A lehető legjobbat kihozni – Ankersen és a Brentford

A Brentford FC igencsak sajátosan működő futballklub, annak társsportigazgatója, a dán FC Midtjyllandot elnökként irányító Rasmus Ankersen pláne. Egy sérülés miatt fiatalon abbahagyta a játékot, edzőnek, majd sportvezetőnek állt, eközben elmélyült a sportpszichológiában és a maximális teljesítmény elérésének mikéntjében – a témában bestseller könyveket is írt.


(X) Regisztrálj a Büntetőn keresztül az Unibetre, és befizetési bónuszod mellé 10 ezer Ft ingyenes fogadást is kapsz ajándékba!  


 

A mesés rajt után zsinórban négy vereséget gyűjtött be a Brentford, de ha létezik klub, amelynél holmi megtorpanás esetén sem esnek pánikba, az a nyugat-londoni. Annál sokkal tudatosabban kigyúrt, felépített, megtervezett projekt, ami a Community Stadiumban fut.

A szerencsejáték-bizniszben megvastagodott, analitikus fejjel gondolkodó tulajdonos, Matthew Benham, valamint a két társsportigazgató, Rasmus Ankersen és Phil Giles sem dönt elhamarkodottan, annál sokkal alaposabban kimunkált koncepciót alkottak meg ők hárman. Ha zanzásítani akarjuk annak mibenlétét, röviden úgy lehetne: precízend elemezd az egyes játékosok teljesítményét mérő adatokat, a sikeres szerelések számától az xG-ig; ezek alapján válaszd ki a megszerezni kívánt, többnyire méltatlanul alulértékelt labdarúgókat, de csak olyanokat, akik beleillenek az elképzelt játékfelfogásba; válassz az erre a metodikára fogékony, a futballisták lelkére is hatni tudó, a játékosok összekovácsolására, a csapategység megteremtésére képes trénert, őt pedig támogasd meg az egyes szakterületek remek ismerőivel.

Következzen néhány példa, mennyire kiváló érzékkel nyúlt hozzá eddig szinte mindenhez a brentfordi vezetés, és változott az mindjárt arannyá.

2015-ben ültette le kispadjára Dean Smith-t, akit aztán elvitt az Aston Villa, amelyet az első osztályba kormányzott, majd miután benntartotta, a 11. helyre navigálta (még ha a Grealish utáni időszakkal nem is tudott mit kezdeni); az utóbbi két évben 82 millió fontért értékesítette az Ollie Watkins (28 millió), Said Benrahma (22), Neal Maupay (20), Ezri Konsa (12) négyest, miközben neki a kvartett mindössze 8,5 millió fontjába fájt (!); időközben pedig kiváló set-pieces edzőket is „nevelt”, akiket aztán a Manchester City (Nicolas Jover), illetve az Arsenal (Andreas Georgson) szerződtetett.

Az „igazoljunk játékost olcsón, alacsonyabb osztályból, esetleg kevésbé magasan jegyzett külföldi ligából” elv mellett a brentfordi analitikus gondolkodásra szerfelett jellemző a rögzített játékhelyzetek utáni szituációk tökélyre fejlesztésének szándéka, s hogy jó úton járnak „a méhek”, azt jelzi, ily módon csak a Liverpool és az Arsenal ért el náluk több gólt (hatot, szemben a brentfordi öttel).

Úgy, hogy a két nagynak sokkal több lehetősége kínálkozott rögzített szituációk utáni gólra. „Amikor megérkeztem Brentfordba, azt gondoltam, a rögzített játékhelyzetek sulykolása teljes időpocsékolás, de hamar kiderült, tévedtem – mondta még az év elején a dán asszisztensedző Brian Riemer. – Ezeknek a szituációknak a két sportigazgató, Ankersen és Giles is feltétlen híve, kertelés nélkül közlik velünk, ha úgy érzik, nem használjuk ki eléggé az ezekben a helyzetekben rejlő lehetőségeket, illetve azt is, ha nem szentelünk rájuk kellő időt az edzéseken. Szóval az egész klubban prioritást jelent jónak lenni a rögzített játékhelyzetekben, van is egy playbookunk, amelyben a kirúgások, bedobások, szögletek, szabadrúgások végrehajtásának lehetséges módjai sorakoznak. Úgy gondoljuk, egy meccsen adódik 60 ilyen szituáció, ami tulajdonképpen 60 lehetőség a gólszerzésre, azaz eléggé ésszerűnek tűnik kiaknázni ezeket a lehetőségeket.”

