Tim Sparv: Beszélnünk kell Katarról!

A 34 éves Tim Sparv, a Helsingin JK és a finn labdarúgó-válogatott középpályása és csapatkapitánya. Alább a játékos jegyzetét olvashatjátok magyar nyelven!

 


A cikk eredetileg a Player’s Tribune tartalma, Oláh Szabolcs fordította magyar nyelvre a Büntető.com megbízásából. Az eredeti szöveg itt érhető el.

 


 


(X) Regisztrálj a Büntetőn keresztül az Unibetre, és befizetési bónuszod mellé 10 ezer Ft ingyenes fogadást is kapsz ajándékba!  


 

Az összes játékoshoz, edzőhöz és labdarúgó-szövetséghez.

Az összes szurkolóhoz és újságíróhoz a nagyvilágban.

Igazából bárkihez, akit egy kicsit is érdekelnek az emberi jogok.

Kérlek, beszéljünk a katari világbajnokságról.

Folytassunk diskurzust. Fejezzétek ki támogatásotokat a vendégmunkások felé. Írjatok, blogoljatok, tweeteljetek, nyilatkozzatok róla. Emeljük fel a hangunkat! Helyezzünk több nyomást Katarra és a FIFA-ra.

Miért? Mert működik. A munkavállalók pedig – higgyétek el – értékelni fogják.

Az elmúlt két és fél évemet azzal töltöttem, hogy többet tudjak meg a katari helyzetről. Nem vagyok szakértő, de mint a finn válogatott csapatkapitánya tisztában vagyok vele, hogy rövidesen olyan stadionokban is pályára léphetek, amelyek az ott dolgozók életébe kerültek. Mi játékosok leszünk az arcai egy olyan tornának, ami felett nincs befolyásunk. Így hát többet akartam tudni, ezért személyesen beszéltem a vendégmunkásokkal. Egyvalamit biztosan kijelenthetek: nagyra értékelik és bátorítja őket a tudat, hogy valaki támogatja és egyenrangúnak tekinti őket.

Tudom, túl későn írom ezt a cikket. „Ah! Nem öt évvel ezelőtt kellett volna ezzel foglalkozni?” – a mai napig ez jár a fejemben. Talán megváltoztathattunk volna pár döntést, amit meghoztak, és javíthattunk volna a vendégmunkások helyzetén.

Talán még életeket is meg tudtunk volna menteni.

Basszus. Túl későn ébredtünk. Túl későn ébredtem.

 

 

De most még jobbá tehetünk életeket. Még tehetünk azért, hogy a jövőben jobb döntések szülessenek. Ehhez – bár nehéz lesz – annyi a dolgunk, hogy Katarra irányítjuk a figyelmet. A szurkolónak beszélni, az újságírónak írni kell róla. A szervezeteknek kiemelten kell foglalkozniuk vele. A játékosoknak pedig fel kell emelniük a hangjukat. Ez nem csak Katarról szól, hanem arról, hogyan tekintünk a többi nemzetközi torna helyszínére, a rendező országra. Tudom, hogy ez több ok miatt is nehéz. Én magam is évekig „aludtam”.

Ami megváltoztatott, az az időszak volt, amikor a finn válogatottal Katarba mentünk edzőtáborba 2019 januárjában. Egyik játékosunk, Riku Riski nem volt hajlandó a csapattal tartani etikai okokra hivatkozva. Előtte még soha nem hallottam, hogy valaki visszautasít egy meghívást emiatt. Meglepődtem, de azt is tudtam, Riku egy remek srác – most is csapatársak vagyunk a HJK-ban – úgyhogy gondolkozni kezdtem. Mi az, amit nem veszek észre?

 

Nem voltam igazán tudatában, mi folyik Katarban.  Amikor egy akkora szervezetről van szó mint a FIFA, azt feltételezed, hogy tudják mit csinálnak.

 

Tehát, amikor Katar megkapta a rendezés jogát, biztos voltam benne, hogy alaposan feltérképeztek mindent. Persze, egy kicsit furcsa volt, hogy egy apró sivatagi államot választanak a világ legrangosabb futballtornájának rendezésére, de hé, tuti van tervük a társadalom fejlesztésére, nem igaz?

Majd emberjogi sérelmekről és a vendégmunkások kizsákmányolásáról lehetett olvasni. Bár lesújtó volt számomra, továbbra sem tulajdonítottam neki figyelmet. Tisztában voltam a problémákkal, de még nem nyílt ki a szemem.

Gyanítom ezzel nem voltam egyedül.

