Frédéric Kanouté, a hithű művész, aki talán még jobb lehetett volna

Amikor 2005 nyarán Sevillába érkezett, az andalúziai együttes majd 60 éve nem nyert trófeát. Freddy – ahogy barátai és tisztelői hívják – aztán társaival olyan erővel lökte be a Sevilla FC szekerét, hogy az azóta sem nagyon hajlandó lelassulni, majd egy évtizeddel a Franciaországban született, de később mali válogatottá váló közönségkedvenc távozása után sem. Hit, identitástudat, emberség, és egy kis Bob Marley, amikor szeretne ellazulni. Vessünk egy pillantást a visszavonulása óta elsősorban karitatív, és újabban ügynöki tevékenységéről ismert Frédéric Oumar Kanouté karrierjére.


(X) Regisztrálj a Büntetőn keresztül az Unibetre, és befizetési bónuszod mellé 10 ezer Ft ingyenes fogadást is kapsz ajándékba!  


 

A kis Freddy Sainte-Foy-les-Lyonban, Lyon egyik kerületében született, francia anya és mali bevándorló apa gyermekeként – egy fiú- és egy lánytestvér mellett. Korán beleszeretett a labdarúgásba, így amikor csak tehette, rúgta a bőrt, eleinte otthon is, aminek édesanyja nem mindig örült. Helyi csapatokban kezdett el játszani, amikor az Olympique Lyon játékosmegfigyelői kiszúrták őt, hogy aztán a francia klub akadémiáján pallérozódjon.

Kanouté egész karrierjének meghatározó elemeként tartja számon a korai éveket, és főleg azt, hogy volt lehetősége ebben a nagyhírű klubban elsajátítani az alapokat, és később bekerülni a francia U21-es labdarúgó-válogatottba.

Az OL felnőttcsapatában 1997-ben mutatkozott be, ráadásul egyből egy európai kupameccsen, az Intertotó-kupában, a lengyel Odra Wodzislaw ellenében. Kanouté franciaországi karrierjében sokkal több lehetőség volt, tehetsége a klubja számára is egyértelművé vált, de az időzítésbe valahogy mindig hiba csúszott. A 192 centire nőtt, de akkor még meglehetősen vékony srác valahogy nem tudott formába lendülni a felnőtt szinten, amiben az is közrejátszott, hogy a jobb periódusokat gyakran apróbb sérülések szakították meg. Három szezon alatt mindössze 40 hivatalos meccs jutott neki, amelyeken azért nyolc gólt szerzett, jelezve, van benne potenciál.

Akár a Lyonban is kiforrhatta volna magát, Jean-Michel Aulas azonban egyre több pénzt tett bele a csapatba, ami 1999 nyarán két, pályafutása csúcsán lévő csatár leigazolásával csúcsosodott ki. Sonny Anderson – a Ligue 1 egyik legnagyobb sztárja – 19 millió euróba került, de a 8 millió eurós, francia válogatott Tony Vairelles-t sem a kispadra szerződtették. A közben jónéhány kiló izmot felszedő Kanouté nem feltétlenül akart távozni, de akkor már mindenki számára világossá vált, hogy nem szánnak neki nagy szerepet a Lyon 2000-es évekre szőtt, nagyszabású terveiben.

A váltás már biztossá vált, a célállomás még nem. Európa több országából is akadtak kérői, ami logikus is, hiszen egy francia utánpótlás-válogatottért már 20 éve is sorban álltak a csapatok, de a legvalószínűbb célállomásnak – elsősorban Kanouté átlagon felüli fizikai profilja miatt – Anglia tűnt, ahonnan a West Ham mutatta a legélénkebb érdeklődést.

 

Irány a ködös Albion

 


A pletykákat megerősítve Harry Redknapp és a West Ham United lett a befutó, amelynek megfigyelői akkor már évek óta figyelték a játékost. Ha visszanézünk az akkori West Hamre, nehéz nem feltenni a sportban sokszor visszaköszönő kérdést, „mi lett volna, ha?”. Az 1999-2000-es keretben a következő játékosokat találjuk Freddy mellett: Rio Ferdinand, Michael Carrick, Joe Cole, Frank Lampard, Trevor Sinclair, Jermain Defoe, nem beszélve a veterán olasz sztárról, Paolo Di Canióról, és a szűk négy évvel később, tragikus hirtelenséggel a pályán elhunyt Marc-Vivien Foéról. Az olaszt leszámítva mindannyian 25 év alatt voltak, belegondolni is félelmetes, milyen csapata lehetett volna a West Hamnek a 2000-es évek közepére. Ma már tudjuk, az igazán nagy eredmények végül sosem jöttek el, és mindannyian – kivétel nélkül – másik klubban váltak sztárrá, ami persze szintén nem véletlen.

