Taktikai csata és egy tinédzser tíz percnyi klasszisa – U21-es Európa-bajnokság, elődöntők

Egy mindig élvezetes szomszédos országok csatája és egy korábbi csoportrangadó jelentette ezúttal azt a két mérkőzést, amelyen a fináléba kerülés volt a tét. Ezúttal nem fulladt egyik párharc sem hosszabbításba, de az utolsó másodpercig izgulhattunk, hogy ki lehet ott vasárnap Ljubljanában.

 


(X) Regisztrálj a Büntetőn keresztül az Unibetre, és befizetési bónuszod mellé 10 ezer Ft ingyenes fogadást is kapsz ajándékba!


 

 

SPANYOLORSZÁG 0-1 PORTUGÁLIA

Az előző meccsükkel ellentétben, ezúttal az első perctől igyekeztek maguknál tudni a labdát a spanyolok, akiknek a fizikális védekezéssel indító portugálok többnyire át is adták a területet. A luzitánok két támadója egy-egy „vakrepüléssel” igyekezett presszingelni, de a 4-3-1-2-es hadrendből adódóan a szélsővédők – főként a bal oldalon Marc Cucurella – szabadon vehették át a labdát, amit a kapus ívelt oda nekik.

A hispánok támadásépítésének ez volt az elsődleges megoldása, majd a bal oldalon remekül játszó Bryan Gillel való kombinatív megoldásokat követően innen tudtak veszélyesek lenni. A labdajáratásaik során Martín Zubimendi több esetben is visszalépett a védők vonalába, ami létszámhátrányos helyzetet szült középpályán, amit így a portugálok könnyedén védekeztek le és terelték a játékot a szélek felé.

A spanyolok védekezése egy nagyon mélyen meghúzott 4-1-4-1-es low block volt, aminek a célja egyértelműen az volt, hogy a gyémánt alakzatban lévő luzitán középpályásokat elszeparálják egymástól és mindig legyen valaki, aki lezárhatja a köztük lévő passzsávokat. Valamire való széljáték hiányában a portugálok támadásai egy-egy távoli lövéssel értek véget, amelyek közül csak egy volt valóban veszélyes.

A szünetben Jose Luis De La Fuente egy nagyon meglepő cserével rukkolt elő, mert lehozta a bal oldalról Bryan Gilt, és érkezett helyette Juan Miranda a balhátvéd posztjára, ezzel Cucurellát előrébb tolva. Az első percek komoly nyomása alatt úgy tűnt, hogy ez beválhat, mert a Getafe játékosa befelé húzódva olyan területeken tűnt fel, amit a portugálok nem zártak kellőképpen, így ő maga és a másik oldalról befelé tolódó Brahim Diaz is veszélyeztetni tudta Diogo Costa kapuját több lövéssel is.

A látottakra gyorsan és kitűnő érzékkel reagáló Rui Jorge látva a bajt és annak forrását, behozta Florentino Luíst és átálltak egy 4-2-3-1-es hadrendre. Ez azt eredményezte, hogy a dupla hatos lefedte azon területeket, ahonnét a spanyolok veszélyeztetni tudtak. Ez nem sokkal később, a tovább fokozódó nyomás hatására egy még biztonságibb formációra cserélte labda nélküli játékban. Lemásolták a spanyol együttes kezdeti 4-1-4-1-es low block formációját, amire a frissen behozott Romárió Baró segítségével álltak át, aki stabilan betöltötte az egyik „nyolcas” szerepét. Az ő labdaszerzései és párharcerős játéka nagyon fontos volt, hogy megtörjék a hispánok lendületét. 

Azzal, hogy bejött vele együtt Jota és Tiago Tomás is, lett egy olyan szélsője a csapatnak, aki klubszinten is ezt a posztot játssza be rendszeresen, valamint egy mozgékony center, aki tudta a helyezkedésével és a labda nélküli megindulásaival manipulálni a védőket. Ebben a szerkezetben támadásban Vitinha lépett fel a „tízes” posztjára és kiteljesedett a játéka a védelem mögé való beindításokkal. A győzelmet jelentő gólt megelőzően ő ugratta ki Fábio Vieirát – aki addigra jobbszélsővé avanzsált –, s akinek a beadásába szerencsétlenül vetődött bele Jorge Cuenca, s így a labda Álvaro Fernandez feje fölött beszállt a kapuba.

 

 

Az utolsó tíz percben nem maradt más a spanyoloknak, mint hogy mindent egy lapra feltéve támadjanak. Ennek leginkább a szögletek és a kaput el nem találó kísérletek száma adja vissza a mértékét, de különösebben nem tudtak veszélyesek lenni. A luzitánok elvétve még kontrázhattak is, de a koncentráció nem volt meg a támadókban, akiknek az ereje elment arra, hogy segítsenek tartani az eredményt.

