Volt egyszer egy cannes-i fesztivál

A héten kezdődött meg a filmvilág legismertebb és legnagyobb presztízsértékkel bíró fesztiválja, amelyen az Arany Pálmáért folyik a harc, ám Cannes városa egykoron a labdarúgás térképén is igen előkelő helyen szerepelt. A régmúlt dicsőségei mellett, az egy évtizedes élvonalbeli szereplés során megjárták a nemzetközi porondot is, valamint kineveltek, vagy csak hozzájárultak néhány korszakos zseni karrierjének alakulásához is.

Cannes borító

(X) Regisztrálj a Büntetőn keresztül az Unibetre, és befizetési bónuszod mellé 10 ezer Ft ingyenes fogadást is kapsz ajándékba!  


 

Cannes egy nagyjából 75 ezer lakossal bíró dél-franciaországi kikötőváros a Földközi-tenger partján, nem messze az olasz határtól. A köztudatban a filmfesztiválja miatt és a nagyon sikeres női röplabdacsapata miatt ragadt meg, de a labdarúgás szempontjából már rég feledésbe merült, pedig egykoron igen szép sikereket megélt a város gárdája.

Az 1902-ben Association sportive de Cannes néven megalapított egyesület a két világháború közt, 1932-ben állt be a profik közé s egészen 2004-ig az FFF „rendszer” része volt. Jelenleg csak az ötödosztály Corse-Méditerranée csoportjában szerepel, ahol legutóbb a 10. helyet szerezte meg nagy csatát vívva az egyik nagy rivális, az OGC Nice tartalékjaival. A klub a legnagyobb sikerét a profivá váláshoz kötheti, mert ebben az évben megnyerte a Coupe de France sorozatát, ahol az öt mérkőzésük során háromszor is hozzájuk hasonló profi csapattal játszottak, köztük a fináléban a Racing Club de Roubaix-val, amelyet 1-0 arányban győztek le Párizsban.

 

 

Egy évvel később, 1933-ban bajnoki döntőt veszítettek az Olympique Lille (a mai Lille OSC jogelődje) ellenében, és ez az ezüstérem a bajnoki rekordjuk. Bár csak a második helyen végeztek a déli csoportban, de a győztes Football Club d’Antibes csapatát korrupció vádjával kizárták, így ők utazhattak a fővárosba. Ezt követően csaknem két évtizedet – a második világháború alatt természetesen szünetelt a liga – az élvonal középmezőnyében töltenek, ám az 1949-es kiesés után 1988-ig nem jutottak vissza a legmagasabb szintre.

Négy évvel az említett feljutás előtt került a csapat kispadjára a sérülései miatt 30 évesen visszavonuló Jean Fernandez, akiről később nagyon dicsérő szavakkal emlékeznek meg a francia labdarúgásban. Ő csábítja Cannes-ba a holland válogatottól visszavonuló Ruud Krolt, aki több mint 80 alkalommal szerepelt az Oranje színeiben, illetve Fernandez nevéhez fűződik az a tett is, hogy a mindössze 15 éves Zinedine Zidane-t berakja a felnőtt csapatba a másodosztály küzdelmei során. Ugyan az egykori kiváló holland védő már nem volt a csapat tagja, mikor feljutottak az élvonalba, de a későbbi aranylabdás középpályás nagyon is komoly szerepet vállalt ebből a sikerből.

 

Cannes - Zidane
Zidane az élvonalban is megvillantotta, hogy mekkora tehetség

 

Az első élvonalbeli idényben a 12. helyen zártak, amit az ifjú irányító mellett a jugoszláv válogatottban is komoly szerepet betöltő Zlatko Vujovicsnak is köszönhettek, aki 18 találatig jutott, amivel második lett a góllövőlistán, ezzel eladva magát a fővárosba, de ott volt a cannes-i középpályán a keménységéről híres Luis Fernandez, aki ekkor még aktívan tagja volt a francia nemzeti tizenegynek, valamint Marko Mlinaric, aki ekkortájt egy időre visszavonult a jugoszláv válogatottságtól, de horvát színekben még feltűnt később.

A sikeres bennmaradást követően nagy port kavaró viszályok közepette Jean Fernandez edző távozott, ráadásul Nizzába, az egyik legnagyobb riválishoz ment. A helyét az a jugoszláv Boro Primorac vette át, aki ekkor dönt a visszavonulás mellett, s nem mellesleg Arsene Wenger segítője lesz később. A második szezonban, az új trénerrel stabilizálják helyüket az élvonal középmezőnyében (11. hely), majd jön az 1990-91-es szezon, amikor az UEFA-kupa indulást érő 4. pozícióban zárjanak, kiharcolva történelmük első nemzetközi szereplési lehetőségét.

