ha nem ő döntötte volna el a finálét, mert minden téren remekelt. Az Anderlechtben kölcsönben szereplő német center négy különböző meccsen talált be, egy másikon pedig egy gólpasszt jegyzett – nem is akármilyent –, de ezen felül is mindvégig veszélyt jelentett az ellenfelek kapujára – akár önmagának, akár a társaknak kidolgozott helyzetekkel. A 77%-os sikeressége a cselek terén, a megannyi megtartott labdája, az 56%-os párharchatékonysága és a taktikában elvárt oldalra kimozgásai (olykor csak elterelés céljával) mind azt jelentették, hogy ezen a kontinensviadalon ő volt a legjobb csatár.

 

 

Ha értékeled a munkánkat, támogasd működésünket egy kattintással:    Támogatom


Bekerülhettek a megfigyelői noteszbe – U21 Európa-bajnokság

Írj hozzászólást