Sokan még most is csukott szemmel járnak.

Hiszen olyan egyszerű elveszni a saját életünk részleteiben. Amikor elutaztunk Katarba, más dolgok gyötörtek. Hogyan lehetünk jobb csapat? Hol a legalkalmasabb januárban edzeni? Csak ez foglalkoztatott. Teljes őrültség, hogy amíg vendégmunkások szenvednek, és talán meg is halnak Katarban, én a középpályánk és a védelmünk közti távolság miatt aggódtam. De… a saját élete mindenkinek előrébb való, nem? Ez természetes.

Szerencsére Rikunak nem. Eddigre az északi sajtó már sok cikket közölt Katarról, és elkezdtek kérdéseket feltenni.

Miért vagytok itt?

Miért nem tesztek úgy, mint Riku?

Kemény kérdésekkel kellett szembenéznünk. Elvárták, hogy kamera előtt beszéljünk ezekről a kényes témákról, mintha politikusok vagy diplomaták lennénk. Néhány játékos viszont csak először szerepelt a válogatottban, olyan izgatottak voltak, mint a gyerekek, hogy magukra ölthetik a nemzeti színeket, majd hirtelen válaszolniuk kell egy idegen ország vendégmunkásairól és annak emberi jogi problémáiról feltett kérdésekre.

„Tisztában vagy vele, hány vendégmunkás vesztette életét Katarban?”

Borzasztó volt ez mindannyiunknak, szembesültem vele, hogy nincs jó válaszom. Épp ellenkezőleg, egyre több kérdés kavargott a fejemben.

„Valóban ezt kéne csinálnunk?”

„Azzal, hogy itt vagyunk, önszántunkon kívül nem pont ezt az elnyomó rendszert támogatjuk?”

Szóval a játékosok és a szövetség egyaránt tükörbe kellett nézzen, majd úgy döntöttünk, nem edzőtáborozunk többet Katarban. Ennek ellenére én nem tudtam nyugodt lenni. Tudtam, hogy ez fontos, és azt is, hogy nem tettem meg mindent.

Hogy még inkább képbe kerüljek, kapcsolatba léptem a FIFPRO-val (A profi labdarúgók szakszervezete, amely több mint 65 000 játékost képvisel világszerte – a szerk.). Fantasztikusak voltak. Rengeteg információt kaptam tőlük a katari törvényekről, a legutóbbi reformokról, és hogy milyen is a vendégmunkások élete valójában. Segítettek megérteni, mi rejtőzik a szalagcímek mögött. Eközben Katarban elfogadtak egy reformot, de még mindig hallani lehetett ki nem fizetett bérekről, elnyomó munkahelyi kapcsolatokról, és alkalmazottak semmibevételéről.

Két héttel ezelőtt az Amnesty International jelentésében bírálta Katart amiért nem vizsgálta ki megfelelően több ezer vendégmunkás halálának körülményeit az elmúlt évtizedben, ebből kifolyólag az érintett családok kártérítést sem kaptak. Februárban a Guardian cikkben közölte, hogy több mint 6500, főleg indiai, pakisztáni, nepáli, bangladesi és Srí Lanka-i vendégmunkás halt meg, mióta a világbajnokság rendezésének jogát 2010 decemberében Katarnak ítélték. Ezek után nem lehetsz közömbös.

Augusztusban a FIFPRO-nak hála személyesen is kapcsolatban tudtam lépni néhány dolgozóval, egy digitális találkozó keretein belül. Ez a beszélgetés nyitotta fel teljesen a szememet. „Katar alakított a munka törvényein” ezt olvasva megnyugszol. Aztán rádöbbensz, hogy a törvények végrehajtása nem éppen az igazi. A munkások nem akartak egyebet, minthogy a törvények megfelelően legyenek betartva most, és 2022 után is.

Az egyik nővel folytatott beszélgetés igazán szíven ütött. Szenvedélyesen akart segíteni a munkatársain, de dühös is volt és csalódott. Elmesélte, hogy 16 órát dolgoznak naponta szabad- vagy pihenőnap nélkül. Elárulta, hogy nőként nem emelhet panaszt, akkor sem, ha a vád nemi erőszak, mert rendőrség a munkáltató oldalára állna. Ezek súlyos vádak, amikkel a nőknek nincs kihez fordulniuk.

Mellbevágó volt ezeket hallgatni, és még az utolsó pozitív változások után is egy percre se gondolja senki, hogy Katarban sínen vannak a dolgok.

Miután beszéltünk, örültem, hogy a vita részesévé váltam, de többet akartam tenni ennél.

