Újra a nyugalom az úr Grazban – I. rész

Az utóbbi pár évben egy elég zaklatott és sikertelen időszakot élt át Ausztria egyik legpatinásabb együttese a Sturm Graz. Leginkább konfliktusok és kapkodás jellemezte a klubot, amely a tavalyi szezon végén bemutatott példátlan mélyrepülésben csúcsosodott ki a bajnokság rájátszásában. A változások elkerülhetetlenek voltak és eddig úgy néz ki, hogy a nyáron elindított „helyreállítási munkálatok” sikerrel járnak. Problémafeltáró cikkünk első részében a mélyrepülés okait nézzük át.

(X) Regisztrálj a Büntetőn keresztül az Unibetre, és befizetési bónuszod mellé 10 ezer Ft ingyenes fogadást is kapsz ajándékba!


 

A FODA-FAKTOR

Három évvel ezelőtt még úgy nézett ki, minden a legnagyobb rendben van a stájereknél. A sikerek nagyrészt annak a Franco Fodának voltak köszönhetőek, akinek Grazban akár szobrot is lehetne állítani. Miután a kilencvenes években számos mérkőzést játszott a német Bundesligában – többek között olyan csapatoknál, mint a Bayer Leverkusen – pályafutása utolsó négy évét Grazban töltötte, ahol búcsúszezonjában, 2001-ben, a Bajnokok Ligája nyolcaddöntőjébe is bejutott a Sturmmal. Azután is ott maradt a klubnál, hogy szögre akasztotta a stoplist és az edzői szakma alapjait is itt sajátította el. Évekig hol a második csapatot irányította, hol pedig másodedzőként szolgált az első csapatnál mígnem 2006-ban kinevezték vezetőedzővé.

A Sturm Graz akkoriban egy kisebb krízist élt meg, hiszen már évek óta a középmezőnybe volt beragadva. Foda fokozatosan felzárkóztatta a csapatot, mi több 2011-ben egészen a bajnoki címig jutott.

A bajnokcsapat kulcsembere volt például a korábbi magyar válogatott csatár, Szabics Imre, aki ma már Franco Foda segítője az osztrák válogatottnál. A német edző 2012-ben hat év után elhagyta az együttest, de a kaiserslauterni kiruccanás csupán egy évig tartott. 2014-ben Grazban újra benne látták meg az ideális edzőt. Nehézkes kezdés után szépen lassan 2017-re a dobogóig vezette az együttest, hatékony munkájára a következő szezon őszén az osztrák válogatottnál is felfigyeltek, és miután egész ősszel az első helyért vívtak versenyt a Salzburggal, kinevezték szövetségi kapitánynak. 2017 telén Foda úgy hagyta el Grazot, hogy vezették a bajnokságot a ma már Mönchengladbachban ténykedő Marco Rose Salzburgja előtt, és sokan azt várták az együttestől, hogy tavasszal is megnehezítik a Mozart-városiak dolgát.

 


Így búcsúzott Franco Foda a szurkolóktól 2017 decemberében az utolsó hazai mérkőzés után.


 

A vezetőedzői posztot az a Heiko Vogel vette át, aki 2011-ben a Ferguson-féle Manchester Unitedet megelőzve juttatta tovább a Bajnokok Ligája csoportköréből az FC Baselt. Vogel igyekezett saját, kombinatívabb felfogású játékát meghonosítani Grazban, ez azonban nem ment zökkenőmentesen. Szemmel láthatóan az első meccseken a játékosok nem igazán tudtak még azonosulni az edző elképzeléseivel. Ennek következtében nagyon nehezen indult a tavaszi szezon, aminek következtében végérvényesen leszakadtak a Salzburg mögött.

Vogel viszont úrrá tudott lenni a problémákon, ez pedig annak köszönhető, hogy hajlandó volt alkalmazkodni az osztrák környezethez, illetve az aktuális ellenfélhez.

A csapat visszatalált a stabilitáshoz, ennek köszönhetően pedig legalább a második helyet magabiztosan sikerült megőrizni a szezon végéig. A hab a tortán pedig a 2018. májusi kupagyőzelem volt, ahol a Salzburgot sikerült két vállra fektetni kemény küzdelemben, hosszabbítás után, ezzel pedig a hét évvel azelőtti bajnoki siker után először került trófea a grazi vitrinbe. A kupasiker mindenkit bizakodással töltött el és sokan a Salzburg nagy kihívójaként tekintettek a Sturmra a következő szezonokban, mivel a bécsi nagyágyúk elég nehéz időszakot éltek meg. Azonban a helyzet végül gyökeres fordulatot vett.

