Újraindulás másfél év után: Indonézia futballjelene

Antonio Conte korábbi jobb keze és egy Kozármislenyben is megfordult tréner, egykori Fradi- és DVSC-csatár, Marco Motta és maga Eze király – érdekes karakterek jellemzik a világ negyedik legnépesebb országának labdarúgását, melyet ugyanakkor a társadalmi, politikai, gazdasági, vallási megosztottság, no meg persze a korrupció és az erőszak igencsak beárnyékol. A színvonalbeli hiányosságokat részben pótolja az izzó lelkesedés, de vajon mire elég mindez?


(X) Regisztrálj a Büntetőn keresztül az Unibetre, és befizetési bónuszod mellé 10 ezer Ft ingyenes fogadást is kapsz ajándékba!  


 

Bátran állíthatjuk, egyetlen szimpla szlovák bajnoki mérkőzés sem érdekelt még szám szerint annyi embert a világon, mint a 2021. szeptember 11-én Szenicén rendezett FK Senica–FK Pohronie találkozó, amelyet indonéz futballrajongók tízezrei követtek nyomon a hazaiaknál debütáló Egy Maulana Vikri miatt: a 21 éves indonéz válogatott középpályás csereként beállva győztes találatot készített elő az 1–0-ra végződött találkozón, az élő streamek mellett pedig azonnal megjelentek a meccsről készült, kizárólag az ő megmozdulásait összegyűjtő videók is.

 

Egy Vikri az 59. percben szállt be a meccsbe, nem sokkal később az ő bal oldali beadását váltotta gólra a Senica kongói centere, Elvis Sukisa]


 

Vasárnap a 444 remek podcastjában az éppen Délkelet-Ázsiában ejtőző Bede Márton említette meg, milyen hihetetlen tömegeket mozgat az indonéz futball-, és különösen a fanatikus szurkolói kultúra, hiszen a labdarúgás, a stadionok világa az indonéz társadalomban meglévő iszonyatos feszültségek egyik fő kitörési pontja, ütközőzónája. Éppen ezért nem mellékes a tény, miszerint a tavaly február 29-én kezdődött idényt március 15-én, mindössze három lejátszott fordulót követően hivatalosan leállították, a foci pedig nem is indult újra az országban egészen idén augusztus 27-éig. Természetesen a helyi labdarúgó-szövetség többször megpróbálta folytatni a szezont, a helyi kormányzattól és a rendőrségtől azonban többszöri kérés ellenére sem kaptak engedélyt a sportrendezvények megtartására a COVID-krízis árnyékában.

Indonézia nemzeti válogatottja sem járt jobban, a Malajzia elleni, 2019. november 19-i világbajnoki selejtezőt követően egészen az idén május 25-én Dubajban Afganisztán ellen játszott barátságos meccsig nem lépett pályára. Félbeszakadtak az AFC-kupa, a második számú kontinentális nemzetközi kupa küzdelmei is, melynek csoportkörében a Bali United és a PSM Makassar képviselték (volna) az országot. Persze lehet létezni a Tamás Gáspár Miklós szép kifejezésével „züllött, represszív-szadisztikus hivatásos sport” nélkül, sőt, talán érdemes lenne széles körben, huzamosabb ideig is kipróbálni, milyen az; Indonézia focitörténetében pedig bizony nem példa nélküliek a rövidebb-hosszabb kényszerszünetek…

 

Egy Vikri (balra) és a Persipura tehetsége, Todd Rivaldo Ferre 2018-ban együtt villogtak az indonéz korosztályos válogatottban (forrás: Bola Nusantara)


 

Focizzunk, amíg lehet!

A végletekig megosztott, hétszáznál több nyelvet beszélő, 1300-nál is több különböző népcsoportot több, mint 17 ezer szigeten „egyesítő” államalakulat területén 1930 tavasza óta rendeznek szervezett futballtornákat, azóta azonban számos évben elmaradt az országos bajnoki cím kihirdetése: a relatíve közelmúltban 1982, 1984, 1989, 1991, 1993, illetve 2015, 2016, és persze legutóbb 2020 is ilyen esztendőnek bizonyult. Valódi, európai értelemben véve országos bajnokságról igazán csak 2008 óta beszélhetünk, ekkor rajtolt el az Indonesian Super League néven futott sorozat, melynek helyét 2017-ben vette át a ma ismert Liga 1.

