Védőbeszéd egy megbélyegzett edzőért – Emery a Villarrealnál

Azt mondják, hogy az ember a fogorvosi székben, a halottas ágyán, és egy szónoki emelvényen menthetetlenül magára marad. Valami ilyen helyzetben volt Unai Emery is, mikor az Arsenal szurkolók legnagyobb örömére kirúgták a londoni klubtól. Egy olyan méretű tintapaca került az ingjére, amit valószínűleg sosem lehet kimosni belőle – legalábbis ezt gondolja a hétköznapi szurkoló, aki nem tudja, hogy mindig van egy új esély. Ezt a lehetőséget most a baszk mester is megkapta, méghozzá hazájában, ahol minden csapatával sikert tudott aratni, méghozzá nem is akármilyeneket.

A héten hivatalossá vált, amit már előtte is több lap lehozott pletykaként, vagyis hogy Unai Emery lesz a Villarreal új edzője. A Submarino hivatalos közleményben búcsúztatta el a jelenlegi mestert, Javi Calleját, aki nem távozik véglegesen a klub berkeiből.

A mögöttünk hagyott 2019-20-as szezonban a Villarreal az 5. helyre futott be, és biztosította magának az Európa Liga szereplés jogát. Javi Calleja egy ötven napos megszakítást leszámítva 2017. szeptember vége óta volt a “sárga tengeralattjáró kapitánya”.

A Valenciától oly csúfosan eltávolított Marcelino után az évtized legsikeresebb edzője volt a klubnál. Kétszer is ötödik helyen zártak vele, illetve a kimaradós idényben is képes volt rendbe tenni a dolgokat az öltözőben, és egy kisebb EL-menetelés mellett a középmezőnybe felhozni a csapatot, amely a vonal alatt tanyázott, mikor visszatért.

Unai Emery egy kicsit több, mint fél éves pihenő után vállal ismét munkát, és hosszú idő után tér vissza korábbi sikereinek színterére a La Ligába.

Sokan már nem is emlékeznek arra, hogy a párizsi és a londoni bukás előtt, az Ibériai-félszigeten bizony komoly hírnévnek örvendett. Hazájában a mai napig keresett edzőnek számít, mert a spanyolok tisztában vannak vele, hogy miket ért el náluk. Amerre járt, ott jöttek a sikerek, méghozzá olykor történelmi jelentőségűek.

Ennek ismertetése lesz a védőbeszédem, hogy a kedves esküdtszék ne csak az érme egyik felét ismerje, hogy reális képet kapjon arról, hogy a vádlott bizony mégsem érdemel oly mértékű büntetést, hogy mindenki előre megbélyegezze, illetve, hogy egyöntetű közutálatnak örvendjen.

Az Arsenalnál már Emery menesztése a téma | Goal.com


 

Tisztelt Esküdtszék!

A vádlott, 2004. szeptemberében még a spanyol harmadosztályban szerepel, mint aktív focista, akinek egy súlyos térdsérülés töri ketté a karrierjét kettétöri. Akkortájt a csapata, a Lorca Deportiva a középmezőny alján tanyázik, aminek a következményeképpen a szerény gazdasági helyzetben lévő klub meneszti a csapat trénerét Quique Yagüét. Ügyfelem épp a 33. születésnapjához közeledvén, időpontot egyeztet a klub tulajdonosával, hogy szívesen kipróbálná magát edzőként, és hogy ez által, a kispadról irányítani a csapatot, ha már a térde miatt a pályán belül nem tud segíteni.

Védencem irányítása alatt, a felemelkedés kezdetét veszi, s egészen a rájátszást jelentő 4. helyig menetelnek előre. A playoff során előbb azt Alicante együttesét győzik le oda-vissza, majd a Real Unión jön, amely ellen odahaza kikapnak 2-1 arányban. A visszavágó során már a Lorca diadalmaskodik 2-1-re (a 96. percben szépít a hazai csapat és menti hosszabbításra a meccset), de a ráadás ismét egy vendég gólt hoz, így pedig összejön a feljutás. Védencem történelmi sikert ér el az általa vezette kiscsapattal, amely először jut fel a másodosztályba. A Segunda küzdelmeinek az esélytelenek nyugalmával indultak neki, ám végül hatalmas meglepetésre az 5. helyre futottak be. Mindössze öt ponttal maradtak le a dobogóról, és csak kilenc egységgel voltak rosszabbak a bajnoknál.

Megválasztották a legjobb edzőnek ebben az idényben.

Szép emlékekkel a szívében, de a jobb lehetőségek reményében, védencem Almería felé vette az irányt. Az andalúzok szintén a másodosztályban tanyáztak, de sokkal inkább számítottak stabilnak, mint a Lorca. Egy évek óta középmezőnyben lévő klub, ahol várták, hogy egyszer végre összejöjjön az áttörés.