 

ÚRRÁ LESZ A KÁOSZ

Szinte törvényszerűen, a jól sikerült szezon után egymás után érkeztek az ajánlatok a csapat húzóembereiért külföldről és belföldről egyaránt. Az előző szezonban 20 góljával a salzburgi Munas Dabbur mögött a gólkirályi címről épphogy csak lecsúszó Deni Alar visszatért előző egyesületéhez, a Rapid Wienhez. A hatékony támadójáték másik fő felelőse, Thorsten Röcker is távozott, aki 11 gólpasszával főleg az előkészítésekben jeleskedett és a támadóharmad legtöbb posztján bevethető volt. A középpályán is komoly aggályok merülhettek fel, mivel a hatos posztján támadásszervezésben kulcsszerepet játszó ausztrál James Jeggo az Austria Wienhez tette át székhelyét, míg a fantasztikus szezont futó Peter Zuljért sorra érkeztek az ajánlatok. Túlzás nélkül állítható, hogy az előző szezonban a középpálya motorjának bizonyult, amellett, hogy remekül szervezett, az ellenfél tizenhatosához is rendre felért, ezt bizonyítja nyolc gólja is a bajnokságban.

 


 

A győztes kupadöntőn pályára lépő kezdőből összesen hat ember hagyta el az együttest. A távozók neve után zárójelben a következő klubjuk neve szerepel. (Zulj csak télen csatlakozott az Anderlechthez.)

Günter Kreissl sportigazgatónak és Vogelnek tehát bőven akadt tennivalója az átigazolási piacon. Mindent összevetve egy csapatra való játékos érkezett. Előtérben természetesen a támadószekció megerősítése volt, ahová Markus Pink és Lukas Grozurek személyében két csatárt is szerződtettek. Előbbi a Mattersburgnál, míg utóbbi az Admiránál produkált egész jó szezont, velük tervezték pótolni Alart. Hozzájuk csatlakozott még a légióskodásból Ausztriába visszatérő Philipp Hosiner is, aki 2013-ban 32 góllal segítette bajnoki címhez az Austria Wient. A középpályára Grúziába hoztak erősítést Otar Kiteisvili személyében, akinek elsősorban az előkészítésekben kellett jeleskednie.

Összességében viszont pont ez a nagy bevásárlás volt a későbbi kudarcok elindítója, hiszen beazonosítható koncepció nélkül igazoltak, a saját utánpótlásukra pedig szinte egyáltalán nem támaszkodtak.

Akiket még fel is hoztak a második csapatból, azok is alig-alig kaptak lehetőséget. A Günter Kreissl vezette átigazolási stáb jellemzően 30 év körüli játékosokban bízott, akiket jellemzően külföldről hoztak, az elhibázott koncepció pedig az eredményeken is meglátszódott.

A 2018 júliusi, Ajax elleni BL-selejtezőben esélyük sem volt a graziaknak, az ezután következő Európa-liga folytatás pedig nagyon csúfos véget ért. A nem túl nagy nevű ciprusi AEK Larnaca ellen 7-0-s összesítéssel mondtak búcsút az európai álmoknak. Vogel szemmel láthatóan tanácstalanul próbálta beépíteni az új érkezőket, akik túlnyomórészt egyáltalán nem váltak be. A csatárok nem igazán hozták az elvárt szintet, ez pedig a támadójátékon erőteljesen meglátszott. A gyenge bajnoki rajt következtében természetesen egyre több lett az elégedetlenkedő hang, Kreissl sportigazgató is egyre kritikusabban szólalt meg Vogellel kapcsolatban.

A vita odáig fajult, hogy a 13. forduló után az edzőnek mennie kellett, ami abból a szempontból nem volt csoda, hogy csupán három győzelemmel állt a csapat, viszont a játék éppen felfelé ívelő tendenciát mutatott és a Salzburgot is sikerült komolyan megszorongatni, de a helyzeteket nem volt ki értékesítse, így az eredmények nem jöttek.

