„El kellett fogadnom, hogy a súlyprobléma végig fogja kísérni a pályafutásomat” – Interjú Bárány Donáttal

Berobbant a Loki felnőtt csapatába, olyannyira, hogy Marco Rossi szövetségi kapitány érdeklődését is felkeltette. Dzsudzsák Balázs és Korhut Mihály társaként válogatott játékosoktól tanulhat, bár az élet is megedzette: súlyproblémáit leküzdendő teljes életmódváltásra volt szüksége ahhoz, hogy tudása legjavát nyújthassa. A profi futballista-egyetemista Bárány Donát és a labda vonzása.

 


(X) Regisztrálj a Büntetőn keresztül az Unibetre, és befizetési bónuszod mellé 10 ezer Ft ingyenes fogadást is kapsz ajándékba!


 

– Tizenkétszer kezdtél idén az NB II-ben, azokon épp tucatnyiszor vetted be a kaput. Nem rossz egy húszéves újonctól, de vajon a saját mércédnek is megfelel?

– Igen, elégedett vagyok az eddigi terméssel. A szezon kezdetekor kiegészítő szerepre számítottam, tíz gólt tűztem ki magam elé, ehhez képest igen sokat játszva fél év alatt elértem a teljes szezonra tervezett számot.

 

– Nyilván hosszú út vezet addig, hogy az ember nevét dalba foglalja a Loki-tábor – bocsánatosan illetlen szóhasználattal dicsőítve a kedvencet –, a tiéd honnan indult?

– A Debreceni Olasz Focisuliból, ahova ötéves koromban vittek le a szüleim, leginkább azért, mert állandóan a labdáért nyúltam, szinte csak az érdekelt. Tetszettek az edzések, maradtam. Egészen tizenkét éves koromig, akkor átigazoltam a DVSC-be, a Debreceni Labdarúgó Akadémiára.

 

– A Focisuliból elég sokan jutottak el elég magas szintre, ami azt feltételezi, jó alapokat ad.

– Ahogyan a DVSC utánpótlásából is sok jó futballista került már ki. Az utánpótlásban éles a rivalizálás a két klub között, mindig felszívtuk magunkat, ha a Loki ellen futballoztunk, így volt ez persze fordítva is.

 

– Ki jött ki jobban a kölyökcsatákból?

– Szerintem mi, de mindig ki-ki meccseket játszottunk, Szabó Laci bácsi vezetésével. Ő rakta le az alapokat. A Focisuli tizenkét-tizenhárom éves korig képez, akkor a csapat nagy része átment a DVSC-be. 

 

– Abban a korban ugye dicséretes eredményeket érünk még el, aztán eljön a késői tinédzserkor, és elmaradnak a sikerek, ahogyan a külföldi szerződésajánlatok is. Illetve, ha ki is tud valaki tizenévesen igazolni nyugatra, a legtöbb esetben hamarost hazakullog. Nyilván nem a te dolgod lenne erre húszévesen felelni, mégis, látod a hibát a gépezetben?

– Ez érdekes, mert tíz-tizenkét évesen valóban többször játszottunk nagycsapatok ellen, és sosem éreztem különbséget.

 

Emlékszem, legyőztük a Barcelonát, döntetlenre végeztünk a Fiorentinával, s könnyen lehet, hogy azok a srácok ma már előrébb tartanak. Nem tudom, mi hol maradunk le, de az is lehet, hogy ezek a klubok később a legnagyobb tehetségeket édesgetik magukhoz, és attól lesznek jobbak az idősebb korosztályokban.

 

– Létezik egy olyan közvélekedés, hogy a ma húszéveseinek többségére sokkal kevésbé jellemző az alázat, az elszántság, az önfeláldozás, és a kívánatosnál kényelmesebben teszik a dolgukat. Te tapasztaltál a környezetedben, uram bocsá’ magadon hasonlót?

– Nem érzékelek hasonlót, sőt. Nagyon sok játékost ismerek, aki bármit megtenne azért, hogy jegyzett futballistává váljon. Biztosan van olyan is, aki nem teszi bele azt a munkát, ami elvárható lenne, de szerintem az ilyen ki is kopik. Ha pedig annyira tehetséges valaki, hogy kevesebb melóval is eljut egy magasabb szintre, csak sajnálhatja, hogy nem nem használta ki jobban az adottságait.