Elhozták az előző szezon edzőjét, ő pedig előbb felforgatta a keretet, majd összeállítottak a sikeres taktikát, és végül a Valladolid mögötti második helyre vezette az ’Indálicos’ gárdáját. 

A ligában a legtöbb gólt szerezve, hazai pályán csupán egyetlen vereséget elszenvedve, az újságírók és a klubvezetők szavazata alapján újfent ő nyerte el az év edzője díjat. Történelmi sikert aratott, amire viszont fel is figyeltek már sokkal többet, köztük Juan Soler is. Főleg, miután első évében a La Ligában is jól helytállt az újonc csapattal és az előkelő nyolcadik helyig vezette őket a táblázaton.

A Valencia elnöke, nagyon komoly kampányba kezdett, amit végig is vitt a klub vezetőség körében és már el is indította a tárgyalásokat, hogy kivásárolják a szerződéséből védencemet.

Kapva a lehetőségen, a nem épp legbiztatóbb anyagi helyzetben lévő “denevérek” ajánlatát mégis elfogadva, áttette székhelyét a Földközi-tenger partjára, egy négy éves szerződést aláírva.

Célkitűzésnek megkapta a Bajnokok Ligája helyezést, és alsóhangon továbbjutás az UEFA-kupa csoportkörből. Egy spanyol Szuperkupa első mérkőzéses győzelemmel indította ottani karrierjét, ám a visszavágón a Real Madrid emelhette magasba a trófeát. Ezt követően jött egy 11 meccses veretlenségi széria, ami alatt bejutott az UEFA-kupa csoportkörébe. Megélte a csapat a tavaszt Európában, bár nem lett nagy a menetelés, és a bajnokság végén sem volt felhőtlen az öröm, mert csak a 6. helyen végeztek.

Az anyagi gondok egyre jobban súlyosbodtak Valenciában, érkező már alig, cserébe távozó annál inkább volt, de Raúl Albiolon kívül, inkább csak a lejáró szerződésűek. 

Mindezek ellenére magabiztosan befut a csapat a dobogó legalsó fokára, mellé az immár Európa Liga során a negyeddöntőig menetelnek, ahol a későbbi győztes Atlético de Madrid állja útjukat.

Hosszú, kínkeserves 4 év után térnek vissza a Bajnokok Ligájába, és azt hihetné az ember, hogy ez segít, de Solerék egyre nagyobb bajba sodorják a klubot, és muszáj volt továbbra is pénz csinálni az értékekből.

Azon a nyáron, mikor 2010-et írunk, elhagyja a “denevéreket” David Villa, David Silva és Marchena is. Azt gondolom, kedves esküdtszék, önök is belátják, hogy micsoda veszteségek ezek egy ambíciózus klubra nézve. Ám mindezek ellenére a védencem vezette Valencia harmadik általa irányított szezonjában is eléri a dobogót. Újabb bronzot akasztanak a nyakukba a szezon végén, és bár a BL-ben csak a legjobb tizenhatig jutnak, de elmondhatja magáról a csapat, hogy nemzetközi szintéren is megélte a tavaszt.

Ezúttal Juan Mata és Joaquín vezeti a távozók névsorát, ami ismét komoly fejtörés elé állítja védencemet, hogy miként pótolja ezeknek a meghatározó embereket. Negyedik szezon, harmadik bronzérem, harmadszor is teljesíti a célkitűzésként emlegetett Bajnok Ligája hely elérését, s bár ebben a kiírásban csak harmadikak lesznek a csoportkörben, de tavasszal az EL-ben komolyan odateszik magukat.

Egészen az elődöntőig vezet az út, ahol újfent a későbbi győztes Atlético de Madrid ejti ki őket.

A szezon végeztével, a vezetőség arra a döntésre jut, hogy nem hosszabbítják meg védencem szerződését. Hiába a három bronzérem, hiába a szép menetelések az európai kupákban, más irányba kíván elindulni a csapat, amelyet évről évre egyre inkább szétszedtek.

Egy oroszországi, nagyon balul elsült kaland után, 2013. januárjában tér vissza ismét az Ibériai- félszigetre. Ekkor a Sevilla ajánlatára mond igent, hogy együtt dolgozhasson Monchival, akiről már az első nyilatkozatában nagyon pozitívan beszél, méltatva a klubnál végzett minőségi munkáját, némileg odaszúrva ezzel a korábbi munkaadójának az ott történtek okán.

