Palermo koronázatlan királyának (maffia)története – Fabrizio Miccoli

A bombagólok mestere, alulértékelt gólvágó, délolasz ikon, szenvedélyes fenegyerek. A 2000-es, 2010-es évtized egyik utolsó romantikus olasz hőse, aki bár megfordult a Juventusnál, igazán kiteljesedni egy olyan akkori feltörekvő csapatban tudott, mint a Palermo (vagy akár a Lecce), ahol igazi kedvenc volt. Fabrizio Miccoli mostanában visszatért a köztudatba, de egyelőre hatósági eljárás folyik ellene maffiamódszerrel elkövetett zsarolás miatt.


(X) Regisztrálj a Büntetőn keresztül az Unibetre, és befizetési bónuszod mellé 10 ezer Ft ingyenes fogadást is kapsz ajándékba!  


 

 

Hamis igazolás, honvágy, gólgyártás

Hősünk 1979. június 27-én az Adriai-tengerbe nyúló Salentói-félsziget legnagyobb városa, Lecce közelében, Nardóban látta meg a napvilágot. Fabrizio kisgyerekként kezdte a labdarúgást, némi túlzással a labdával együtt tanult meg járni, beszámolók szerint olyan fiatalon játszott csapatban, hogy rendszerint hamisították a papírjait, hogy egyáltalán játékengedélyt kapjon. Például hatévesen már nyolcnak füllentették őt a San Donatóban.

Az ifjú csatár tehetségére országszerte felfigyeltek, és 1992-ben még 14 éves sem volt, amikor a kivetette rá hálóját az AC Milan. Miccoli a Rossoneri szerelésében is bizonyította kiváló képességeit, 28 góllal segítette ifjúsági bajnoki címhez csapatát, azonban pár év után honvágya miatt mindenképpen haza akart térni délre. Elsősorban a Leccében szeretett volna játszani, azonban közölték vele, hogy nem kapná meg a lehetőséget, így a Casaranóhoz vette az irányt, mellyel egy újabb korosztályos bajnoki címet zsebelt be. Az 1996–1997-es szezonban ott debütált a profik közt, a Serie C1-ben első évében nyolc gólig jutott, a rákövetkező idényben mindezt 11 találatot szerzett.

Miccoli 19 esztendős volt, amikor leigazolta őt a másodosztályú Ternana, így ismét maga mögött hagyta a szülőhelye vidékét, és az ország középső részében fekvő Umbria régióba költözött. Bemutatkozó idényében talán még nem szokta meg az új környezetet és a magasabb osztályt, 30 pályára lépés alatt mindössze egyetlen találat fűződött a nevéhez. Aztán alaposan beilleszkedett, és a Ternana szurkolói hamar megszerették, miután a következő három évben időrendi sorrendben kilenc, hét és 15 góllal zárta a Serie B-s idényeit. A másodosztály középcsapatának esélyese sem volt megtartani gólgyárosát, akire már az ország topcsapatai is felfigyeltek.

 

 

Sokadhegedűs a Juventusban

2002 nyarán a Juventus csapott le a játékjogára, és első idényében rögtön kölcsönadták őt éppen előző klubja legnagyobb ellenlábasa, a Perugia részére. Miccoli akkoriban többek közt a későbbi világbajnok Fabio Grosso, vagy éppen Zé Maria, Nicola Amoruso, Giovanni Tedesco és Andrea Caracciolo csapattársa volt a Grifoninál. Az együttest az akkoriban virágkorát élő baseballsapkás mester, Serse Cosmi irányította, akit Miccoli a mai napig legjobb edzőjének tart. A kölcsönben eltöltött esztendő alatt kilenc bajnoki és öt Coppa Italia-gólt szerzett. A Perugia a kupában egészen az elődöntőig menetelt, ő pedig a sorozat gólkirálya lett, miután például a Juventus elleni negyeddöntő két mérkőzésén három góllal terhelte eredeti klubját.

