Liverpool: újra a régi?

A Liverpool az idén kitömte már a Portót, a Manchester Unitedet és az Arsenalt, Mohamed Szalah brillírozik, Trent Alexander-Arnold ellenállhatatlanul futballozik, Sadio Mané egyre jobb, mégsem vezet kikövezett út a 20. bajnoki címig. Ahhoz túlságosan is nagy a konkurencia. Bár van azért itt más is.


(X) Regisztrálj a Büntetőn keresztül az Unibetre, és befizetési bónuszod mellé 10 ezer Ft ingyenes fogadást is kapsz ajándékba!  


 

Az Arsenal évi rendes leradírozása után adódik a kérdés, vajon az idei Liverpool mérhető-e a 2020-ban fölényesen bajnokságot nyerő, verhetetlennek tetsző tizenegyhez. Fel lehet-e egyáltalán nőni ahhoz a csapathoz, amelyikben minden és mindenki a helyén volt, minden klappolt. Csak emlékeztetőül: a járvány okozta leállásig a Klapp-, pardon, Klopp-csapat a 29 bajnokijából 27-et (!) megnyert; október és február vége között produkált egy 18 első osztályú meccsből álló győzelmi szériát, beállítva a Manchester City all time rekordját, valamint egy 44 bajnokit számláló veretlenségi sorozatot, ami éppenséggel klubrekordot jelentett, és csak öttel maradt el az Arsenal 2003–2004-es, megismételhetetlennek tetsző szériájától; a december eleje és február közepe között megvívott 11 PL-mérkőzéséből egyetlen egyen kapott gólt – és a bámulatos teljesítményről árulkodó mutatók sorát még hosszasan sorolhatnánk. 

Aztán a restart második játéknapján meg is koronázták a bajnoki címre 30 éve hiába váró vörösöket, s azt lehetett akkor gondolni, az addig ellenállhatatlanul futballozó társaság a következő egy-két évadban még biztosan képes lesz megismételni a több szempontból is felejthetetlen szezont.

Hanem az új idényben páratlan sérüléshullám söpört végig a liverpooliakon, a három belső védő, Virgil Van Dijk, Joel Matip és Joe Gomez hiányát nem bírta el az együttes, bár azért sokakban felötlött: lehet, nem csak a pechszérián múlnak a gyengébb eredmények, hanem a Klopp-mágia is veszített varázsából? Képtelen volna már úgy hatni fiaira, ahogy korábban? Előfordulhat, hogy a széthajtott klasszisok – akik az asszisztens Pep Lijnders elmondása szerint rendre ugyanazzal az intenzitással kell, hogy eddzenek, ahogyan a meccseiket is vívják – belefáradtak a tőlük minden egyes gyakorláson száz százalékos erőbedobást követelő német toptréner edzéseibe? Csak pislákolna az addig lobogó tűz?

 

 


 

Az, hogy a hazai pályán 68 bajnoki mérkőzést számláló veretlenségi széria a Burnley januári győzelmével véget ért, amit aztán zsinórban öt másik Anfield-i zakó követett, ugyancsak aggodalomra adhatott okot, bár egyrészt az utolsó tíz bajnokin aratott nyolc győzelmével a BL-indulást legalább megmentette a címvédő, másrészt mentségül szolgálhatott az üresen ásítozó Anfield. Mert azért majd’ mindenki egyetértett azzal a prognózissal, amely szerint ha lesz csapat, amelyik alaposan megsínyli a szurkolók hiányát, az a Liverpool.

 Így érkeztünk el az új idényhez, amelyik viszont telt házzal indulhatott, s amelynek a hátsó alakzatot mindjárt érkezése napjával ráncba szedő Virgil van Dijk lett a nagy visszatérője, valamint a holland mellett klasszissá érő, sérülését szintén maga mögött hagyó Joel Matip.

Az egyelőre rendre kimaradó Joe Gomezzel, valamint a Lipcséből igazolt Ibrahima Konatéval mindjárt négy minőségi belső védővel kalkulálhat Klopp, ami jelentős upgrade ahhoz képest, hogy az elmúlt szezonban sokszor nem volt neki egy sem.

És be is kezdett a 19-szeres bajnok: az első öt fordulóban csak a Chelsea elleni 1–1 hagyott foltot az amúgy makulátlan szereplésen, de arról a meccsről mindjárt bővebben is szólunk. Amúgy három 3–0-s győzelmet és egy 2–0-s sikert ünnepelhetett a támadójátékot tekintve a régi fényében tündöklő együttes – az Arsenal elleni 4–0-t követően pedig nyugodtan kijelenthetjük, azzal, tehát az előre játékkal továbbra sincs baj. Erről árulkodnak a Klopp-csapat PL-statisztikái is: messze a legmagasabb az xG-je; neki sikerült a legtöbb helyzetet kialakítania; az övé a legtöbb kapura lövés (230, ami 20-szal több, mint amit a második City produkált), a kaput eltaláló kísérletek számában ugyancsak simán vezet, de ennél is lényegesebbek ugyebár maguk a gólok. Nos, 12 forduló elteltével történetében egyszer, az 1895–1896-os idényben ért el többet az idén berámolt 35-nél, a „modernkorban” is mindössze egyszer, az 1978–1979-es szezonban jutott el ugyaneddig. Minthogy Fabinho végleg visszatérhetett a középpályára, a Mohamed Szalah, Sadio Mané kettős egyiptomi tagja csodagólokat szerezve élete formájában futballozik, Mané pedig kezd egyre magabiztosabbá válni a kapu előtt, s mit ad isten, a korábbi ellentéteket sutba vágva ismét elkezdett passzolni egymásnak a két sztárcsatár, s még az egymást váltó Firmino, Diogo Jota centerkettős is elég gólérzékeny játékot mutat, a Liverpool képes ismét lehengerlően futballozni.