 

A West Ham akadémiájának legnagyobb nevei, és a legendás utánpótlás-edző, Tony Carr

Kanouté az első szezonjában mindössze nyolc meccsen lépett pályára, amelyeken két gólt szerzett, azonban így is meggyőzte a vezetőséget arról, hogy helye lehet a jövő West Ham Unitedjében. A csapat egyébként egészen jó két évet zárt, az 1998-1999-es szezonban ötödik helyen végeztek, amivel kvalifikálták magukat az Intertotó-kupába, amelyet három győztes kör után meg is nyertek, és ezzel bejutottak az UEFA-kupába. Érdekesség, hogy az Intertotó-kupában összesen hat csapat vívta a három különböző döntőt. A West Ham az UEFA-kupában a horvát Osijek (Eszék) elleni 6–1-es összesítéssel megnyert első kör után a Steaua Bucuresti elleni 0–2-vel esett ki.

Kanouté egyik mérkőzésen sem lépett pályára, a következő két szezonban azonban rendszeres játéklehetőséget kapott, még ha nem is mindig a kezdőcsapat tagjaként. A 2000-2001-es és a 2001-2002-es szezonban 59 mérkőzésen lépett pályára, amelyeken 22 gólt szerzett, csatlakozva a Premier League fiatal, feltörekvő csatáraihoz.

 

A 2002-2003-as rémálom

 


Kanouté egy alattomos, műtétet nem igénylő, de rendszeresen kiújuló lágyéksérüléssel bajlódott a 2002-2003-as évadban, amelynek során a West Ham valahogy soha nem tudott lendületbe jönni. Hiába szereztek 42 pontot, ami általában a középmezőny aljához is elég, ebben a máig példátlan szezonban ez mindössze a 15., kieső helyet eredményezte.

A szakírók egyetértettek abban, hogy a csapatnak a top 6-ban kellett volna végeznie, a mali csatár pedig ma is egyik legnagyobb csalódásaként emlékszik vissza az idényre, mivel a meccseiknek a felén sem tudott pályára lépni, és mindig úgy érezte, vele talán bennmaradtak volna.

 


(X) Fogadj minden nap 3500 Ft értékben a darts világbajnokságra, és minden nap 1500 Ft ingyenes fogadást kapsz ajándékba! Kattints ide és regisztrálj egy számlát!


 

Váltás Londonon belül

 


2003 augusztusában a Tottenham Hotspur 3,5 millió fontért vásárolta meg Kanouté játékjogát, aki rögtön győztes góllal debütált, de aztán a szezon során összetűzésbe keveredett a klubjával. A játékos mindenképpen részt akart venni az Afrika-kupán a Mali válogatottal, a Tottenham azonban – az ő szemszögükből érthető módon – nem akarta elengedni a játékost a Premier League-szezont keresztbevágó, január végétől egészen február közepéig tartó tornára. Kanouté akarata érvényesült, elutazott, majd egészen az elődöntőig menetelt a mali válogatottal, amely végül a negyedik helyen végzett.

Részben emiatt, de valószínűleg sokkal inkább a kőkemény konkurenciának köszönhetően, Freddy a Spursnél sem igazán találta meg a számítását. Robbie Keane és Jermain Defoe is előtte volt a sorban, és ezt az akadályt nem tudta megugrani. Az, hogy mégsem hajlandó teljes kudarcként elkönyvelni ezeket az éveket, a csatár mentalitására azért rávilágít.

Több interjúban is megemlítette azóta, hogy bár természetesen nem játszott annyit ezekben az években, mint szeretett volna, ekkor kezdett el egy visszavontabb, kényszer szülte szerepkörben, előkészítőként lehetőséget kapni, ami arra ösztönözte, hogy fejlessze játékának azon elemeit, amik később elengedhetetlennek bizonyultak az elithez való csatlakozásában, amikor visszatérhetett eredeti posztjára.