A 2003–2004-es szezont ugyan a Juve alkalmazásában tölthette, kiegészítő emberként nyolc gólt szerzett a bajnokságban, és tíz találattal zárta az idényt, folyamatosan nézeteltérései voltak a klubvezetésével, így csak idők kérdése volt a távozása. Végül 2004 augusztusában 15 millió euróért eladták őt az élvonalba akkor frissen visszatérő Fiorentinának, amelyet 12 bajnoki találattal segített a bennmaradáshoz. Egy évnél tovább nem számoltak vele azonban a violáknál sem, és kölcsönben a patinás portugál Benficához került. Miccoli kölcsönben két idényt is eltöltött Lisszabonban, és bár játszott nemzetközi kupameccseken és második évében tíz bajnoki gólig jutott, sorozatos térdsérülései miatt komolyan elgondolkozott pályafutása befejezésén. Végül a felesége beszélte rá őt a folytatásra, és arra, hogy új életet kezdjen – mennyivel szegényebbek lettünk volna, ha nem így történik…

 

 

A Palermo kapitánya

Miccoli hazatért és a dél-olasz futball akkori legerősebb klubjának számító, szicíliai Palermót választotta új állomáshelyéül, amely később igazi otthona lett. Eleinte a gyakori sérülései miatt a Stadio Renzo Barberában sem úgy indult a szerepvállalása, ahogyan előzetesen remélték volna. Ennek ellenére első idényében 22 Serie A-mérkőzésen nyolc találatot szorgoskodott össze, és Amaurival alkotott párosa formájában kezdett kirajzolódni egy félelmetes csatárduó. A második szezonjában a Lecce elleni idegenbeli mérkőzésen viselhette először a csapatkapitányi karszalagot, azt az idényt 14 találattal abszolválta.

A 2009–2010-es kiírásban kapitánya lett egy nagyszerű együttesnek, miközben pokoli formában termelte a gólokat, vezényletével a Palermo egyre jobban teljesített. A többek közt rajta kívül Salvatore Sirigu, Federico Balzaretti, Edinson Cavani, Javier Pastore, Cesare Bovo, Mark Bresciano, Fabio Liverani, Antonio Nocerino vagy Giovanni Tedesco által fémjelzett gárda Delio Rossi irányításával megismételte legjobb bajnoki helyezését, ötödik lett. Miccoli 2010. március 27-én a Bologna elleni hazai győzelem során első Serie A-s mesterhármasát ünnepelte, egyben a másodikat karrierje során és ugyancsak az első triplázását a Rosanero dresszében. Az egész idényt tekintve 38 mérkőzésen 22 gólt lőtt, ezzel a legjobb palermói évét zárta, míg a Serie A-szezont 19 találattal tudta a háta mögött, csapata ősszel bemutatkozhatott az Európa-ligában.

 

 

Az elképesztő magasságok után visszaesés következett, első sorban azért, mert a 2010–2011-es idényben megint sérülések hátráltatták. Miccoli mindössze 28 tétmérkőzésen állt csatasorba, de amikor játszott, kapitányként rengeteg fontos gólt szerzett és nem is adta alább tíz találatnál. A Palermo a sorozatterhelés alkalmával visszacsúszott a középmezőny elejére a nagyok mögé, s a nyolcadik helyen zárta a bajnokságot.

A következő idényre a csapat ugyan még inkább meggyengült, Miccoli újból megrázta magát, és hihetetlen termeléssel bizonyította elkötelezettségét. A megállíthatatlan kapitány az Európa-liga selejtezőjében a svájci Thun ellen megszerezte első szabadrúgásgólját a nemzetközi kupában, míg az Inter és a Chievo elleni bajnokikon egy-egy mesterhármast szállított. Végül az idényt 16 gólja mellett 12 gólpasszal zárta. A 2012–2013-as szezonban a kiváló teljesítménye ellenére a Palermo a 18. helyezésével kiesett a Serie A-ból, miközben a csapatkapitány ismét három góllal terhelte meg a Chievo hálóját, összességében pedig nyolc találatot és kilenc előkészítést vállalt. Miután a szerződése lejárt, hat szezon után maga mögött hagyta Palermót, és egy felejthetetlen időszak zárult le, melyet követően ugyan a szicíliai gárda egy év múlva még visszatért az első osztályba, és ott eltöltött néhány esztendőt, a korábbi sikereket, már meg sem tudta közelíteni.