A csapat a 12. helyen tanyázik és még áll a hazai Copa del Rey sorozatban. Emery nehezen találja meg a maga kezdőjét, de még így is megfelelően kezeli a nehéz helyzeteket is a cserékkel, s ennek is nagyban köszönhetően jutnak el a kupaelődöntőig, ahol ezúttal is régi ellensége az Atlético de Madrid üti el a döntőbe jutástól. Végül a bajnokság 9. helyén zártak, ám ez is éppen elég volt, hogy a Málaga és a Rayo Vallecano európai kupasorozatokból való kizárása nekik kedvezzen, és elindulhassanak az Európa Liga következő kiírásában.

2013 nyarán a Sevilla hatalmas bevásárlást tart, 14 új játékos érkezik, közel ennyi távozó is van.  A nagy jövés-menés Monchi és védencem közös munkája, aminek meg is lesz a gyümölcse.

Miközben, a bajnokságban harcban vannak a negyedik, BL indulást érő helyért, hatalmas diadalmenettel jutnak el Torinóba, ahol az EL döntő rendezik, s ahol a Benficát büntetőkkel verik meg (köszönhetik Guttman Bélának is természetesen).

Mivel a klub gazdasági alapon működik a következő mercato alatt akadtak is nagynevű távozók, csak itt (Valenciával ellentétben) minőségi pótlást tudtak biztosítani. A Rakitic, Fazio, Moreno trió fémjelezte távozókkal ellentétes utat járt be Aleix Vidal, Krychowiak és védencem egyik nagy kedvence, Ever Banega. Ők alkották a csapat gerincét a 2014-15-ös szezonban, amikor ismét felültek az Európa Liga trónjára, megvédve a címüket, ezúttal a Dnipro ellen a döntőben. Ezzel párhuzamosan a bajnokságban ismét az 5. helyet érte el a gárda, de a Barcelona BL győzelmének, illetve az ott megváltozó szabályoknak köszönhetően, elindulhattak a legrangosabb európai kupasorozatban.

Harmadik sevillai idényét is kisebb játékos mozgások előzik meg, de itt nincs annyira komoly távozó. Ez lett végül a leggyengébb bajnoki teljesítménye (egész idényt figyelembe véve), mert csupán a 7. helyen zártak, de a tavaszt teljesen elengedték egy magasztosabb cél érdekében.

Ez a cél pedig nem volt más, mint a BL csoportkörből az Európa Ligába zuhanva, azt megnyerni zsinórban harmadszor.

Időközben a hazai kupában is jól alakultak a dolgaik. 2015 májusára úgy fordult rá a Sevilla, hogy biztosan meg volt már az EL-hely, de közben Cop del Rey döntőre készülhettek a Barcelona ellen, illetve egy donyecki 2-2 után várták a hazai EL-elődöntő visszavágót. A bajnokikon három vereség, a Shakhtar ellen egy sima győzelem, majd egy kevésbé sima, de mégis trófeát érő siker Klopp Liverpoolja ellen. Utolsó mérkőzésén azonban kikapott védencem a Király-kupa döntőjében.

Az ezt követő párizsi kalandot nem részletezném, mert bár voltak trófeák, a PSG esetében az erőmérő a Bajnokok Ligája megnyerése lett volna. A londoni csapás (nem a film), tekintetében nem akarom védeni a vádlottat, de azt érdemes megjegyezni, hogy úgy se volt elég jó senkinek sem arrafele, hogy a most sokak által megváltóként kezelt Arteta gyengébb számokat hozott – bár a játék minősége időnként mellette szól.


A vádirat tartalmát mindannyian pontosan ismerjük, azt nem kívánom újra felolvasni. Hogy őszinte legyek, nem is lenne értelme, mert a vádlott szerepét illetően kizárólag csak általános megállapítások vannak benne. 

Nem vesz figyelembe semmilyen új körülményt, miközben védencem egy olyan országba, egy olyan bajnokságba tér vissza, ahol a múltbéli teljesítménye önmagáért beszél. Nagyon limitált számú edző mondhat el magáról ennél sikeresebb karrierívet. Fel lehet itt hozni Oroszországot, Franciaországot, meg Angliát, de aki egy valós képet akar látni, annak nem csak azt kell néznie, amit éppen látni akar és dobálózni a sárral, hanem az összképre kell koncentrálni, a körülményeket is számba venni, mindezek után levonva a konklúziót. Elgondolkodni azon, hogy a védencemet ért vádak, jelen esetben teljesen súlytalanok, míg az őt pozitív fényben feltűntető, általam hosszasan felsorolt Hispániában történtek, s az ottani adatok fajsúlyosak az ügy megítélésében.

Mindezek után arra kérném a tisztelt esküdtszék tagjait, hogy döntésüket megelőzően, adjuk meg azt a bizonyos esélyt védencemnek a bizonyításra, és ne legyünk jogtalanul, megfelelő információk hiányában előítéletesek valakivel, aki már többször is bizonyított egy olyan helyen, ahol most új munkaadója révén újra megmérettetik.

Írj hozzászólást