Portré: Utálta a Bayern Münchent, mégis klubikonná vált

Catherine Ivill/Getty Images

Bátran állíthatjuk, hogy Manuel Neuer minden idők legsokoldalúbb kapusa. Mindent megnyert, amit megnyerhetett, egyetlen komoly relikvia hiányzik a gyűjteményéből: az Aranylabda. A ma 34 éves kapus túl van már (?) karrierje csúcsán, amely során jutott neki bőven örömmámorból és bosszúságból is. Gondoltad volna, hogy gyermekkorában sokszor sírt, ha gólt kapott? És azt, hogy tinédzserként utálta a Bayern Münchent? Játékosportré a szülinapos kapusról.

 

 

Catherine Ivill/Getty Images

 

Manuel Neuer 1986-ban született Gelsenkirchenben, Németországban. Anyja, Marita Neuer, apja pedig Peter Neuer. Vallásos családban nőtt fel, a gelsenkircheni katolikus gyülekezet büszke tagjaként.

A Gesamtschule Berger Feldben folytatta tanulmányait, amely az FC Schalke 04 csapatának egyik partneriskolája. Több német válogatott labdarúgóval is büszkélkedhet ez az intézmény, Neuer mellett Mesut Özil is ebben az intézményben koptatta az iskolapadot. Négyéves korában már igazolt labdarúgóként belekóstolhatott a futball világába, de nem volt könnyű gyermekkora. Nem azért, mert a mélyszegénységből érkezett, vagy mert csonka családban nőtt fel, hanem mert a szülei rövid pórázon tartották, ami lelki válságot okozott számára.

 


„Sokan azt hiszik, tökéletes gyermekkorom volt, ám ez közel sem igaz. Az első labdámat kétévesen kaptam meg, sokáig csatárként próbálkoztam. Édesanyám a széltől is óvott, előfordult, hogy míg a többiek sötétedés után is rúgták a labdát, nekem öt órakor otthon kellett lennem. Persze ezzel nem voltam egyedül, az egy évvel fiatalabb öcsémre, Marcelre ugyanez vonatkozott. Ne szépítsük, kicsit elkényeztettek bennünket. Nekem ezért időre volt szükségem, míg megtanultam küzdeni. Sokszor sírva fakadtam, amikor gólt kaptam.”


 

Tizennégy éves koráig versenyszerűen teniszezett, amikor rájött, hogy a labdarúgó- és a teniszkarriert nem lehet párhuzamosan folytatni, így választás elé kényszerült. Végül némi mérlegelést követően a futball mellett tette le a voksát, még akkor is, ha nagyon jól tudta, hogy fizikai paraméterei miatt a göröngyösebb utat választotta. Ugyan a magasságával nem volt gond, viszont szikár testalkata miatt edzői utasításra csapattársainál több időt kellett a konditeremben töltenie. Ennek ellenére nem tört meg, céltudatosan dolgozott, melynek köszönhetően bekerült a Gesamtschule Berger Feld ifjúsági tehetségrendszerbe, ahol mindössze egyetlen esztendő után felfigyelt rá a Schalke akadémiája és szerződtette. Manuel számára ez fantasztikus lehetőség volt, hogy találkozhasson bálványával, Jens Lehmannal, aki akkoriban szintén a gelsenkircheni alakulatnál védett.

 

 


Tudtad?

2001. május 19-én olyan traumát szenvedett, ami meghatározta pályafutása további részét. Történt, hogy a Bayern München és a Schalke az utolsó fordulóban küzdött a bajnoki címért. A királykékek számára egyetlen eredmény volt elfogadható: ha begyűjtik a három pontot az SpVgg Unterhaching ellen, a Bayern pedig vereséget szenved a Hamburg otthonában. A Schalke sikerrel vette az akadályt, s mivel már a hosszabbítás zajlott és a HSV 1-0-ra vezetett, a játékosok ünnepelni kezdtek, a drukkerek pedig ellepték a gyepet, és feszült figyelemmel várták az óriáskivetítőn, hogy elhangozzon a hármas sípszó Hamburgban. A népünnepély azonban hamarosan siralomházba csapott át. A Bayern egy (jogtalanul megítélt) szabadrúgásból pontot mentett a ráadásban, amivel elhódították a bajnoki serleget. Hatvanötezer ember meredten nézte, amint Oliver Kahn kirohan a szögletzászlóhoz, kitépi a helyéről és a földön fekve önkívületlen állapotban lengeti. A tizenöt éves Manuel Neuer emlékeibe örökre belevésődött ez a pillanat, elhatározta, hogy egy napon majd revansot vesz…