Fabrizio Miccoli 179 mérkőzésen 81 gólt szerzett a Rosanero szerelésében, és a klubtörténelem egyik felejthetetlen alakjaként búcsúztak tőle.

 

 


(X) Vegyél részt az ingyenes nyerő széria tippjátékban! Válaszolj helyesen naponta az olimpiával feltett kérdésekre és nyerj ingyenes pörgetéseket és ingyenes fogadásokat!


 

Hazatérés, az álom beteljesítése

Szabadon igazolható játékosként nem is választhatott mást, mint gyermekkori kedvenc klubját, az akkor csak a harmadosztálynak számító Lega Pro Prima Divisionéban szereplő Leccét, beváltva ezzel régi vágyát. Francesco Moriero vezetőedző az újonnan igazolt karmestert azonnal csapatkapitánynak nevezte ki. Miccoli remek teljesítménye ellenére azonban nem sikerült kiharcolniuk a hőn áhított feljutást, mivel elvesztették a Frosinone elleni playoff-döntőt. A veterán csatár végül 14 góllal zárta a bajnokságot, beleértve egy szokásos mesterhármast is, melyet a Pontedera bánt. A következő szezonra is maradt a salentóiak alkalmazásában, azonban 19 mérkőzésen csupán öt gólt szerzett, egyre kevesebb alkalommal tudott csapata rendelkezésére állni fizikai állapota miatt, és a Lecce messzebb is került a szintlépéstől, hiszen a csoportjában elért hatodik hellyel még a rájátszásba sem jutott be.

Két év alatt a Lecce mezében 50 pályára lépése alkalmával 19 találatot szerzett.

Ezt követően bár szóba került a Budapest Honvédhoz való igazolása, Miccoli a máltai Birkirkarához szerződött, ahol 16 mérkőzésen kilenc gólt regisztrált, mígnem kissé váratlanul, az idény derekánál 36 évesen bejelentette a visszavonulását. Utolsó évében az El-selejtezőben győztes gólt vállalt a West Ham United elleni skalpból, ám a párharcot végül elvesztették a máltaiak.

 

 

Emlékezete

Amellett, hogy Palermóban az eltöltött hosszú, sikeres időszak miatt a mai napig szeretettel gondolnak rá a szurkolók, természetesen szülőhelye környékén is nagy becsben tartják. A helyiek „salentói Romáriónak” becézték őt a brazil gólgyároshoz hasonló stílusa miatt, hiszen Miccoli is alacsony termetű, rendkívül technikás játékos volt. Legkedveltebb posztja a hamis kilences szerepköre volt, hiszen alapvetően az irányítónál előrébb, de a klasszikus befejező csatárnál hátrébb helyezkedett. Az olasz válogatottban 2003 és 2004 között tíz mérkőzésen jutott szóhoz, két gólt lőtt, első találatát Portugália ellen szerezte, egyenesen szögletből. Később sokak által vitatott módon maradt ki a 2010-es dél-afrikai világbajnokságra utazó keretből.

2010-ben egy árverésen megvásárolta Diego Maradona nemzeti adóhivatal által lefoglalt fülbevalóját, melyet a hatóságok korábbi adótartozásai miatt vettek el az Olaszországba való belépésekor az argentin világbajnok legendától. Miccoli 25 ezer euró értékben megnyerte az aukciót, hogy visszaadhassa az ékszert eredeti tulajdonosának. Elkötelezett tisztelője Maradonának, 2008-ban született fia a Diego nevet kapta.