Márpedig ezekre sürgősen szükség volt, hiszen az átalakított bajnoki menetrend következtében 22 forduló után az első hatban mindenképp benne kellett lenni, hogy a rájátszásban a felsőházban harcolhassanak tovább. Érkezett az a Roman Mählich, aki ugyan elismert játékosa volt a klubnak, de edzőként komoly szinten még teljesen tapasztalatlan volt. Azt elérte, hogy egy ötmeccses veretlenségi szériával végül a felsőházba juttatta a klubbot, de aztán gyorsan kipukkadt a lufi, ráadásul télen végül távozott a középpálya kulcsembere, Zulj is, akinek az őszi teljesítményére erősen rányomta a bélyegét az átigazolási hercehurca. A rájátszásban nem termett sok babér a csapatnak, Mählich pragmatikus felfogása egy idő után teljesen hatástalan volt és ugyan az Európa-ligáért vívott playoffban a Rapid Wient – nem kis szerencsével – legyőzve sikerült kivívni a minimum célt, az egyértelmű volt, hogy az edzőnek hosszú távon nincs maradása.

 

STAGNÁLÁS, MAJD TOTÁLIS ÖSSZEOMLÁS

Az edzői székbe 2019 nyarán a szerb-angol kettős állampolgár Nestor El Maestro érkezett, aki 15 éves kora óta tudatosan készült az edzői pályára, mivel játékosként nem volt elég tehetséges. Korábban a német Bundesligában már szolgált másodedzőként, Mirko Slomka segítőjeként a Schalkénál, a Hannovernél és a Hamburgnál. Grazba testvérével Nikonnal együtt érkezett és próbálták újra a sikeres útra terelni a nehéz szezont átélő Sturmot.

 


ÉRDEKESSÉG

Az edző eredeti neve Nesztor Jevtics, és a családjával még kiskorában Londonba költöztek a délszláv háború elől. 17 évesen határozta el magát a névváltoztatásra, mivel nem akarta, hogy származása miatt megbélyegezzék az akkor Szlobodan Milosevics miatt erőteljesen szerbellenes közhangulatban. Testvérét a futballban csodagyerekként titulálták Angliában, és egy lapban a Maestro névvel illették. Ez annyira megtetszett Nestornak, hogy fel is vette névként, csupán mert jól hangzott. Erről a grazi bemutatásakor így nyilatkozott.

„Ez úgy megy mint a tetoválásokkal. 17 évesen az ember jellemzően nem tekint a jövőbe. Nem gondoltam bele, hogy 40 éves korom körül egy ilyen nagy állásinterjún viselhetem ezt a furcsa nevet. Az ember szívesen elfelejti, hogy 17 és 36 éves kor között van pár év különbség, de akkoriban ennek megvolt a maga oka.”


 

Kreissl vezetésével viszont megint a kapkodás volt az úr az átigazolási piacon.

A második csapatból lehetőségre váró tehetséges fiatalok megint nem jutottak szóhoz, a keret pedig egyre inkább öregedett. Akik még megmaradtak a kupagyőztes csapatból, jellemzően már azok sem hozták a korábbi teljesítményt. Az előző szezonban csődöt mondó igazolások nagy részén is túladott a klub, csupán a grúz Kiteisvili tudott valamennyire beilleszkedni. A támadószekcióban az Ingolstadtból visszatérő Röcker jelenthetett nagy erősítést, de az albán Bekim Balajhoz is nagy reményt fűztek.

Európában ugyan megint hamar véget ért a kaland, de a bajnokságban már láthatóak voltak biztató jelek, miután ősszel végig ott tudott lenni a dobogó környékén a csapat. A konstans jó teljesítmény viszont továbbra is hiánycikk volt és a játék minősége továbbra is hagyott kívánni valót maga után, emiatt pedig a felsőház elérése ellenére is többségben voltak a kritikus hangok. Nestor El Maestro is leginkább a játékvezetők ellen intézett kirohanásai miatt került a középpontba ahelyett, hogy „nevéhez hűen” olyan mesterien irányította volna a csapatát.

Az elég szenvedős játék a karantén utáni újraindulás után a rájátszásban elég komolyan megmutatkozott az eredményeken is, komolyabban is, mint azt bárki gondolta volna. A mérleg tízből kilenc vereség volt, és így szégyenszemre a hatodik helyen végezve, elmaradt az európai kupaindulás is. Ami még csúnyább volt, hogy a remek szezont futó, jóval kisebb lehetőségekből gazdálkodó stájer tartományi rivális Hartberg is megelőzte a graziakat. A változások elkerülhetetlenek voltak.

A Sturm Graz szemmel láthatóan zsákutcában vergődött a kupasiker óta. Az, hogy miként helyezték új alapokra a klubot tavaly nyáron, a következő részben derül ki.

 


Borító: BestHQWallpapers

Írj hozzászólást