 


Már fogadhatsz a Magyarország (3,50) vs. Lengyelország (2,40) labdarúgó világbajnoki-selejtezőre az Unibeten! 


 

– Neked mennyire volt egyenes az út a felnőtt futballig?

– Egyáltalán nem volt az. Amikor átigazoltam a Lokiba, kezdetben a B csapatban játszottam. Aztán átmehettem az A-ba, és elkezdtem folyamatos játéklehetőséghez jutni. A Lokiban szerencsére nagy hangsúlyt fektetnek a saját utánpótlásra, figyelnek ránk, sokat jelentett, hogy fiatalon az első csapattal edzhettünk. A felnőtt futballba először a megye I-ben, a DVSC második csapatával kóstolhattam bele, és mindjárt megtapasztaltam, más mint az utánpótlás, a különbség leginkább abban mutatkozott meg, hogy ott már érezhető volt a tét. A Loki kettővel az NB III volt a cél, később a DEAC-cal az NB II, egészen más így a tréningek, a meccsek fílingje. 

 

– Az említett megyei bajnokságban tizenhat meccsen vágtál harmincöt gólt, arról nem is szólva, hogy kamaszként volt ötven találatot számláló idényed is. Mindig is a góllövés volt a fő erényed?

– Igen. Mindig is voltak nálam tehetségesebb játékosok, most is vannak, ezt én mindig a gólérzékenységemmel tudtam kompenzálni. Sokszor akkor is betaláltam, ha nem ment a játék, ami rendre átlendített a holtponton.

 

– Veled született képesség?

– Részben igen, részben tanult. Sokszor kérdezik tőlem, honnan tudom, hova érkezik a labda, de nehéz erre felelni, mert kiskoromban is általában oda jött, ahol álltam vagy ahova vártam. Lehet, velem született, hogy vonzom a labdát, mégsem varázslat ez, munka is van benne bőséggel.

 

– Mégis, mi kell ahhoz, hogy valaki igazán gólerős legyen?

– A legfontosabb, hogy mentálisan rendben legyél. Önbizalom nélkül nehéz betalálni, márpedig van olyan időszak, hogy sehogy sem jön össze a gól, velem is előfordult, olyankor fejben kell erősnek maradni, és persze az is fontos, hogy edzésen unásig gyakorold a góllövést. 

 

Bárány Donát 17 mérkőzésen 12 gólt és 6 gólpasszt jegyzett eddig a DVSC színeiben (Fotó: MLSZ)


 

– Hogyan lehet visszaszerezni, ha elmegy az önbizalom?

– Nincs recept, illetve mindenkinél más a gyógymód. Nekem mindig a szüleim és a barátnőm segített. Nálam az önbizalomhiány sokszor a súlyproblémámból fakadt, ami az egész pályámat végigkíséri. A sok kisebb sérülés is visszavetett, azt gyógytornával próbáltam megelőzni, de most is a gyulladt Achilles-inammal kínlódom, remélem, mielőbb ismét százszázalékos leszek.

 

– A súlyproblémák leküzdéséhez életmódot kellett váltani?

– Igen. Két és fél éve jártam először dietetikusnál, ő elmondta, milyen összetevőket felhasználva érdemes étkeznem, tippekkel is szolgált, hogy azokból milyen ételeket lehet elkészíteni, anyu rendre meg is főzi azokat. A gimnáziumba is otthonról vittem kaját. 

 

– Korán profivá kellett válnod.

– És el kellett fogadnom, hogy a súlyprobléma végig fogja kísérni a pályafutásomat, hogy folyamatosan észnél kell lennem. Nem volt ezt eleinte olyan könnyű kezelni, de ha nagy ritkán kicsit csalok is, be lehet tartani.

 

– Ebből fakad, hogy küzdős, brusztolós típus vagy? Ezt nyilatkoztad legalábbis nemrégiben.

– Nem biztos, alapvetően ilyen a mentalitásom. Kiskoromtól fogva ez a játékmód jellemez. Szeretek ütközni, a párharcokban márpedig jól jön a testi erő és a harci kedv.