 

 


 

Éppen ez a célja a testvérklub Midtjyllandot – amelynek szintén Benham a tulajdonosa – elnökként irányító Ankersennek: hogy ne csak az egyes helyetekből, de játékosaiból, az edzőkből, a munkatársaiból is a lehető legjobbat hozza ki. S persze ő is tudja, amellett, hogy a különböző adatokat intelligensen dolgozzák fel, hogy a megszerezni kívánt játékosokba belelátnak olyan képességeket, amelyeket más klubok edzői, megfigyelői nem, kőkemény munkára van szükség. Nagyon sok munkára, minden egyes edzésen. Nem utolsósorban pedig hosszú távú stratégiára, elvégre csak úgy lehet a játékosokat fejleszteni, ha ők is tudják, hosszú távon gondolkodnak bennük. A Brentford-projekt egyik agytrösztje, Ankersen feltétlenül ezt vallja.

Maga is a Midtjyllandban futballozott, a felnőttek között éppenséggel egyetlen meccsen. Azon ugyanis olyan súlyos térdsérülést szenvedett, hogy az mindjárt véget is vetett profi karrierjének. Elkezdte bejárni a világot, hazatérve pedig úgy döntött, edzőnek áll.

 

„Meggyőződésem, hogy azokból lesznek a legkiválóbb edzők, akik játékosként nem tudták beteljesíteni azt a karriert, amit reméltek maguknak, röviden: a frusztrált exlabdarúgókból lesznek a legjobb trénerek”.

 

Előbb kisgyerekekkel foglalkozott, aztán a Midtjylland U17-es csapatának lett a másodedzője, s mint azt egy néhány évvel ezelőtti interjúban elárulta, miközben akkoriban mindenki heti hármat edzett, ők hétszer tréningeztek. „Az akadémián dolgozva kezdett el mélyebben is érdekelni az edzősködés lélektani aspektusa. Nagyon sokat olvastam róla, a gyakorlatba is igyekeztem aztán átültetni a tanultakat, ez vezetett ahhoz, hogy megírjam az első könyvem DNA of a Winner címmel.” (A győztes DNS-e – a szerk.)

Ankersen 22 éves volt mindössze, a könyv pedig olyannyira sikeres lett, hogy otthagyta klubját, Koppenhágába költözött, és sportolók fejlesztésével kezdett el foglalkozni. Nem csak futballistákat vezetett be a mentális tréningek birodalmába, más csapat- és egyéni sportágak atlétáit is. Írt aztán másik két könyvet is, a The Gold Mine Effecttel igyekezett nemzetközileg is betörni a mentálhigiénés piacra, ezért aztán Londonba költözött. Ott ismerkedett meg a brentfordi tulajdonos Benhammel.

A The Gold Mine Effect (szabadfordításban: Az aranybánya-hatás) azért is rendkívül érdekes mű, mert a glóbuszt bejárva igyekezett tapasztalati tudást szerezni a sportvilág tényként elfogadott sajátosságairól. A sportolókkal együtt lélegezve, a felkészülésüket testközelből vizsgálva kutatta a siker receptjét.

