Új sorozatunkban feltárjuk a világ legtaktikusabb futballkultúrájának legfontosabb fejlődési lépcsőfokait. A több mint évszázados múltra tekintő talján futballfilozófiája a sportág egyik legsikeresebb játékelméleteként felbecsülhetetlen értéket képvisel az egyetemes labdarúgás fejlődésében. Az 1930-as években az olasz labdarúgás a Squadra Azzurrának köszönhetően elsöprő sikereket ért el, így futballhatalommá vált. Ennek első számú letéteményese a korábbiakban mind az angol, mind az osztrák, mind pedig a magyar szakemberek munkáját nagy alapossággal tanulmányozó szövetségi kapitány, Vittorio Pozzo volt.

Lezárult a 2020/2021-es OTP Bank Liga, így egyfajta szezonösszegzésként visszatekinthetünk a magyar élvonal csapatainak teljesítményére. Sorozatunk negyedik részében a Zalaegerszegi együttes évadját dolgozzuk fel.

Folytatjuk a csapatok free agency helyzetét vizsgáló sorozatunkat, következő csoportunk az NFC West, ahol már a Los Angeles Rams a Matthew Stafford-féle cserével robbantotta a bombát, de azért bőven rejt még izgalmakat ez a divízió is.

A nyolcadik hetet követően újabb két franchise háza táján néztünk szét, hogy mit is tanulhattunk a mérkőzéseikből. Csonka Péter és Józsa Isti rovata ezúttal a Dolphinsról és a Vikingsről szól.

Úgy tűnt, a Vasas hozhatja el neki azt az áttörést, amire alighanem mindig vágyott. De bármilyen jól indult is a kapcsolat, az új idényben valami félresiklott. Erről, no meg a magyar futball általános helyzetéről értekeztünk az új kihívásra vágyó Bene Ferenccel.

A svéd Östersundot a negyedik osztály poklából cipelte fel az első ligába, majd be az Európa-liga legjobb 32 csapata közé. És bár azt lehetett akkor gondolni, ő sem lesz próféta saját hazájában, immár Angliában is egyértelműen elismerik a munkáját. Portré a Brighton & Hove Albion szépreményű menedzseréről, Graham Potterről.

José Mourinho 11 évvel milánói sikerkorszakát követően visszatér Olaszországba és az AS Roma vezetőedzője lesz. Az év közben a Tottenham kispadjáról menesztett portugál a következő szezontól veszi át a távozó Paulo Fonseca helyét. Szerzőink véleménye az immáron kétes megítélésű egykori (?) sikeredző római megbizatásáról.

Hiába a 8. hely Szocsiban, egyre inkább fogy a levegő a „Torpedó” körül. Meddig húzhatja…

Ahogy oly sok nemzetnél, a hollandoknál is nagy tisztelet, kultusz övezi az egykoron kiemelkedő szintet elérő válogatott játékosokat. Ez az előző évtized második felének sikertelensége okán még inkább igaz, hiszen kis túlzással a múltba kapaszkodhatnak a drukkerek. Nem csak az egyszeri emberekre ragadt rá ez, hanem a futballklubokra is, amelyek nem tudnak, nem akarnak elszakadni az egykori sztároktól, akik egy letűnt kort idéznek számukra. A kétezres évek nagy tornáit megjárt válogatott labdarúgók közül megannyi edzői pályára lépett, ám a sikeresség épp oly felemásan jellemzi őket, mint amikor az oranje színeiben szerepeltek.

Az uruguayi labdarúgás 2000-es évekbeli történetének egyik meghatározó játékosa jelenleg edzői karrierje első időszakát éli. Diego Forlán az egyik erőssége volt a 2010-es világbajnokságon elődöntős nemzeti csapatnak, és több európai klubnál is bizonyította tehetségét. Pedig nem is labdarúgó akart lenni, csak „kényszerből” folytatta a családi hagyományt.

„Nem a második meccsen ment el” – mondták többen a Telekom Veszprém Nantes elleni kiesése után. Valóban nem, a kiindulópont sokkal régebbre tehető, csak nem akkorra, amikorra a megszólalók tennék.

Befejeződött a Premier League idei példátlan – és sok szempontból őrült – szezonja. A koronavírus által feje tetejére állított idény annyi beszédtémával szolgált, hogy jóformán alig esett szó arról, hogy az egyik top6-os gárdát a bajnokság finisében már a liga történetének legfiatalabb menedzsere irányította – és ennek talán az érintett, Ryan Mason örülhet a legjobban.

A labdarúgás világa mindig fog világklasszisokat, zseniket, legendákat szülni. Vannak azonban olyan játékosok, akiknek a pályafutását egy-egy mozzanat határozta meg. Karrierjük nem hagyott mély nyomot az utókornak, de mégis emlékszünk „arra” a teljesítményre, gólra, mérkőzésre.

Az Atlético Madrid kapcsán az emberek még a mai napig abban a beidegződött és elraktározódott tudatban ítélkeznek, miszerint ez egy csak védekező, antifocit játszó együttes, amely úgymond öli a futball és nézhetetlen a játékstílusa. A valóság viszont egyáltalán nem így van, mert Diego Simeone az idei szezonban egy igencsak támadó szellemű játékot mutató gárdát küld fel a pályára, amely nem mellesleg sikeres is.