 

– A tanulás ugyancsak egyfajta küzdelem, és azt sem hanyagolhattad el.

– Sőt, a tanulás volt az első. Ha jók voltak a tanulmányi eredményeim, mehetett a futball. A szüleim egyből vittek haza edzés után, muszáj volt tanulni, de mindig igyekeztem egyensúlyban tartani a kettőt, ahogy manapság is: a Debreceni Egyetemen gazdálkodás-menedzsment szakon tanulok.

 

– Szülői nyomásra, vagy neked is legalább annyira fontos?

– Nekem is az, hogyne.

 

Fontos, hogy legyen egy mentőövem az életben. Amíg futballozom, a futballé az elsőbbség, ha az edzés és az óra között kell választani, edzésre megyek, szerencsére azonban minden félévben kaptam eddig egyéni tanrendet, remélem, ezután sem lesz másként.

 

De ugyancsak segítség, hogy a mentorprogram keretén belül választhattam magam mellé felkészítő tanulótársat. 

 

– Azt is tudod már netán, mi lennél a futball után?

– Azt még nem, de a mesterképzésben a sportközgazdász szakot választanám. Szeretnék a sportban maradni, nem edzőként, inkább sportmenedzserként.

 

– Mondjuk klubvezetőként?

– Jó lenne… 

 

– Előtte azért még a gyepen akad dolgod. Az élvonalbeli karriert tekintetted célodnak?

– Nem, az NB II-t tűztem ki magam elé. Azt tartottam reálisnak. Nem éreztem úgy, hogy az első osztály is elérhető, nagyon távolinak tűnt. Amúgy is szeretek kis célokban gondolkodni, ha azokat túlteljesítem, legalább pozitívan csalódom. Tudom, hogy mindenki nagy karrierben gondolkodik, külföldi vendégszereplésben, nekem a magyar másodosztály volt az eredeti terv. Idővel azért nőtt az étvágyam, már az NB I a cél, de továbbra is szeretek kis lépésekkel haladni.

 

Bárány Donát egyszer már az U21-es válogatott mezét is magára ölthette (Fotó: MLSZ)


 

– Ha az ősz végi döntetleneket, vagy a szolnoki vereséget vesszük, a Loki is úgy halad mostanában, ha az egész szezont, megy azért a gőzös. Miért csúszhattak be azok a kevésbé jól sikerült meccsek?

– Az idegenbeli játékunkkal akad rendre probléma, de ha tudnánk, miért, már kijavítottuk volna. Otthon megy a szekér, idegenben döcög. Mondhatnám, hogy hazai pályán, a nagyszerű minőségű gyepen inkább kidomborodik a játékbeli fölényünk, de nyilván nem csak ezen múlik. Mielőbb meg kell viszont fejteni az okokat.

 

– Lehet az az egyik, hogy ellenetek minden rivális kettőzött erővel küzd? Ami bár hangozhat közhelyesen, feltétlenül megnehezítheti a dolgotokat, ahogy éppenséggel a Vasasét is.

– Ez abszolút érezhető is. Többször előfordult, hogy az a csapat, amelyik ellenünk hatalmas elánnal vetette bele magát a meccsbe, és kilencven percig óriási lelkesedéssel küzdött, a másik héten sokkal visszafogottabb produkcióval rukkolt ki. Érthető persze, külföldön is hasonló a helyzet, az úgynevezett nagyok ellen mindig felszívják magukat a kicsik. 

 

– Edzőitek igyekeznek ezt bennetek tudatosítani? Hogy az egész szezonban erre számíthattok, s véletlenül sem engedhettek ki.

– Esik róla szó, de tudjuk magunktól is, ha az egyik csapat száz százalékig odateszi magát, sőt erőn felül próbál teljesíteni, a másik viszont nem megfelelő hozzáállással megy bele a meccsbe, a gyengébb játékerőt képviselő is győzhet, úgy egy megye egyes csapattól is ki lehet kapni. Nekünk minden mérkőzésbe úgy kell beleállni, mintha egy első osztályú ellenféllel játszanánk. 

 

– Azt tehát leszögezhetjük, hogy bár első számú esélyes a Loki, és minden bizonnyal feljut, nem lesz sétagalopp a következő néhány hónap?

