Miskolczi István: „Minden éremnek két oldala van. Vagy inkább három, négy, öt…” – évzáró körkérdések 2021

Bár ez az évzárás és a visszatekintés időszaka, talán az árul el rólam a legtöbbet, hogy hiába volt idén Copa América, Európa-bajnokság, olimpia, elvetemült módon már régóta a következő januárt várom, amikor egy Kamerun–Burkina Faso meccsel végre megkezdődik az Afrika-kupa.


(X) Regisztrálj a Büntetőn keresztül az Unibetre, és befizetési bónuszod mellé 10 ezer Ft ingyenes fogadást is kapsz ajándékba! 


 

– Milyen sportágat, sportágakat preferálsz, hogyan kötődsz ezekhez, mióta?

– Némileg szükségszerűségből a labdarúgás sajnos egyre inkább kiszorít minden más sportot a látómezőmből, de a tokiói olimpián örömmel pillantottam bele újra többek között az atlétikába vagy több másik csapatsportba, és még számomra is meglepetés volt, mennyire meg tud fogni az íjászat vagy a taekwondo.

 

– Mi volt számodra 2021 legfontosabb pozitív vagy negatív mozzanata a kedvelt sportágadban?

– A labdarúgás krónikáskönyvébe kívánkozó pozitívumok közé tartozik, hogy Lionel Messi nyert végre egy Copa Américát Argentínával, így nem válogatott trófea nélkül kell befejeznie lenyűgöző pályafutását, ha eljön az idő. A negatívumok között pedig akkor rögtön megemlíthetjük az idei Aranylabdáját és leginkább az akörül kialakult elitista diskurzust is. Messi nyilván nem teljesen érdemtelenül kapta az újabb elismerést, bár sok értelmét én sem látom, hogy egy játékosnak ilyen mennyiségben osztogassunk egy olyan díjat, ami amúgy tökéletesen alkalmas lenne szimbolikus, akár önmagán és a labdarúgáson túlmutató használatra is. Ugyanakkor az is jellemző, mekkora felhajtás alakult ki az esemény körül, milyen sokan használták ki a téma könnyű kritizálhatóságának népszerűségét.

 

– A te szemedben ki volt az év sportolója vagy az év sportban/sport körül dolgozó személye és miért?

– Számos nevet fel lehetne hozni itt a világ labdarúgói közül, sok magyar sportoló is emlékezetes teljesítményt nyújtott idén, most mégis inkább Eliud Kipchogét emelném ki, aki egy poros, világvégi kenyai faluból, félárván felcseperedve jutott el az atlétika és a sport történetének legnagyobb alakjai közé, amikor a maratonfutásban megvédte olimpiai bajnoki címét.

 

– Melyek voltak az év legkatartikusabb sportélményei számodra?

– A leglátványosabb sportesemények helyett hadd emeljek ki itt is inkább egy átlagos európai szurkoló számára a radar alatt maradó meccset, nevezetesen Kamerun és Elefántcsontpart világbajnoki selejtezőjét. Afrikában különleges jelentősége van a vb-kvalifikációnak, hiszen négyévente mindössze öt válogatott mutathatja meg magát a globális közönségnek, ezekért a helyekért pedig sokszor vérre menő küzdelem zajlik. A két kontinentális szinten nagyhalnak számító csapat ráadásul már a csoportkörben egymásba akadt, ahol az utolsó fordulóban döntötték el, ki juthat a mindent eldöntő végső rájátszásba. A papíron valamivel esélyesebb Elefántcsontpartnak egy döntetlen is elég lett volna a továbbjutáshoz, ráadásul szövetségi kapitányukkal nem szenvedtek korábban vereséget tétmeccsen. Most azonban a kameruniak akkora elánnal ugrottak nekik, és küzdötték végig a kilencven percet, hogy végül kiharcolták az 1-0-s győzelmet. Aztán persze nagyon könnyen lehet, hogy a márciusi rájátszásban mégis elbuknak majd és nem lehetnek ott a katari tornán.

 

– Ki volt az év felfedezettje nálad és miért?

– A hányattatott háttér miatt különös izgalommal és reménykedve fogadhat az afrikai futball szerelmese minden a kontinensről érkező tehetséget, akik aztán a rengeteg kihívás között persze sokszor nem érik el a legszűkebb elitet, de egy szerényebb szinten is értékes pályafutást futhatnak be.