 

„Az én helyzetem miért kedvező, az övék miért nem?”

 

Hiszem, hogy egy lottó az élet. Én szerencsés vagyok, mert Finnországban nőttem fel. A katari munkások sokkal többet dolgoznak nálunk, és mégis nekünk sokkal könnyebb az életünk. A miénk egy nyertes szelvény.

Tragikus volt hallani, hogy ilyen esetek köthetők a futballhoz, a játékhoz, amit ennyire szeretünk, és aminek jobbá kellene tennie az életeket. Továbbra sem értettem, miért adta a FIFA a rendezés jogát Katarnak. Hogy hozhat néhány ember olyan döntést, ami milliók életére van hatással?

Hol voltak a szurkolók? A játékosok? A nemzetközi szervezetek?

Hol voltak az emberjogi szakértők?

Miért mentünk el ezek mellett a társadalmi problémák mellett?

A FIFA-nál is történtek változások, a Katar mellett szavazó tagok közül kiderült, hogy sokan kenőpénzt fogadtak el, vagy másoknak kenőpénzt adtak. Őket elbocsátották. A 2026-os vb rendezési jogának elnyeréséhez pedig már emberjogi és környezetvédelmi előírásoknak is meg kell felelni.

 

 

Ránk, játékosokra is nagy szerep hárul. Elvégre mi vagyunk a „termék”, amiért a rendező országok licitálnak, és amit a FIFA elad a közvetítő tv-társaságoknak. Mégsincs beleszólásunk, hogy hol legyen a következő világbajnokság. Nekünk sem mondják el, csak az esti hírekből értesülünk róla. „Nézd Katarban fogunk játszani”.

Mint akit kizártak és kintről kiabál. „Engedjetek be! Mondjátok el, mi folyik itt”. Frusztráló egy érzés.

Bárcsak több játékos emelné fel a hangját ezzel kapcsolatban.

De már nem kell csendben maradnunk, mint a múltban. Számíthatunk a közösségi médiára, olyan felületekre, mint a The Players’ Tribune, a FIFPRO és a helyi játékos szakszervezetekre. Akkor mondjuk el a véleményünket, amikor akarjuk, és ha elmondjuk, a média írni, a szurkolók és a nagyközönség pedig olvasni fog róla. Több befolyásunk van, mint eddig bármikor, csak használnunk kell.

Nem elvárható, hogy ebben minden fiatal játékos szerepet vállaljon. Nem könnyű egy 17 éves srácnak, aki épphogy kijött az iskolából, aztán hirtelen 50 ezer ember előtt kell játszania. Mintha bedobnád őket az oroszlánokhoz a ketrecbe, ez őrület. Sokuknak épp elég ezzel megbirkózni.

Tiszteletben tartom, hogy nem minden játékos akar ilyen témákról beszélni. Az öltöző egy része csak focizni akar.

Nem is beszélve a következményekről. Mind tudjuk, ha egy játékos politikai témában állást foglal, akár bajba is kerülhet. Nemcsak a tulajdonosok vagy igazgatók miatt. Sokszor a szponzorok miatt, akiknek a gazdasági érdekeik sérülnek. Nekem nem kellett ilyenek miatt aggódnom, de ismerek játékosokat, akik nagy bajba kerülnének, ha egy Katarhoz hasonló témáról beszélnének, ezért félnek állást foglalni.

Mindegy mit teszel, mindig lesznek negatív visszhangok. Amikor a finn válogatott térdelni kezdett több gyalázkodást kaptam Twitteren, mint előtte bármikor. De nem igazán foglalkoztatott, mert egy antirasszista kampány részeként tettünk, amiben fontosnak tartottuk a részvételt. Tudom, hogy Finnország nagy része egyetért ezzel, ha egy kis része mégsem, ám legyen.

Más játékosokat is szeretnék biztatni. Legyenek bátrak. Katar nem egy politikai, hanem egy humanitárius probléma. Ha mást nem tudunk tenni, irányítsunk rá figyelmet. Hívjuk fel rá az emberek figyelmét.

 

Bármely szó többet ér a hallgatásnál.

Mi európaiak az Egyesült Államok mögött kullogunk, ha a játékosok szerepvállalására kerül sor.

Abból kellene több, amit LeBron James és Megan Rapinoe csinál. Ebből szeretnék többet látni, különösen a nagy nevektől, hiszen én csak egy senki vagyok Finnországból. Gondolj bele, ha mindenki elkezdene Katarhoz hasonló témákról beszélni.