Kanouté azt is rendszeresen kiemeli, mennyire fontos szerepet játszott Anglia abban, hogy fiúból férfivá érett, amikor huszonévesen egyedül kellett helytállnia egy idegen országban, és megtanulnia egy új nyelvet. Összességében öt évet töltött Angliában, és ha a számokat nézzük, talán kudarcként kellene megítélnünk karrierjének ezen szakaszát, de ő váltig állítja: az, hogy 27 évesen készen állt arra, hogy megtegye a következő lépést karrierjében, és elkezdje legjelentősebb, legsikeresebb korszakát, részben pont ezeknek az éveknek volt köszönhető.

 

Megfogta Al-Andalusz varázsa

 


„Sokkolt a szépsége”– mondta Kanouté pár éve Al-Andaluszról, amikor arra emlékezett, milyen érzés volt először meglátni az Ibériai-félsziget muszlim uralom alatt épült részeit. Ha nincs meg ez a varázslat, amit Freddy gyakorlatilag az első pillanattól érzett, talán ma nem őt emlegetik a Sevilla FC szurkolói, amikor megkérdezik őket, ki volt történetük legjobb játékosa. Ma már egyértelmű, Andalúzia hatalmas szerepet játszott abban, hogy a 12-es számot viselő idoljuk csatlakozott a csapathoz 2005 nyarán, hogy az akkor már majdnem 60 éve trófea nélkül maradó Sevilla FC-ben futballozzon.

Kanouté a 6,5 millió eurós transzferrel a nyár legdrágább sevillai igazolásának számított, de érdekes mellékzönge, hogy ugyanazon a nyáron futott be egy másik majdani klublegenda, Luís Fabiano is. (A brazil átigazolásának részleteit egyébként a mai napig lehetetlen kibogozni. Ami biztos, a Sevilla első körben a játékjogának a 25%-át szerezte meg, majd később még 10%-ot, azzal a kitétellel, hogy a maradék 65%-ot 2007-ig kifizetik a Rio Football Services-nek. Ez végül soha nem történt meg.)

A csatárduó mellett az olasz Enzo Marescát is azon a nyáron szerezte meg a Sevilla, így minden készen állt a sikerekhez. A Sevilla kiegyensúlyozott teljesítményt nyújtott a bajnokságban, javítani tudott az előző évi hatodik helyezésén, sőt a dobogó harmadik foka is igen közel volt. Végül egy ponttal maradtak le a 69 egységgel végző Valencia mögött, az Osasunához hasonlóan 68 pontot szerezve. Kanouté 32 meccsen lépett pályára a bajnokságban, amelyeken hat gólt szerzett, és bár Juande Ramos általában a Javier Saviola, Luís Fabiano csatárduót preferálta, Kanouté így is rendszeres játéklehetőséget kapott. Ráadásul az első idényében nagy menetelésben volt a csapat az UEFA-kupában, amely a Middlesbrough ellen 4-0-ra megnyert döntővel ért meseszerű véget.

Kanouté a döntőben is játszott, csereként beállva ő vitte be a végső kegyelemdöfést, de egyébként az odáig vezető úton is fontos szerepet töltött be.

 


A 2006-2007-es szezonra a Barcelona visszarendelte Javier Saviolát, így Kanouté a kezdőben találta magát, amelyet valószínűleg élete legjobb szezonjával hálált meg. Az idény azonban kisebb nehézséggel indult. Történt ugyanis, hogy Kanouté muszlim vallása miatt nem volt hajlandó felvenni a pókert és szerencsejátékot forgalmazó szponzor logójával ellátott mezt, így átmenetileg egy ezt nélkülöző szerelésben játszott. Végül sikerült megegyeznie a klubjával, hajlandó lett viselni a mezt azzal a feltétellel, ha nem kell semmilyen aktív promócióban részt vennie.

 


Az idényben 48 meccsen lépett pályára és 30 gólt szerzett, ez volt egész karrierje legeredményesebbje.

Az újabb UEFA-kupa-menetelés meglehetősen izgalmasra sikeredett, Kanouté volt klubja, a Tottenham Hotspur ellen egy rendkívül szoros párharcban tudtak továbbjutni 4-3-as összesítéssel, hasonlóan a Sahtar Donyeck elleni, eggyel korábbi körhöz, amelyben 5-4-es arányban diadalmaskodtak. Az elődöntőben az Osasunát ejtették ki egy 2-0-ra megnyert második meccsen, ami után következhetett az újabb finálé. Az ellenfél megint egy spanyol csapat, az Espanyol volt, amely hihetetlen izgalmas párharcra késztette az andalúziaiakat. A Sevilla kétszer is vezetett, a rendes játékidőben és a hosszabbításban is, de végül csak tizenegyesekkel tudta megvédeni a címét. Kanouté szerezte csapata második gólját, és berúgott egy büntetőt is.

