Marcos Llorente – Simeone új „kísérleti egere”

Marcos Llorente nem felelt meg Madrid habfehér , királyi részén, így mikor a távozás mellett döntött, akkor nem hagyta el a várost, csak átigazolt az ősi riválishoz. Ha ez nem lenne elég, akkor még azt is elmondhatja magáról, hogy az Atlético mezében végre megtalálták az új posztját is, ahol klasszis teljesítményre képes.

A gondolatmenetet elég messziről kell kezdeni, egész pontosan ott, hogy 2007 és 2011 között Raúl García az Atlético Madrid színeiben a pálya közepén egyfajta „box to box” szerepkörben igyekezett a csapatát segíteni, inkább kevesebb, mint több sikerrel, de ez még egy nagyon másik együttes volt, mint amit manapság megszokhattunk.

Egy Osasunában töltött kölcsön szezon után arra tért vissza a középpályás a fővárosba, hogy már egy bizonyos Diego Simeone a csapat edzője. Az argentin tréner kezdetekben nehezen találta meg a helyét a baszknak, majd felvillant a fejében az a bizonyos pilács, és húzott egy merészet. Feltolta a támadó mögé, hogy kamatoztatni tudja a teherbírását, a presszingelési képességeit és közelebb legyen a kapuhoz, hiszen már akkor is kimutatható volt, hogy a lövései jók lennének, csak pocsék helyekről kísérletezik velük. A döntés nem csak hogy bevált, hanem egyenesen kolosszális húzásnak minősült, hiszen a spanyol középpályás újjászületésének lehettünk szemtanúi, illetve a klub egyik húzóembereként tarthattuk számon jó néhány éven át.

Most, hogy túl vagyunk a történelem órán, térjünk át a jelenre és arra a játékosra, akiről ez az írás valójában szól, vagyis Marcos Llorente Morenóra.

1995. január 30-án született Madridban, egy igazi focista család sarjaként. Apja, Paco Llorente egy válogatottságig jutott, miközben lehúzott egy évet az Atléticoban és hetet a Real Madridban. Nagybátyja egy bizonyos Francisco Gento, akinek a nevével a spanyol foci szerelmesei már biztos találkoztak, mint a Real Madrid egyik legendás alakja.

A kis Marcos tehát nem indulhatott el más sport irányába, mint a labdarúgás, és már 7 évesen Madrid egyik csapatában, a Las Rozasban rúgta a bőrt. Egy év Nueva Roceña, majd egy év a Raja Mahadahonda klubjában (mindkettő fővárosi kiscsapat, alacsonyabb osztályban szerepelnek jelenleg is), majd 2008-ban megérkezett a Blancók akadémiájára.

2014-ben Zidane első mérkőzésén debütált a Castillában, épp az Atlético B csapata ellen. Egy évvel később már elutazhatott a felnőtt kerettel az előszezon barátságos mérkőzéseire, majd októberben a Levante ellen már a La Liga bemutatkozás is meg volt.

A 2016-17-es szezont a Deportivo Alavésnél töltötte, ahol 38 mérkőzésen játszott védekező középpályásként, elég stabil mutatókkal.

Marcos Llorente Deportivo Alaves

Visszatérve a fővárosba nem kapott sok lehetőséget, főleg a Copa del Rey küzdelmeiben volt esélye a kezdőbe kerülni, és két szezon alatt sem jött össze neki annyi mérkőzés, mint az Alavésnél, játékidőben pedig főleg óriási volt a különbség.

A nyáron aztán az Atlético bepróbálkozott a leigazolásával, a “királyi” gárda pedig nem görgetett akadályt a transzfer útjába, így habfehérről piros-fehér csíkosra váltott, és áttette székhelyét a Wandába.

Kezdetben a “matracosoknál” is a középpálya közepén és jobboldalán próbálkozott vele Simeone, de itt a Koke – Saúl Ñíguez – Thomas Partey hármas mellett nem sok játéklehetőség jutott neki, így Madrid ezen felében is inkább csak peremembernek számított kezdetben.