Vajon felfogjuk, hogy mi játékosok mekkora erő birtokában vagyunk? Ha igen, az fordulópont lenne.

 

Emelem kalapom Marcus Rashford előtt. Olyan fiatal – ennyi idősen én még gyerek voltam –, de már megváltoztatta az országát. Szupersztárból így vált ikonná. Remélem, amikor ránéznek, azt kérdezik maguktól: Nem kéne nekem is többet tennem?

Ott van a magyar kapus, Gulácsi Péter példája, aki kiállt nyíltan az LMBTQ és a szivárványcsaládok mellett. Tudta, hogy sok ember fogja kritizálni emiatt – és így is lett –, de így is megtette. Ez emberségről és bátorságról tesz tanúbizonyságot.

A finnországi edzőtáborban sokszor beszéltünk arról, mit tehetnénk? Személy szerint nem gondolom, hogy a bojkott lenne a megoldás. Semmilyen pozitív változással nem járna az országban dolgozók számára. Így is lesznek, akik azt mondják, nem tettünk meg mindent, ami érthető. Hiszen mindig benned van, hogy többet kellene tenned.

Azzal viszont segíthetünk, hogy életben tartjuk a témát. Márciusban a finn labdarúgó-szövetség öt másik északi országgal együtt nyílt levelet küldött a FIFA-nak, hogy foglalkozzon az emberjogi kérdésekkel Katarban. Öt napja hat másik szövetség egy másik levelet küldött a FIFA-hoz, azzal a céllal, hogy Katar alaposan vizsgálja ki az Amnesty International által feltárt mulasztásokat a halálesetekkel kapcsolatban. Norvégia, Dánia és Németország atlétái az emberi jogok tiszteletben tartását méltató pólót viseltek főműsoridős tv-közvetítéseken. Ilyen és ehhez hasonló lépésekre van szükségünk.

Szerintem sok csapat gondolkozik most azon, hogyan segíthet. Hogyan tud többet tenni annál, hogy meccseket nyer? Hogy tudnának segíteni a kevésbé kiváltságosoknak?

Gondoljunk arra is, mi lesz a torna végeztével. A FIFA érezhető változásokról beszél, szóval a Kafala Systemet végleg eltörlik? A reformok országszerte bevezetésre kerülnek, és 2022 után is maradnak? A dolgozók alapvető jogai biztosítva lesznek? Ne feledjük, hogy a rendező ország a torna végeztével kevesebb rivaldafényt kap, ami ebben az esetben nem történhet meg.

Gondoskodnunk kell arról is, hogy mindenki megtudja, mi is történik most. Hívjuk fel az emberek figyelmét. Biztos vagyok benne, hogy jelenleg is rengetegen vannak Finnországban, akiknek fogalmuk sincs arról, mi történik Katarban.

 

 

Felmerül a kérdés, vajon a katari vezetés olvassa ezeket a történeteket? Hatnak rájuk? Szerintem igen, változtattak a törvényeken. Ez a rájuk nehezedő politikai nyomás nélkül nem történt volna meg. Ha még több csapat és játékos csatlakozik, ez a nyomás és társadalmi hatás még inkább erősödni fog, és Katarban meg lehet rendezni a tornát, ebben biztos vagyok.

Amikor a munkásokkal beszéltem, boldogok voltak, hogy felemeltük a hangunkat.

 

Beszélj újságírókkal, tweetelj, posztolj Instagramra. Lépj kapcsolatba a munkások képviselőivel, emberjogi szervezetekkel, vagy a saját szövetségeddel és kérdezd meg, hogyan tudsz segíteni és hatással lenni a történtekre.

 

Lesznek, akik gyalázni fognak érte… Talán e nélkül is.
Lehet, hogy válaszolnod kell pár e-mailre, és telefonra.

De amikor a világbajnokság történetét megírják, te a jó oldalon állsz majd.

 

További fordítások a The Player’s Tribune oldaláról:

Ki nyeri a Time Person of the Year 2021 díjat?

1,50 – Doctors, Nurses & First Responders

4,50 – World Health Organization

6,00 – Joe Biden

Ezt a fogadási lehetőséget a Sportfogadás/Egyéb – Nem Sport/Globális/Díjak És Kitüntetések útvonalon keresztül találhatod meg.


Kattints ide és fogadj esportra az Unibeten! Ha ezen a linken keresztül regisztrálsz, most 100%-os befizetési bónuszt és 10 ezer Ft ingyenes fogadást is kapsz!


Fotók forrása: The Player’s Tribune

Írj hozzászólást