Néha a megoldás ott hever az orrod előtt – Gondolatok a Leicester szezonrajtjáról

A vártnál jóval gyengébben kezdte az idei szezont a Leicester City. Brendan Rodgers alakulata hat forduló után mindössze a középmezőny sűrűjében találja magát, és ami igazán aggasztó lehet a Rókák szurkolói számára, hogy egyelőre a mutatott játék képe is megfelel a felemás eredményeknek.


(X) Regisztrálj a Büntetőn keresztül az Unibetre, és befizetési bónuszod mellé 10 ezer Ft ingyenes fogadást is kapsz ajándékba!  


 

Hosszú idő után futottunk neki ismételten úgy egy Premier League-idénynek, hogy a 2010-es évek második felében megszokottá vált „Top 6-os” csapatok versengése helyett egy egyértelműen elszakadni látszó négyes versenyfutásáról beszélhettünk az előzetes latolgatások során. A Manchester City, Manchester United, Liverpool és Chelsea alkotta kvartett idénre szemmel láthatóan maga mögött hagyta a két észak-londoni riválist, ám valójában ez nem jelentett újdonságot. Brendan Rodgers irányítása alatt az elmúlt két szezonban egyaránt a Leicester City jelentette a legnagyobb „külső” fenyegetést a Bajnokok Ligáját érő helyezésekre, Vardyék 12 hónap leforgása alatt két alkalommal is drámai körülmények között, az utolsó fordulóban elszenvedett vereséggel estek el az elitligát jelentő pozíciótól. A fájdalmat kétségtelenül enyhítette – talán el is feledtette –, hogy májusban a Rókák történetük során először magasba emelhették az FA-kupát, így a klub érthető módon nagy elvárásokkal vágott neki az új szezonnak.

 

További optimizmusra adott okot az együttes nyári aktivitása.

Az (állítólag) elvágyódó James Maddison megtartása nagy fegyvertény, az egyben tartott keretet pedig sikerült okosan megerősíteni: a kölcsönbe érkező Ademola Lookman és az ingyen igazolható Ryan Bertrand megszerzése nem sok rizikót rejt magában, a Lille-ben csillogó Boubakary Soumaré 20 millió eurós vételára kifejezetten kedvezőnek mondható, Patson Daka személyében pedig az RB-franchise aktuális gyöngyszemét édesgették a King Powerbe. A friss érkezők listájáról egyedül Jannik Vestergaard lóg ki: a középhátvédet Wesley Fofana súlyos sérülésének következményeként szerezték meg, és a dán óriás az első hetekben mutatott formája alapján inkább tűnik átmeneti pánikmegoldásnak, mint egy újabb „leicesteresen” okos igazolásnak.

Minden szép kilátás ellenére azonban a rajt finoman szólva is rázósan alakult Rodgerséknek. Az első három fordulóban megszerezték eddigi két győzelmüket a Wolves és a Norwich ellenében, azonban egészen az ötödik fordulóig, a Brighton ellen elszenvedett vereségig kellett várni arra, hogy valaki ellen az „xG-csatából” is győztesen jöjjenek ki Rodgersék (igaz, aztán a hatodik fordulóban a Burnley elleni pontosztozkodás után joggal mutogathatott volna a balszerencsére az északír mester). Mindez egyben azt is jelenti, hogy a 2016-os bajnokkal még a kilátástalanul indító és pont nélkül szerénykedő Norwich is pariban tudott maradni – érthető, hogy a King Powerben nem elégedettek a szezonkezdéssel.

A Rókák problémáinak, ahogy az lenni szokott, nincs egyetlen, könnyen megragadható forrása,  érzékelhető visszaesés mutatkozik mindkét kapu előtt (itt meg kell jegyezni, hogy a minta egyelőre meglehetősen kicsi). Azonban míg a védelem gyengélkedését könnyebb a kiesők számával – a már említett Fofana mellett James Justin se lesz bevethető egy jó ideig, Jonny Evans pedig csak most tér vissza – és helyetteseik pocsék formájával magyarázni, a támadószekció visszaesése már érdekesebb kérdés, tekintve, hogy a teljes arzenál Rodgers rendelkezésére áll.

 

Barnes tavaszi sérülése fordulópontot jelentett a Leicester előző szezonjában


 

Bizonyos szempontból könnyen két részre oszthatjuk a Leicester előző idényét: a Harvey Barnes sérülése előtti, illetve utáni időszakra.

A szélső február legvégén, az Arsenal elleni találkozón esett ki a szezon hátralévő feléről, a szerencsétlen eset pedig újratervezésre kényszerítette Rodgerséket. Egészen addig az északír menedzser jellemzően a Barnesból, Maddisonból és Vardyból álló trió köré építette az együttes támadójátékát, előbbi kettő hol 4-2-3-1-es, hol pedig 3-4-3-as felállásban támogatta a centert. A balszélső kiválásával azonban előtérbe került az évek óta aktuálisnak tekinthető szélsőprobléma. Marc Albrighton bár mindig megbízható, manapság inkább csak kiegészítő embernek számít, és ami igazán feltűnő, hogy Rijad Mahrez távozása óta képtelenek a Rókák valódi minőséggel megtölteni a jobb szárnyat. Ayoze Perez sosem tűnt hosszú távon működőképes megoldásnak, Cengiz Ünder tavalyi teljesítményéről mindent elmond, hogy még csak meg sem tudta ingatni a spanyol helyét a csapatban, a korábbi próbálkozásról, Rachid Ghezzalról pedig még említés szintjén se nagyon érdemes beszélni.