A vonatkozó viszontagságokról könyveket lehetne írni, (dokumentum)filmeket forgatni, és persze számos alaposabb cikket publikálni – akadnak, akik ezt meg is teszik – röviden összefoglalva most maradjunk annyiban, hogy az indonéz futballt politikai, törzsi, vallási, nacionalista és lokálpartióta ellentétek fűtik a kezdetek óta, gyakoriak a mérkőzésekhez kapcsolódó botrányok, erőszakos cselekmények, az aktuális liga vezetésén belüli belső konfliktusok – tíz éve, 2011-ben például a bajnokság lényegében puccs áldozata lett, szezon közben beszüntették, és november elejétől új idényt kezdtek 2011–2012-es szezon címszóval. Ezután rövid ideig két rivális, országosnak mondott bajnokság működött, melyek aztán kénytelen-kelletlen egyesültek: a sportminisztérium a válságos helyzetet látva a beavatkozás mellett döntött, hogy rendezzék az ország labdarúgó-szövetségében kialakult áldatlan helyzetet, ezzel viszont szembementek a FIFA vonatkozó, politikai beavatkozást tiltó szabályával, így Indonéziát egy évre kizárták a FIFA égisze alá tartozó nemzetközi sorozatokból…

Egyfajta különös fanatizmusra van tehát szükség ahhoz, hogy valaki edzőként, vagy játékosként az indonéz futballban leljen otthonra, ennek élő és mai napig futballozó megtestesítőjeként említhetjük az őrült uruguayi csatárt, Cristian Gonzálest. Az uru utánpótlás-válogatottban még többek között Álvaro Recobával együtt focizott támadó 2003-ban költözött az országba, iszlám hitre tért, ennek megfelelő új nevet választott (azóta a Musztafa Habibi névre is hallgat), és csak termeli, termeli a gólokat – a korábbi négyszeres gólkirály ma, 45 évesen a másodosztályú RANS Cilegon FC-t erősíti. Megjegyzendő, az időközben helyi televíziós reklámokban és szappanoperákban is feltűnt Gonzáles lett 2010-ben az első külföldről honosított indonéz válogatott futballista, 2010 és 2015 között 29 meccsen 12 gólt ért el indonéz nemzeti színekben.

 

Cristian „El Loco” Gonzáles pályára vezeti csapatát (forrás: Suara.com)


 

Európai és magyar szálak

Példáját azóta számos dél-amerikai, afrikai, illetve balkáni szerencselovag követte, az indonéz klubok, melyek a jelenleg érvényes szabályozás szerint három plusz egy idegenlégióst alkalmazhatnak (a plusz egy főnek valamelyik AFC-tagországból kell érkeznie), elsősorban támadósoraikat igyekeznek külföldről megerősíteni. Az országos ligát egyértelműen a brazil légiósok uralják, a korábbi gyarmati kötődés miatt jelentős a holland különítmény, ezt erősíti ma a korábban Debrecenben és Felcsúton légióskodott Geoffrey Castillion is, a Persib Bandung csatára Izlandról költözött át Indonéziába 2020-ban. Az újonccsapat Persiraja Banda Aceh két olyan játékost alkalmaz, akik egykor megfordultak Magyarországon: a brazil középhátvéd Léo Lelis 2013-ban a Videotonnál tűnt fel, a szerb középpályás Vanja Markovics pedig 2019 őszén Kaposváron szerepelt, bár mindössze félórányit játszott az NB I-ben a Mezőkövesd elleni, 2–0-ra elvesztett idegenbeli bajnokin. Élvonalbeli csapatot irányít a portugál Eduardo Almeida, az Arema 43 esztendős vezetőedzője, aki 2014 tavaszán néhány hónapig az NB II-es Kozármisleny trénereként tevékenykedett. A rövid magyar kaland után a pályáját a Benfica utánpótlásánál kezdett szakember Afrikában, majd Délkelet-Ázsia különböző országaiban munkálkodott, 2019 nyara óta dolgozik az indonéz futballban. A fentieknél persze nagyobb név például a Persija Jakarta új védője, az AS Roma és a Juventus FC színeiben megismert Marco Motta, illetve a gárda frissen szerződtetett edzője, a szintén erős Juve-kötődésű Angelo Alessio, aki Antonio Conte segítőjeként előbb a Zebráknál, majd az olasz válogatott szakmai stábjában, aztán a Chelsea FC-nél volt a világhírű tréner hű fegyverhordozója.