Kell hozzá, hogy a vörösök szerezzék meg a legtöbb labdát a támadóharmadban, ekképpen pedig az ellenfél támadásainak a kibontakozását is sikeresen elfojtják, olyannyira, az egész mezőnyben a Liverpool kapujára zúdult a második legkevesebb lövés (meccsenként 9,5, a Manchester Cityére 6,3). 

 

 


 

A pazar egyéni teljesítményeket hangsúlyozva illik Trent Alexander-Arnoldot is kiemelni, a jobb-bekk a PL-beli hat gólpasszával és 34 kialakított helyzetével ismételten lenyűgözően játszik; Naby Keita amikor épp nem volt sérült, gólokkal igazolta, mennyire sok lenne benne, ha nem volna ennyire peches; Alex Oxlade-Chamberlain pedig épp a legutóbbi fordulóban, az Arsenal ellen igazolta, fantasztikus támadó középpályás ő amúgy, csak nem ártana, ha valamivel több esélyt kapna klasszisát igazolni. Úgyhogy a Georginio Wijnaldum eligazolásával, a kivételes tehetség Harvey Elliott súlyos sérülésével megtizedelt középpályássorban továbbra is van kakaó, ahogy (lásd az Artetával vívott csörtét) Jürgen Kloppban is.  

Akkor hát minden csodás volna az Anfielden? A West Ham elleni vereség csak kisiklás volt, újra össztűz alá lehet venni a listavezető Chelsea-t? Nos, nem ennyire derűs az égbolt. Három figyelmeztető jel legalábbis akad.

Egyrészt a Liverpool az utolsó hét fordulóban kapott tíz gólt (Van Dijkék visszatérése ide vagy oda), másrészt a szezon eddigi három legnehezebb, a Liverpool állapotát leginkább tesztelő mérkőzésen akadtak bizony gondok.

A Chelsea még augusztusban roppant veszélyes kontrákat vezetett ellene, és ha Kai Havertz és Romelu Lukaku lett volna oly kegyes a másikat is játékba hozni, illetve nem fogyatkozik meg tíz főre az első félidő végén a londoni vendég, okozhatott volna bizony a Liverpoolnak kellemetlen pillanatokat. 

 

 


 

Október elején aztán a Manchester City iskolázta le egy félidőn keresztül, és leginkább csak Szalah zsenialitásán múlt, hogy egy pontot otthon tartott a Pool. Bő két héttel később pedig Madridban bár simának indult a BL-csoportrangadó, az Atlético felállt a padlóról, mondhatni könnyedén duplázott és egyenlített, s ki tudja, bepiszkál-e még egy-két gólt, ha Antoine Griezmannt nem állítják ki mindjárt a második félidő elején.

A harmadik baljós jel a közelgő január, amelyik Jürgen Kloppot hagyományosan a legnagyobb kihívás elé szokta állítani. Érkezése, azaz 2015 ősze óta 44 januári mérkőzésen irányította a vörösöket, de csak 19-et nyert meg, 11 döntetlen mellett 14-t elveszített. Meccsei majd’ 57 százalékát nem tudta tehát megnyerni az év első hónapjában, ami a zsúfolt december, valamint a Liverpool elképesztő energiákat mozgósító futballja miatt valahol érthető: a strapában elfáradt együttes pihenőidő híján olyankor kissé leül. Jövőre azonban még annyira sem lesz könnyű dolga: az Afrika-kupa miatt Szalah, Mané és (ha felépül) Keita szolgálatairól is lemondhat. 

Szóval egyelőre vegyes képet mutat a liverpooli szezon – nyilván a csapat különleges mércéje szerint, azon az eszméletlenül magas nívón.

No de ha valamely gárda Premier League-et akar nyerni, annak kiegyensúlyozottan magas színvonalon kell teljesítenie, főként egy olyan idényben, amelyikben két olyan vetélytársa is akad, amelyik hétről hétre csúcsfutballal jelentkezik.

 

De hát ezért lesz az idei angol bajnokság rendkívül izgalmas.

 

Ki nyeri a 2021–2022-es Premier League-et?

1,72 – Manchester City

3,40 – Chelsea

6,00 – Liverpool

Ezt a fogadási lehetőséget a Sportfogadás/Labdarúgás/Végső fogadások/Anglia útvonalon keresztül találhatod meg.


Kattints ide és fogadj a labdarúgáspiacokra az Unibeten! Ha ezen a linken keresztül regisztrálsz, most 100%-os befizetési bónuszt és 10 ezer Ft ingyenes fogadást is kapsz!


 

Írj hozzászólást