Az áttörést és karrierje eddigi legnagyobb egyéni sikerét a Liverpool elleni Bajnokok Ligája visszavágója hozta el, amikor csereként beállva a hosszabbítás során kétszer is mattolta Allisont, és bejuttatta csapatát a lisszaboni nyolcasdöntőbe. Az Anfield Roadon Diego Costát váltotta a második félidő elején, és bár taktikai szempontból a középpályára jött, a kontrákra készen állva ő játszott João Felix mögött a visszavont támadó szerepkörében, amikor náluk volt a labda.

A többi már történelem, hiszen a címvédő kiesett, Simeone fejében pedig újfent felgyulladt a pilács.

Ekkor jött a megszakítás, majd az edzések megkezdésekor már Felix posztriválisaként kezdhette meg a felkészülést. A visszatérés óta a csapat sokkal jobban néz ki támadásban, aminek egyik fő „okozója” a spanyol, akinek remekül megy a játék az az új poszton. Közben pedig a portugál rekordigazolás is érzi, hogy jobban oda kell tegye magát, így rá is jó hatással van az új riválisa.

A képen jól látszódik, hogy mennyivel hatékonyabb a csapat a várható gólok arányában is, amiben szintén szerepet játszik a két emlegetett játékos.

marcos llorente statbomb2

Természetesen itt meg kell említeni, hogy kicsi a minta, de a számok nem hazudnak, hiszen a koronavírus miatti félbeszakítás előtt 21,44 xG ellenére csak 15 találata volt a csapatnak, a folytatásban viszont 6,86 xG-re 9 lőtt gól már sokkal biztatóbb.

Llorente játékának egyik leglátványosabb feljavulása a cselekben mutatkozik meg. A 24 mérkőzésén a megszakításig mindössze 7 sikeres csele volt, míg a legutóbbi 6 találkozón ezt már 13-mal megtoldotta, ami barátok közt is az óriási fejlődés kategóriába tartozik, hiszen negyede annyi összecsapáson, csaknem kétszer annyi sikeres cselt tud bemutatni.

marcos llorente statsbomb 3

A progresszív megindulásainak a harmada a „nyáron” jött össze, s bár a passzjátékban ezen a poszton kevesebb szerepe van, de magabiztosan tartja a megközelítőleg 80%-os pontosságát.

A presszing mutatóinak egyharmadát is a mostani hat mérkőzés során hozta össze, s a sikeres nyomásgyakorlatok nagyobb része immár a támadó és a középső harmadban jön össze, míg a megszakításig az ellenfél harmadában elvétve volt csak egy-egy presszingje, ellenben a saját kapujához közel annál több. Mostanra ez teljesen felborult, köszönhetően az új posztnak.

Amit viszont a számok nem minden esetben adnak vissza, azt a meccseket nézve láthatjuk.

Llorente bármikor lép a pályára, legyen kezdő vagy csereként beállva (általában João Felix helyére), olyan szintű energiát hoz a pályára, ami kevesekre jellemző. Az első pillanattól az utolsóig teljes elánnal küzd, megy előre, nem ad fel egyetlen párharcot sem. Az a mérhetetlen nagy szív hajtja előre, ami a bajnokcsapat legnagyobb tagjain volt látható, manapság pedig talán csak a Koké –Saúl Ñíguez pároson érződik száz százalékosan, vagyis hogy ha Simeone azt kérné tőlük, akkor a pályán halnának meg a csapat sikeréért.

Ez a hat mérkőzés azt mutatta meg, hogy Diego Simeone megtalálta az új Raúl Garcíáját, akiből a kísérletezése kihozott valami olyat, ami komoly előrelépést jelenthet a játékosnak, de nem csak a pályán, hanem az egész karrierjében is.

Meg kell várni, hogy nagyobb mintán is lássuk ezt az új posztot Llorente számára, de a kezdeti jelek nagyon biztatóak, és könnyen lehet, hogy João Felix számára új helyet kell keresni, ha rendszeresen a kezdőben akarja játszatni őt az argentin mester.

Marcos Llorente: "Estamos muy contentos por cómo salieron las ...

Írj hozzászólást