Pályafutása során összesen 615 tétmérkőzés alatt 220 gólt szerzett profi klubcsapatai mezében.

 

Rendőrségi ügye

Korábbi pénzbírságai után az olasz hatóságok 2017-ben három és fél év börtönbüntetésre ítélték őt, miután bebizonyosodott, hogy a maffia bevonásával vett részt egy zsarolási bűncselekményben. A beszámolók szerint Miccolit 2011-ben egy barátja kérte meg az általa kölcsönadott 20 ezer eurós összeg visszaszerzésére, melybe bevonta a Palermo Kalsa városrészét uraló, szervezett bűnözői csoport vezetőjének fiát, Mauro Lauricellát. A tartozást sikeresen behajtották, az ügyészség birtokába különböző hangfelvételek és levelek kerültek, mely során bizonyítható volt az egykori labdarúgó bűnössége. Fellebbezése ellenére 2020 januárjában másodfokon is megerősítették Miccoli büntetését, ám tekintve, hogy azóta időről időre nyilvánosság előtt mutatkozott, majd segédedzői munkát is vállalt, egyelőre nem kellett bevonulnia.

Az elmúlt idényben egykori edzője, Francesco Moriero asszisztense volt az albán másodosztályú bajnokságot megnyerő Dinamo Tiranánál, de nyáron távozott az állásából. Miccoli júliusban az olasz harmadosztályt erősítő Triestina klubmenedzsereként lett bejelentve, a kommüniké szerint elsősorban az utánpótláscsapat szakmai munkája tartozott volna a hatáskörébe, ám egy héttel a kinevezését követően lemondásra kényszerült, melyet ő maga ekképpen indokolt:

 

„Nagy sajnálattal és elégedetlenséggel jelentem be, hogy lemondtam az US Triestina Primavera-csapatának munkatársaként betöltött tisztségemről, miután szorosan egyeztettem a tulajdonosokkal. Nagy dicsőség lett volna olyan nagy történetű csapatnál dolgozni, mint a Triestina, hogy továbbadjam a fiatalabbaknak azon tapasztalatokat, melyet a pályán töltött évek során gyűjtöttem. Azonban sajnos néhány megjegyzés, amely felidézte a jogi eseményeket, arra késztetett, hogy ezt a döntést hozzam, bár ennek semmi köze a futballhoz. A labdarúgás a szerelmem, és ebben szeretnék dolgozni, de senkinek nem akarok esélyt adni arra, hogy ujjal mutogasson a klubra, a mezre, a szurkolóira. A legjobbakat kívánom a csapatnak.”

 

Ebből kiindulva arra következtethetünk, hogy Miccoli ellen továbbra is érvényben van a zsarolás miatti eljárás, emiatt pedig Olaszországban egyelőre nem is vállalhat a labdarúgásban munkát – ha hivatalosan vállalhatna is, az bizonyára annyi negatív visszhanggal járna, hogy nem érdemes belevágnia, mert rossz fényt vethetne az adott klubra.

Mindenképpen szomorú, hogy az egykori klasszis játékos szénája így áll. Bármit is művelt azonban a pályán kívüli életben, azt a rengeteg gólt, szenvedélyes pillanatot semmi sem veheti el tőle. Alighanem mindannyian jobban tesszük, ha vele kapcsolatban leginkább ezekre a szép pillanatokra próbálunk meg emlékezni, amikor eszünkbe jut a neve, hiszen akik látták játszani, pontosan tudják, hogy nem mindennapi egyéniség volt fénykorában.

 

Ha értékeled a munkánkat, támogasd működésünket egy kattintással:    Támogatom


A szerző a Serie B magyar oldal nevű blog szerkesztője, amennyiben az alacsonyabb osztályú olasz labdarúgás aktív magyar nyelvű közösségéhez szeretnél tartozni, alább elérhető a felület közösségi média-profilja:

https://www.facebook.com/seriebmagyar/

Írj hozzászólást