 

„A The Gold Mine Effect azokról a helyekről, kis műhelyekről szól, amelyek aránytalanul magas számban nevelnek top sportolókat. Miért ugyanabban az etióp faluban nőnek fel a világ legjobb középtávfutói? Miért Dél-Koreából valók a legjobb női golfozók? Hogyan képes egyetlen kingstoni atlétikai klub kinevelni a világ legnagyszerűbb sprintereit? Mi a titkuk a braziloknak, hogy így képesek ontani a futballistákat? A kutatások eredményeként a közös nevező az lett, hogy ezeken a helyeken sokkal többet edzenek, mint bárhol máshol. Etiópiában hiányos az infrastruktúra, a gyerekek futva mennek iskolába, naponta tíz kilométert tesznek meg oda és vissza a lábukat szedve. Ha a tízezer órás szabályt vesszük, ami ahhoz kell, hogy egy szakterületet magas szinten kezdhess el művelni, ezek a gyerekek hamar megszerzik a kellő tudást. Ha egy gyerek heti három napot futballozik csak, 28 éves korára jut el a tízezer órányi gyakorlásig, egy brazil kölyök ellenben, aki egész nap focizik, 13-14 éves korára megszerzi azt a tudást. Ezzel együtt a gyakorlás csak egy dolog. Kellenek a példaképek is. Az etióp faluban, amelyben magam is jártam, ha valaki megnyert egy kedd délelőtti edzést, elmondhatta magáról, ő a világ legjobb középtávfutója. Elvégre a legjobbak között versenyzett. A világbajnok mellett. Aki egyszersmind inspirációval szolgált neki.”

 

 

 


 

De van még valami, ami az Ankersen-féle tanításnak egy fontos része, és immár a Brentford sikereinek is az egyik alapja. A kiválasztás. Ankersen egy korábbi prezentációjában ugyancsak megjegyezte, a cégek többsége ideje két százalékát tölti a kiválasztással, aztán 75-öt azzal, hogy helyrehozza a kiválasztott hibáit. A többek közt a Facebooknak, a Google-nak, az IKEA-nak előadásokat tartó, neves üzleti kiadványokban is rendszeresen publikáló Ankersen azt vallja, nem mindig azt kapod, amit látsz, a sportban sem. „Az üzleti tréningeken mindig megkérdezem a cégvezetőket, kit alkalmaznának szívesebben salesesként, a Microsofttól vagy az Apple-től érkező szakembert? A legtöbben az apple-ös jelöltre szavaznak, mert ugye a legsikeresebb cégtől érkezik. Csak azt felejtik el, az illető attól a cégtől jön, amelyik olyan sikeres, hogy az emberek az utcán alszanak csak azért, hogy elsőként vehessék a kezükbe az új termékeit. Ott egy salesesnek elég könnyű a dolga. Vagyis az ő jó számai lehet, nem érnek annyit, mint egy közepesen teljesítő microsoftos értékesítőé. Sportpéldával élve: a kiváló feltételekkel, nagyszerű környezetben képzett sprinter, aki 10,2-t tud százon, alighanem kevésbé tehetséges, mint a jóval rosszabb körülmények között 10,6-ig eljutó nyers tehetség. A futballban viszont nem csak egyfajta tehetség létezik, ott azt kell tudnod, kit keresel. Ha gyors átmenetekkel akarsz futballozni, más típusú játékosra van szükséged, mint ha labdabirtokláson alapuló a játékstílus. A lényeg tehát, hogy tökéletesen tudd, kit keresel.”

A Brentford Ankersennel és Gilesszel, illetve a játékostoborzásért felelős Lee Dykesszal az élen, éppen abban a legnagyobb, hogy mindig tudja, kit akar.

Valamint, hogy belelátja az egyes játkosokba azt is, amit más nem: emiatt virágozhatott ki Nyugat-Londonban az angol harmadosztályból szerződtetett Ivan Toney, a francia második vonalból igazolt Bryan Mbeumo, vagy a Bundesliga 2-ben kinézett Vitaly Janelt.

És a sor aligha ér velük véget.

 

Ki nyeri a 2021/22-es bajnokságot?

1,73 – Manchester City

3,50 – Chelsea

6,00 – Liverpool

Ezt a fogadási lehetőséget a Sportfogadás/Amerika foci/NFL/Végső fogadások útvonalon keresztül találhatod meg.


Kattints ide és fogadj az európai kupaporond különböző lehetőségeire az Unibeten! Ha ezen a linken keresztül regisztrálsz, most 100%-os befizetési bónuszt és 10 ezer Ft ingyenes fogadást is kapsz!


 

Írj hozzászólást