– Ez egészen biztos.

 

– Ahogy az is, hogy azért a Loki kerete NB I-es.

– Igen, bár gondolom, lesznek érkezők, ha feljutunk.

 

– Már az idei szezon előtt és közben is jöttek. Azt például merted valaha remélni, hogy Dzsudzsák Balázzsal egy csapatban fogsz futballozni?

– El sem akartam hinni, amikor megjelent közöttünk. A többi csapattársammal is élmény persze együtt futballozni, a többségüket ugyancsak a tévében figyeltem addig. 

 

– Inspirál Balázs?

– Szerintem a többiek nevében is mondhatom, hogy igen. Sokaknak példaképe, az, hogy válogatottsági társrekorder, mindaz, amit elért, ösztönző.

 

A hozzáállása, ahogy az edzésen viselkedik, példaértékű, de nem csak tőle, Varga Józseftől, Bódi Ádámtól, Ferenczi Jánostól, Korhut Mihálytól is nagyon sok mindent próbálunk ellesni. 

 

– Sokat foglalkozik veletek, fiatalokkal? Ellát jótanácsokkal?

– Igen, meg is lepődtem rajta. Sokszor egészen más képet fest valakiről a média, mint amilyen valójában, testközelből tapasztalom, Balázs mennyire segítőkész, közvetlen. De hogy egy példát is mondjak: első találkozásunkkor a „Szia, gólkirály!” megszólítással köszöntött, ez azért egy fiatal játékosnak, pláne az ő szájából borzasztóan jólesik. 

 

 

Olvasói kérdések

 

János: Ha jól tudom, közgazdásznak tanulsz az egyetemen. Mennyire volt egyértelmű, hogy a foci mellett a felsőoktatásba is jelentkezel? Hogyan egyeztethető össze a kettő? Hogyan látod: előnyt jelent, vagy hátrányt a futballközegben az, hogy a tanulásra is koncentrálsz?

– Az első kettőre az interjúban már válaszoltam, a harmadik kérdésre felelve, egyszerre előny és hátrány, mert ami időt tanulással töltök, azt a futballtól veszem el. Számos játékhelyzetben segít azonban, gyorsabban döntök, lehet, emiatt másképpen oldok meg bizonyos szituációkat.

 

Juliánusz: Marco Rossi felírt a noteszébe! A Lokiban jelenleg csapattársad Dzsudzsák Balázs, akiért rajongtak pár éve a magyar kisfocisták! Példakép volt! Sokszoros válogatott! A futballkarrierje is hasonló mederben indult! Mennyire ad neked fogódzót és segítséget maga Dzsudzsák Balázs? Mit gondolsz az ő pályájáról, valamint mi az, amit megfogadnál és követnél, és mi az, amit nem az általa bejárt úton?

– Tudom, hogy sokan kikezdik amiatt, ahogy alakult a pályája, szerintem azonban büszke lehet a pályafutására, én is az lennék, ha ilyen karriert futhatnék be. De mindenki a saját maga útját járja, Balázs nagyon sokat elért a karrierjében. Én is örülnék majd egy külföldi lehetőségnek, de lépésről lépésre igyekszem haladni.

 

István: Milyen sérülésed van? Mikor térsz vissza?

– A héten már futottam, aztán viszont megint éreztem sajnos az Achillesem. Remélem, a február tizenötödikével kezdődő héten már együtt edzhetek a csapattal.

 

Zétény: Mennyire tervezel hosszú távon a Debrecennel? Ha a szezon végén befutna egy ajánlat egy másik csapattól (akár NB I-es, akár valamilyen külföldi csapattól), elfogadnád, vagy huzamosabb ideig erősítenéd a DVSC-t?

– Bízom benne, hogy az NB I-be jutunk a Lokival, szeretnék a Debrecennel az NB I-ben szerepelni. Idővel aztán külföldön is szívesen kipróbálnám magam.


Kiemelt fotó: Török Attila/Nemzeti Sport

 

További interjúk:

0 0 vote
Article Rating

Írj hozzászólást

0 Comments
Inline Feedbacks
View all comments
0
Would love your thoughts, please comment.x
()
x