 

Ilyen tehetségek felbukkanásában nem volt hiány idén sem, a legizgalmasabban pedig talán Kamaldeen Sulemana pályája alakul, aki a dán liga után a francia bajnokságban is letette már a névjegyét a Rennes színeiben. Kíváncsi vagyok, hogyan alakul majd a további sorsa, annál is inkább, mert a ghánai futball hiába rendelkezik a földrészen jelentős hagyományokkal, mégis régóta vár már egy nemzetközileg is elismert csillagra.

 

– Milyen bajnokságokat követsz kiemelt figyelemmel – akár azon túl is, hogy melyikről írsz szívesen? Mit vársz ezeknek a ligáknak a tavaszától? Mi az, amire külön érdemes lesz szerinted figyelni?

– Úgy alakult, hogy idén minden korábbinál szorosabban követem a francia labdarúgást, de a Ligue 1 eddig is a kedvenceim közé tartozott a keltető szerepe és az ebből adódó színessége, viszonylagos kiszámíthatatlansága, no és persze a rengeteg afrikai kötődés miatt is. A Paris Saint-Germain nyögvenyelős játéka ellenére ugyan utcahosszal elhúzott most a tabellán, számos klub és érdekes projekt pályázik a BL-indulást érő dobogóra és a többi nemzetközi szereplést jelentő helyezésre is, ami a COVID-járvány okozta gazdasági nehézségek között létfontosságú lehet. Mindeközben most is rengeteg sztárpalánta nyüzsög a ligában, így izgalmas figyelemmel kísérni a jövő Aranylabda-jelöltjeinek helyenként lendületes, máskor kacifántos kibontakozását. Ráadásul az európai kupasorozatokban is váratlanul jól szerepelnek idén a francia csapatok, így a következő évek kérdése lehet, hogy sikerül-e egy szintlépéssel megerősíteniük a topliga megnevezést.

 


(X) Minden napra új meglepetés az Unibet adventi kalendáriumával! Kattints ide, regisztrálj egy számlát és nézd meg, milyen meglepetés vár ma rád!


 

– Hogyan látod a sportmédia jelenlegi trendjeit?

– Továbbra is laikus vagyok igazából a témában, de változatlanul erősen szemellenzősnek érzem a labdarúgással foglalkozó médiát, melyet a topligák nézőpontja ural. A Szuperliga-szemfényvesztés ráadásul azt az érzetet keltheti, mintha ez az egyoldalúság már nem állna fenn. Ha például a játékosok túlterheltségéről van szó, előbb hibáztatjuk az évi 10-12 válogatott mérkőzést, mint a 38 bajnokit. A kétévenkénti vb-rendezés ötletét is olyan agresszíven dobta le az európai közhangulat, mintha amúgy nem az lenne a legfőbb érv ellene, hogy az európai topligák jelentősége csorbulna, miközben a sportág szempontjából cseppet sem tűnik előre mutatónak, hogy a konföderációk válogatottjai csak négy évente találkoznak egymással szűk keretek között. De még rengeteg témát fel lehetne idézni, ahol normális vita ki sem alakulhat egy kérdés körül, mert az európai nézőpont zsigeri módon azonnal utasít vissza minden változtatást, mely a hegemóniáját érinthetné és észrevétlenül őrzi felsőbbrendűségi attitűdjét.

 

– Ha csak egy cikkedet ajánlhatnád valakinek az oldalról, melyik lenne az és miért? 

– Kifejezetten örömteli számomra, hogy meglehetősen szabadon, tartalmi kötöttség nélkül írhatok az oldalra, így minden írás közel áll hozzám, hiszen én választhattam ki, mi álljon a középpontjában. Különösen talán az volt izgalmas számomra, hogy a korábban a Mesebeli Afrika oldalon rendszeresen összeállított szubjektív afrikai álomcsapatomat ebben a szezonban a bunteto.com-on oszthattam meg.

 

– Mit üzennél a Büntető olvasóinak?

– Hogy bármilyen egyszerű és olcsón népszerű is egy-egy sarkos álláspont, ne feledjék, minden éremnek két oldala van. Vagy inkább három, négy, öt…

 

Ki lesz a Ferencváros következő edzője? 

1,25 – Stanislav Cherchesov

3,50 – Stanislav Skrypnyk

5,00 – Dárdai Pál

6,50 – Eusebio Di Francesco

Ezt, és további fogadási lehetőségeket a Sportfogadás/Labdarúgás/Speciális/Vezetőedzők útvonalon keresztül találhatod meg.


Kattints ide és fogadj a magyar foci piacaira az Unibeten! Ha ezen a linken keresztül regisztrálsz, most 100%-os befizetési bónuszt és 10 ezer Ft ingyenes fogadást is kapsz!


 

Írj hozzászólást