A Bayern utolsó perces gólja a HSV ellen
 

A Schalke korosztályos csapataiban a várakozásoknál nagyobb ütemben fejlődött, a klubnál hamar felfedezték tálentumát, így speciális foglalkozásokra ösztökélték. Ennek volt köszönhető, hogy még középiskolás éveit taposta, amikor már profi labdarúgói státuszban tetszelgett. Már a 2003/2004-es idényben bemutatkozott a Schalke II-ben, három évvel később pedig – mindössze húszévesen – a nagycsapat kapuját is védhette, miután a második fordulóban kénytelen volt a sérült Frank Rostot pótolni. Emlékezetesre sikerült az antré, az Alemannia Aachen elleni összecsapást kapott gól nélkül hozta le, mindezt úgy, hogy több mint egy órán át emberhátrányban játszott csapata. Rost felépülése után újra kispadra szorult, de nem tartott sokáig a mellőzése: a tizedik fordulóban a Bayern München (2-2) ellen ismét ő állt a gólvonalon, ezt követően pedig kirobbanthatatlan lett a gelsenkircheni tizenegyből. Első szezonjában 27 meccsen mindössze 21 kapott góllal zárt, így oroszlánrészt vállalt a Schalke ezüstérmében. Az idény végén megválasztották a Bundesliga legjobb kapusának, nem csoda tehát, hogy már ekkoriban is piedesztálra emelte a sajtó.  Új szintre emelte a kapusműfajt, a modern kapus prototípusaként kezdték emlegetni. Ugyanakkor nem volt teljesen ismeretlen a stílusa a futballberkekben, hiszen már a kilencvenes években Edwin van der Sar vagy Jens Lehmann is hasonlóan aktív szerepet töltött be a csapatjátékban – ezért talán nem reformerként kellene hivatkoznunk rá, sokkal inkább a modern kapus 3.0-ás verziójaként. Ő maga sem tagadta, hogy kik voltak azok, akik leginkább inspirálták:

 


„Németországban Jens Lehmann volt a német kapus egyfajta modellképe. Nemzetközi szinten a példaképem a holland Edwin van der Sar volt. Modernebb stílust képviselt, mint Lehmann, egy másik szinten. És persze ott volt Oliver Kahn, a reflexei, ambíciói. Sok kis darabot raktam össze belőlük magamnak, olyan, mintha ennyi edzőm lett volna” – mesélte Neuer még egy 2016-ban adott interjúban.


 

Neuer ugyan új színt vitt a Bundesligába átlagon felüli technikai képzettségével és játékintelligenciájával, de akadtak hiányosságai. Első két szezonjában túlságosan sallangos volt a játéka, gyakran dadogott a kezei között a labda, offenzív felfogása pedig olykor kapkodásba csapott át – jó példa erre a Chelsea-Schalke (1-1) BL-meccs, ahol csúnyán bevédte Florent Malouda veszélytelennek tűnő lövését; vagy éppen a Hansa Rostock (1-1) elleni bajnoki forduló, amikor egy begyűjtött labdát túl gyorsan próbált megjátszani, de azt Marc Stein elé pattintotta, aki kíméletlenül kihasználta az ölébe pottyanó lehetőséget.

 

Manuel Neuer 2007-ben a Stamford Bridge-n (radford/Corbis via Getty Images)

 

De nem csupán szokatlan játékstílusával, bravúrjaival és időnkénti bizonytalanságaival hívta fel magára a figyelmet, első három idénye során valahányszor gólpasszal is feliratkozhatott a jegyzőkönyvbe.

 

Manuel Neuer gólpasszai


A profik között is hasonló ütemben fejlődött tovább, mint kamaszkorában a Schalke utánpótlásában. A 2007/2008-as évad végére egyre kiegyensúlyozottabbá vált a teljesítménye, egyre inkább eltűntek azok a hangok, amik bravúrkapusnak titulálták. A BL-ben gyakorlatilag egymaga juttatta tovább csapatát a Porto elleni nyolcaddöntő során: tizenegy védést mutatott be a százhúszperces játékidőben, a büntetőrúgásoknál pedig Bruno Alves és Lisandro Lopez lövését is kitolta. Az UEFA végül beválasztotta a szezon öt legjobb kapusa közé – a mezőny legfiatalabb tagjaként.

