12 másodperc, amely 12 éve megváltoztatta az életünket – avagy hihetetlen végjátékaink Londonban és Párizsban

Merengeni nincs idő a magyar–norvég meccs utolsó másodpercein, és nem is érdemes, de mondjuk ki: olyan nincs, hogy az egyik csapat 16 másodperccel a vége előtt a győzelemért támad, a másik labdát szerez és az utolsó tíz másodpercen belül ziccert lő, de a lefújás pillanatában mégiscsak az ellenfél nyer. Pedig pont ez történt az olimpiai csoportkör harmadik fordulójában: válogatottunk labdaszerzése nyomán Imre Bence csak Torbjörn Bergeruddal állt – repült – szemben, ismerve a magyar szélsőt, már győztesnek hittük magunkat, ám a kapus bal kezéről fölé pattant a labda – majd a kapu fölötti hálóról éppen visszahullott a kezébe, a gyors ellentámadásból Alexandre Blonz szélsőziccerből pedig a norvégoknak szerezte meg a két pontot érő találatot.

E ponton fel kell idéznünk azt az olimpiai meccsünket, amely végleg az eszünkbe véste, egygólos végjátékban nincs lehetetlen.

A 2012-es londoni olimpia negyeddöntője után a rendes játékidő utolsó 12 másodpercéről csak azért nem beszélünk eleget, mert a kétszeri hosszabbítás és a felemelő magyar diadal gyorsan felülírta azt az élményt is, de 12 év után is rácsodálkozhatunk, mi mindennek kellett összejönnie ahhoz, hogy a magyar válogatott hosszabbításra mentse a csatát.

12 másodperccel a találkozó vége előtt – az addig gól nélkül álló – Snorri Gudjónsson egygólos izlandi előnynél lőhetett büntetőt, elképzelhetetlen volt, hogy ebből hogyan lesz magyar egyenlítés. Csak az éreztük, ezt a meccset egyszerűen nem veszíthetjük el. Alighanem arra volt talán a legkisebb esély, hogy lövőhelyzet alakul majd ki a másik oldalon, de nézzük, mi minden történhetett – volna.

1. Gudjónsson bedobja, ez lett volna a legvalószínűbb egy hétméteresnél, és akkor vége az olimpiánknak.

2. Véd Fazekas Nándor, de visszapattan az izlandihoz a labda – ezzel is eldőlt volna minden.

3. Véd Fazekas és az oldalvonalon kimegy a labda, vagyis marad az ellenfélnél – vége.

4. Véd Fazekas és az alapvonalon megy ki a labda, így mire összeszedi, legfeljebb egy távoli reménytelen egyenlítési kísérletre marad idő.

5. Véd Fazekas, de a mezőnybe kipattanó labdát a szaggatott vonalnál lesben álló három izlandi valamelyike szerzi meg.

6. Véd Fazekas, de a mezőnybe kipattanó labdáért a szaggatott vonalnál lesben álló négy magyarnak meg kell küzdenie az izlandiakkal, értékes másodperceket veszítünk, az ellenfél faultolni tud, így megtöri, lelassítja a gyors ellentámadást – vagyis nem jutunk ziccerig.

7. Gudjónsson kapufára lövi, majd minden úgy folytatódik, ahogy a 2., 3., 4., 5. vagy 6. esetben.

8. Gudjónsson mellé vagy fölé dobja, így Fazekasnak össze kell szednie valahonnan (lásd: 4. pont).

9. A előző minősített esete: Gudjónsson kapu fölé ejti. Mint alább látni fogjuk, a pálya kialakítása alapján ebben az esetben az égvilágon semmi esélyünk nem maradt volna az elődöntőbe jutásra. A meccs hőfokában és általában egy kézilabdázó gondolkodásában nincs benne, hogy büntetőből ne akarjon gólt lőni, a jelenlegi párizsi olimpiáról szövetségi kapitányként lemaradó Gudjónsson fejében sem lehetett ott ez a megoldás – bármilyen sokat ért volna. Az esélyek alapján így is nullához közeli valószínűsége volt annak, hogy ha gólt akar lőni, abból veszélyes ellentámadás lehet, de minden idők egyik legnagyobb és magyar védése hozott egy 10. opciót.

Az a Lékai Máté mentett hosszabbításra, aki a mostani norvégok elleni csoportmeccs utolsó perceiben tökéletesen kézilabdázott: gólpasszt adott a beállóba, majd egy perccel a vége előtt egyenlített – az utolsó másodpercekben pedig kulcspasszt adott Imrének.

Most eljátszhatunk azzal a gondolattal, mi minden történhetett volna szupertehetségünk ziccerénél, abban az esetben is, ha bemegy, és akkor is ha nem. Nullához közeli volt a valószínűsége egy ilyen folytatásnak, de a sors igazságos – és kegyes hozzánk. Míg a londoni negyeddöntő után az izlandiak mehettek haza, a párizsi csoportkör harmadik fordulója még messze nem a végállomás, akkor is, ha a világbajnok Dánia és az olimpiai címvédő, házigazda Franciaország következik.

Mint korábban utaltunk rá, a franciák katasztrofális kezdése egészen váratlan helyzet szült, így már két forduló után is reális lett az esélye annak, hogy – a norvégok elleni meccstől függetlenül – a csoportkör utolsó fordulójában a magyar–francia ki-ki meccsé válik: a győztes negyeddöntős lesz, a vesztes nem. A harmadik forduló francia–egyiptomi összecsapása ezt csak megerősítette, a 26–26 azt jelenti, hogy a házigazda továbbra is nyeretlen, immár kizárt egy magyar–francia–egyiptomi körbeverés, egy vagy két bravúrpont pedig valamelyik északi csapat ellen a továbbjutás szempontjából nem számít. (Persze három már számított volna, de az elmúlt évek alapján egy vagy kettő is óriási eredmény).

A pénteki negyedik kör után a dánokkal harcoló magyar válogatottnak legfeljebb négy, a sereghajtó argentinok ellen pályára lépő franciáknak legfeljebb három pontjuk lehet. Így bármekkora drámát is éltünk át a magyar–norvég végén, a sorsunkat valószínűleg nem ez dönti el – Franciaországot kell megverni.

Kiemelt fotó: Magyar kézilabda-válogatott Facebook