Minden idők legnagyobb olimpiai baklövései (I. rész)

Amikor a modern olimpiai eszme elindítója, Pierre de Coubertin báró megálmodta a híres ötkarikás jelképet, szimbolizálva ezzel a sportolók és szervezők szenvedélyét, hitét, győzni akarását, munkamorálját és sportszerűségét, még valószínűleg nem sejtette, hogy lesznek majd olyan pillanatok, amelyek más apropóból maradnak majd fenn az utókor számára, inkább burleszkbe, mintsem a sport nagykönyvébe kívánkozva.


(X) Regisztrálj a Büntetőn keresztül az Unibetre, és befizetési bónuszod mellé 10 ezer Ft ingyenes fogadást is kapsz ajándékba!  


 

Mocsárlabda

A kosárlabda ma a világ egyik legnépszerűbb sportága, amely bemutató számként először az 1904-es olimpián mutatkozott be, hogy aztán a hivatalos programba is bekerüljön 1936-ra, a híres, vagy inkább hírhedt berlini olimpiára.

Mivel a sportág akkor még gyerekcipőben járt, a német szervezők nem nagyon tudták milyen feltételeknek kell megfelelnie egy kosárlabdapályának, így az azóta megszokott beltéri játéktér helyett egy teniszpályára állították fel a két palánkot.

A kalandos csoportküzdelmek során a pálya állapota folyamatosan romlott, így a dimbes-dombos talajon meglehetősen nehézzé vált a labdavezetés. Tetézte a bajt, hogy a döntő előtti éjjel szakadt az eső, így a fináléba jutott Egyesült Államok és Kanada csapatai igazán különleges mérkőzés elé néztek. A salak és a homok sártengerré vált, amely a labda lepattintását gyakorlatilag lehetetlenné tette. A számszerű végeredmény mai napig negatív rekordnak számít olimpiai meccsen: Egyesült Államok–Kanada 19-8.

 

Fotó: NOB

 

Alsógatyát ünnepeltek az olimpiai fáklya helyett

Amikor beüt a krach, nem biztos, hogy azonnal a szervezőket kell elővennünk. Az 1956-os melbourne-i játékokon a fáklya éppen útban a később szintén olimpiai várossá avanzsáló Sydney felé, a fáklyavivőnek azonban se híre, se hamva. Némi várakozás után, amikor végre feltűnt rendőri kísérettel egy fiatalember, kezében a botra tekert, lángoló szövettel, az utcán felgyülemlett tömeg üdvrivalgásban tört ki. Ha sejtették volna, hogy mi fog következni!

Történetünk pimasz hőse továbbadta a fáklyát váltótársának, a polgármester pedig már elkezdte beszédét, amikor valaki odalépett hozzá, hogy a következőt súgja a fülébe: „Polgármester úr, valami nem stimmel ezzel a fáklyával!. Néhány másodperc múlva lehullt a lepel, illetve dehogy hullott le, diadalittasan tovább lángolt, a főbűnös röhögése közepette.

A nézők közül egyre többen ráeszméltek, hogy a magasztos szövet helyett, amit korábban lélegzetvisszafojtva vártak, bizony egy széklábra erősített lángoló alsógatyát ünnepeltek, amit – mint később kiderült – Barry Larkin, az állatorvosi egyetem hallgatója hordozott körbe.

Aztán persze az igazi fáklyavivő is megérkezett, hogy az olimpiai kellék végül biztonságban elérje Sydney-t. A ma 85 éves Larkin 2018-ban visszatért a tett helyszínére, hogy egy Ausztráliáról forgatott dokumentfilmben szerepeljen, a megbánás legapróbb jeleit sem mutatva.

 

A valódi olimpiai fáklya az 1956-os melbourne-i játékokra

 


(X) Vegyél részt az ingyenes Nyerő Széria tippjátékban! Válaszolj helyesen naponta az olimpiával feltett kérdésekre és nyerj ingyenes pörgetéseket és ingyenes fogadásokat!


 

3460 méteres akadályfutás

Az 1932-es olimpia nemcsak a nagy gazdasági világválságról maradt emlékezetes, hanem a 3000 méteres akadályfutás döntőjéről is. Aki követi az atlétikát, az tudja, hogy a nagy versenyeken a stadionban sokszor párhuzamosan több szám is zajlik, ami sok vicces – és időnként veszélyes – pillanathoz vezetett már nemcsak világ- és Európa-bajnokságokon, de bizony az olimpiákon is.

Ez történt a Los Angeles-i játékokon is, ahol a finn Volmari Iso-Hollo hatalmas előnnyel vezetett a nyolcadik körben, amelynek az utolsónak kellett volna lennie.

A pályabíró figyelmét azonban egyes beszámolók szerint elterelte a távolugrás döntője, ami miatt elfelejtette megkongatni az utolsó kört jelző harangot, túlórára kényszerítve a mezőnyt.

 

Volmari Iso-Hollo

A futam után kiderült a turpisság, és bár a finn így is, úgy is az első helyen végzett, az amerikai Joseph McCluskey a ráadás miatt elveszítette második helyet a brit Thomas Evensonnal szemben. Előbbinek felajánlották a futam újraindítását, de a 3000 méteres akadályfutás annyira melós szám, hogy inkább köszönte szépen, és nem élt a lehetőséggel, így maradt az eredeti sorrend.

 

Ha értékeled a munkánkat, támogasd működésünket egy kattintással:    Támogatom

 

Írj hozzászólást