 


(X) Ingyenes Eb-tippjáték! Kattints ide, tippeld meg a 2021-es Európa-bajnokság összes csoportmeccsének eredményét, és ha nem találsz el egyet sem, 35 millió forintot nyerhetsz!


 

HOLLANDIA 1-2 NÉMETORSZÁG

Hogy mi volt a német csapat alap elképzelése, azt nem tudtuk meg, ugyanis harminckét másodperc elteltével máris beköszönt Florian Wirtz, aki a meccs hőse lett a duplájával és amíg pályán volt, addig a jobb oldalon megmutatta azt, hogy miért is került be 18 évesen a kezdőbe mindkét meccsén. A mögé visszahúzódó Ridle Baku is kiteljesedhetett a jobbhátvéd posztján, főleg támadásban, amikor is Arne Maier visszalépett a védők vonalába (kialakítva ezzel egy hármas hátsó sort), így engedve szabadjára a szélső védőket, hogy kiszélesítsék a csapat arcvonalát.

 

 

A hollandokat egyrészt látványosan megzavarta a bekapott gól, másrészt az volt érezhető a játékukon, hogy ők nem tervezték irányítani a mérkőzést. A 4-4-2-es „dupla hatossal” való felállásuk nem volt alkalmas arra, hogy komolyabb veszélyt teremtsenek, mert bár a meddő fölényük megvolt, de a két támadó túl messze volt a csaknem a védelem vonaláig visszahúzódó középpályásoktól. A németek két gólos előnyben kényelmesen visszahúzódhattak és egy mid block szisztémában könnyedén a szélre szorították a „Jong Oranje” támadásait, ahol azok elhaltak, mert Calvin Stengs befelé igyekezett játszani, ahol nem volt hely, Ferdi Kardioglu pedig csak egyfajta vészmegoldásként került a bal oldalra. Egyetlen jó Justin Kluivert beindulás után tudtak helyzetbe kerülni, de ezt is egy kiszorított szögből leadott lövéssel kellett befejezzék.

A fordulás után a hollandok igyekeztek nagyobb nyomást helyezni a „National Elfre, de a letámadásuk nem volt elég szervezett. Az eltiltását letöltő, rengeteg mozgással szinte mindig üresen megjátszható Nicklas Dorsch jelentette „csomópont” miatt könnyedén kipasszolgatták a narancs mezeseket, akik teljesen ellehetetlenített feladat előtt álltak a nem jól megválasztott szerkezet miatt. A Belgiumban légióskodó mélységi szervező hosszú indításai ezúttal is élményszámba mentek és minél inkább támadott ki az ellenfél, neki egyre több esélye volt belőni a labdát a védelem mögé – versenyhelyzetet kialakítva a társak számára.

A szépítő találat kis túlzással a semmiből jött egy pontrúgás után, amit követően egy kényszer szülte végzetes hibát követett el Erwin Van de Looi, a hollandok edzője. Behozott egy második centert Kaj Sierhuis személyében, kimozgatva Kluivertet a bal szélre, ahol a folytatásban túl messze volt a kaputól, hogy veszélyt jelentsen. Ezzel egyidejűleg Stefan Kuntz is frissítette csapatát a legérzékenyebb pontokon – két középpályás és egy szélső jött be. Elöl új, gyors játékosok kaptak esélyt, hogy Dorsch fellőtt/felívelt labdáinál előnyös párharcok alakulhassanak ki számukra.

Az utolsó negyedórára a hollandok utolsó lehetőségként, egy belső védőt beáldozva próbálták meg teljesen kiszélesíteni a pályát, hogy a beadásokra, illetve felívelésekre nagyobb eséllyel pályázzanak, de a német „légvédelem” egyetlen hibát leszámítva tökéletesen működött. Az ő utolsó cseréik – Anton Stach és Ismail Jakobs – már egy szerkezeti váltást is jelentettek, mert visszaálltak 4-4-2 low blockba, behúzódva a saját harmadukba a két nagyon szoros „lánccal”. A végére még a csereként beállt támadójátékosok sikeresen meg is tartották elöl a labdát, amivel a lehető legjobb helyzetben „ölték” az időt.

 

Vasárnap este 21 órakor Portugália és Németország csaphat össze a ljubljanai fináléban, ahová a „National Elf” zsinórban harmadszor jut be, s amikor ez utoljára nem sikerült nekik, akkor épp az „Esperanças” állította meg őket, 2015-ben az elődöntő során.

 

Ha értékeled a munkánkat, támogasd működésünket egy kattintással:    Támogatom

Írj hozzászólást