 

Rodgersék szerencséjére hiába szűkölködik az együttes felső polcos szélsőkben, egy sorral hátrébb, a védelem két oldalán bőven rendelkeznek minőségi opciókkal. Ricardo Pereira másfél évvel korábbi keresztszalag-szakadását megelőzően a liga egyik legjobb jobbhátvédjének számított, a részben az ő pótlására szerződtetett Timothy Castagne kiváló, mindkét oldalon bevethető szárnyvédő, a fiatal James Justin és Luke Thomas pedig egyaránt stabil alternatívát jelentett.

 

Mindezek tükrében Rodgers nagyszerűen reagált Barnes elvesztésére, és az addig kevésbé használt 3-5-2-es felálláshoz nyúlt. Az új rendszerben a szárnyvédők kitűnően bejátszották a széleket, ám a bajnoki hajrá legnagyobb sztárjai nem ők és nem is az eddig csillogó kulcsemberek, hanem a kispadról hirtelen reflektorfénybe kerülő Kelechi Iheanacho lett. A nigériai center Vardy párjaként megtáltosodott, túlzás nélkül a tavaszi szezon egyik legjobbja volt – március elseje után ő szerezte a legtöbb találatot a bajnokságban (11-et), ő érte el Harry Kane mögött a második legtöbb xG-t (6.8), de az xA tekintetében is befért a top tízbe.

Épp ezért olyan meglepő, hogy Rodgers látszólag tudomást sem vesz az előző idény utolsó hónapjairól. A visszatérő Barnes és a hosszú ideje pocsék formában játszó Maddison visszakerültek a kezdőcsapatba, Vardy pedig ismét egy szem csatárként szerepel – nem mintha az ő teljesítményét kritika illethetné, hat forduló alatt öt alkalommal talált már az ellenfél kapujába és egy gólpasszt is kiosztott.

Barnes esetében is indokolt lehet a türelem a hosszú kihagyás után, Maddison teljesítménye azonban kevésbé védhető. A középpályás utoljára február végén, az Aston Villa ellen szerzett találatával vállalt közvetlen szerepet bajnoki gólban, azóta 14 PL-mérkőzést játszott le anélkül, hogy gyarapította volna kanadai pontjai számát. Nem véletlen, hogy a legutóbbi két fordulóban már összeált a pálya tengelyében az Ndidi, Tielemans, Soumaré hármas, az angol irányító pedig először a jobb szélen, majd a Burnley ellen már csak a kispadról beszállva kapott lehetőséget.

 

Nehéz megérteni a tavasz óta szárnyaló Iheanacho mellőzését


 

Az viszont továbbra is rejtély, miért szorult a Iheanacho a partvonalon kívülre. A támadó a Manchester City és a Burnley ellen is egyből új lendületet vitt csapata támadójátékába, és Vardyt leszámítva senki formája nem indokolja a nigériai kiszorulását. 

A tavaszi háromvédős rendszerrel épp a két legjobban teljesítő (támadó)játékosából hozhatná ki a maximumot Rodgers, miközben a szintén gyenge lábakon álló védelmét is megerősíthetné – na nem mintha a több védő szerepeltetése egyet jelentene a stabilabb védősorral, azonban látva, hogy Vestergaard mennyire nehezen birkózik meg a nagyobb területek levédekezésével, biztosan jó hatással lenne a dánra, ha két másik belső védő között szerepelhetne. Arról nem is beszélve, hogy így talán Daka is többször jelenthetne rotációs opciót az elnyűhetetlen, de vészesen idősödő Vardy helyén.

Bár a Leicester jelenlegi helyezése egyáltalán nem csalóka az eddigi teljesítménye tükrében, nehéz elképzelni, hogy túl sokáig folytatódjon a Rókák gyengélkedése. Nemcsak, hogy Rodgers rendelkezésére áll minden puzzle-elem, de tavasszal egyszer már sikeresen ki is rakta azt. Alighanem csak idő kérdése, hogy újra összeálljon a kép.

 

MEGEMELT ODDSOK A FERENCVÁROS – REAL BETIS TALÁLKOZÓRA

1,35 1,65 – A Ferencváros gólt szerez

1,68 1,80 – 2,5-nél több gól lesz a mérkőzésen

3,35 4,00 – Ryan Mmae betalál

 

Ezt a fogadási lehetőséget a Sportfogadás/Labdarúgás/Európa Liga/Ferencváros – Real Betis útvonalon keresztül találhatod meg.


Kattints ide és fogadj nemzetközi piacokra az Unibeten! Ha ezen a linken keresztül regisztrálsz, most 100%-os befizetési bónuszt és 10 ezer Ft ingyenes fogadást is kapsz!


 

Írj hozzászólást