 

A magyar bajnokságból ismert Castillion egyik 2020 márciusi gólöröme, balra az időközben a Fülöp-szigetekre szerződött iráni-svéd középpályás, Omid Nazari (forrás: Twitter / Liga1Match)


 

Az indonéz liga változatosságát, színeit jellemzendő 2018-ban összeállítottunk egy-egy csapatnyit az érdekesebb idegenlégiósokból, illetve hazai játékosokból, utóbbival mintegy azt is sugallva, nem szükséges kizárólag a külföldiekre támaszkodnia a jó, vagy legalább érdekes focistákra kíváncsi szemeknek. Idén júliusban például egy váratlan átigazolás kavart indulatokat, 16 év után ugyanis klubot váltott az élő helyi legenda, a 35 esztendős Boaz Theofilus Erwin Solossa:  a kiváló bal lábáról ismert csatár 16 éven át szolgálta góljaival a Persipura Jayapurát, mígnem néhány hete általános meglepetésre a Borneóhoz szerződött. A háromszoros bajnok és gólkirály Solossa, akit háromszor választottak meg a liga legjobb játékosának, 2017-ben az első indonéz futballista lett, akit a FourFourTwo nemzetközi futballszaklap beválogatott Az Év 50 Legjobb Ázsiai Labdarúgója listájára.

 

Boaz Solossa félelmetes bal lába akcióban (forrás: JawaPos.com)


 

Újraindulás óvatos főpróbával

A szurkolók százezreinek, millióinak idén tavasszal természetesen hiányoztak már a montenegróiból indonézzé honosított Ilija Szpaszojevics (Bali United), a korábbi Vasas- és FTC-légiós horvát Marko Simic (Persija Jakarta), illetve Ezechiel Aliadjim N’Douassel (Bhayangkara), azaz Eze király, a csádi labdarúgás legnagyobb alakjának góljai, a hatóságok pedig 2021. március 21-től április 25-ig kísérleti jelleggel engedélyezték az új szezont felvezető Menpora-kupa megrendezését, zárt kapuk mögött. A szigorú szabályok szerint a csapatok legfeljebb tíz nem játszó segítőt, szakembert regisztrálhattak a meccsekre, a kispadokon pedig legfeljebb nyolcan foglalhattak helyet. A sorozatot a Persija Jakarta nyerte, melynek védelmében kiemelkedően futballozott Marco Motta, középpályáján a nepáli válogatott Rohit Chand, támadósorában pedig az egyik legjobb otthon játszó indonéz tehetség, Osvaldo Ardiles Haay; a finálé másik résztvevője, a Persib Bandung együtteséből a 2011-ben indonézzá honosított, tízszeres válogatott nigériai középhátvéd, Victor Chukwuekezie Igbonefo, illetve a remek holland középpályás Mark Klok tett ki magáért.

Miután a hatóságok megbizonyosodtak róla, hogy a futballmeccsek a fenti szabályok betartása mellett nem váltak szuperterjesztő eseményekké, megadták a zöld jelzést a 2021–2022-es Liga 1-idény megkezdésére, amelyből az első két fordulót szeptember közepére le is játszották. A Szpaszojevics-féle Bali United és Castillion új együttese, a Persib Bandung remek rajtott vett, beragadt viszont az indulásnál az olasz Alessio brigádja, a Persija, akár csak az egykori kozármislenyi Eduardo Almeida által felkészített Arema, illetve a korábbi fehérorosz szövetségi kapitány, Igor Kriusenko együttese, a TIRA-Persikabo is, mely klub nem tudta megfelelően pótolni a világjárvány, a hosszú futballszünet ideje alatt más országokba szerződött húzóembereit.

 

A szeptember 12-i Persija–PSIS Semarang bajnokin a hazaiak az indonézzá lett brazil Otávio Dutra és „Super Simic” góljaival elhúztak, de a vendégek chilei-palesztin játékmesterük, Jonathan Cantillana kivételes rúgótechnikájának köszönhetően egyenlíteni tudtak


 

A Liga 1 ezzel együtt a hosszú szünet ellenére más bajnokságokkal ellentétben nem „ürült ki”, sőt, ahogy a fentiekből kitűnik, újabb potenciális helyi kedvencekkel erősödött, az egzotikus-romantikus futballízeket kedvelők tehát nemrég visszakaptak egy követendő, régóta hiányzott sorozatot.

 

Hány kaput eltaláló lövése lesz Cristiano Ronaldónak a Young Boys ellen?

2,50 – 2,5-nél több

1,47 – 2,5-nél kevesebb

 

Hány szabálytalanságot szenved el Robert Lewandowski a Barcelona ellen?

1,70 – 1,5-nél több

2,05 – 1,5-nél kevesebb

Írj hozzászólást