A 2009-es U21-es Európa-bajnoki címet követően megkereste a Bayern München, de a Schalke új menedzsere, Felix Magath foggal-körömmel ragaszkodott hozzá. A német tréner mentorálása alatt egyre meghatározóbbá vált a Királykékeknél, huszonkét éves korában már csapatkapitányként vezethette a klubot a Bajnokok Ligája elődöntőig és Német-kupagyőzelemig. Az idény végén nem hosszabbította meg következő nyáron lejáró szerződését, az akkori hírek szerint az Arsenal és a Manchester United is harcolt érte, de nem sokkal később derült égből villámcsapásként érkezett a sokkoló bejelentés: 2011. június 1-én 30 millió euró ellenében aláírt a rivális Bayern Münchenhez. A gelsenkircheni szurkolók átkozták, a müncheniek pedig tiltakoztak, mondván: semmi keresnivalója egy olyan futballistának szeretett csapatuknál, akit a bajnoki riválishoz fűzi érzelmi kötődés (serdülőként aktív tagja volt a Schalke-tábornak).

 

A Schalke-szurkolók sosem bocsájtották meg Neuernek, hogy éppen a Bayern Münchenhez igazolt. AFP PHOTO / PATRIK STOLLARZ

 

Nem csoda, hogy a bajor ultrákat felpiszkálta a transzfer, hiszen Manuelről köztudott volt, hogy legkevésbé sem kedvelte a rekordbajnokot. 2009-ben éppen az ő remeklése miatt maradt le a müncheni együttes a bajnoki címről: a 08/09-es szezon huszonötödik fordulójában 1-0-ra győzött a Schalke az Allianz Arénában, öt körrel később pedig eldőlt, hogy elúszott a Salátástálként csúfolt trófea. A meccset követően az ifjú kapus extázisban tört ki, kitépte a szögletzászlót és elégtételt véve lekopírozta Oliver Kahn legendás ünneplését az őrjöngő szurkolók előtt.

 

Kahn és Neuer ünneplése


A drukkerek tehát minden alkalmat megragadtak, hogy az orra alá dörgöljék, hogy mennyire gyűlölik őt; a gárda észak-olaszországi edzőtábora során például így üzentek a játékossal nem szimpatizáló drukkerek: „Akárhány lövést megfogsz, sohasem fogadjuk el, hogy Bayern-mez van rajtad”. A helyzet odáig fajult, hogy júliusban a bajor klub illetékesei kénytelenek voltak megbeszélést kezdeményezni az ultracsoportokkal, ahol meggyőzték őket, hogy borítsanak fátylat a múltra, és adják meg az esélyt Manuelnek a bizonyításra.

 


„Manuel Neuer elmondta, milyen viszonyra törekszik majd velünk, de ettől még nem változott meg a véleményünk róla. A találkozó során mi is közöltük, mit várunk el tőle. Ha betartja a magatartási kódex pontjait, és kellő tisztelettel lesz irántunk, akkor nem szervezünk több tiltakozó akciót ellene” – olvasható az ultracsoportok közleményében.


 

Hiába a gyűlöletkampány, Manuel gyorsan lehűtötte a kedélyeket. Ugyan az első játékhéten a Mönchengladbach ellen vereséget szenvedtek, azt követően 771 percig húzta le a rolót; mindössze egy Hannover elleni clean sheetre volt attól, hogy Timo Hildebrand (884 perc) rekordját átadja a múltnak, de a három hónappal azelőtt még hőbörgő drukkerek vélhetően megbocsájtották, hogy elmaradt a csúcsdöntés. Második szezonjában történelmi triplázáshoz segítette a Bőrnadrágosokat: megnyerte a Bundesligát, a Német-kupát és a Bajnokok Ligáját is. Az egyéni díjak sem kerülték el, az UEFA és az IFFHS is a világ legjobb kapusának választotta, valamint bekerült a FIFA és az UEFA álomcsapatába.