 

A 2007-es UEFA-kupa döntő összefoglalója (Sevilla-Espanyol)


A Sevilla az újabb UEFA-kupa-sikert ráadásul megspékelte egy bajnoki harmadik hellyel is, úgy, hogy szinte végig versenyben voltak a bajnoki címért is. A remek teljesítmény a csapat történetének első Bajnokok Ligája-részvételét érte (1957 után másodszor szerepeltek a legrangosabb európai kupában).

 

A BL és az utolsó évek

A Sevilla nemcsak bejutott, de rögtön meg is nyerte a BL-csoportját az angol Arsenal előtt. A legjobb 16 között ráadásul ők számítottak esélyesnek a Fenerbahce ellenében, de miután mindkét csapat 3-2-re tudott nyerni a hazai pályán megvívott találkozón, a tizenegyes-párbajban a törökök mentek tovább. Kanouté megint berúgta a büntetőjét.


A Sevilla tehát öt trófeát is nyert Kanouté első két idényében, két UEFA-kupát, egy európai Szuperkupát, egy Spanyol Kupát és egy hazai Szuperkupát.

Szóval a Sevilla csatlakozott a spanyol elithez, és tartja is a formáját, pár év múlva megint a dobogón tudott végezni. Kanouté összesen hét évet töltött az andalúziaiaknál, 284 hivatalos meccsen 131 gólt szerzett, ezzel pedig vezeti a klub örökranglistáját is a volt csapattárs, a 104 gólt szerző Luís Fabiano előtt. Kettőezer-hétben pedig, első Afrikán kívül született játékosként elnyerte az Év afrikai labdarúgója díjat, amire máig talán a legbüszkébb.

 


Utolsó trófeáját a Spanyol Kupa 2009-2010-es kiírásában szerezte meg a Sevillával, a döntőben kezdőként lépett pályára. A mali válogatottól még ugyanabban az évben, 2010-ben visszavonuló csatár két év múlva, 34 évesen döntött úgy, hogy elmegy levezetni Kínába, ahol lehúzott még másfél szezont, mielőtt végleg szögre akasztotta a stoplist.

 

Az ügynök, aki nem akart erre a pályára lépni

 


Kanouté spirituális személy, hívő muszlim, aki bár nem vallásos családban nőtt fel, élete fontos részének tekinti a tanításokat. 2007-ben saját pénztárcájából 700 000 dollárt adományozott arra, hogy Sevillában 700 év után újra mecset állhasson. Hitvallása abban is szerepet játszott, hogy – előzetes terveivel élesen szembemenve – ügynökséget alapítson 12 Management néven. A cég elsősorban afrikai fiatalok felkarolásával foglalkozik. A nevével fémjelzett Kanouté Foundation a 2000-es évek közepe óta több projektet is támogat Maliban, ma már mintegy 80 árva gyermeket taníttatnak és ruháznak fel egy erre a célra felépített faluban, Bamakóban.

A gyermekek mellett a fiatal afrikai labdarúgók karrierjét egyengeti, amely egy olyan hivatás, amit kifejezetten kerülni szeretett volna.

Pályafutása alatt azonban sok olyan honfitársával és más afrikai országokból érkező játékossal találkozott, akiket ügynökük az első nehézségek után magára hagyott, főleg, amikor nem tűnt biztosnak a későbbi anyagi haszon.

Ügynökségén keresztül ma már olyan játékosok ügyeit intézi, mint a Red Bull Salzburg labdarúgója, Patson Daka, vagy a mali válogatott és a Southampton játékosa, Moussa Djenepo. Sevilla a mai napig kedves a szívének, de most újra Londonban él, ahonnan az ügynökségét irányítja. Az irodában gyakran csendülnek fel Bob Marley zenéi.

 

Melyik együttes nyeri az Afrikai Nemzetek Kupáját?

6,00 – Szenegál

7,00 – Algéria

7,00 – Egyiptom

21,00 – Mali

Ezt a fogadási lehetőséget a Sportfogadás/Labdarúgás/Afrikai Nemzetek Kupája/Végső fogadások útvonalon keresztül találhatod meg.


Kattints ide és fogadj a nemzetközi foci piacaira az Unibeten! Ha ezen a linken keresztül regisztrálsz, most 100%-os befizetési bónuszt és 10 ezer Ft ingyenes fogadást is kapsz!


 

Írj hozzászólást