A kettős terhelésre készülve olyan játékosokkal bővül a keret, mint a Marseille-ből kölcsönvett Alen Boksic, azonban az ifjú horvát csak egyetlen mérkőzés erejéig tud ebben segédkezni, mert egy edzésen megsérül és féltávnál visszatér a következő idényben Bajnokok Ligáját nyerő együtteshez, ahol már kulcsszerepet tölt be. Az UEFA-kupa első körében még sikerrel vették a portugál SC Salgueiros jelentette akadályt, de a Dinamo Moszkva már kifogott rajtuk, s ha ez nem lenne elég, a szezon végén még ki is estek a második vonalba.

 

Cannes - Micoud
Micoud felnőtt a feladathoz és szép időket élt meg Cannes-ban

 


(X) Ingyenes tippjáték az Eb-döntőre! Tippeld meg a finálé első gólszerzőjét és a találat percre pontos idejét, és nyerj 8 millió forintot! Kattints ide és regisztrálj az Unibetre, vagy ha már regisztráltál, jelentkezz be és játssz!


 

Az osztályváltás ellenére a klub ambiciózus maradt, s bár lemondtak a magas bérű játékosokról, az elmúlt évek sikerei során az utánpótlás-képzés fellendült, s erre igyekeztek támaszkodni. Az első kiemelkedőnek tűnő játékos, aki mindenképp említést érdemel Johan Micoud, aki a távozó Zidane helyét kellett átvegye az irányító poszton. Az azonnali visszatérés fő letéteményese azonban Franck Priou volt, aki kitartott a csapat mellett a kiesést követően és 21 góllal a másodosztály gólkirálya lett.

Az 1993-94-es idényben újoncként sikerült nagyot alakítani és a hatodik helyet megszerezve másodszor kvalifikálták magukat a nemzetközi porondra. A csapatban feltűnt egy kiváló adottságokkal megáldott tehetség, egy bizonyos Patrick Vieira. A mindössze 17 éves középpályás berobbant a ligába tavasszal és remeklése nagyban hozzájárult a csapat sikereihez, mert szinte átjárhatatlanná tette a pálya középső részét.

Az UEFA-kupába való visszatérés nem is sikerülhetett volna jobban, mint ahogy azt a megvalósították, ugyanis az első körben a méltán híres Fenerbahce együttesét 9-1-es összesítéssel búcsúztatták. A hazai 4-0 után Isztambulban harmincezer ember előtt nyertek 5-1 arányban, amiről az alábbi videó is tanúskodik:

 

 

Ugyan a második kör ezúttal is a végállomást jelentette a csapat számára, de közben odahaza jól szerepeltek, mert a 9. helyet megszerezve az újonnan megalapított Intertotó-kupában kaptak bizonyítási lehetőséget. Itt az ötcsapatos csoportban másodikok lettek, nem sikerült a továbbjutás, és a hazai bajnokságban is jött egy kisebb visszaesés, hiszen csak a 14. helyen zártak. Időközben – télen – távozott Vieira, majd a szezon végén Micoud is, ami már sejtette, hogy nehéz idők jöhetnek, mert a legjobbjaik ismét elhagyták a klubot. A fiatalítás azonban nem állt le, viszont kezdett apadni a tehetséges ifjúság az akadémián, ami előrevetítette a nehezebb időket.

 

Cannes - Vieira
Vieira még a csapatkapitányi karszalagot is kiérdemelte

 

A következő olyan korosztály, amely érdemileg tudott valamit alkotni egyénileg, az közben csapatszinten elbukott. A 1997-98-as idényben ott volt az együttes kapujában az akkor még csak 17 éves Sebastian Frey, míg a védelemben a 19 éves Jonathan Zebina, akik mindketten szép karriert futottak be később Olaszországban, de ekkor még nem tudtak akkora hatást gyakorolni a csapatra, hogy az ne essen ki újfent. Az újabb osztályváltást követően egyre rosszabb helyzetbe került a klub, mert bár az első szezonjukban még harcban voltak a feljutásért – amiben a Sevillával kétszeres Európa Liga-győztes Julien Escudé is szerepet játszott –, de két évvel később már a harmadik vonalban találták magukat. Noha a 2000-es évek elején még kitermelt az akadémia egy kiváló generációt, amiben olyanok szerepeltek, mint Julien Faubert és Gael Clichy, de ők sem tudták a süllyesztő felé tartó klubot megmenteni, amelyet 2004 nyarán a tartós adóssága okán kizártak a harmadosztályból és a “filmváros” futballcsapata visszatért az amatőrök világába.

 

Ha értékeled a munkánkat, támogasd működésünket egy kattintással:    Támogatom

Írj hozzászólást