 

Manuel Neuer a Bajnokok Ligája-serleggel ünnepel a szurkolók között. GLYN KIRK/AFP via Getty Images)

Talán a Pep Guardiola-éra alatt tündökölt a legfényesebben. A katalán mester az FC Barcelonától való távozása után meghonosította a Bayernnél a totális futballt, amelyet a Johan Cruyff-féle aforizma jól összefoglal: „A csapataimban a kapus az első támadó, és a támadó az első védő”. Ez az eszme tökéletesen összeegyeztethető volt Manuel stílusával, aki ezáltal sokkal szabadabban futballozhatott, kamatoztathatta technikai képzettségét. Az új filozófiának köszönhetően igazán nyeregben érezhette magát, hiszen a mezőnyjátékban is fontos pillérévé vált a csapat játékának. Labdabiztossága révén segítette a támadásépítéseket, ráadásul az FCB presszingjére is pozitív hatást gyakorolt, ugyanis tökéletes ütemű kimozdulásainak köszönhetően mérsékelte az ellenfél gyorsindításainak kockázatát. Guardiola kezei között magasabb polcra került az amúgy is világklasszis hálóőr, aki a klub vezérigazgatója szerint forradalmasította a kapusposztot.

 


„Manuel forradalmasította a kapus posztot, futballista volt a kapuban. Emlékszem, a bajnokság megnyerése után Guardiola komolyan azon gondolkodott, hogy egy meccs erejéig kihozza a kapuból a középpályára – mondta Karl-Heinz Rummenigge az 51 magazinnak adott interjújában.


 

Világraszóló sztori lett volna belőle, ha Neuer a mezőnyben lépett volna pályára a Bundesligában, de végül Rummenigge szerint azért fuccsolt be a nem mindennapi ötlet, mert attól féltek, hogy az ellenfelek túl arrogáns lépésnek vélték volna.

Ha a hivatalos összeállításban nem is, a pályán gyakran adódott olyan momentum, amikor kapustól szokatlan pozícióban tűnt fel.


Neuer karrierjének eddigi zenitje 2014-re tehető, amikor a világbajnoki cím mellé tucatnyi egyéni díjat zsebelhetett be:

  • Ezüst Babérlevél-díj (sportolóknak adható legmagasabb kitüntetés Németországban)
  • Év labdarúgója Németországban
  • ESM (Európai Sport Média) álomcsapata
  • IFHHS év legjobb kapusa-díj
  • UEFA év legjobb kapusa-díj
  • FIFA-álomcsapat
  • UEFA-álomcsapat
  • Bajnokok Ligája-álomcsapat
  • Világbajnokság legjobb kapusa
  • Világbajnokság álomcsapata
  • L’Équipe év legjobb játékosa
  • AIPS (sportújságírók) év sportolója
  • Bundesliga-álomcsapat
  • Aranylabda harmadik helyezett

 

Egészen a 2016/2017-es szezonig a csúcson volt, 2017 áprilisában azonban megsérült. Három mérkőzést kellett kihagynia lábujjsérülés miatt, majd miután a Bayer Leverkursen ellen visszatért a pályára, folytatódott a pechszéria. Lábközépcsont-törést szenvedett, ami gallyra tette következő szezonját is: összesen négy tétmeccsen léphetett pályára a 2017/2018-as idényben. Ennek ellenére mégis ott lehetett a 2018-as világbajnokságon, ahol úgy volt a Nationalelf első számú kapusa – és csapatkapitánya – az ugyancsak világklasszis szintre cseperedő Marc-André ter Stegen előtt, hogy gyakorlatilag a teljes selejtezősorozatot kihagyta, ráadásul tétmérkőzés utoljára szeptemberben volt a lábában. Joachim Löw azonban tarthatatlan volt, nem hallgatott a kritikákra, Németország pedig csúnyán leszerepelt. Világbajnoki címvédőként már a csoportkörben búcsúzni kényszerült, aminek a hatására nemcsak a szövetségi kapitányt vették elő, hanem Neuert is a kritikák kereszttüzében égett. Nem titkolta, hogy nagyon megviselte ez az időszak:

 


„Amikor tavaly az oroszországi labdarúgó-világbajnokságon csúnyán leszerepeltünk, nem tagadom, lelkibeteg lettem” – mondta egy interjúban, majd hozzátette, egy ideig rá sem tudott nézni a labdára, idő kellett, amíg feldolgozta az eseményeket.


 

 

Neuer összetört a Dél-Korea elleni vereséget követően, amely után eldőlt, nem jutnak tovább a csoportból. (Alexander Hassenstein/Getty Images)

A 2018/2019-es szezont már újra a Bayern München kirobbanthatatlan kapusaként kezdhette el. Augusztus 24-én 341 nap után játszhatott újra mérkőzést a Bundesligában, de nem indult jól a bajnoki évad számára. Novemberben negatív rekordot döntött – sorozatban nyolc kapura tartó lövésből nyolc gólt kapott, ami a Bundesliga történetében egyedülálló. Valószínűleg ezt a szezont sem zárta a szívébe, tavasszal újra megtalálta a balszerencse: két mérkőzést ujjsérülés miatt, egyet vádlihúzódás miatt, ötöt pedig izomszakadás miatt kellett kihagynia. Május végére viszont felépült, és ott lehetett a Német-kupa fináléjában, ahol 3-0-ra legyőzték az RB Leipziget.

Azt hihetnénk, hogy a sérülései rányomták a bélyeget a teljesítményére, egyesek még mindig a Bundesliga (és a világ) egyik legjobb kapusaként tartják számon, míg mások úgy vélekednek, hogy eljárt felette az idő. Ha csak a kapott góljainak számából indulunk ki, talán az utóbbi lehetne indokolt, hiszen ugyan még tizenegy forduló hátra van, már most a legtöbb gólt (26) kapta müncheni karrierje során a Bundesligában – ha nem számoljuk a 2017/2018-as csonkaszezont, amikor három bajnokin lépett pályára. De érdemes egy pillantást vetnünk a mutatóira.

Az elmúlt nyolc idény során messze most a leggyengébb a bajorok védelme: a várható gólok tekintetében már 29.5-nél járnak, ez már, több mint az elmúlt 6 évben bármikor – a Guardiola érában 21 körül engedtek csak. Sőt, a jelenlegi idényben meccsenként átlagosan 3,8 kaput eltaláló lövés érkezik az FCB kapujára – viszonyításképpen, mióta Manuel Neuer a keret tagja, azóta 2,9 (lövés/meccs) fölé sosem ment ez a szám. Meccsenként átlagosan 0,87 ziccert hárít, ami eddigi legmagasabb mutatója – tavaly 0,31 (ziccer védés/meccs) volt a mutatója. A tavalyi 61%-os védési hatékonyságot idén 73%-ra tornászta fel, ami szignifikáns javulást jelent, még akkor is, ha nem közelíti meg a 80%-ot, amit eddigi szezonjai során produkált. A tizenhatoson kívüli tisztázásoknál azonban még mindig többnyire (Paderborn) remekül teljesít, 41-szer sikerült neki. Ebben a kategóriában csak nemrég hagyta le Gulácsi Pétert (38), és már túlteljesítette tavalyi ömnagát nagyjából hasonló játékperc alatt (53-mal volt több tavaly).

Annak ellenére, hogy a 34 éves Neuer még mindig topszinten véd, egyre erősebben fújja a sajtó a vészkürtöt, miszerint hamarosan távozik. Talán lehet is némi realitás alapja, hiszen Bayern januárban bejelentette, hogy nyártól náluk folytatja pályafutását a Schalke 04 első számú hálóőre, Alexander Nübel, aki hasonló utat járt be, mint honfitársa. Stílusuk kísértetiesen hasonlít, Nübel korábban középpályásként futballozott, lábbal is magabiztosan bánik a labdával. Ugyan nem Gelsenkirchenben nevelkedett, hanem Paderbornban, de az elmúlt öt év során megjárta a Schalke utánpótláscsapait, 23 éves kora ellenére pedig már csapatkapitánynak mondhatja magát. Manuel Neuerrel szerződéshosszabbításáról folynak a tárgyalások, de a jelenlegi állás szerint nem hosszabbít a klubbal. Mivel egy év marad hátra a kontraktusából, biztosak lehetünk benne, hogy ha nem születik megegyezés, ezen a nyáron kapós lesz; a Chelsea állítólag látna benne fantáziát, hogy a hullámzó teljesítményű Kepa helyett szerződtesse.

És hogy tekinthetjük-e a modern labdarúgás úttörőjének Manuel Neuert? Bizonyos szempontból igen. Hasonlóan labdaügyes kapusok már korábban is akadtak (lsd. van der Sar, Jens Lehmann), ám ez a söprögető-stílusú játékfelfogás egyedülállóvá teszi őt. Sebessége, intellektusa, technikai és taktikai képzettsége kétségtelenül a legnagyobbak közé emelik: olyan futballistává, aki nem csupán a védéseivel járul hozzá csapata sikereihez, hanem akire komplett játékrendszert lehet felépíteni. De, hogy mi lesz a jövője, azt nem tudni.

Sic transit gloria mundi – így múlik el a világ dicsősége…

Írj hozzászólást